Bf.668/2009/6 – Debreceni Ítélőtábla

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősül. A vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre enyhíti a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának érintetlenül hagyása mellett. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3.750 (Háromezer-hétszázötven) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kihirdetett 4.B.1642/2008/
3. számú ítéletével avádlottat, mint többszörös visszaesőt életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év fegyházra és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bejelentett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította és kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül súlyosításra irányuló fellebbezést jelentett be arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a vádlott javára nem állapítható meg vélt jogos védelmi helyzet, amelyből következően a többszörös visszaeső terhelttel szemben mind a kiszabott szabadságvesztés büntetés, mind a mellékbüntetés törvénysértően enyhe. A vádlott és a védelmét elsőfokon ellátó kirendelt védő enyhítésre irányuló jogorvoslati nyilatkozatot tettek, amelyet nem indokoltak. A terhelt védelmére a másodfokú eljárás során kirendelt védő a fellebbezési nyilvános ülésen a sértett személyisége, a cselekvéssor elindulásában való tevőleges közrehatása és az enyhítő körülmények számára tekintettel elsődlegesen a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta, másodlagosan az ítélet helybenhagyását kérte. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nem kellően értékelt súlyosító körülményekre figyelemmel a megyei főügyészség fellebbezését fenntartotta, annak indokait azonban pontosította, nem találta helytállónak ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt javára vélt jogos védelmet állapított volna meg, éppen azzal ellenkezően foglalt állást. Az elsőfokú ítélet indokolásával kapcsolatban kifejtette továbbá, hogy a megyei bíróság nem adott számot arról, miszerint az ebben a kérdésben rögzített okfejtése az elkövetéskor avagy az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyvben lefektetett szabályokon alapul. Utalt továbbá arra, hogy sértetti támadás hiányában indokolatlan az elhárítás mértéke túllépésének vizsgálata. A Debreceni Ítélőtábla a Be.
4. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, a felvett bizonyítás széleskörű volt, ügyfelderítési kötelezettségének kifogástalanul eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is megfelelően vizsgálta. Az így megállapított tényállást mindössze a

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldalán rögzített tanúvallomás alapján a következőkkel szükséges kiegészíteni: Avádlott a mentő kiérkezése előtt visszament a helyszínre és később segített a sértettet betenni a mentőbe. E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes mértékben megalapozott, ellentmondástól és a Be.
3. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas, ezért azt az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján irányadónak tekintette. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, az elkövetett cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként való minősítése is helyes, azonban az elsőfokú ítélet rendelkező részében a bíróság a Btk. 170. §

(5)bekezdés I. fordulata helyett tévesen az elbíráláskor (2009. szeptember 30.) hatályos Btk. 170 §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés I. fordulatát tüntette fel. A Btk.

1. § szerint a bűncselekményt az elkövetése idején - jelen ügyben
2. december
3. - hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, az elbíráláskor hatályban lévő új büntető törvényt abban az esetben kell alkalmazni, ha ez utóbbi időpontban a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el. E két időpontban hatályos büntető törvények összehasonlításából megállapítható, hogy a

(2)-

(4)bekezdésben meghatározott bűncselekmények előkészületének szankcionálásával az utóbb hatályba lépett szabályok összességében súlyosabb joghátrányt jelentenek a testi sértést megvalósító bűnelkövetők számára, így jelen ügyben az elbíráláskor hatályos jogszabályhely feltüntetése a fent ismertetett jogelvre tekintettel téves volt. Megjegyzendő, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolása sem tartalmaz arra történő utalást, miszerint az elsőfokú határozatban feltüntetett jogszabályhelyi hivatkozásra azért került volna sor, mert az elsőfokú bíróság értelmezése alapján az elbíráláskor hatályos szabályozás a vádlottal szemben enyhébb elbírálást jelentett volna. Fentieken túlmenően a megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen teljes mértékben helyes következtetést vont le avádlottnak az elkövetéskori szándékát illetően. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétségtelenül megerősítést nyert, miszerint a terhelt a testi épség elleni támadást egyenes szándékkal követte el, ezzel szemben a bekövetkezett életveszélyes eredmény vonatkozásában gondatlanság terheli, tudatában ugyanis aktuálisan fel kellett, hogy merüljön a sértett ill. a sértett fejének, az esetleges elesés következtében bekövetkező súlyosabb sérülése. Abból a helyes megállapításból következően, miszerint az összes körülmény gondos mérlegelése alapján kizárt, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett volna, az ítélőtábla álláspontja szerint - e körben egyetértve a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal - mellőzni szükséges az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldalának
2. bekezdésében kifejtetteket. A jogos védelmi szituáció kizártsága ugyanis szükségtelenné teszi e körben a hasonló esetekben irányadó, az elhárítás szükségessége mértékének, az ebben való tévedés ill. a tévedés mibenlétének, valamint a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításának vizsgálatát, s ebből következően a megyei bíróság e körben kifejtett indokolását is. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt megfelelően sorolta fel, ezek közül azonban az enyhítőket az ítélőtábla álláspontja szerint nagyobb nyomatékkal kell a bíróságnak értékelnie. Így fokozottan kell figyelembe venni a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett jelentős időmúlást, a sértettnek a cselekmény bekövetkezésében betöltött szerepét és a vádlott terhére rótt bűncselekmény vegyes bűnösségi jellegét, azaz, hogy bár a sértettnek szándékosan testi sértést kívánt okozni, őt a bekövetkezett életveszélyes eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Mindezen túl a kiegészített tényállás alapján a terhelt javára kell értékelni azon magatartását, hogy a helyszínre érkező mentőbe ő maga segített betenni a sértettet, tanúbizonyságát adva ezzel megbánásának. Az ítélőtábla álláspontja szerint e körülményeknek a büntetés kiszabására is kihatással kell lenniük, ezért a fellebbviteli bíróság a Btk.
3. §

(1)bekezdésének és a

(2)bekezdés c/ pontjának alkalmazásával a Btk.

1. §-ában megfogalmazott büntetési célok és a
2. §-ban rögzített büntetés kiszabási elvek hatályosulása érdekében a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett a főbüntetés enyhítésére látott lehetőséget, 1 év 6 hónap börtönben határozva azt meg. A bejelentett fellebbezések részben alaposak. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései helyesek és törvényesek. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint megváltoztatta, míg egyebekben a határozatot a Be. 371. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a Be. 338. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 381.§

(1)bekezdése értelmében döntött. Debrecen,

1. január
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.1642/2008/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen ítéletében jelzett változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. január
5. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke