Kfv.37425/2009/7 – Kúria

Kfv.III.37.425/2009/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Hegedűs Tamás ügyvéd által képviselt Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság felperesnek a Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen természetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben amelybe az alperes pernyertességének érdekében beavatkozott a dr.Nagy Sándor ügyvéd által képviselt F. Zrt. érdekelt - a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

1. március
2. napján kelt 10.K.27.210/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei 10.K.27.210/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I N D O K O L Á S A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/
6. október
7. napján kelt H6135-10/
8. számú határozatával a határozat rendelkező részében megjelölt ingatlanok területére - nádaratásra és nem aratható elöregedett nádas égetésére természetvédelmi engedélyt adott, továbbá a fokozottan védett természeti területekre történő belépést ebből a célból engedélyezte az alperesi beavatkozó részére. A határozat kikötései között rögzítette, hogy a határozat nem helyettesíti az egyéb jogszabályokban előírt engedélyek, bejelentések és hozzájárulások meglétét. A felperes - aki a határozat rendelkező részében megjelölt ingatlanok egy részének a vagyonkezelője - megfellebbezte az elsőfokú határozatot, és az ennek folytán eljárt alperesi hatóság
9. március
10. napján kelt 14/940-2/
11. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes egyetértve az elsőfokú hatóság határozatával, a felperes fellebbezésével kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú hatóságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy az engedélyezni kért tevékenység a természetvédelmi érdekek mentén végezhető-e, az adott ingatlanok használatával, birtoklásával kapcsolatos jogvita nem a hatóság által eldönthető kérdések közé tartozik. A felperes keresete folytán eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása leszögezte, hogy a tevékenység engedélyezése során a hatóság csakis és kizárólag a természetvédelmi érdekeket vizsgálhatta, és csak azokra figyelemmel hozhatta meg döntését. A jogszabályok értelmében nem tartozik a természetvédelmi hatóság vizsgálódási körébe az, hogy a tevékenység hatósági engedélyezését követően ténylegesen lesz-e lehetősége az alperesi beavatkozónak az engedélyezett tevékenység végzésére vagy folytatására, tevékenységének esetleg szerződéses vagy jogszabályi egyéb feltételei fennállnak-e. Az ítélet megjegyezte, hogy a periratokból megállapítható volt, hogy a felperes az alperesi beavatkozó között valóban szerződéses feszültség áll fenn, amelynek feloldását ugyan bírósági úton a felperes kezdeményezte, azonban az eredményre nem vezetett. Ez azonban olyan jellegű problémakör, amelyet a bíróság a jelen per keretei között értékelni nem tudott. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet a hatósági határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a jogerős ítélet azon álláspontja, miszerint a Magyar Köztársaság Alkotmányára és a Polgári Törvénykönyvre hatósági ügyben nem lehet hivatkozni, nem elfogadható. Még azokban az esetekben is, amikor az alperesi beavatkozónak használati joga van bejegyezve az adott ingatlanra, még ott is szükséges a tulajdonos vagy a vagyonkezelő hozzájárulásának megkérése, ahol pedig semmiféle bejegyzett joga nincs, ott nem kaphat semmilyen engedélyt. Hangsúlyozta, hogy az érintett huszonöt helyrajzi szám tekintetében tulajdonosi, illetve vagyonkezelői hozzájárulás hiányában nem lehetett volna nádaratási engedélyt kiadni, másrészt - melyre az alperesi beavatkozónak használati joga van bejegyezve - szükséges lett volna a munkák megkezdéséhez a tulajdonos, illetőleg a vagyonkezelő nyilatkozata. Ez utóbbi kérdéskör tekintetében a hatósági határozatokat a felperes nem támadta. Megítélése szerint az ügyben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
12. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ szabályait kell alkalmazni, köztük annak alapelvi rendelkezéseit. A Ket.
13. §-ában foglalt tényállástisztázási kötelezettségét a hatóságnak teljesítenie kellett volna, az Alkotmány
14. § /1/ bekezdése alapján a köztulajdont és a magántulajdont, illetve a
15. § értelmében a tulajdonhoz való jogot védelembe kellett volna részesíteni, és nemcsak a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló 120/1999./VIII.6./ Korm. rendelet /a továbbiakban: R./ rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Előadta, hogy a korábbi engedélyezési eljárásokban a hatóság kikötése között szerepelt, hogy a nádaratás megkezdése előtt be kell szerezni a vagyonkezelői hozzájárulást, és volt olyan határozat, amelyek az érintett ingatlanok vonatkozásában - azokban az esetekben, amikor nem volt használati joga bejegyezve az alperesi beavatkozónak - a határozat megtiltotta a nádaratást. Veszélyezteti a jogbiztonságot, ha a hatóság döntései ellentmondásosok és több tekintetben jogellenesek. Hivatkozott a vízgazdálkodásról szóló
16. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Vtv./
17. § /7/ bekezdésére is, melynek folytán a felperesnek, mint vagyonkezelőnek kell az érintett ingatlanokon a vízminőségvédelmi, nádgazdálkodásról gondoskodni. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, részletesen kifejtve, hogy az érintett ingatlanokon használati joga áll fenn. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.443/2006/
18. számú ítéletéből kitűnik, hogy az alperesi beavatkozó használati joga a Fertő-tavi összes nádas területére fennáll. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján: A Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetértett a jogerős ítéletet hozó bírósággal, az ítélet indokolása mindenben helytálló volt. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelyből az következne, hogy a hatóságnak a határozat meghozatalához, az érintett ingatlanok vagyonkezelőjének hozzájárulását kellett volna kérnie, és ettől függően kellett volna döntenie. Mindez nem jelenti azt, hogy a nádaratásra kiadott természetvédelmi engedély az érintett ingatlanokra vonatkozó használati jog fennállása hiányában lehetővé tenné a tényleges tevékenység végzését. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett abban a felperessel, hogy a közigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben hivatkozni lehet mind az Alkotmányra, mind a Polgári Törvénykönyvről szóló
19. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ szabályaira, azonban az adott hatósági ügyben, vagy közigazgatási perben ennek csak akkor van jelentősége, ha a hivatkozás releváns. Mivel a használat kérdése nem tartozott azon körülmények közé, melyeket a természetvédelmi engedély-kiadása során alkalmazni kell, és a tevékenység végzéséhez a természetvédelmi engedély kiadása mellett az egyéb jogszabályi feltételeknek is teljesülnie kell, ahogy ez az elsőfokú határozat kikötésében is szerepel, ezért nem sérült a Ket.
20. §-a és alapelvei sem. Ugyanígy a Vtv.
21. §-ának /7/ bekezdésével sem áll ellentmondásban a hatóság határozata, hiszen a határozatból nem következik, hogy az alperesi beavatkozó önmagában a természetvédelmi engedély alapján az érintett ingatlanokon nádgazdálkodást folytathatna. A felperes nem támasztotta alá, hogy az általa ellentétesnek vélt más hatósági határozatok tekintetében miért az ellentétes határozatokat vélte jogszerűnek, és a jelen perben támadott határozatot jogellenesnek. A Legfelsőbb Bíróság e körben utal az 1/
22. közigazgatási jogegységi határozat
23. pontjára, amely szerint a hatóság korábbi téves jogértelmezésen alapuló gyakorlata nem teszi a perben felülvizsgálni kért határozatot jogszabálysértővé. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
24. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
25. § /3/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
26. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
27. § /1/ bekezdése és
28. § /1/ bekezdése alapján állapított meg felülvizsgálati eljárási költséget az ellenkérelmet előterjesztő alperesi beavatkozó részére, míg az alperes esetében felmerült költség hiányában - tárgyaláson nem kellett megjelennie, ellenkérelmet nem terjesztett elő - a Pp.
29. § /2/ bekezdése alapján mellőzte a költségről való rendelkezést. Az illetékről szóló rendelkezés az illetékekről szóló
30. évi XCIII. törvény
31. § /1/ bekezdésén alapul. Budapest,
32. január
33. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Kovács András sk. előadó bíró, dr.Kovács Ákos sk. bíró