Bhar.242/2009/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében is megállapítja; - a büntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak; - a vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság 1.Bf.365/2009/4. számú ítélete ellen a garázdaság vétségének a vádja alóli felmentés miatt, a vádlott büntetőjogi felelősségének e bűncselekményben is történő megállapítása végett az ügyész jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a fenti fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, míg a védő perbeszédében enyhítésre, előzetes mentesítés alkalmazására tett indítványt. A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be.387.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva a perrendi szabályok megtartását, valamint a másodfokú ítélet megalapozottságát. A vád tárgyává tett cselekmények ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékok feltárása maradéktalanul megtörtént, anélkül, hogy az első-, illetve másodfokú bíróság érdemi elbírálást akadályozó, eljárási hibát vétett volna. A történésekkel összefüggésbe hozható, illetve arról tudomást szerző személyek részletes kihallgatását követően kellően felderített, hiánytalan tényállás rögzítésére került sor, az iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Következésképpen a másodfokú bíróság megalapozott tényállása - a Be.388.§

(1)bekezdése értelmében - irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. -----------------------Az irányadó tényállás rövid lényege szerint az ittas állapotban lévő vádlott a település piacterének közelében szóváltásba keveredett egy több főből álló baráti társasággal, arra visszavezethetően, hogy őt - kifogásolható és zavaró viselkedése miatt - ez utóbbi tagjai hazatérésre igyekeztek rávenni. Ennek során a vádlott indulatos lett, s bántalmazni kezdte a közelébe kerülő sértett1-et, olyan erővel és intenzitással, hogy az a földre kerülve végül nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Ezt követően a sértett1-et többen próbálták megvédeni az agresszív, kötekedő vádlott távoltartásával, aki azonban a csillapítására közbelépő sértett2-t is ököllel arcon csapta. A fentebb ismertetett cselekménysort az elsőfokú bíróság a Btk.170.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntetteként, valamint a Btk.271.§

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétségeként értékelte. Harmadfokú eljárásra a Be.386.§

(1)bekezdés c) pontja nyújtott lehetőséget, miután a másodfokú bíróság a jelen ügyben (látszólagos) alaki halmazatot látott megvalósultnak, s így - a Legfelsőbb Bíróság 34/

1. Büntető Kollégiumi véleményében foglaltakat is szem előtt tartva - kizárólag a súlyosabban büntetendő testi épség elleni bűncselekmény elkövetését rótta a vádlott terhére. A garázdaság szubszidiárius bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a tényállása kisegítő jellegű: alkalmazására akkor kerülhet sor, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Ilyen esetben bűnhalmazat létesülhet, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja; feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé. A garázdaság vétségét is megvalósító súlyos testi sértés esetén azonban a fentebb vázolt alaki halmazatról nem lehet szó. A szóban forgó köznyugalom elleni bűncselekmény kisegítő, szubszidiárius jellege ugyanakkor anyagi halmazat esetén nem érvényesül. Jelentősége van tehát annak, hogy a garázda, erőszakos magatartástól függetlenül, vagy azzal bizonyos térbeli és időbeli összefüggésben ugyan, de mégis elkülönülten valósul-e meg a másik bűncselekmény, avagy éppen ellenkezőleg, azok egybeesve, egymástól elválaszthatatlanul jelennek-e meg. A bírói gyakorlat több évtizede következetes abban, hogy az erőszakos cselekménysor egységét a térbeli és időbeli összefüggés hiánya mindenképpen megbontja, hiszen a valóságban ilyenkor egymástól elkülönülő, önálló részekre bontható tevékenységek zajlanak le. Az egymást követő mozzanatok folyamatosságát azonban a sértettek különbözősége is megtörheti, így az, ha a garázda elkövető egy idő után más személy ellen fordul. Az e tárgykörben közzétett eseti döntéseket áttekintve megállapítható, hogy a garázdaság vétsége mellett a súlyos testi sértés bűntettét is megvalósító eseteket az ítélkezés mindenkor az anyagi halmazat szabályai szerint oldotta meg, ha az említett cselekmények sértettje különböző személy volt (BH 1984/
2. és BH 1995/
3. számú döntések). Az idő- és térbeli elkülönültség ugyanis éppen abban érhető tetten, hogy az elkövető az erőszakos magatartásával egy adott pillanatban felhagy, ám azt röviddel később - most már egy másik személyre koncentráltan újabb, hasonló jellegű tevékenység követi. Külső képüket tekintve mindkettő azonos, eltérés közöttük kizárólag a bekövetkezett vagy szándékolt eredményt érintően állapítható meg: az egyik nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy ilyen sérülés okozására irányul. Ez történt a jelen ügyben is: a vádlott a súlyos sérülést szenvedett sértett1-en kívül, riadalmat és megütközést keltő módon mást is bántalmazott. Közelebbről a megnyugtatására és távoltartására igyekvő sértett2-t, akit ököllel arcon vágott. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk.271.§

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében is megállapította. Az erre irányuló ügyészi fellebbezés tehát megalapozottnak bizonyult. -----------------------A megváltozott minősítésre figyelemmel a vádlottal szemben - a Btk.12.§

(1)bekezdése, valamint a Btk.85.§

(1)-

(3)bekezdése alapján - két hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők feltárása hiánytalanul megtörtént, értékelésük a súlyuknak megfelelő. A büntetési tétel alsó határához közelítő tartamban meghatározott, a Btk.89.§

(1)bekezdésének az alkalmazásával végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés valóban alkalmas a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez. Annak megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. A harmadfokú bíróság megítélése szerint azonban a főiskolai tanulmányokat folytató, kifogástalan életvezetésű vádlott - mivel arra érdemes - a Btk.104.§-a alapján előzetes mentesítésben részesíthető. Ezért a másodfokú bíróság ítéletét - a Be.398.§

(1)bekezdése szerint - a fentebb már írtak mellett abban is megváltoztatta, hogy az előzetes mentesítésben részesített vádlott szabadságvesztését halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Az egyéb rendelkezések helybenhagyása a Be.397.§

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. február
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság 1.Bf.365/2009/
3. számú ítélete - a Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.242/2009/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal - a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke