Bf.467/2009/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésében írtak alapján a másodfokú felülbírálat őket nem érinti. Az ítélőtábla I. r. vádlott tekintetében a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. A részbeni felderítetlenséget észlelve a Be. 351. §-a

(2)bekezdésének a/ pontjában írt megalapozatlansági ok kiküszöbölése céljából - a fellebbviteli főügyészség álláspontját osztva - a másodfokú bíróság a Be. 358. §-ának

(3)bekezdését alkalmazva elrendelte I. r. vádlott igazságügyi elmeorvosszakértői, illetve szükség esetén pszichológus szakértői vizsgálatát, majd a Be. 353. §-ának

(2)bekezdése alapján tárgyalást tűzött, amelyen az elkészült szakvélemények ismertetésére sor került. Az ítélőtábla emellett a másodfokú tárgyalás anyagává tette az Országos Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálatánál

1. július
2. napján készült 21567/2/2009.ált. számú jegyzőkönyvet és mellékletét, amely I.r. vádlott kérelmére történő személyes meghallgatása során került rögzítésre, illetve átadásra. I. r. vádlott ekkor az elsőfokú bíróság előtt a terhére rótt bűncselekmény elkövetését tagadó vallomását ismételte meg, egyben közölte azoknak a személyeknek a nevét, akik - tudomása szerint - részt vettek a bűncselekmény elkövetésében. A másodfokú tárgyaláson I. r. vádlott és a védője bizonyítási indítványt terjesztettek elő és kérték hazugságvizsgálat elvégzését, valamint azon személyek tanúkénti kihallgatását, akik - az érintett vádlott közlése szerint - részt vettek a cselekmény elkövetésében. Az ítélőtábla a védelmi bizonyítási indítványokat elutasította. A büntetőeljárási törvényben kizárólag a nyomozás szabályait rögzítő IX. fejezetben, annak a nyomozás lefolytatásáról szóló III. címében kerül rögzítésre a poligráf alkalmazása [Be.
3. §

(2)bekezdés], melyből az következik, hogy a hazugságvizsgálatra csak a nyomozati szakban kerülhet sor, annak elvégzése a bíróság előtti eljárásban már nem lehetséges. I. r. vádlott és a védője által kihallgatni kért személyek - a vádlott állítása szerint - részt vettek a cselekményben. Ebből azonban logikai úton még nem következik, hogy I. r. vádlott nem volt ott a helyszínen, figyelemmel az őt egyértelműen beazonosító részben érdektelen tanúk vallomására, továbbá arra, hogy a megvádolt három vádlotton kívül még több - az eljárás során nem beazonosított - személy is részt vett a bűncselekmények elkövetésében. Ezen túl az első fokú bíróság a vádlott védekezésének - nem volt jelen a helyszínen ellenőrzésére is gondot fordított, ebben a körben is tanúkihallgatást folytatott, s a vallomások tartalmát a bizonyítékok között értékelte. A bizonyítás ilyen irányú továbbfejlesztésétől olyan eredmény nem várható, amely eddig fel nem merült új tényt tartalmazna a vádlott büntetőjogi felelősségét érintően. Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be. 353. §-ának

(1)bekezdése értelmében felvett részbizonyítás eredménye, továbbá az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ pontjára figyelemmel a következők szerint kiegészíti, helyesbíti: I. r. vádlott elmebetegségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban nem szenved és a terhére rótt cselekmény idején sem szenvedett. Megfelelő tartással nem rendelkező, érzelmileg kissé színtelen, impulzivitásra, manipulatív megnyilvánulásokra hajlamos személyiség morális és jellembeli gyengeségekkel, csökkent alkalmazkodó készséggel. Realitásérzéke megtartott. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara nincs. Enyhe fokú gyengeelméjűségben szenved. I. r. vádlott a terhére rótt cselekmény idején cselekménye veszélyességének felismerésére és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására képes volt és jelenleg is az. Az ítélet 4. oldal 2. bekezdésében a bűncselekmény eszközének paraméterei - az igazságügyi orvosszakértői vélemény bűnjelvizsgálati leíró részére figyelemmel - a következők szerint helyesbítendő: A fejsze 1557 gramm súlyú, nyélhosszúsága 89 cm. A fémrész éle 95 mm, élszöge nagy, tompa. A fejsze foka 30 x 45 mm (nyomozati irat II. kötet 371. lapszám 2. bekezdés). Az így kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben megalapozott és a Be. 352. §ának

(2)bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban irányadó. A megyei bíróság a bizonyítást egyebekben a büntetőeljárási szabályokat betartva folytatta le. A büntetőügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat jórészt beszerezte, a hiányosságot az ítélőtábla bizonyítás felvételével pótolta. Itt utal arra a másodfokú bíróság, hogy az érintett vádlott elmeműködésének szakértői vizsgálata - bár az a büntetés kiszabásánál értékelhető kedvező eredményt nem hozott - elengedhetetlenül szükséges volt, hiszen információ merült fel arra a megyei bíróság előtti eljárásban, hogy a leszázalékolására idegi alapon került sor. Ez felveti a beszámítási képesség esetleges kizárásának, korlátozásának a lehetőségét, amelynek vizsgálata igazságügyi elmeorvosszakértő, esetlegesen pszichológus szakértő feladata. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és az azokat értékelő tevékenységéről a szükséges mértékben számot adott. Logikus érvekkel vetette el a vádlott bűncselekmény elkövetését tagadó védekezését és az ezt igazolni igyekvő 1.sz. és 2.sz. tanúk vallomását, figyelemmel azon, részben érdektelen tanúk nyilatkozatára, akik határozottan felismerték I. r. vádlott személyében azt, aki a helyszínen járva fejszével bántalmazta a sértettet. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerű következtetést vont le az érintett vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Az egyszeri eszközhasználatból, annak módjából (a fejsze fokával és nem az élével történt ütés), továbbá a közepes-nagy erőkifejtés mértékéből kizárólag a testi sértésre irányuló szándékra lehetett következtetni. A jogi indokolás etekintetben kiegészítésre szorul azzal, hogy a vádlott tudatában a fejsze fokával fejre mért ütés során nyilvánvalóan felmerült a súlyos, akár életveszélyes sérülés lehetőségének a bekövetkezése, azonban ezen következményekbe belenyugodva valósította meg a terhére rótt testi épség elleni bűncselekményt, így az eredmény tekintetében eshetőleges szándéka állapítható meg. A kifejtettek alapján I. r. vádlott felmentését, illetve az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését célzó védelmi perorvoslatok nem vezethettek eredményre, mivel a bizonyítékok eltérő mérlegelésére - megalapozott tényállás esetén - nincs törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak, továbbá nem merült fel olyan megalapozatlansági ok sem, amely a megyei bíróság határozatának hatályon kívül helyezéséhez vezethetett volna. Az elsőfokú bíróság jórészt feltárta a vádlott javára és terhére figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, amelyeket csupán azzal szükséges kiegészíteni, hogy további enyhítő hatása van az időmúlásnak, míg súlyosító körülmény a garázda jellegű elkövetési mód, valamint az, hogy a vádlott különösen veszélyes eszközzel követte el a tettét. Az ítélőtábla álláspontja szerint I. r. vádlottal szemben a törvényi minimumot csupán egy évvel meghaladó börtön-büntetés - figyelemmel a bűnösségi körülményekre, azok nyomatékára, nem utolsó sorban arra, hogy a sérülés következtében a sértett maradandó fogyatékosságot is szenvedett - nem tekinthető eltúlzottnak. A büntetés - a törvényes mértékű mellékbüntetéssel együtt - arányban áll az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel, ezért az ítélőtábla a szabadságvesztés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A megyei bíróság tévesen rendelkezett, amikor I. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget teljes egészében az államra terhelte. A Be. 74. §-a

(3)bekezdésének c/ pontja értelmében személyes költségmentesség engedélyezése esetén kizárólag a kirendelt védő díját és költségét viseli az állam. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság e téves rendelkezését az ítélőtábla helyesbítette. Az eddig írtakra tekintettel a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 371. §ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 381. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat az ítélőtábla, míg a Be. 74. §-a

(3)bekezdésének c/ pontjára figyelemmel a kirendelt védő díját az állam viseli a vádlott személyes költségmentessége okából. Végezetül mellőzi a másodfokú bíróság az ítélet bevezető részében feltüntetett

1. október 2., november
2. és
3. május
4. tárgyalási napokra történt utalást, mivel ekkor érdemi tárgyalást a megyei bíróság nem tartott. D e b r e c e n ,
5. február
6. napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Elek Margit sk. a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 13.B.526/2007/
7. számú ítélete vonatkozásában a másodfokú végzéssel jogerős és végrehajtható. I. D e b r e c e n ,
8. február
9. napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó - r. vádlott