Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.276/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év január hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 20.Bf.I.7062/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban felmerült 7.500 (hétezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget és a 6.000 (hatezer) forint eljárási illetéket a magánvádló viseli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Budai Központi Kerületi Bíróság a
- március
- napján kelt 5.B.I.1468/2008/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rágalmazás vétségében állapította meg. Ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést, melyet részletesen nem indokolt meg. A másodfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője a fellebbezést pontosította és indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság a vádlottal szemben a kiszabott büntetést súlyosítsa, és vele szemben pénzbüntetést szabjon ki. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
- október
- napján kelt 20.Bf.I.7062/2009/
- számú ítéletével a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az első és a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést, amely a vádlott bűnösségének megállapítására és vele szemben büntetés kiszabására irányult. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint kétségtelenül bizonyított tény, hogy a vádlott elkövette a rágalmazás vétségét akkor, amikor a társasház 15 lakásának postaládájába a levelet bedobta. Kifogásolta a másodfokú bíróság határozatának indokolásában szereplő azon megállapítást, mely szerint az emberi érintkezés kulturált formájának kialakítása nem a bíróság feladata. Álláspontja szerint a bíróságnak igen jelentős szerepe van az emberek közötti kapcsolatok alakításában és erre a jog eszközei is a rendelkezésére állnak. A kellő visszatartó erő és a hasonló jellegű cselekmények megelőzése érdekében is szükséges nem csak a vádlott bűnösségének a megállapítása, hanem vele szemben büntetés kiszabása is. A vádlott a másodfokú eljárást követően írásbeli beadvánnyal fordult az ítélőtáblához, melyben a másodfokú határozat kihirdetése óta a magánvádló és annak családtagjai részéről a személye ellen intézett atrocitásokat, sérelmeket sorolta fel. E beadványnak azonban a jelen ügy elbírálásában nincs szerepe. A vádlott védője a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a vádlottnak az az írásbeli kitétele, hogy a magánvádló „hazudik" csak egy értékítéletként értékelhető, mellyel a vádlott egy állítást kívánt megcáfolni, vagyis az egész konfliktus a vádlott és a magánvádló közötti véleménykülönbségként értékelhető. A védő által kifejtettek szerint e cselekménynek nincsen társadalomra veszélyessége, nem meríti ki a rágalmazás vétségének törvényi tényállását sem, így a másodfokú bíróság határozatának helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy vele szemben az eljárás tulajdonképpen egyetlen szó használata miatt van folyamatban, azonban ha a hazudik szó helyett bármely más, hasonló tartalmú kifejezést használt volna, akkor az eljárást annak ellenére elkerülhette volna, hogy a helyettesítő kifejezés ugyanazt a tartalmat hordozza. A magánvádló által bejelentett fellebbezés nem vezetett eredményre. A harmadfokú bíróság a magánvádló fellebbezésével megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást a Be.
- §-a alapján bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú és másodfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályoknak megfelelően, azok betartásával, kellő alapossággal és részletességgel folytatta le. A bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte és azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mérlegelte. A másodfokú bíróság nem tévedett és nem vétett logikai hibát akkor sem, amikor a már megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozott, mindenben megfelel az iratok tartalmának, hiánytalan, így annak sem helyesbítése, sem a kiegészítése nem szükséges. Ekként pedig irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. A Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját is. A Fővárosi Bíróság helytállóan mutatott ugyanis rá, hogy a vádlottnak az a cselekménye, amellyel a magánvádló állítását valótlannak nevezte meg és ezt úgy fogalmazta meg, hogy magánvádló hazudik, nem alkalmas arra, hogy a magánvádló társadalmi megítélését kedvezőtlen irányba befolyásolja, vagyis nem meríti ki a rágalmazás törvényi tényállásában írtakat. Ugyancsak helytállóan állapította meg a Fővárosi Bíróság azt is, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt csak szándékos elkövetés esetén rendeli büntetni a törvény, méghozzá abban az esetben, ha az egyben a társadalomra is veszélyes. Jelen esetben a vádlott a magánvádló vele szemben tett állítását cáfolta meg olyan kifejezést használva, melyből egyértelműen kiderül, hogy azt valótlannak tartja, ez pedig nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, amely a cselekményt a bűncselekmény szintjére emelné. A Fővárosi Ítélőtábla is megállapította, hogy a vádlott a cselekményével bár az együttélés konvencionális normáit megsértette ugyan, azonban ezzel bűncselekményt nem követett el. Helyesen jutott tehát a Fővárosi Bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlottat a Be.
- §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 6. §
(3)bekezdés I. fordulatában foglaltakra - bűncselekmény hiányában felmentette. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségre vonatkozóan Be. 398. §
(3)bekezdése alapján határozott. Budapest,
- év január hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Irén s.k. Zólyominé dr. Törő Erzsébet s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 20.Bf.I.7062/2009/
- számú határozata a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.276/2009/
- számú végzése folytán
- év január hó
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- év január hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő