Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.211/2007/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Andrea ügyvéd 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 7.) által képviselt felperes neve címe felperesnek - a
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sárközy Eszter ügyvéd 7400 Kaposvár, Kossuth Lajos utca 12.) által képviselt felperes neve címe I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű alperes neve címe II. rendű, a dr. Szíjártó Attila ügyvéd (7400 Kaposvár, Csokonai utca 2.) által képviselt III. rendű alperes neve és a dr. Neszményiné dr. Balogh Szilvia ügyvéd (8630 Balatonboglár, Erzsébet utca 1/a.) által képviselt IV.rendű alperes neve címe ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 21.P.21.542/2005/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés, valamint a felperes Pf.
- sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó fellebbezett részében - helybenhagyja. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatja és kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint elsőfokú, továbbá 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes házasságuk fennállása alatt építkeztek az építkezés kedetén még a II. rendű alperes, majd az I. rendű alperes tulajdonába kerülő és a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt K., xy szám alatti ingatlanra. Az építkezés több ütemben zajlott, a házas felek, valamint az I. rendű alperes szüleinek anyagi hozzájárulásával, illetőleg a II. rendű alperes jelentős személyes munkavégzésével. Az építkezés házilagos kivitelezésben folyt, amelynek során mind a felperes, mind pedig az I-II. rendű alperesek barátai, hozzátartozói segítséget nyújtottak. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 44/100 tulajdoni illetőségét házastársi közös vagyon címén megszerezte azzal, hogy a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga kizárólag az I. rendű alperes tulajdonában maradó ingatlan hányadra terjed ki. A III-IV. rendű alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. rendű alperes a keresetet 30/100 tulajdoni illetőség megszerzése erejéig elismerte, azt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A II. rendű alperes nem ellenezte a rá vonatkozó kereset teljesítését. A III. rendű alperes jogainak változatlan fennállása mellett a kereset teljesítését nem ellenezte. A IV. rendű alperes a perből való elbocsátását kérte, figyelemmel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga időközben törlésre került. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 38/100 tulajdoni illetőséget tehermentesen megszerzett házastársi vagyonközösség címén a K., xy szám alatti ingatlanból, megállapította azt is, hogy a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga kizárólag az I. rendű alperes tulajdonában maradó 62/100 tulajdoni illetőségre korlátozódik, a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította és úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét. A II-III. rendű alpereseket ennek tűrésére kötelezte. A IV. rendű alperessel szemben előterjesztett kerestet elutasította, mert a IV.rendű alperesnek a perbeli ingatlanra bejegyzett joga megszünt, a felperes azonban a keresetétől nem állt el. Elrendelte a xy Földhivatal megkeresését a fenti tulajdonváltozás átvezetése végett. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset 30/100 tulajdoni illetőség felperes javára való megállapítását meghaladó részének elutasítása érdekében az I. rendű alperes fellebbezett. A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az I. és a II. rendű alperesek első- és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Az I. rendű alperes fellebbezése alaptalan, a csatlakozó fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206.§-ának
(1)bekezdése szerinti egybevetése alapján azokat összességében értékelve helyesen állapította meg. A helyesen megállapított tényállásból helyes következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő helyes érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság a kifejtett indokokkal is egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján, utalva a Pp. 254.§-ának
(3)bekezdésében írtakra, a per főtárgyára vonatkozó részében helyes indokainál fogva hagyta helyben. Az I. rendű alperes fellebbezésében írtakra vonatkozóan a másodfokú bíróság a következőket emeli ki. A fellebbezés
- pontjában az I. rendű alperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szülei által felvett 215.000 forint kártalanítási összeget nem vette teljes egészében számításba az ő különvagyonaként. E tekintetben az I. rendű alperes fellebbezési állítása ellentétes az elsőfokú eljárásban tett saját valamint a II. rendű alperes személyes előadásával. Az I. rendű alperes az elsőfokú eljárásban azt állította, hogy a felvett kártalanítási összegnek a felénél nagyobb részét fordították az építkezésre, de nem hivatkozott a teljes összeg felhasználására. A II. rendű alperes elismerte, hogy a kártalanítási összegből a fia részére gépkocsit vásárolt, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az igazolt 215.000 forint - felperes által elismert - fele részét számolta el, mint az építkezéshez felhasznált összeget. Az elsőfokú eljárásban tett előadásával ellentétes az I. rendű alperes fellebbezésének
- pontja szerinti állítása is. A
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt személyes előadása szerint 50-50 %-ra tehető a felperes és a II. rendű alperes által elvégzett kőműves munkák aránya. Később pedig bizonyításra került a perben az is, hogy a kőműves munkák egy részét fizetett szakember végezte. Nincs ezért lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság minden kőműves munka elvégzését a II. rendű alperes javára, s így az I. rendű alperes különvagyonaként számolja el. Ugyancsak az I. rendű alperes személyes előadásaként vált a per anyagává az a tény, hogy a lakáscsere folytán befolyt összegből csempét, járólapot, a fürdőszobába és a konyhába szerelvényanyagokat, illetőleg palát vásároltak a kisház építéséhez. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság a lakáscsere folytán befolyt pénzt nem nominálisan, hanem a peres felek által egyezően előadott anyagvásárlás értékén számolta el. Ehhez képest közömbös, hogy 100.000 vagy 70.000 forint összeg folyt-e be a lakáscseréből, hiszen a szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság nem a készpénz felhasználást, hanem a készpénzen vásárolt anyagok értékét vette figyelembe. Megjegyzi egyébként a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes xy tanúkénti kihallgatását nem kérte, a bíróság nem is idézte, de szükség sem volt rá a fent kifejtettekre figyelemmel. Alaptalanul sérelmezi az I. rendű alperes a fellebbezésében azt is, hogy a testvére, illetőleg a barátai által elvégzett segédmunkát az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság ítélete kifejezetten kitér a családtagok segítő munkájának elszámolására, e nélkül ugyanis nem lett volna lehetőség annak megállapítására, hogy a felperes és az I. rendű alperes hozzátartozói fele-fele arányban működtek közre az építkezés során. Tévesnek találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését. A felperes tulajdonjog megállapítása iránt indított pert az I. rendű alperessel szemben, aki nem tett a Pp. 80.§-ának
(1)bekezdésében írt olyan elismerő nyilatkozatot, amelyre tekintettel a perköltség viselése alól mentesíteni lehetett volna. Ehhez képest a pernyertesség-pervesztesség arányát nem az alperes által elismert 30/100, illetőleg a teljesített 38/100, illetőleg a keresetben megjelölt 44/100 tulajdoni illetőséghez kell viszonyítani. A felperes a 44/100 tulajdoni illetőségben megjelölt igényéhez képest a 38/100 tulajdoni illetőség teljesítésével túlnyomórészt pernyertes lett, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján igényt tarthat költségei egy részének a megfizetésére az I. rendű alperessel szemben. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta és az I. rendű alperest kötelezte a felperes javára perköltség megfizetésére. A felperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-a
(2)bekezdésének a) pontja alapján állapította meg a pernyertességével arányban álló mértékben, a 4/A.§ szerint általános forgalmi adóval növelt összegben. Bár a felperes keresete - az I. rendű alperessel szembeni kereset sikere erejéig alapos volt a II. rendű alperessel szemben is, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek e kereseti kérelmével kapcsolatban többletköltsége nem merült fel, ezért mellőzte a II. rendű alperes perköltségben való marasztalását, arra is tekintettel, hogy a II. rendű alperes nem ellenezte a kereset őt érintő részének teljesítését. Az I. rendű alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét is megfizetni. A felperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét az ítélőtábla a hivatkozott IM. rendelet 3.§-ának
(5)és
(6)bekezdése alapján állapította meg a 4/A.§ szerint általános forgalmi adóval növelt összegben. Figyelemmel volt az ítélőtábla arra, hogy az I. rendű alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet kisebb részét érintette, az ügy másodfokú ellátása a felperes képviselőjétől számottevő időt és jogi munkát nem igényelt. A felperes és az I. rendű alperes személyes költségmentessége folytán a másodfokú eljárásban felmerült illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. P é c s , 2007. szeptember 20. Dr. Lábady Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró