Bf.97/2009/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése szerint. Ennek során a felmentésre irányuló védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú ítélet felülbírálata során az ítélőtábla elsődlegesen azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő eljárási vagy megalapozatlansági hibát nem vétett. Az eljárás törvényességével összefüggő kérdések körében osztotta az ítélőtábla a megyei bíróság azon álláspontját, amely szerint, a nyomozás során beszerzett bizonyítékok felhasználhatók voltak a bírósági eljárásban, mivel az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Nemzeti Nyomozó Irodája által tett feljelentés alapján, törvényesen került sor a jelen ügy kapcsán vádlottakkal szemben, a nyomozás elrendelésére. A büntető ügyek tárgya egymástól elkülönült, az ügyek nem fedték át egymást, ezért a vádlottak eljárásjogi kifogásai a más ügyekben ellenük már korábban befejezett nyomozásra és vádemelésre hivatkozással, az elsőfokú ítéletben kifejteteknek megfelelően nem voltak alaposak. A megyei bíróság az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges körben és mélységben felvett bizonyítás során eljárásjogi szabályt nem sértett. Ügyfelderítési kötelezettségét is teljesítette, amikor a bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó, releváns tényeket az ítéletben rögzítette. A nyomozó hatóság, valamint a bíróság által törvényesen beszerzett bizonyítékok egyenként és összességükben való perrendszerű értékeléséről, mérlegelési tevékenységéről számot adott. Vizsgálta és megindokolta, hogy a vádlottaknak azokat az érdemi védekezéseit, amelyeket az okirati bizonyítékként figyelembe vett beadványaik tartalmaznak, miért nem tartotta elfogadhatónak és a rendelkezésre álló bizonyítékok azokat mennyiben cáfolták meg. A bizonyítékok értékelésének megengedett módja, ha a bíróság a bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényeket a vádlottak vallomása nélkül, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján állapítja meg. Ehhez szükséges, hogy gondosan megvizsgáljon és felhasználjon minden olyan bizonyítási eszközt, amely a vád tárgyává tett cselekményben való bűnösség szempontjából jelentős. A Vas Megyei Bíróság ennek megfelelően járt el, amikor a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása érdekében nem csak a nyomozás során feltárt személyi és okirati bizonyítékokat, szakvéleményt használta fel, hanem kiegészítő szakértői véleményeket, okiratokat szerzett be, és további tanú meghallgatást foganatosított. A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megalapozottan állapította meg, hogy a vádlottak cégben való részvételének ideje alatt a sértett kft. számláján nagyobb összegű kézpénz csak a kastély felújításra elnyert pályázati összeg folyósításakor szerepelt, amit I.r. vádlott felvett, más, dokumentálható befizetést a kft. javára a könyvelési anyagok nem tartalmaznak, bizonyítottan II.r. vádlott sem rendelkezett semmilyen nagyobb összegű pénzforrással ahhoz, hogy a kastély ellenértékét bármilyen módon kifizethesse. A tényállást az elsőfokú bíróság alapvetően a tárgyaláson közvetlenül meghallgatott T2 tanú vallomására alapította, aki ugyanekkor tisztázta és pontosította a 19,6%-os üzletrészének eladása kérdésében édesapja, T1 tanú jogsegély útján beszerzett írásbeli vallomása és a sajátja között fennálló eltérést. A cégtulajdonosok által elmondottakat T3 és T4 tanúk megerősítették. A személyi és okirati bizonyítékok alapján megalapozottan lehetett a tényállásban rögzíteni, hogy az olasz állampolgárságú tanúk a kastély értékesítésének meghirdetésekor kerültek kapcsolatba a vádlottakkal. Az állami támogatással történő felújítás és az ingatlan hasznosításának érdekében felajánlott vádlotti segítségben bízva, három millió forint ellenében II.r. vádlott résztulajdonossá, míg I.r. vádlott ügyvezetővé vált a cégben. A külföldi tanúk egybehangzóan nyilatkozták, hogy vádlottaknak a kastélyt nem adták el, a kastély felújításához 70.000.000.- forintos tagi kölcsön befizetésére nem került sor, a vételi jogot alapító szerződés megkötéséhez nem járultak hozzá. Gazdasági társaság esetében a számviteli szabályok csak az okirattal bizonylatolt gazdasági eseményt tekintik vagyon-mérleget érintő ügyletnek, ilyen bizonylatolt tagi kölcsön befizetés realizálását a társaság könyveiben az igazságügyi könyvszakértő nem tárt fel, és a társaság pénzforgalmi adatai is kizárták, hogy ez az összeg a társaság rendelkezésére állt. Ezen kívül, a kft. a kastélyfelújításához építési engedéllyel és a pályázat benyújtásakor önerővel sem rendelkezett, az építési vállalkozó felé fennálló adósságát sem fizette ki I.r. vádlott. Jelentősége volt az ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folyamatban lévő ügyben benyújtott vádirat adatainak is, mivel abban a vádhatóság a jelen ügyben érintett kft. nevében benyújtott pályázathoz szükséges önerő hiányát és annak hamis igazolását tette vád tárgyává. A vádlottak nyomozás során benyújtott panaszbeadványaiban és az elsőfokú bírósági eljárás alkalmával tett észrevételeivel szemben tehát az első fokú bíróság a bizonyítékok körültekintő értékelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Kft. részére ténylegesen nem történt tagi kölcsön befizetés II.r. vádlott részéről, illetve I.r. vádlott, mint ügyvezető a társaság tulajdonában álló kastély épület értékesítésére a társasági szerződés, vagy taggyűlési felhatalmazás hiányában jogosultsággal nem rendelkezett. Az első fokú bíróság ítéletének tényállása a bizonyítás eredményeként megalapozott, az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényekre kiterjedően tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyekből okszerűen vonható le az a következtetés, hogy a vádlottak a Kft. tulajdonában álló műemlék kastély tulajdonjogát II.r. vádlott nevére jogosulatlanul és ellenérték nélkül szerezték meg, magatartásukkal 80.000.000.-Ft kárt okoztak, amely csak külön polgári peres eljárásban, az eredeti állapot visszaállításának elrendelésével térült meg. Az ítélőtábla számára a másodfokú felülbírálat során a Be.352.§./1/ bekezdése szerint irányadó és hiánytalan tényállás további kiegészítésre nem szorul. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg mindkét vádlott bűnösségét és nem tévedett a cselekményeik jogi minősítésénél sem. A védelemnek az az álláspontja, hogy II.r. vádlott a csalás bűncselekményének törvényi tényállását nem valósította meg, ezért őt bűncselekmény hiányában az ellene emelt vád alól fel kellene menteni, nem vezetett eredményre. A Btk. 318. §-ában írt csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás. A II.r. vádlott az ingatlanhoz kapcsolódó jogtalan haszonszerzési célzattal szerezett a sértett gazdasági társaságban a tulajdonrészt, I.r. vádlottat ugyancsak a jogtalan haszonszerzés célzat vezette az ügyvezetői tisztsége betöltésekor. Az egymás között, taggyűlési felhatalmazás hiányában kötött szerződések alapján a kastély tulajdonjog-változásának bejegyzése ugyanis nem történhetett volna meg, ha a kft. eredeti tulajdonosait az ingatlan felújítására és értékesítésére irányuló segítő szándékukat illetően nem tartják tévedésben. A jogtalan haszonszerzési célzattal és a vádlottak megtévesztő magatartása következtében bejegyzett tulajdonosváltozáshoz, mint károkozáshoz kapcsolódó elkövetési magatartás megfelel a Btk. különös részében írt csalás tényállási elemeinek, mivel kétséget kizáróan bizonyított, - amint azt az első fokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen megállapította-, hogy a vételi jogot alapító szerződést a tulajdonostársak tudta és felhatalmazása nélkül kötötték meg. II.r. vádlott védekezésével szemben tehát az eljárás adatai nem támasztották alá, hogy részéről a vételi jog alapjául szolgáló tagi kölcsön nyújtása a valóságban megtörtént, vagy nagyobb összegű készpénzt adott a társaság működéséhez szükséges költségek fedezésére. A felmentését célzó védői fellebbezés nem vezetett eredményre. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket hiánytalanul feltárta és súlyuk szerint értékelte, azok kiegészítésre nem szorulnak. A felmentésre irányuló fellebbezés keretein belül vizsgálta az ítélőtábla a kiszabott büntetés mértékét, azonban annak enyhítésére sem látott módot. A jelentős tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető vádlottal szemben az első fokú ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetés igazodik az értékelt bűnösségi körülményekhez, a vádlott bűnösségének fokához. Ennél enyhébb joghátrány alkalmazása a büntetési célokat érvényesülést nem szolgálná. Helyesen döntött a megyei bíróság, amikor a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést az okozott kár megtérülése miatt mellőzte, és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése is törvényes. Az első fokú ítéletet - amelynek valamennyi rendelkezése törvényes és megalapozott , az ítélőtábla a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján, helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Be. 381.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségről, amely II.r. vádlott kirendelt védőjének díjával kapcsolatban merült fel. G y ő r ,

1. január hó
2. napján. Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr.Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: A jelen végzéssel a Vas Megyei Bíróság
3. évi május hó
4. napján kihirdetett 3.B.238/2007/
5. számú ítélete II.r. vádlottal szemben a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
6. január hó
7. napján. Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó