← Magyarország

Bf.16/2008/10 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.16/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
  2. év szeptember hó
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi VÉGZÉST: Az előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság
  4. év október hó
  5. napján kihirdetett 17.B.468/2006/
  6. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az általa az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött időt is. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Fővárosi Bíróság
  7. év október hó
  8. napján kelt 17.B.468/2006/
  9. számú ítéletével a vádlottat előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által az előzetes fogvatartásban töltött időt és kötelezte az eljárás során fölmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője a minősítés megváltoztatásáért, enyhítésért jelentett be fellebbezést. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában tagadta, hogy előre kitervelte volna az emberölést. Előadta, hogy első kihallgatásakor rettenetes idegállapotban volt, ezért nem beszélt arról, hogy a főnöke (a sértett) zaklatta, „néhány alkalommal" megerőszakolta és megfenyegette a családját. Egyebekben a bűncselekmény elkövetését beismerte, megbánásának adott hangot. Elnehezült személyi körülményeire, kisgyermekére és idős anyjára hivatkozással a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kilenc pontba szedve - a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz, a helyszín, az időpont, a vádlott cselekmény előtti és utáni magatartása, telefonhívásai, alibijének hiánya, beismerő vallomás megtételének körülményei, valamint annak megkérdőjelezése, hogy az áldozatot fel kellett csalnia a lakására - vitatta a cselekmény előre kiterveltségét. Téves az aljas indokból elkövetettnek minősítés is, mivel a szerelmi ok nem alapozza meg ezt; ugyanakkor vitatta azt is, hogy a vádlott ki akart volna bújni a sértettel szembeni tartozása alól. Erre tekintettel a minősítés megváltoztatását és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.391/2007/
  10. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a védő fellebbezését az írásban benyújtottal egyezően fenntartotta és kiemelte, hogy a vádlott szemtől-szembe ütötte meg a sértettet. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy nem volt kidolgozott terve a sértett megölésére. A vádlott felszólalásában sajnálkozásának hangot, előadta, hogy nem akarta megölni a sértettet. Az elkövetést azzal indokolta, hogy a felhalmozódott sérelmei „robbantak", amikor a sértett megfenyegette a családját. Az ügyész a felszólalásában az átiratban foglaltakkal egyezően az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az előre kiterveltséget az a körülmény is alátámasztotta, hogy a vádlott a munkahelyéről magával hozta a fejszét, melyet nem favágásra vagy szögbeverésre akart használni. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
  11. §

(1)bekezdésére figyelemmel bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárását. A tényállás megállapítása során az ügy helyes jogi és ténybeli megítéléséhez szükséges tényeket felderítette, a lehetséges bizonyítékokat összegyűjtötte, azokat megvizsgálta és értékelési körébe vonta. Helyesen értékelte törvényesen beszerzett bizonyítékként a vádlott védő által vitatott első nyomozati vallomását. A nyomozó hatóság az eljárási szabályok betartásával hallgatta ki a vádlottat, aki az
  1. oldalon tett nyilatkozata szerint tudomásul vette védőjének távollétét és kijelentette, hogy „részletesen el akarok mindent mondani, az ügyvéd jelenléte nélkül is". A törvényesen lefolytatott eljárás alapján az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt megalapozottan állapította meg, azonban nem mellőzhető annak a tényállásban történő rögzítése, hogy a vádlott miért vette magához a munkahelyén a baltát, miért hívta fel a lakására a sértettet; ugyancsak a tényállásban szükséges megállapítani azt, hogy a sértett a vádlott bántalmazása következtében milyen sérüléseket szenvedett, a motívum szempontjából pedig azt, hogy mik voltak a sértett és a vádlott közötti kölcsönszerződés leglényegesebb, az elsőfokú ítéletből hiányzó tartalmi elemei. Az elsőfokú bíróság ítélete erre tekintettel a Be.
  2. §
(2)bekezdés b./ pont II. fordulatába ütköző hiányosságban szenved, mert az előbbi körben a történeti tényállást a Fővárosi Bíróság hiányosan állapította meg. Az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdés a./ pontja - az iratok tartalma - alapján a tényállás kiegészítésével az alábbiak szerint orvosolta: · A vádlott, mint adós a
  1. év november hó
  2. napján felvett 7.000.000,forint kölcsönt kizárólag a sértettől vette föl. Az ügyletnél a sértett élettársa 1-es tanú kizárólag tanúként szerepelt (kölcsönszerződés a nyomozati iratok
  3. oldalán). · A vádlott, amikor
  4. év április hó
  5. napján délelőtt 9 óra körüli időben meglátta a sértettet, először arra gondolt, hogy „legjobb lenne agyonlőni". Ezt követően meglátta a kandalló mellett levő baltát és elhatározta, ezzel fogja fejbe vágni. Az eszközt ezen cselekmény véghezvitele érdekében vette magához, a sértett 13 óra után azzal az ürüggyel hívta fel a lakására, hogy elromlott mosógépét kell megjavítania (az elsőfokú bíróság ítéletének
  6. oldalának
  7. bekezdésében részben ismertetett, a nyomozati iratok 1317-
  8. oldalán található vádlotti vallomás). · A sértett a vádlott bántalmazása következében az alábbi sérüléseket szenvedte el: - A fejtető területén a középvonaltól 3,5 cm-re balra, a hajas fejbőr kezdetétől 2 cm-re hátrafelé kezdődő, nagyjából nyíl irányú, 4 cm hosszú, a hátsó részénél lefelé a fül felé hajló és az alsó póluson visszafelé forduló, majdnem „L" - alakú bőrfolytonosság megszakadás, melynek középső része 1 cm-re tátong; - Ettől hátra felé 4 cm-re egy ferde irányú, a koponya vonal mellől induló, a baloldali fali dudor irányába húzódó, ferde irányú 4,5 cm hosszú, éles szélű bőr folytonosság megszakadás, melynek sebzuga kihegyezett és a középvonal felé eső sebfal letetőzött, a külső alávájt és itt mintegy 2 cm hosszúságú tasak is elhelyezkedik; - Ettől 2 cm-re kifelé a bal fül feletti vonalnak megfelelően egy 2 cm hosszú, éles szélű, csontig hatoló, fűzfalevél alakú bőrfolytonosság megszakadás, alapján áthidaló szövetrészekkel és a koponyacsonttal; - A második szám alatt leírt folytonosság megszakadás magasságában, nagyjából a hajas fejbőr kezdetétől 8 cm hátrafelé kezdődően egy 5 cm hosszú, fűzfalevél alakú, éles szélű bőrfolytonosság megszakadás látható, melynek jobb kéz felé eső sebfala kissé letetőzött és az ellen oldali alávájt, mintegy 1 cm-re tátongó és a sebalapon a hő miatt kiszáradt, befelé nyomódott, könnyen mozgatható tört koponyacsont darab; - Ettől 1 cm-re jobbra a folytonosság megszakadás hátsó szélénél egy 2 cm hosszú, középen 8 mm széles távolságban elhelyezkedő, egyenetlen cafatos szélű bőr folytonosság megszakadás látható, melynek alsó részén a roncsolódott fejbőr egy része és szövethidak helyezkednek el. A sebszélek többszörösen berepedezettek, szakadozottak, egyenetlen szélűek; - Ettől hátrafelé 1,5 cm-re egy 2,5 cm hosszú, elöl 6 mm-re, hátul pedig 13 mm szétnyílt, egyenetlen, cafatos szélű, az előbbivel megegyező képet mutató bőrfolytonosság megszakadás látható, mely alatt - - - - - - lágyrészek, fejbőr részletek helyezkednek el. A koponyacsontig az elváltozás nem követhető; Ettől előrefelé 1 cm-re egy 1,5 cm hosszú, fűzfalevél alakú, szabályos, éles szélű bőrfolytonosság megszakadás látható, mely ferde irányú és a koponyacsontig követhető; Ettől előrefelé és lefelé 3 cm-re a hajas fejbőr határánál kezdődő, 2,5 cm hosszú, középen szétnyílt, háromszög alakú, egyenetlen szélű bőr folytonosság megszakadás látható; a mélyben a tört koponyacsont tapintható; Ettől hátrafelé 2,5 cm-re, a jobb és a bal fület összekötő egyenesnek a magasságában kezdődő, attól előrefelé húzódó, 3 cm hosszú, fűzfalevél alakú bőr folytonosság megszakadás látható, melynek befelé eső sebszéléből egy 0,5 cm hosszú elágazás indul ki; Ettől 1 cm-re hátrafelé, a jobb fali dudor felső részének megfelelően egy ferde irányú, 3 cm hosszú, fűzfalevél alakú, éles szélű bőr folytonosság megszakadás látható, mely a koponyacsontot eléri; A tarkótájon a középvonalban és attól kissé jobbra egy 3 x 2 cm nagyágú „V" alakú, lefelé, szétnyíló egyenetlen szélű, csontig hatoló bőr folytonosság megszakadás figyelhető meg. Az egyenetlen cafatos szélű folytonosság megszakadás alatt mintegy 1,5 cm-es területben lebenyes felhajtható terület, a koponyalaptól elvált és a sebszéleken halvány szederjes vörös, mintegy 3 x 2,5 cm nagyságú felszínes hámleválást mutató bőrelváltozás és keskeny beszáradási tendenciát is mutató hámfosztásos szegély látható; A bal fül felett 2 cm-rel és mögötte középső részével 3 cm-re elhelyezkedő, nagyjából haránt irányú, 3 cm hosszú, kissé egyenetlen cafatos szélű bőr folytonosság megszakadás, mely a csontig követhető. E felett 1,5 cm-re egy hasonló nagyságú, fűzfalevél alakú, csontig hatoló, éles szélűnek tűnő bőr folytonosság megszakadás helyezkedik el, melynek mindkét sebzuga kihegyezettnek tűnik; A mellkas baloldalán, a mellbimbótól 1,5 cm-re kezdődő, haránt irányú, az elülső hóna-aljvonal és a köldököt összekötő vonalaknak megfelelő lefutásban egy 11,5 cm hosszú, mintegy 5-6 mm széles halvány kékes szederjes bőrelszíneződés figyelhető meg. Ettől lefelé mintegy 4 cm-re, vele nagyjából párhuzamos lefutású és hosszúságú, ugyancsak 3-4 mm széles, vonalas jellegű kékes szederjes bőrelszíneződés helyezkedik el, ezáltal sávszerű, szabályos, esetleges eszköznyomatnak megfelelő rajzolat alakult ki a bal mellkasfélen; Az orrgyök területén ferde irányú, 8 mm hosszú, egyenletes szélű, felszínes bőrfolytonosság megszakadás helyezkedik el. A baloldali középső hóna-aljvonalnak megfelelően a bordaív alsó szélétől kezdődően felfelé haladó, 6 x 5 cm nagyságú, nagyjából ovális irányú sárgás barnás bőrelváltozás látható, melynek területében színes gombostűfejnyi hámhiányos részek is elkülöníthetők; - · Ezzel szinte azonos képet mutat a jobb mellbimbó felett haránt irányban elhelyezkedő, mintegy 8 x 4 cm nagyságú, hasonlóan halvány szürkés sárgás színű hámelváltozás (nyomozati iratok 833-
  9. oldal). Az előbbi sérülések összesített leírását - mely az elsőfokú ítélet
  10. oldal utolsó és
  11. oldal első bekezdésében található - a történeti tényállásnál rendeli rögzíteni (
  12. oldal). Az előbbi kiegészítésekkel és pontosításokkal az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás irányadó a cselekmény elbírálása szempontjából. A Fővárosi Bíróság által megállapítottak kiegészítése folytán nem fogadható el a vádlottnak az első kihallgatását követően előterjesztett védekezése (nyomozati vallomás 1335-
  13. oldal és a bírósági tárgyaláson előadottak). A sértettet ért sérülések elhelyezkedése, jellege cáfolja ugyanis, hogy „elborult állapotban", elölről arcon, homloktájékon ütötte meg a sértettet, majd a hason fekvő sértettet ütlegelte a baltával. Ezt az elkövetési módot az orvosszakértő mind a nyomozás során, mind pedig a bírósági tárgyaláson kizárta (nyomozati iratok
  14. oldal;
  15. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  16. oldal). Így nem állapítható meg a vallomása alapján felindultságban történő ölés. Ezzel szemben tény, hogy a vádlott a sértett mögé állva, hátulról mért több ütést a fejére baltával, melyet a sértett megölése, és nem más miatt vitt magával. A fejen levő sérülések mellett ezt a körülményt támasztja alá a vádlott bűncselekmény elkövetése után tanúsított tervszerű, célszerű magatartása. Abban az esetben, ha a sértett teste a vádlott által gyújtott tűzben elég, nincs olyan corpus delicti, amely a vádlottra nézve terhelő lett volna. A kivitelezés sikertelenségéből nem következik az, hogy a vádlotti magatartás célszerűtlen és tervszerűtlen lett volna. Összességében megállapítható, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok a vádlott első nyomozati vallomását támasztják alá. Az enyhébb minősítést célzó vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetés a vádlott bűnösségére és cselekményét törvényesen minősítette a Btk.
  17. §
(2)bekezdés a./ és c./ pontja szerint minősülő emberölés bűntettének. Az elsőfokú bíróság ítéletének
  1. oldal 34 bekezdésében helyes érvekkel támasztotta alá, hogy a vádlott cselekménye miért minősül előre kitervelten elkövetettnek. A Legfelsőbb Bíróság BH.1999.
  2. számú eseti döntésében abban az esetben is megállapította ezt a minősítést, amikor a terhelt az élettársával folytatott vitát követően határozta el, hogy megfojtja a sértettet, miután az elalszik. Ezért egy órás várakozást követően vette magához a fojtáshoz használni kívánt kendőt, majd, amikor észlelte, hogy a sértett még ébren van, további egy órát várakozott elalvásáig és ezt követően hajtotta végre az ölési cselekményt. Ehhez képest lényegesen hosszabb, bonyolultabb folyamat volt, amíg a vádlott elhatározta a sértett megölését, ennek érdekében eszközt vett magához, hamis indokkal felcsalta a sértettet a lakására, ahol a félrevezetett személlyel szemben kivitelezte az ölést; majd célszerű, tervszerű magatartásával igyekezett eltüntetni a holtestet. Ugyancsak helyes érvekkel minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét aljas indokból elkövetettnek, mivel a vádlott szándéka csak közvetve irányult pénzértékben is mérhető vagyoni haszon megszerzésére: anyagi kötelezettsége alóli kibúvását szolgálta cselekménye (
  3. oldal utolsó,
  4. oldal első bekezdése). E minősítést támasztja alá másodfokú bíróság által kiegészített tényállásrész, mely szerint a kölcsönadó csak a sértett volt, akinek élettársa a magyar jog szerint nem törvényes örököse az elhunytnak, ezért nem jogosult a követelés érvényesítésére. A vádlottnak nem volt tudomása arról, hogy a sértett élettársa állapotos lenne, azt viszont tudta, hogy legközelebbi hozzátartozói Kínában vannak, így alappal bízhatott abban, hogy megszabadul adósságától. Abban az esetben pedig, ha a sértett a tűzben elég, a magyar Ptk.
  5. §-a a holtnak nyilvánítás idejét 5 évben határozza meg. Ez idő alatt ugyancsak nem kellett volna a vádlottnak visszafizetni az adósságát. Az a körülmény pedig, hogy a vádlott a büntetőeljárás során meg sem kísérelte rendezni a tartozását a sértett rokonai felé, azt támasztja alá, hogy ilyen szándék motiválta a cselekmény elkövetését. A vádlott és védő fellebbezése enyhítésre irányulóan sem alapos. Az elsőfokú bíróság túlnyomó részt helyesen sorolta föl a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket. További súlyosító körülményként értékelendő az, hogy az elkövetés módja megközelítette a különös kegyetlenséget. Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság az enyhítő körülmények köréből a vádlott hosszabb ideje előzetes letartóztatásban létét. Megjegyzendő, hogy az eljárás elhúzódása sem írható a vádlott javára, mivel a cselekmény jellege folytán a két és féléves időmúlás eleve nem tekinthető hosszúnak; az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabhatósága folytán pedig ugyancsak nincs jelentősége az időmúlásnak. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés helyességére tekintettel, továbbá a bűnösségi körülményeknek a vádlott terhére történő változása folytán nem indokolt az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés lényeges enyhítése. Ez ugyanis megfelelően szolgálja a Btk.
  6. és
  7. §-aiban rögzített célokat és elveket. A Fővárosi Bíróság helyesen döntött a járulékos kérdésekben is. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  8. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §
(1)és
(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt is. Budapest,
  1. év szeptember hó
  2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke előadó bíró Miszlayné Dr. Lányi Éva s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 17.B.468/2006/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.16/2008/
  4. számú végzésével
  5. év szeptember hó
  6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
  7. év szeptember hó
  8. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.