A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 4/2009.BJE.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész indítványa alapján lefolytatott jogegységi eljárásban Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján tartott nyilvános ülésén meghozta a következő jogegységi határozatot: A nyomozás során a polgári jogi igény kielégítésének biztosítása érdekében zár alá vétel kizárólag a gyanúsított vagyonára rendelhető el. Így nincs helye zár alá vétel elrendelésének ismeretlen tettes ellen folyó eljárásban függetlenül attól, hogy az feljelentésre vagy hivatalból indult meg. Amennyiben a feljelentett, illetve a hivatalból indult eljárásban az elkövetéssel gyanúsítható személy nem ismeretlen, hanem meghatározott személy, zár alá vétel elrendelésére az ellene előterjesztett polgári jogi igény biztosítása érdekében csak akkor van lehetőség, ha a nyomozást elrendelték, vagy azt megindították, és ezt követően az ügyész vagy a nyomozó hatóság a gyanút megalapozottnak találva vele szemben olyan eljárási cselekményt foganatosít, amelyet csak gyanúsítottal szemben tesz lehetővé a büntetőeljárási törvény. I n d o k o l á s I. A Legfőbb Ügyész a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján eljárva, a 439. §
(1)bekezdés a) pontjában írt célból - az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta, miután a bíróságok gyakorlatában a büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény biztosítására szolgáló zár alá vételnek a nyomozás során történő elrendelése kapcsán eltérő álláspontok érvényesülnek. Az általa hivatkozott bírósági határozatok lényege a következő:
- Egy kft. képviselője feljelentést tett egy másik kft. két képviselője ellen csalás, illetve sikkasztás bűntette miatt. A feljelentés szerint a feljelentettek az általuk bizományosi szerződés alapján átvett 30 millió forint értékű áru vételárával annak ellenére nem számoltak el, hogy azt értékesítették. A nyomozó hatóság a feljelentés alapján nyomozást rendelt el. A feljelentő a nyomozás során polgári jogi igényt terjesztett elő, amelynek biztosítására zár alá vétel elrendelését indítványozta. A Pesti Központi Kerületi Bíróság nyomozási bírája a
- november
- napján kelt 4.Bny.XXI.44822/2008/
- számú határozatával a feljelentő kérelmének helyt adva az egyik feljelentett fellelhető ingó- és ingatlan vagyonára 30 millió forint erejéig zár alá vételt rendelt el. E határozatot az ügyész, valamint a feljelentett és annak képviselője által bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Bíróság a
- január
- napján kelt 30.Bnf.2854/2008/
- számú végzésével felülbírálta, és helybenhagyta azt. Döntésének indokolása szerint az ügy gyanúsítottjának a feljelentett tekinthető. Ennek alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság 2/2008.BJE. számú jogegységi határozatára hivatkozott. Álláspontja szerint ugyanis a döntés indokolásának III. pontja helyesen akként értelmezendő, hogy a polgári jogi igény biztosítása érdekében a zár alá vétel elrendelése a nyomozás során csak akkor kizárt, ha az ismeretlen tettes ellen folyik. Azonban akkor, ha az elkövető azonosított személy, a feljelentéssel gyanúsítottá válik, függetlenül attól, hogy meghallgatták-e gyanúsítottként vagy sem, ekként vele szemben a kényszerintézkedés elrendelhető. A nyomozás során a BRFK. XXI. Kerületi Rendőrkapitányság a feljelentetteket tanúként idézte meg és hallgatta ki. Gyanúsítotti kihallgatásukra, és ekként velük a gyanúsítás lényegének közlésére nem került sor, és a nyomozást
- december
- napján kelt határozatával a nyomozó hatóság meg is szüntette. A határozat ellen a feljelentő panasszal élt, azt azonban a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség
- február
- napján kelt határozatával elutasította.
- Egy kft. képviselője 30 millió forint értékű ingóság eltulajdonítása miatt tett feljelentést az általa meg is nevezett feljelentett ellen a Gárdonyi Rendőrkapitányságon, akivel szemben polgári jogi igényt is előterjesztett. A nyomozó hatóság a nyomozást ismeretlen tettes ellen rendelte el. A polgári jogi igény biztosítására a feljelentő a feljelentett vagyonára zár alá vétel elrendelését kérte. A Székesfehérvári Városi Bíróság nyomozási bírája a
- május
- napján kelt 5.Bny.218/2007/
- számú végzésével az indítványt elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a büntetőeljárás ismeretlen tettes ellen folyik, így a feljelentett nem tekinthető terheltnek, ezért vele szemben a kényszerintézkedés nem rendelhető el. II. A legfőbb ügyész szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság határozata törvénysértő. A jogegységi indítványban kifejtettek szerint a terheltté válás időpontja többnyire a megalapozott gyanú közlésével esik egybe, és ettől a pillanattól illetik meg a terheltet a gyanúsított jogai is. Arra figyelemmel azonban, hogy vannak esetek, amikor a megalapozott gyanú nem közölhető, a gyanúsítotti jogok megilletik azt is, akivel a megalapozott gyanú azért nem közölhető, mert tartózkodási helyének felkutatása nem járt eredménnyel; aki ellen távollétében folyik a nyomozás; akivel a megalapozott gyanú közlését megelőzően foganatosítottak olyan eljárási cselekményt (őrizetbe vételt), amely csak a terhelttel szemben rendelhető el; továbbá azt is, akivel azért nem lehetett a megalapozott gyanút közölni, mert azt tartós, súlyos betegsége, vagy a cselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza. Annak eldöntése pedig, hogy a nyomozás adatai alapján konkrét személy gyanúsítható-e megalapozottan bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetve a nyomozóhatóság feladata, és nem a nyomozási bíróé. Miután az adott ügyben a feljelentett gyanúsítotti kihallgatására és a gyanú közlésére nem került sor, vele szemben olyan eljárási cselekményt, amely csak a terhelttel szemben rendelhető el, nem foganatosítottak, ő nem is vált gyanúsítottá. Így vele szemben zár alá vétel elrendelésének nem volt helye. III. A jogegységi tanács osztotta a legfőbb ügyész azon álláspontját, mely szerint az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a felvetett elvi kérdésben jogegységi határozat hozatala indokolt. Ezért a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjában megjelölt okra és a Bszi. 29. §
(1)bekezdésére figyelemmel jogegységi eljárást folytatott le. Az elvi kérdés eldöntése során irányadó rendelkezések a következők: A Be. 43. §
(1)bekezdése szerint terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak; a terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, a megrovás, próbára bocsátás, illetve javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt. A Be. 54. §
(2)bekezdése szerint a magánfél a büntetőeljárásban érvényesítheti a terhelttel szemben a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett polgári jogi igényét. A Be. 159. §
(2)bekezdése szerint pedig abban az esetben, ha az eljárás során polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, annak biztosítására a terhelt vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. A Legfelsőbb Bíróság a vagyonelkobzást biztosító zár alá vétel elrendelhetőségéről szóló, 2/2008. BJE. számú büntető jogegységi döntését indokolva - az indokolás III. pontjában - kifejtette a következőket: "Polgári jogi igényt a Be. 54. §-ának
(2)bekezdése alapján a magánfél [illetve a Be. 54. §-ának
(4)bekezdése szerint az ügyész] kizárólag a terhelttel szemben érvényesíthet. Ennek megfelelően a Be. 159. §-a
(2)bekezdésének első fordulata a polgári jogi igény biztosítására csak a terhelt vagyonának zár alá vételét engedi meg, a más által birtokolt vagyon ilyen célból történő zár alá vétele a Be. 159. §-a
(2)bekezdésének második mondata értelmében viszont nem lehetséges. Ebből következően az ismeretlen tettes ellen folyó eljárásban a polgári jogi igény kielégítésének biztosítását szolgáló zár alá vétel alkalmazása fogalmilag kizárt." IV. A jogegységi indítvány megalapozott. A Be. fent idézett rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a polgári jogi igény kielégítését biztosító zár alá vétel csak a terhelttel szemben alkalmazható, azaz a nyomozás gyanúsítottal szemben rendelhető el. során kizárólag a Gyanúsítottá a feljelentett, illetve az elkövetéssel gyanúsítható személy a következő feltételek mellett válhat: A) Gyanúsított csak olyan személy lehet, akinek a személyazonossága ismert. A Be. 43. §-ban, illetve a törvényben ezt követően szabályozott jogok és kötelezettségek csak ilyen személyhez fűződhetnek; ismeretlen személy nem tud jogokat gyakorolni, ahogy nem tud eleget tenni kötelezettségeknek sem. Ebből következően ismeretlen személy nem válhat terheltté. A nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság a Be. 170. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel hivatalból vagy feljelentésre rendeli el. Elrendelés nélkül csupán a
(4)bekezdésben írt kivétellel indulhat meg a nyomozás, akkor, ha a bizonyítási eszközök biztosítása, az elkövetéssel gyanúsítható személy kilétének megállapítása, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének, vagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett vagy késedelmet nem tűrő más okból nyomozási cselekményt kell végezni; ezzel az ügyész vagy a nyomozóhatóság megindítja a nyomozást. A feljelentésre induló nyomozásban a feljelentett, illetve a hivatalból elrendelt (indított) nyomozás során az elkövetéssel gyanúsítható személy lehet ismeretlen és lehet meghatározott, konkrét személy is. A nyomozás elrendelésével (megindításával) azonban nem válik automatikusan gyanúsítottá a meghatározott személy, az ismeretlen személy pedig értelemszerűen nem válhat azzá. A törvény megnevezésükben is különbséget tesz a gyanúsított, a feljelentett és az elkövetéssel gyanúsítható személy között. A 176. §
(2)bekezdése szerint a nyomozás határidejének egy éven túli meghosszabbítására akkor van lehetőség, ha az meghatározott személy ellen folyik, és a hosszabbítás a gyanúsítotti kihallgatásától számít. A 178/A. §
(1)bekezdése szerint pedig a nyomozás elrendelését követően adatszolgáltatás az ott írtak szerint igényelhető a gyanúsítottról, a feljelentettről, illetve az elkövetéssel gyanúsítható személyről. Erre a különbségtételre nyilvánvalóan nem lenne szükség, ha önmagában a nyomozás elrendelésével (megindításával) a feljelentett, illetve az elkövetéssel gyanúsított személy terheltté (gyanúsítottá) válna. B) További feltétele a gyanúsítottá szemben a gyanú megalapozott legyen. válásnak az, hogy vele A gyanúsítás, illetve a gyanú nem azonos a megalapozott gyanúval. A törvény maga is különbséget tesz a gyanú, az alapos és a megalapozott gyanú között. Így pl. a feljelentést az ügyész elutasítja, ha a bűncselekmény gyanúja hiányzik [174. §
(1)bekezdés b) pont]; azaz a törvény ehhez nem a megalapozottság hiányát szabja feltételként. A 178. §
(2)bekezdése szerint be kell szerezni a bűnügyi nyilvántartás adatait a meghatározott személyről (és nem a gyanúsítottról), ha megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével. Azaz a gyanú ehhez az intézkedéshez önmagában nem elegendő. C) Terheltté (gyanúsítottá) a gyanú megalapozott volta mellett is csak akkor válhat a feljelentett, illetve az elkövetéssel gyanúsítható meghatározott személy, ha vele szemben olyan eljárási cselekményt foganatosítanak, amelyet csak gyanúsítottal szemben tesz lehetővé az eljárási törvény. · Amennyiben · ismert helyen tartózkodik, megidézik, és az idézésben közlik vele azt is, hogy gyanúsítottként kell megjelennie [Be. 67. §
(1)bekezdés a) pontja]; gyanúsítottként hallgatják ki, és ennek során közlik vele a gyanúsítás tényét [Be. 179. §
(1)és
(2)bekezdése]; őrizetbe veszik [Be. 126. §
(1)és
(2)bekezdése]. Amennyiben ismeretlen helyen tartózkodik, intézkednek tartózkodási helyének felkutatása iránt, körözését rendelik el, vele szemben elfogatóparancsot bocsátanak ki (Be.
- §). A fentiekkel összhangban áll a hivatkozott 2/
- BJE. számú jogegységi határozat is. Annak indokolása kizárólag arra utal, hogy az ismeretlen tettes ellen folyó eljárásnak nincs és nem is lehet gyanúsítottja, így a zár alá vétel elrendelése vele szemben szóba sem jöhet; miután azonban más a tárgya, nem tér ki a polgári jogi igényt biztosító kényszerintézkedés lehetőségeire. Azt kiterjesztően értelmezni semmiképp sem lehet; a hivatkozott bírósági határozat szerinti kiterjesztő értelmezés nem felel meg sem a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, sem a jogegységi határozatban foglaltaknak. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész indítványának helyt adva a rendelkező rész szerint határozott. A jogegységi tanács a határozatot a Bszi.
- §-a
(4)bekezdése, illetve a Be. 445. §
(2)bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi. Budapest,
- szeptember
- Dr. Kónya István s.k. a jogegységi tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Édes Tamás s.k. bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné