Gfv.30269/2009/4 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.269/2009/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Koszta Sándor ügyvéd (4024 Debrecen, Kossuth u.3.) által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I.r., II.r., valamint dr.Szombathy Nóra által képviselt, III. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 7.G.40.049/

1. szám alatt indult és a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.526/2008/
2. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla Gf.IV.30.526/2008/
3. számú ítéletét fenntartja. a Debreceni hatályában Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a III.r. alperesnek 5.000 (Ötezer) Ft felülvizsgálati perköltséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A debreceni A/
4. számú társasházi külön lapon nyilvántartott ingatlan a felperes kizárólagos tulajdonában állt, azon 3.500.000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog és vételi jog, 3.565.400 Ft és járulékai erejéig végrehajtási jog illette meg a H Takarékszövetkezetet. Ugyanezen Takarékszövetkezet által a felperes ellen kezdeményezett végrehajtási eljárás során a végrehajtó
5. május 3-ára kitűzte az ingatlan árverését. Ilyen előzmények után a
6. április 27-én megkötött adás-vételi szerződéssel a felperes a perbeni ingatlant 10 millió Ft vételár megfizetése fejében az ingatlanforgalmazási főtevékenységet folytató I.r. alperes részére értékesítette. A szerződésben rögzítettek szerint a felperes elismerte, hogy a vételárat a vevőtől már maradéktalanul átvette és vállalta az ingatlan 8 napon belüli tehermentesítését. A szerződés 6.2 pontjában a felek
7. VI.30-ig visszavásárlási jogot alapítottak a felperes javára azzal, hogy a visszavásárlási ár 10 millió Ft. Az I.r. alperes tulajdonjogának bejegyzése és az ingatlanon lévő terhek törlése
8. május 7-i hatállyal megtörtént, a visszavásárlási jog gyakorlására kikötött határidő eredménytelenül telt el.
9. VII. 24-én az I.r. alperes a II.r. alperes - a felperes unokája - részére értékesítette 12.500.000 Ft vételár megfizetése fejében a perbeli ingatlant. A szerződés szerint a II.r. alperes 3.500.000 Ft vételárrészt már megfizetett, a hátralékos 9.000.000 Ft-os vételárrészt pedig
10. szeptember 15-ig a III.r. alperes által folyósítandó hitelből fizeti meg. Mindkét adásvételi szerződést dr. T készítette és ellenjegyezte. Miután a II.r. alperes részére a III.r. alperes 71.056 svájci frank kölcsönt nyújtott, ezen összeg és járulékai erejéig a III.r. alperes javára megtörtént a perbeli ingatlanon a jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése. A felperes keresetében kérte a
11. IV. 27-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségének, az I. és a II.r. alperesek által
12. VII. 24-én megkötött adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását, valamint a III.r. alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, elidegenítési terhelési tilalom törlését. Előadása szerint hitelfelvétel céljából jelent meg dr. T ügyvéd irodájában, adásvételi szerződés megkötése nem állt szándékában, azt tudta és beleegyezése nélkül íratták vele alá. Valamennyi alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság
13. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az első fokú ítélet szerint a felperest terhelte volna annak bizonyítása, miszerint nem tette meg a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt szerződéses nyilatkozatát. Ezt azonban a felperes bizonyítani nem tudta, a lefolytatott bizonyítás eredménye ugyanis - az első fokú ítéletben részletesen kifejtettek szerint - azt igazolja, hogy a felperes akarata a
14. IV. 27-i adásvételi szerződés létrejöttére irányult. A
15. IV. 27-ei szerződés tehát érvényesen létrejött, a
16. VII. 24-i adásvételi szerződés vonatkozásában pedig a Ptk.
17. §-ának /1/ bekezdése nem alkalmazható. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az első fokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a fellebbezésben írtakkal szemben a felperesnek nem volt szembesítés elrendelésére irányuló bizonyítási indítványa, de szükség sem lett volna arra, hogy a bíróság a
18. IV. 27-ei adásvételi szerződéshez kapcsolódó vételár fizetés körülményeinek tisztázása érdekében elrendelje a felperes és dr. T szembesítését. Hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezése alaptalanul hivatkozott a bizonyítékok téves mérlegelésére is. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első és másodfokú ítéleteket helyezze hatályon kívül, állapítsa meg a
19. IV. 27-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségét és a
20. VII. 24-én megkötött adás-vételi szerződés vele szembeni hatálytalanságát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 200.,
21. és
22. §-aiban írtakat. A felülvizsgálati kérelem részletes indokolása a következő volt: A felperes mindvégig állította, hogy nem adásvételi szerződés megkötése céljából jelent meg dr. T ügyvéd irodájában, az ügyvéd viszont ennek ellenkezőjét állította. Ezért a bíróságnak a Pp.
23. § /4/ bekezdés alapján el kellett volna rendelnie a felperes és dr. T szembesítését. A jogerős ítélet iratellenesen állapítja meg, hogy a felperesnek erre vonatkozó bizonyítási indítványa nem volt, ugyanis
24. VI. 6-i előkészítő iratában a felperes kérte a szembesítés elrendelését, melyet az elsőfokú bíróság indokolatlanul figyelmen kívül hagyott. Ezzel lényeges eljárási szabálysértést követett el, elzárta a felperest a bizonyítás lehetőségétől. A felperes saját előadásával, valamint Gy.J. és Gy. Gy. tanúk vallomásával bizonyította, hogy nem adásvételi szerződés megkötése céljából jelent meg dr. T ügyvéd irodájában, hanem azért, hogy unokája hitelfelvételéhez kezességet vállaljon. A felperes már korábban is vállalt kezességet, ezt tanúsítja a perbeni ingatlan tulajdoni lapja is. A felperes lankadó figyelmét kihasználva írattak vele alá kezességvállalás helyett adásvételi szerződést. Amikor az adásvételi szerződés megkötése miatt a felperes felelősségre vonta a II.r. alperest, akkor tette meg a II.r. alperes
25. október 7-i nyilatkozatát, melyben vállalta, hogy az ingatlant a felperesnek visszaadja. A fellebbezéshez csatolt árverési jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a II.r. alperes eladósodása okozta az árverést, mivel nem fizette a felvett hitelek részleteit. A II.r. alperesnek ez a magatartása "megvalósítja a jóerkölcsbe való ütközés tényét". A III.r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértőnek. nem alapos, a jogerős ítélet a megjelölt okokból nem minősül Arra helytállóan hivatkozik a felülvizsgálati kérelem, hogy a felperes
26. VI. 6-i (
27. szám alatti) beadványában ténylegesen indítványozta a felperes és dr. T ügyvéd szembesítésének elrendelését, ennek ellenkezőjét a jogerős ítélet iratellenesen állította. A Pp.
28. §-ának /4/ bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy ha a tanú vallomása a személyesen meghallgatott fél előadásával ellentétben áll, akkor az ellentét tisztázását szembesítéssel kell megkísérelni, de ezt szükség esetén kívánja meg. A perbeni esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság szerint nem lett volna indokolt a felperes és dr. T szembesítése az alábbiak miatt: A felperes
29. VI. 6-i beadványában egyrészt azt állította, hogy menye, Gy. Lné. nem adásvételi szerződés aláírása, hanem kölcsön felvétele céljából hívta dr. ügyvéd irodájába, másrészt arra hivatkozott, hogy a
30. IV. 27-i szerződésben rögzítettekkel szemben szerződéskötéskor nem ismerte el a vételár felvételét. Azért kérte a szembesítés elrendelését, mert e két kérdésben dr. T tanúvallomása során ezzel ellentétesen nyilatkozott. Ezzel szemben dr. T a
31. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomása nem érintette azt a kérdést, hogy Gy. Lné. milyen indokokkal hívta a felperest az ügyvédi irodába. Csak azt állította, hogy az I.r. alperes képviselője - aki rendszeres ügyfele volt - kereste fel az adásvételi szerződés elkészítése érdekében, majd a megbeszélt időpontban sor került - Gy. L. és Gy. Lné. jelenlétében - a felperes és az I.r. alperes közötti adásvételi szerződés megkötésére. E vonatkozásban tehát nem volt a felperes és dr. T vallomása között olyan ellentmondás, melynek tisztázását szembesítéssel kellett volna megkísérelni. A felperes által aláírt adásvételi szerződés, mint teljes bizonyító erejű magánokirat tanúsítja, hogy a felperes a szerződéskötéskor elismerte a 10 millió Ft összegű vételár hiánytalan átvételét. Dr. T. tanúként úgy nyilatkozott, hogy a vételár kifizetését nem látta, annak megtörténtét a felperes elismerése alapján rögzítette az adásvételi szerződésben. A szembesítés elrendelésére a vételár kifizetésével kapcsolatban azért nem volt szükség, mert egyrészt nem volt várható, hogy dr. T. ügyvéd a szembesítés során a teljes bizonyító erejű magánokiratban foglaltakkal ellentétesen nyilatkozzon, másrészt a
32. sorszámú jegyzőkönyvben maga a felperes sem vitatta, hogy az adás-vételi szerződés megkötésekor vett át pénzt 4.200.000 Ft-ot - az I.r. alperestől, tehát ezzel - legalábbis részben - elismerte az adásvételi szerződésben rögzített teljesítés tényét. Az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás anyagának helytálló értékelése alapján okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes akarata ténylegesen adásvételi szerződés megkötésére irányult, hogy az adásvételi szerződés a felperes és az I.r. alperes egyező akaratnyilvánítása alapján létrejött és nem minősült érvénytelennek a felperes által felhozott okok miatt. A
33. április 27-i adásvételi szerződéssel kapcsolatos kereseti kérelem elutasítása során nem bírt döntő jelentőséggel az a körülmény, hogy a felperesnek vételár címén járó 10 millió Ft-ot - melynek kifizetését a felperes az adásvételi szerződésben elismerte - az I.r. alperes pontosan mikor, milyen részletekben adta át a szerződéskötés napjáig a felperesnek. Mindezekre tekintettel tehát a szembesítés mellőzése az ügy érdemi eldöntésére nem volt kihatással. Gy. J. és Gy. Gy. a felperes fiai, akik tanúvallomásuk szerint csak a II.r. alperes tulajdonjogának bejegyzése után,
34. augusztusában szereztek tudomást arról, hogy a felperes az I.r. alperessel
35. április 27-én ingatlan adásvételi szerződést kötött. Gy. J. állította, hogy nem tudott édesanyja eladási szándékáról, Gy. Gy. pedig kétségbe vonta, hogy az adásvételre édesanyja egyetértésével kerülhetett volna sor. E két tanúvallomás azonban - ellentétben a felülvizsgálati kérelem állításával - nem alkalmas annak hitelt érdemlő bizonyítására, hogy a
36. április 27-i adásvételi szerződés nem jött létre. Az eljárt bíróságok is ennek megfelelően értékelték Gy. J. és Gy. Gy. tanúvallomását melyet a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezett. Az eljárt bíróságok szerint a perbeni jogügyletek célja a már kitűzött árverés meghiúsítása és a felperes lakhatásának biztosítása volt. El kívánták érni, hogy a felperes visszanyerhesse közvetlenül vagy közvetve ingatlanát, ezért kötötték ki a 2007.április 27-i adásvételi szerződésben a visszavásárlási jogot, ezért kötött
37. április 27-én a felperes egyik fia, Gy. L. az I.r. alperessel vételi jogot alapító előszerződést. Fentiekkel összhangban áll a II.r. alperes
38. október 9-i nyilatkozata is, melyben kijelentette, hogy
39. december 31-ig az ingatlan tulajdonjogát a felperesnek "átadja". A II.r. alperesnek ez a nyilatkozata nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes lankadó figyelmét kihasználva írattak volna vele alá kezességvállalás helyett adásvételi szerződést. Az ügy elbírálása szempontjából nem volt lényeges, hogy mely okokból került sor az árverés kitűzésére. A felülvizsgálati kérelemhez csatolt árverési hirdetmény - mely az árverés időpontját
40. május 3-ában határozza meg - annak bizonyítására semmiképpen nem alkalmas, hogy az árverést a II.r. alperes eladósodása idézte volna elő. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbeni ingatlan tulajdoni lapja sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes több alkalommal kezességet vállalt volna "az I.-II.r. alperesek pénzügyletével kapcsolatban". A per során a felperes a
41. április 27-i adásvételi szerződéssel kapcsolatban kérte egyebek mellett annak jóerkölcsbe ütközése miatt a szerződés érvénytelenségének megállapítását. E kereseti kérelem elbírálása szempontjából viszont semmilyen jelentősége nem volt annak, hogy a II.r. alperes - aki nem volt szerződő fele a
42. április 27-i adásvételi szerződésnek - a felülvizsgálati kérelemben megjelöltek szerinti jóerekölcsbe ütköző magatartást tanúsított-e. A fent kifejtettekre is tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben eljárt bíróságok a bizonyítékok megalapozott, okszerű mérlegelésével hozták meg döntésüket a Pp.
43. § /1/ bekezdésében írtak megfelelő alkalmazásával. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
44. § /3/ bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint döntött. A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért a Pp.
45. § /1/ bekezdése és
46. § /1/ bekezdése alapján köteles megfizetni a III.r. alperes felülvizsgálati perköltségét, melynek összegét mérsékelt mértékben, de ÁFA-val növelten állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003./VIII.22./ IM rendelet
47. § /5/ és /6/ bekezdése alapján. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986./VI.26./ IM rendelet
48. § /1/ bekezdés és
49. §-a alapján az állam terhén marad. Budapest,
50. november
51. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Dr.Lőrincz Györgyné sk. előadó-bíró Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ bírósági tisztviselő