← Magyarország

Pf.21024/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A F-i Ítélőtábla a dr. Tímár István ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a név főosztályvezető jogtanácsos által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen, közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a F-i Bíróság

  1. július 8-én hozott 47.P/T.23.696/2007/
  2. számú ítélete ellen a felperes részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A F-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 652.672 (Hatszázötvenkétezer-hatszázhetvenkettő) forintot, és annak
  4. július 1-től
  5. augusztus 31-ig évi 20 %,
  6. szeptember 1-től december 31-ig évi 12 %,
  7. január 1-től
  8. december 31-ig évi 11 %,
  9. január 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 75.000 (Hetvenötezer) forint perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a F-i Bíróság Gazdasági Hivatala felhívására 121.500 (Százhuszonegyezer-ötszáz) forint előlegezett szakértői költséget. A kereseti és fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezést helybenhagyja. Kötelezi az ítélőtábla az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.600 (Kilencezer-hatszáz) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes jogelődje, édesapja a TOP karmestere volt, aki az alperesi jogelőddel állt szolgálati jogviszonyban és
  10. február
  11. napján töltötte be
  12. életévét. A belügyminiszter az
  13. január
  14. napján hozott 001/88/
  15. számú határozatával az
  16. évi
  17. tvr. (továbbiakban: Tvr.)
  18. §

(1)bekezdése alapján a szolgálat felső korhatárának elérésével 1992. február 29-i hatállyal nyugállományba helyezte. A Tvr. 39.§
(1)bekezdése értelmében az e rendelet szerint a nyugellátásra jogosultnak a nyugállományba helyezését követő két hónapra nyugdíj helyett az utolsó havi alapilletményének és rendszeres pótlékának megfelelő összegű illetményt kell kifizetni. A szolgálati nyugdíjat a nyugállományba helyezett illetményének beszüntetését követő naptól kell folyósítani (Tvr. 31. §
(4)bekezdése). A ....... minisztérium Sz.A. és Ny. Sz. (továbbiakban: Szolgálat) az
  1. május
  2. napján kelt ..... számú határozatával a szolgálati nyugdíj folyósításának kezdő időpontját
  3. június l. napjában, a nyugdíj összegét 20.258 forintban határozta meg. A határozat ellen a felperesi jogelőd fellebbezéssel élt, amelyben sérelmezte a nyugdíj folyósításának kezdő időpontját, valamint a 8/
  4. (III.31.) OGY. határozattal elrendelt (továbbiakban: OGY határozat) nyugdíjemelésben való részesítését kérte. A Szolgálat a fellebbezést részben alaposnak találta, ezért saját hatáskörben a nyugdíj folyósításának időpontját
  5. május
  6. napjára módosította. A Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárának megbízásából a .... minisztérium SzM. Főosztály vezetője az
  7. augusztus
  8. napján hozott határozatával a fellebbezést elutasította és a Szolgálat határozatát hatályában fenntartotta. A kifejtett indokolás szerint a Tvr.
  9. §-a előírja, hogy a felső korhatár miatti nyugállományba helyezést annak a hónapnak az utolsó napjával kell elrendelni, amikor a dolgozó az
  10. életévét betöltötte. Az adott esetben a szolgálati nyugdíj megállapítása a 22/
  11. (VI.21.) Kormány rendelet (továbbiakban: Korm. r.) előírásainak figyelembe vételével történt, amelynek végrehajtására kiadott 20/
  12. BM utasítás
  13. pontja szerint a hivatásos állomány szolgálati nyugdíjjogosultsága a szolgálati viszonya megszűnésével következik be. A felperesi jogelőd nyugállományba helyezése
  14. február 29-i hatállyal történt, amely napon az egységes jogértelmezés szerint még munkavégzésre volt kötelezett, nyugállományú jogviszonya - az ehhez a státuszhoz járuló jogokkal és kötelezettségekkel -
  15. március
  16. napjával nyílt meg. A hivatkozott OGY határozattal elrendelt nyugdíjemelés az
  17. március 1-jét megelőzően megállapított nyugdíjakra vonatkozik, ezért a fellebbező arra nem jogosult. A felperesi jogelőd pert indított a fellebbezése tárgyában hozott határozat felülvizsgálatára. Érvelése szerint a belügyminiszter
  18. február
  19. napjával helyezte nyugállományba, tehát ezen a napon már nyugállományban volt, amelyet a Szolgálat nem jogosult megváltoztatni. Ebből következően az OGY határozat alapján nyugdíjemelésre jogosult. Az alperes a kereset elutasítását kérte, megismételve a másodfokú határozat indokolásában kifejtetteket. A bíróság a 23....... számú ítéletével a .... minisztérium ......... államtitkárának határozatát akként változtatta meg, hogy a felperesi jogelőd nyugállományi jogviszonya, az ehhez a státuszhoz járuló jogokkal és kötelezettségekkel
  20. február hó
  21. napján nyílt meg, a szolgálati nyugdíjra jogosultság kezdő napja :
  22. február
  23. napja. Kötelezte az alperest, hogy a felperes nyugellátását az OGY határozat alkalmazásával új eljárás keretében állapítsa meg. Indokolása szerint a Tvr. a kormánynak adott felhatalmazást, hogy meghatározza a nyugdíj feltételeit, mértékét, folyósításának szabályait, valamint ezzel összefüggő egyéb kérdéseket. A jogalkotásról szóló
  24. évi
  25. tvr.
  26. §
(1)bekezdése értelmében a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát, kereteit, a felhatalmazás jogosultja jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. A Korm. r. végrehajtásra vonatkozó rendelkezése nem értelmezhető úgy, hogy az, az alap jogszabálynak a hivatásos szolgálat felső korhatárának időpontjára és a szolgálati viszony megszűnésének módjára vonatkozó rendelkezéseket megváltoztathatja. A .... miniszter e tárgykörben utasítást sem adhat, illetve az alap jogszabállyal ellentétes rendelkezései jogszabálysértők. Az alperes fellebbezése folytán a F-i Bíróság végzésével a pert megszűntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A végzés indokolása szerint a felperes által támadott határozat még azelőtt jogerőre emelkedett, hogy az Alkotmánybíróság közzétette határozatát, amellyel alkotmányellenesnek minősítette, és megsemmisítette a Korm. r. jogorvoslatot kizáró rendelkezését. Ezért az adott ügyben hozott határozat felülvizsgálatára per nem volt indítható. A felperesi jogelőd az ügyben perújítást kezdeményezett, ennek során utóbb kérelmét megváltoztatva az alperest nyugdíja módosítására, valamint az elmaradt emelések megfizetésére kérte kötelezni. 2003. november 28-án elhunyt, a felperes jogutódjaként perbelépett. Hivatkozott arra, hogy jogelődje perújítási kérelmétől elállt és új igényt terjesztett elő, amelyet ő kártérítési követelésként tart fenn. A bíróság a perújítási kérelmet elutasította és a pert megszűntette, valamint elrendelte a felperes keresetének a perbíróság vagyonjogi csoportjához való áttételét. A felperes a jelen perben, módosított keresetében az alperest a Ptk. 649. §
(1)bekezdése alapján 652.672 forint kár és annak
  1. július 1-től járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint jogelődje nyugállományának kezdő időpontja tévesen került meghatározásra, ezért nyugdíjemelésben nem részesült, emiatt kára keletkezett. A nyugdíjat megállapító elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezést nem az arra jogosult belügyminiszter bírálta el. Követelése a jogelődje haláláig elmaradt nyugdíjemelés összege. Az eljárás során az alperes személyében több változás következett be, mert a ..... minisztérium megszűnt. A jogutódként elsőként perbevont alperesek elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes keresetét nyugdíj megállapításra vonatkozó határozatra alapítja. A megszűnt ...... minisztérium nyugdíj megállapító szervének jogutódja a 28/
  2. (XI.9.) IRM-ÖTM együttes rendelet
  3. §
(2)bekezdésére is figyelemmel az IRM O.R-kapitányság Ny.O-a. Érdemi védekezésükben a kereset elutasítását kérték, érvelésük szerint a felperesi igény elbírálására a bíróságnak nincs hatásköre, mert arra a Pp.
  1. § e) pontja alapján a F-i Munkaügyi Bíróság lenne illetékes. Mindezek mellett a kereset jogalapja és összegszerűsége tekintetében is alaptalan. A felperesi jogelőd által indított per adatai alapján megállapítható, hogy a nyugdíj-megállapító határozatok nem voltak támadhatók, ezért a bíróság a pert megszűntette. Tény, hogy a .... minisztérium Sz.Főo-nak
  2. december
  3. napján kelt leveléből kitűnően a felperesi jogelőd fellebbezésének elbírálása során jogszabálysértés történt, mert azt nem az arra jogosult .... miniszter bírálta el. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy ha a fellebbezést a miniszter bírálja el, kár nem keletkezett volna. Az elsőfokú bíróság - még a ...... minisztérium alperesként való perben állása során hozott ítéletével a keresetet elutasította, mert indokolása szerint a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A F-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felek költségét személyenként 12.000 forintban, a le nem rótt illetéket 39.100 forintban állapította meg. A kifejtett indokok szerint a kárigény a felperesi jogelőd halálakor a követelése volt, amelyet a felperes mint örökös jogosult érvényesíteni, ezért a perbeli igény érvényesítésére kereshetőségi joggal rendelkezik. Az elsőfokú bíróság újabb ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 42.000 forint perköltséget, a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket, továbbá a 121.250 forint szakértői költséget az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint az alperes hatásköri kifogása nem helytálló, mert a per tárgya közigazgatási jogkörben okozott kárigény, amelynek elbírálására a Pp.
  4. §
(1)bekezdés b) pontja az irányadó. Mivel a felperesi jogelőd még életében kárigénynek minősülő kérelmet terjesztett elő, a felperes mint jogutódja jogosult volt az általa indított perbe jogutódként belépni, ezáltal jogelődje követelését érvényesíteni. A Ptk. 349. §
(1)bekezdésben írt feltétel teljesült, mert a felperes jogelődje a nyugdíját megállapító határozat ellen a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. A felperes jogellenes magatartásként kérte értékelni azt az alperesi jogelőd által elkövetett jogértelmezési tévedést, miszerint annak ellenére, hogy 1992-ben a február 29 napos volt, a felperesi jogelőd
  1. életévét 28-án töltötte be, a nyugellátás kezdetét március 1-jei hatállyal állapította meg. Ez az OGY határozat szerinti nyugdíjemelés alkalmazhatóságát kizárta. Ezen túlmenően a másodfokú határozatot nem a hatáskörrel rendelkező belügyminiszter, hanem arra jogosulatlan személy hozta meg. A Ptk.
  2. §
(1)bekezdését figyelembe véve, az elsőfokú bíróság az okozati összefüggést nem látta bizonyítottnak a kár bekövetkezése és aközött, hogy a nyugdíj megállapítási ügyben a másodfokú határozatot arra hatáskörrel nem rendelkező személy hozta. Mindezek mellett az alperesi jogelőd téves jogértelmezése a nyugdíjazás kezdő időpontja tekintetében ugyancsak nem igazolható. Az
  1. évi II. törvény végrehajtásáról kiadott 89/
  2. (V.1.) MT sz. rendelet
  3. §-a szerint az öregségi nyugdíjra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyen az igénylő az erre jogosító életkort betöltötte, ami nem vitásan a perbeli esetben
  4. február
  5. napja volt. A .... miniszter a felperesi jogelődöt
  6. február 29-i hatállyal helyezte nyugállományba. Az ekkor alkalmazandó ....minisztérium
  7. számú utasítás
  8. pontja szerint a felső korhatár miatti nyugállományba helyezést annak a hónapnak az utolsó napjával kell elrendelni, amikor a dolgozó az
  9. életévét betöltötte. Az OGY határozat I/
  10. a) pontja értelmében az
  11. március 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú nyugellátást 13 %-kal, legalább havi 800 forinttal és legfeljebb havi 2000 forinttal kell emelni, az emelést az
  12. január 1-je és március 1-je között megállapított nyugdíjaknál a nyugdíjba menetel időpontjától kell számítani. Eszerint az emelés feltétele az
  13. március 1-je előtti nyugdíj megállapítás volt. Ebből következően az alperesi jogellenes magatartás megállapíthatósága szempontjából annak van jelentősége, hogy a felperesi jogelődnek volt-e március 1-je előtt megállapított nyugdíja, illetve azt a jogszabályok helyes értelmezése alapján meg kellett-e állapítani. A perbeli esetben a Szolgálat a nyugdíjfolyósítás kezdő időpontját először
  14. június
  15. napjában, majd ezt módosítva
  16. május
  17. napjában állapította meg, tehát a nyugállományba helyezés és a nyugdíj megállapítása időben nem esett egybe, amelynek indoka a köztes időszakra folyósított illetmény volt. Az iratokhoz
  18. sorszám alatt csatolt
  19. április
  20. napján kelt adatszolgáltató lap a szolgálati jogviszony megszűnését
  21. február
  22. napjában jelöli meg - ez nem felel meg a .... miniszter február 29-i hatállyal való nyugállományba helyező határozatának míg az illetmény folyósításának beszűntetési napja
  23. április
  24. A szolgálati jogviszony megszűnése után folyósított illetmény lényegében nyugdíj volt, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a felperesi jogelőd részére
  25. március 1-je előtt nyugdíj megállapítás nem történt, ezért a nyugdíjemelés feltétele nem teljesült. Mindezekre tekintettel a felperes sem a jogellenes magatartást, sem pedig a kár bekövetkezését nem bizonyította, ezáltal keresetét el kellett utasítani. Amennyiben az alperesi jogelőd terhére a téves jogalkalmazás megállapítható lenne, ez sem alapozná meg a kártérítési felelősséget, mert önmagában a jogszabály eltérő értelmezése jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg. A felperes költségmentessége folytán a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket, valamint az előlegezett szakértői költséget a 6/
  26. (VI.26.) IM rendelet
  27. §-a szerint az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben kérte, hogy az ítélőtábla azt megváltoztatva módosított keresetének adjon helyt. Kötelezze az alperest 652.672 forint, annak
  28. július 1-től
  29. augusztus 31-ig évi 20 %, 2000 szeptember 1-től december 31-ig évi 12 %,
  30. január 1-től
  31. december 31-ig évi 11 %,
  32. január 1-től a kifizetésig terjedő időre az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat mértékével azonos mértékű évi átlagkamata, továbbá 73.000 forint ügyvédi munkadíj és 3000 forint költségátalány (telefon, levelezési-, posta-, fénymásolási költség, parkolási díj ) és egyéb költségek megfizetésére. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet törvénysértő, iratellenes és megalapozatlan. Az alperes mindvégig azzal igazolta a nyugdíjat megállapító határozat megfelelőségét, hogy az
  33. életévét
  34. február
  35. napján betöltő személyt a következő nappal nyugállományba helyező .... miniszteri parancs jogszabály szerint úgy alkalmazandó, hogy a február 29-i hatály nem a nap kezdetén, hanem az azt követő napon következik be. Ezt annak ellenére fenntartotta, hogy a felperes hivatkozott a Ptk.
  36. §
(2)bekezdésében foglaltakra. Az elsőfokú bíróság e rendelkezés figyelmen kívül hagyását menthető jogalkalmazási tévedésnek minősítette, ami a kártérítési felelősség megállapíthatóságát kizárja. Ez törvénysértő, mert a BH 2003.
  1. számú törvényességi határozat szerint, ha a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, menthető jogalkalmazási tévedésről nem lehet szó. Törvénysértő, hogy az elsőfokú bíróság a .... minisztériumi osztályvezető tanú felperessel azonos álláspontját mellőzte, ugyanakkor azzal ellentétes döntését mégis vallomására hivatkozással hozta meg. Sérelmezi a felperes, hogy az elsőfokú bíróság külön felkérés ellenére nem jegyzőkönyvezte a tanú nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a nyugdíjemelésre vonatkozó országgyűlési határozatot nem a nyugdíj-megállapító határozat meghozatalának időpontjától, hanem a nyugállományba vonulás időpontjától kezdődően kell figyelembe venni, ugyanis a nyugdíj megállapítására a nyugdíjazáshoz képest mindig ténylegesen később kerül sor. A fegyveres erőknél, testületeknél a nyugdíjba vonulás napját követően két hónapig, jogszabály rendelkezése szerint az előző havi munkabérrel, illetménnyel azonos mértékű, privilegizált nyugdíj jár, ami a tanú vallomása szerint is egyértelműen nyugdíj, amit az elsőfokú bíróság mégis munkabérnek tekintett. Nem vizsgálta továbbá az elsőfokú bíróság, hogy milyen határozatot kellett volna hoznia a .... miniszternek és jogszerű határozat meghozatala esetén alapos-e a felperes kártérítési igénye. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen megállapította és annak megfelelő, érdemben helyes ítéletet hozott. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállás körében a felperesi jogelőd nyugállományba helyezésére, nyugdíja megállapítására, valamint az ezzel kapcsolatos vitára vonatkozó tényeket, körülményeket helyesen állapította meg, illetve rögzítette. Ezeket azonban nem okszerűen mérlegelte, ezáltal a kereset tárgyában hozott érdemi döntése és annak indokolása megalapozatlan. Tényként állapította meg, hogy a kártérítési követelés érvényesítésének a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésében írt feltétele teljesült, mert a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. Erre figyelemmel a bíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, illetve abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperes kártérítési felelősségét megalapozó, a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételek teljesültek-e. Ezekkel kapcsolatban a hivatkozott magatartás jogellenességét, a kár bekövetkezését, valamint a kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggést a felperesnek kellett bizonyítania. Mindezeket vizsgálva az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes részéről a jogellenes magatartásként megjelölt téves jogértelmezés nem bizonyított, továbbá, ha az esetlegesen megállapítható lenne, az sem alkalmas a kártérítési felelősség megállapítására, mert önmagában a jogszabály eltérő értelmezése jogellenes és felróható magatartásnak nem minősül. Tévedését alapvetően az okozta, hogy nem tulajdonított jelentőséget a .... miniszter nyugállományba helyezésre vonatkozó határozatának, ezzel kapcsolatos egyes jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, ami kihatott a kár bekövetkezésének megítélésére is. A jogellenes magatartás, valamint a kár bekövetkezésének megítélésénél meghatározó jelentőséggel bíró kérdés, hogy a felperesi jogelőd szolgálati viszonya mikor szűnt meg, illetve nyugállománya mely naptól kezdődött, mert azok ugyanazon a napon való együttes fennállása fogalmilag kizárt. Ezekre vonatkozóan a .... miniszter határozata, valamint a szolgálati jogviszonyra és a nyugállományra vonatkozó jogszabályi rendelkezések tartalma alapján vonható le megalapozott következtetés. A Tvr. a szolgálati viszony megszűnésére vonatkozóan az 5. §
(1)bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik életév. A 7. §
(1)bekezdése szerint - az elbocsátáson kívül - a szolgálati viszony nyugállományba helyezéssel szűnik meg. Ebből következően nyugállományba helyezés esetén a szolgálati jogviszony megszüntetése külön intézkedést nem igényel, mert az, az adott jogszabályi rendelkezés folytán a nyugállományba helyezéssel automatikusan megszűnik. A kereset alapjául szolgáló magatartás jogellenességének megítélése szempontjából kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperesi jogelőd nyugállományba helyezésének joga a .... miniszter hatáskörébe tartozott, amelynek tárgyában határozattal rendelkezett. A Korm. r. 29. §
(1)bekezdése szerint az e rendelet alapján járó nyugellátásokat az illetékes miniszter által kijelölt szerv hivatalból, illetve kérelemre állapítja meg. Ebből következően az adott esetben a Szolgálatnak arra volt hatásköre, illetve az képezte feladatát, hogy a miniszter határozata, valamint a jogszabályi rendelkezések alapján az adott személy nyugellátását megállapítsa. Jogi értelemben a hatályosság kezdete az az időpont, amikor a jogügyletből, jogi aktusból eredő jogkövetkezmények, jogok és kötelezettségek megnyílnak. A perbeli esetben a belügyminiszter határozatával a Tvr. 5. §
(1)bekezdése alapján a felperesi jogelődöt „a szolgálat felső korhatárának elérésével" helyezte nyugállományba. A jogelőd a felső korhatárt
  1. február
  2. napján „elérte", mert
  3. életévét ezen a napon töltötte be. Mindezekre tekintettel a ..... miniszter határozatából egyértelműen következik, hogy a felperesi jogelőd nyugállományba helyezésének hatálya, ezáltal nyugállományi jogviszonya a hivatásos szolgálat felső korhatárát elérő napot követően,
  4. február
  5. napján kezdődött. Erre tekintettel hivatásos szolgálati viszonya a nyugállományba helyezéssel a szolgálati viszony felső korhatárának betöltéséig, azaz
  6. február
  7. napjáig tartott. Kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperesi jogelőd nyugállományba helyezésével kapcsolatos döntés a .... miniszter hatáskörébe tartozott, ezért a nyugállományi jogviszony a miniszteri határozatnak megfelelően keletkezett. A Szolgálat feladata a miniszter erre vonatkozó határozatának megfelelő végrehajtása, azaz a szolgálati nyugdíj megállapítása volt. Ebből következően a Szolgálat nem volt jogosult a miniszter határozatát a nyugállományba helyezés időpontja tekintetében felülbírálni, a nyugdíj megállapítása során attól eltérően rendelkezni. A perbeli adatok alapján bizonyított, hogy a Szolgálat jogellenes magatartást tanúsított, mert hatáskörét túllépve a miniszter határozatától eltérően a felperesi jogelődöt
  8. március
  9. napjától kezdődő hatállyal tekintette nyugellátásra jogosultnak és nyugdíja összegét is ennek megfelelően állapította meg. A Szolgálat magatartása nem téves jogértelmezés, hanem hatásköri túllépés, ami kirívóan jogsértő. A kár bekövetkezése, valamint a kár és az adott jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés is bizonyított. A OGY határozat
  10. és
  11. pontjában foglaltak szerint az
  12. március
  13. napja előtt nyugdíjban lévők részesültek nyugdíjemelésben, amit az
  14. január 1-je és március 1-je közötti nyugdíjazás esetén a nyugdíjba menetel időpontjától kell számítani. Mivel a Szolgálat a felperesi jogelőd nyugállományi jogviszonyának kezdetét jogellenesen, a miniszter határozatától eltérően
  15. március
  16. napjában határozta meg, ezért a OGY határozat alapján nyugdíjemelésben sem részesülhetett, amelyből következően kára keletkezett. A kár a OGY határozat alapján járó nyugdíjemelés, amelytől azonban a felperesi jogelőd elesett. Ugyancsak jogellenes a ................ államtitkár határozata a felperesi jogelőd fellebbezése tárgyában. Annak indokolása a Tvr.
  17. § -ának olyan előírására hivatkozik, amelyet az adott jogszabály ténylegesen nem tartalmazott. Mindezek mellett a fellebbezést elbíráló szerint a felperesi jogelőd szolgálati viszonyának megszüntetésére, valamint nyugállományba helyezésére is
  18. február 29-i hatállyal került sor, ezért az utóbbi rendelkezést úgy értelmezte, hogy az adott napon a dolgozó még illetménnyel ellátott, aktív állományú volt, ezáltal nyugállománya az azt követő napon, március 1-jével nyílt meg. Ez több körülményre tekintettel megalapozatlan. A perben adat arra vonatkozóan nem merült fel, hogy a felperesi jogelőd szolgálati viszonyát külön megszüntették volna. Ebből következően a perben a nyugállományba helyezés alapjául kizárólag a .... miniszter határozata áll rendelkezésre, ami pedig egyértelműen és kifejezetten nyugállományba helyezésről rendelkezik
  19. február
  20. hatállyal. Ebből következően a fellebbezést elbíráló személy is figyelmen kívül hagyta, illetve jogellenesen eltérően értelmezte a .... miniszter nyugállományba való helyezésére vonatkozó határozatát. A perbeli esetben az alperesi jogelőd jogellenes magatartása a tekintetben is megállapítható, hogy a Szolgálat határozata ellen benyújtott fellebbezést a Korm. r.
  21. §
(2)bekezdésének előírásával szemben nem az arra hatáskörrel rendelkező .... miniszter bírálta el. Ezt egyértelműen alátámasztotta az alperesi jogelőd
  1. január
  2. napján érkezett észrevételének melléklete. Ebben a .... Minisztérium SzFőo-a közölte, hogy a perbeli nyugdíj megállapítás időpontjában a 37/
  3. (BK.25.BM utasítással kiadott) Szervezési és Működési Szabályzat volt hatályban, ami nem tartalmazott a másodfokú jogkör gyakorlása tekintetében hatásköri átruházást. Erre tekintettel a nyugdíjügyben a másodfokú határozatot a ....... miniszternek kellett volna meghoznia, akadályoztatása esetén pedig az ügyben jogszerűen az őt helyettesítő ...... államtitkár határozhatott volna. Erre tekintettel, az, hogy a fellebbezést nem az arra jogosult bírálta el, jogsértő, tehát egyértelműen jogellenes. Ennek ellenére e jogellenes magatartás és a kár bekövetkezése közötti összefüggés nem állapítható meg, a kár ugyanis nem azért következett be, mert a felperesi jogelőd fellebbezését arra jogosulatlan személy bírálta el. Ezzel kapcsolatban alaptalan a felperes hivatkozása, miszerint a bíróságnak ezt annak alapján kellene megítélnie, hogy a fellebbezést elbírálva a .... miniszter milyen határozatot hozott volna. Ez utóbb nem ítélhető meg, így abból következtetés sem vonható le az okozati összefüggés fennállására. A kifejtettek alapján az egyéb jogellenes magatartások tekintetében a Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében meghatározott, a kártérítési felelősséget megalapozó feltételek teljesülése bizonyított. A kár összege az eljárás során beszerzett aggálytalan szakértői vélemény alapján igazolt. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint megváltoztatta és kötelezte az alperest a szakértő által megállapított 652.672 forint kár, valamint annak késedelmi kamata megfizetésére. Mivel az alperes pervesztes lett az ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte őt a felperes javára az elsőfokú perköltség megfizetésére, ami a pertárgy értéke figyelembevételével, mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíj. Az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint köteles megfizetni továbbá a az államnak az eljárás során előlegezett szakértői költséget. Mivel az alperes illetékmentes, az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a kereseti és fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az alperes pervesztes lett, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte őt a másodfokú perköltség megfizetésére, ami a felperes képviseletével felmerült, mérlegeléssel megállapított - áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket, ugyancsak a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. § -a alapján az állam viseli. .......,
  3. február
  4. Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke Dr. Hegedűs Mária s.k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.