Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.408/2009/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Dékány Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Dékány Alexandra pártfogó ügyvéd, 7623 Pécs, József A. u. 3.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., valamint a II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II.r. alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt a Baranya Megyei Bíróság előtt 15.P.20.342/
- ügyszám alatt folyamatban volt perében a
- szeptember
- napján kelt
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével elrendelte a H község belterületi,
- helyrajzi szám alatt nyilvántartott, lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű, természetben H, D. u. 18/
- szám alatti ingatlanon a felperes és az I. rendű alperes közös tulajdonának árverési értékesítés útján történő megszüntetését. Az ingatlan legkisebb vételárát 13.000.000 forintban állapította meg, valamint az I. rendű alperest kötelezte a sikeres árverési értékesítést követően az ingatlan kiürítésére, valamint az ingatlan árverési vevőnek történő átadására. Rendelkezett továbbá a II. rendű alperes jelzálogjoggal biztosított 18.604 CHF és járulékainak árverési vételárból történő kielégítéséről, a végrehajtás költségeinek viseléséről. Mindezek tűrésére pedig a II. rendű alperest kötelezte. A perköltség vonatkozásában akként rendelkezett, hogy a felek saját költségüket maguk viselik azzal, hogy a felperes részére kirendelt pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli. Kötelezte továbbá a felperest és az I. rendű alperest fejenként 165.000165.000 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felek közös tulajdonában álló ingatlan természetbeni megosztására, a közös tulajdon megváltással történő megszüntetésére lehetőség nincsen, s mivel mindkét tulajdonostárs egyezően árverés útján kérte az ingatlan értékesítését, annak elrendelése, és az ezzel kapcsolatos feltételek teljesítésére kötelezés indokolt. A feljegyzett eljárási illeték kapcsán hivatkozott arra, hogy a felperes részére a per megindításakor illeték-feljegyzési jogot, utóbb olyan személyes költségmentességet engedélyezett, amelynek hatálya az engedélyezést megelőző eljárási szakra nem terjed ki, ennél fogva e későbbi költségkedvezmény a felperes illetékfizetési kötelezettségét nem érinti, ezért annak utólagos megfizetésére - I. rendű alperessel 1/2-1/2 arányban megosztva - köteles. Az ítéletnek kizárólag a feljegyzett illeték utólagos megfizetésével kapcsolatos rendelkezése ellen a felperes pártfogó ügyvédje útján fellebbezett, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének e körben történő megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy a felperest terhelő 165.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Kérte továbbá a pártfogó ügyvédi munkadíj megállapítását. Indokként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a személyes költségmentesség engedélyezését követően nem megfelelően járt el, amikor a felperest az illeték ráeső részének utólagos megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a felperesnek az eljárást befejező ügydöntő határozat meghozataláig illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezett, ugyanis az illeték-feljegyzési jog alapján mentesült az illeték előzetes megfizetése alól, a később engedélyezett személyes költségmentesség pedig kihat az eljárás végén megfizetendő illeték lerovásának kötelezettségére is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felperest a le nem rótt elsőfokú eljárási illeték fele részének megfizetésére, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett részében - a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján, utalással a 254. §
(3)bekezdésére is, helyes indokainál fogva hagyta helyben. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel összefüggésben az alábbiakra mutat rá. Az a felperesi álláspont, miszerint az illeték megfizetésének kötelezettsége - illetékfeljegyzési jog engedélyezése esetén - csak az eljárást befejező ügydöntő határozat meghozatalakor keletkezik, téves. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.tv. (Itv.) 3.§-ának
(4)bekezdése szerint ugyanis az eljárási illetékkötelezettség az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik. Az Itv.59.§-ának
(1)bekezdése szerint engedélyezhető illeték-feljegyzési jog pedig csupán az illeték előzetes megfizetése alóli mentességet jelenti, s nem szünteti meg a le nem rótt eljárási illeték utólagos megfizetésére irányuló kötelezettséget, csupán - a későbbi rendelkezéstől függően a teljesítés időpontját halasztja el, s a fizetésre kötelezett személyében következhet be változás a perköltség viselés szabályai szerint. A felperest jelen esetben a személyes költségmentessége nem mentesíthette az illeték ráeső részének utólagos megfizetése alól. A 17/1995. (VII.25.) IM rendelettel módosított 6/1986.(VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 5.§.
(5)bekezdése ugyanis rögzíti, hogy ha a fél a költségmentesség engedélyezését az eljárás megindítását követően kéri, a költségmentesség hatálya - ha e rendelet másként nem rendelkezik - nem terjed ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára. E kedvezőbb feltételt nyújtó kivételeket a rendelet 10.§-ának
(1)bekezdése rögzíti, arra az esetre ha a fél az elsőfokú ítélet meghozatala után részesül kedvezményben az itt meghatározott feltételek fennállására tekintettel. A jelen esetben azonban nem erről van szó. A 2/I. sorszám alatt elutasított felperesi személyes költségmentesség iránti kérelemben hivatkozott körülményekben ugyan történt hátrányos változás - a felperes albérletének megszűnése -, azonban az elsőfokú bíróság jogerős, 6. sorszám alatti, személyes költségmentességet engedélyező végzésében kizárt visszamenőleges hatály utólagos érvényesítésére nincsen lehetőség. Erre figyelemmel a Kmr.5.§-ának
(2)bekezdése szerint az eljárás folyamán később engedélyezett teljes személyes költségmentességet élvező felperes a Pp.84.§-ának
(1)bekezdése szerinti kedvezményekben az engedélyező végzés jogerőre emelkedésének napjától részesült, így az eljárás kezdetekor fennálló illetékfizetési kötelezettsége alól nem mentesült. A felperes fellebbezése sikertelen volt, személyes költségmentessége folytán azonban a pártfogó ügyvédi képviselet díját a Pp.87.§-ának
(2)bekezdése alapján az állam viseli, csakúgy, mint az Itv.46.§-ának
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket, mint meg nem térülő költséget a Kmr.13.§-ának
(2)bekezdése, valamint a
- §-a alapján. A pártfogó ügyvédi díj összegét azonban - a pártfogó ügyvéd kérelmére - nem a bíróság, hanem a
- évi LXXX. Tv.
- §-a
(1)bekezdésének c) pontja, illetve az 56/2007. (XII.22.) IRM 87.§-ának
(1)bekezdése értelmében az Igazságügyi Hivatal területi jogi segítségnyújtó szolgálata állapítja meg. Ennek érdekében az elsőfokú bíróságnak a Pp.87.§-ának
(2)bekezdése szerinti adatok közlésével értesítenie kell a szolgálatot. Pécs,
- január
- dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Kutasi Tünde s.k. bíró