Bf.354/2009/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(6)bekezdés a) pont], illetve 3 rb. magánokirat-hamisítás vétségében [Btk.

1. §], ezért, mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 év börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és 1.000.000.- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 15.000.- forintonként rendelte egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, és kötelezte az eljárás során felmerült 172.725.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A fellebbezési nyilvános ülésen eljárt ügyész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.305/
2. számú átiratában írtakkal egyezően - a 3 rb. magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekmények 1 rb-nek minősítését, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlotti és a védői enyhítésre irányuló fellebbezések a pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzését célzó részükben alaposak, de ezek mellett a magánokirathamisítás rendbeliségére vonatkozó főügyészi indítvány is helytálló. Az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdésében írtaknak megfelelően felülbírálva az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását, az iratok egybehangzó adatai és a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján, a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel azt, az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: a vádlott 90%-ban volt tulajdonosa a (

1. sz. gazdasági társaság)-nak, melynek a törzstőkéje 3.000.000.- forint volt. A Kft. azonban jelenleg már nem működik, ugyanis azt felszámolták. A megyei bíróság az iratoknak megfelelően állapította meg az ítélet személyi részében a vádlott (
2. sz. gazdasági társaság)-ban betöltött tisztségét, azonban a Kft.beli tulajdoni hányadát nem rögzítette, ezért azt az ítélőtábla a vádlott nyilatkozata alapján pótolta. A (
3. sz. gazdasági társaság) (pénzintézet megnevezése) Banknál vezetett számlaszáma (számlaszám). A megyei bíróság ítélete megjelölte a három hamis átutalási megbízás lényeges tartalmi elemeit, azonban nem tartalmazta a (
4. sz. gazdasági társaság) (pénzintézet megnevezése)-nál vezetett számlájának a számát, amelyről a vádlott a tényállásbeli összeg átutalását kérte. Ezzel az adattal az ítélőtábla kiegészítette a tényállást. A csalás cselekményének a sértettje a (
5. sz. gazdasági társaság) Bf.I.354/2009/
6. Az elkövetéskor, és jelenleg is hatályos Polgári Törvénykönyv, az
7. évi IV. törvény [Ptk.]
8. §

(1)bekezdése szerint bankszámlaszerződéssel a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, azok terhére szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesít, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számlaegyenlegéről értesíti. Az elkövetéskor hatályban volt, a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII.10.) Korm. rendelet (Psze.) 2. §

(1)bekezdés

1. d)pontja szerint számlatulajdonos a számlavezető hitelintézettel bankszámlaszerződést kötő fél, míg ugyanezen jogszabályhely
2. a)pontja kimondja, hogy a bankszámla fogalma alatt a Polgári Törvénykönyv 529. § szerinti bankszámlaszerződés alapján megnyitott bankszámlát kell tekinteni, amely a számlatulajdonos fizetési megbízásainak harmadik személyek részére, illetve más bankszámlák javára vagy terhére fizetési forgalom útján történő teljesítését szolgálja. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott cselekvősége a (2. sz. gazdasági társaság) (pénzintézet megnevezése) Zrt-nél vezetett bankszámláján található pénz megszerzésére irányult, így tehát kifejezetten (és kizárólagosan) a Kft. vagyoni viszonyait kívánta sérteni a vádlott. Ezt az is mutatja, hogy ha a hamis átutalási megbízások alapján az átutalások megtörténtek volna, akkor a Kft. tulajdonát képező pénz megszerzésével a vádlott a Kft-nek okozott volna kárt. A kialakult bírói gyakorlat szerint a csalás sértettje az, akinél a kár keletkezik. Abban az esetben, ha a Kft. észlelte volna azt, hogy a bankszámláról jogtalan átutalás történt, akkor a Psze. 14. §

(2)bekezdés c) pontja alapján ezt a sérelmet bankszámla tulajdonosként a pénzintézet felé jeleznie kellett volna. A vagyoni viszonyainak a reparálására csak ezt követően nyílt volna lehetőség, méghozzá a polgári jog szabályai szerint kétirányú igényérvényesítési úton. Egyrészről a Kft. az ún. deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség alapján, a Ptk. 339. §

(1)bekezdésére alapítva a számláról jogtalan átutalást kérő személlyel szemben léphetett volna fel, másrészről pedig a kontraktuális (szerződéses) felelősségi szabályok alapján a jogosulatlan átutalást teljesítő pénzintézettel szemben. A pénzintézet tehát csak ebben a második esetben lett volna az a jogalany, akinél a cselekménnyel okozott kár megjelenik, de itt is csak akkor, ha a mögöttes felelősségét vizsgálva úgy látja - vagy egy ilyen tárgyú per eredményeként arra kötelezi a bíróság -, hogy a helytállási kötelezettsége fennáll. Tehát a pénzintézet a jelen ügyben kizárólag a kár utólagos megtérítése után lehetett volna a cselekménnyel okozott kár érintettje, így őt emiatt nem lehet sértettnek tekinteni. A cselekmény elkövetésének az időpontja 16 óra 5 perc. (Biztonsági őr neve) biztonsági őr a nyomozás során a tényállásbeli cselekményt pontos időpontok meghatározásával rekonstruálta (nyom. ir.

1. o. alulról
2. bek.). A tárgyaláson az egyes részleteket már nem tudta felidézni, azonban a nyomozati vallomása a
3. június 8-án tartott tárgyaláson ismertetésre került (17.sz. jkv. 5.o. 1.bek.). Ebből a vallomásból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott az ismeretlen társával 15 óra 30 perc körüli időben ugyan valóban megjelent a bank ügyfélterében, azonban ekkor eltávozott, majd visszatérve az átutalási megbízást a biztonsági őr részére csak 16 óra 5 perckor adta át. Az őr az átvett okiratokat az érkeztető gyűjtőládában helyezte el. Ennek megfelelően pontosította az ítélőtábla a tényállást. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, így azt a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az ítélőtábla az ítélkezésének alapjául elfogadta. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, amit egyébként a fellebbezések nem is támadtak. A megyei bíróság a törvénynek megfelelően minősítette a rendelkező részben a vádlott cselekményét a Btk.
4. §

(1)bekezdésbe ütköző és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó csalás bűntette kísérletének, azonban a jogi indokolásban a kísérlet megjelölését és az itt már kötelező Btk. 16.§ felhívását elmulasztotta, ezért az ítélőtábla ezeket pótolta. A megyei bíróság az ítéletének jogi indokolásában a saját álláspontjával ellenkezőnek látszó módon foglalt állást azzal kapcsolatosan, hogy a vádlottnak a hamis átutalási megbízások felhasználásával kifejtett, jogtalan haszonszerzésre irányuló cselekvősége alkalmatlan kísérletnek tekinthető-e. Rögzítette ugyanis, hogy az elkövetés eszköze relatíve alkalmatlan volt arra, hogy a kívánt joghatást kiváltsa, ennek ellenére azt az álláspontot foglalta el, hogy a cselekmény mégsem volt alkalmatlan kísérlet. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság indokolását helyesbítve egyértelműsíti, hogy a vádlott csalási cselekvősége azért nem tekinthető alkalmatlan kísérletnek, mert a felhasznált hamis megbízások, mint az elkövetés eszközei, nem voltak objektíve és a relatíve sem alkalmatlanok a bűncselekmény megvalósításához. Bf.I.354/2009/7. Az elkövetéskor hatályos Psze. 5. §

(2)bekezdése szerint jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság számlatulajdonos bankszámla feletti rendelkezéséhez a nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg bejegyzésre bejelentett teljes vagy rövidített név, cégnév, betű szerinti használata, valamint a számlatulajdonos által a bankszámla feletti rendelkezésre bejelentett személy vagy személyek aláírása szükséges. Ebből következően nem általános előírás az, hogy egy jogi személy átutalási megbízását két személy aláírásával kell ellátni, azt csupán a (2. sz. gazdasági társaság) és az (pénzintézet megnevezése) Bank bankszámlaszerződése tartalmazza. Ebből kifolyólag megállapítható, hogy kizárólag az ügyintézés körültekintő volta miatt hiúsultak meg a jogtalan átutalások. Egy esetleges figyelmetlenség esetén a hamis okiratokkal is teljesedésbe mehetett volna az átutalás, így a felhasznált eszközök nem tekinthetők még relatíve sem alkalmatlannak. Erre figyelemmel nem áll fenn a vádlott esetében a Btk. 17.§

(2)bekezdésében írt korlátlan enyhítés lehetősége sem, ezért az ezt részletező indokolást mellőzi az ítélőtábla. A minősítést illetően osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a vádlott 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekménye csupán 1 rendbeli. Az irányadó tényállás szerint a vádlott egy alkalommal három hamis átutalási megbízást adott át a szolgálatot teljesítő biztonsági őrnek. Az ítélőtábla - osztva az ügyész által kifejtetteket - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az azonos alkalommal megvalósított olyan részcselekmények, amelyek egyébként önmagukban is kimerítik ugyanazt a büntető törvényi tényállást, az elkövető azonos célzata miatt természetes egységbe kerülnek. Az ítélőtábla a jogi álláspontja kialakításakor a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében az egység kérdésében kialakult töretlen ítélkezési gyakorlatot vette figyelembe és alkalmazta analóg módon. [BH 1988.59; BH 1984.304; BH 1975.156] Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az azonos elkövetői célzatot mutató, egy mozzanatú, ugyanazon jogviszonyt érintő Btk. 276.§-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége természetes egységet alkot függetlenül attól, hogy hány darab okirat felhasználásával valósul meg. Így tehát ez a bűncselekmény 1 rendbelinek minősül. Az ítélőtábla a magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében kifejtett jogi indokolást még annyiban pontosítja, hogy a magánokirat fogalmát a bírói gyakorlat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 196. § és 199. § alapján használja az ítéletben írtaknak megfelelően. (BH 2003. 53) Ami a bűnösségi körülményeket illeti, az ítélőtábla mellőzi a súlyosító körülmények közül a vádlott cselekményeinek többszörös halmazatára utalást, ugyanis a megváltozott minősítésre figyelemmel ez már nem áll fenn. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvény szigorát kell alkalmazni a nagy tárgyi súlyú bűncselekményt is megvalósító vádlottal szemben, aki különös visszaesőnek minősül, és a tényállásbeli magatartását rövid idővel a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés büntetését követően fejtette ki. Mindezen körülmények alapján a megyei bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mértéke arányos, azok enyhítése nem indokolt. Nem osztotta azonban az ítélőtábla a megyei bíróság álláspontját a pénzmellékbüntetés kiszabását illetően, mivel megítélése szerint a Btk. 64. §

(1)bekezdésében meghatározott általános törvényi feltétel - a megfelelő kereset (jövedelem) vagy vagyon - a vádlott esetében nem áll fenn. A megyei bíróság a vádlott jövedelmével és vagyonával kapcsolatosan tényállást egyáltalán nem állapított meg, így arra vonatkozóan kizárólag a vádlottól a fellebbezési nyilvános ülésen beszerzett nyilatkozat áll rendelkezésre. Ennek figyelembevételével az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a vádlott által 90 %-ban tulajdonolt Kft. már nem működik, ezért annak működéséből jövedelme sem származik, és a törzstőke sem képezi a vagyonát. Ebből következően a vádlottal szemben a pénzmellékbüntetés kiszabásának nincs meg a törvényes alapja, így az arra vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla mellőzte. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. február
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Bf.I.354/2009/
3. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.354/2009/
4. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.34/2009/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott részre a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. február
7. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke