Bfv.917/2009/5 – Kúria

(1)és

(3)bek. II. fordulata]. Ezért őt 250 napi tétel (300 forint egynapi tétel összegű), összesen 75.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege szerint az 1955-ben született I. r. terhelt

1. február
2. napja óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel. Sportvadász és
3. óta a K. Vadásztársaság tagja, büntetlen. Az I. r. terheltnek, mint az S. Kft. képviselőjének
4. április
5. napjával a Erdészeti Rt. Igazgatósága engedélyezte, hogy a gazdasági társaság használatában lévő 104 hektár nagyságú bekerített vetésterületen vadkár elhárító vadászatot folytasson.
6. június 14-én 20 óra körül az I. r. terhelt, II. r. terhelt és S. F társaságában az I. r. terhelt tulajdonában lévő gépkocsival a fenti vetésterületre mentek vadászat céljából. A vadászat végeztével az I. község melletti erdőrészt összekötő kavicsos bekötőúton, az ún. dűlőn haladtak a járművel. A bekötőutat keresztező nyiladéknál az úton vaddisznókat láttak átfutni. Az észlelést követően az I. r. terhelt a gépjárművel megállt, mert S. F. vaddisznót kívánt elejteni. S. F. a járműből kiszállt és magához vette a golyós vadászfegyverét. A nyiladék szélén megállva fegyverlámpával bevilágított a nyiladékba és - 21 óra 57 perckor egy lövést adott le az általa vaddisznónak vélt alakra. A lövés leadását követően S. F. visszaszállt a gépjármű jobb első ülésére és behajtottak a nyiladékba. Mintegy 40 méter megtétele után a terheltek, valamint S. F. (elítélt) kiszálltak a gépjárműből. Akkor és ott az I. r. terhelt észlelte először - a sértett lábait meglátva -, hogy a lövés embert talált. S. F. ugyanis a célzott lövésével a sértettet találta el. Az I. r. terhelt ekkor felelősségre vonva közölte S. F.-vel, hogy a lövés embert talált. Addigra már S. F. is meglátta a fekvő sértett lábát, és közölte társaival, hogy „Tegyétek, amit tennetek kell!". Ezután mindhárman visszaültek a gépjárműbe és I. r. terhelt a nyiladékból kitolatott anélkül, hogy a sértett sérülését megvizsgálták, és őt elsősegélyben részesítették volna. A nyiladékból kitolatva a kavicsos úton leparkoltak, cigarettára gyújtottak. Orvosi segítséget nem kértek, a rendőrséget nem értesítették, és ezt követően sem győződtek meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülései vannak. A lövés a sértett jobb oldali halántékcsontját találta el, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott. A sértett koponya- és fejsérülései alapján - a laikus számára is - egyértelműen megállapítható volt, hogy életének a megmentésére nincsen reális lehetőség. Az I. r. terhelt csak 22 óra 29 perckor telefonált az Erdészeti Rt. Igazgatósága hivatásos vadászának, akivel csak annyit közölt, hogy „nagy baj történt". A terheltek a hivatásos vadásszal csak a megérkezésekor, azaz 23 órakor közölték, hogy a S. F. által leadott lövés embert talált. Ezt követően a hivatásos vadász a terhelteket és S. F.-et kikérdezte, majd a sértetthez ment. Észlelte a sérülését, valamint hogy elhalálozott, és ezután értesítette a rendőrséget. Az I. r. terhelt a cselekményével megszegte a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló
7. évi LV. törvény végrehajtásáról szóló 79/
8. (V.4.) FVM rendelet
9. §ának

(2)bekezdésében foglalt rendelkezést. Aszerint személyi sérülés esetén a sérültet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani, és a helyszínt biztosítani kell. Az I. r. terhelt e jogszabály hatálya alatt állt, ezért azzal a magatartásával, hogy a sértett sérüléseiről meg sem győződött, az orvosi ellátásáról mentő hívásával nem gondoskodott, megszegte a jogszabály idézett rendelkezéseit. A Szombathelyi Városi Bíróság a B.50/2006/

1. számú, illetve a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Bf.148/2007/
2. számú,
3. november
4. napján jogerőre emelkedett ítéletével S. F. terheltet 1 rb. halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, és 1 rb. a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és a segítségnyújtás egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette miatt 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra és 7 év fegyverviseléssel járó vadászati tevékenységtől eltiltásra ítélte. A bíróság a bizonyítékok értékelése körében (ítélet
5. oldal,
6. bek.) tényként rögzítette, az I. és a II. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest mintegy fél órán keresztül semmit sem tettek annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtsanak. Ezt követően is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el neki, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően a hivatásos vadász nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az I. r. terhelt cselekményét 1 rb. a Btk.
7. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, a

(3)bekezdésének II. fordulata szerint minősülő és büntetendő segítségnyújtás elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntettének minősítette. Az I. r. terhelt és védője által a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Vas Megyei Bíróság a

1. május hó
2. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott 3.Bf.128/2009/
3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy cselekményének minősítése helyesen: a Btk.172.§-ának

(1)bekezdésében meghatározott, a

(3)bekezdés I. fordulatának

1. tétele szerint minősül. A másodfokú bíróság a bűnösséget vitató védelmi érvelésekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy az S. F. elítélt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfelsőbb Bíróság által meghozott Bfv.III.302/2008/
2. számú felülvizsgálati döntés az elsőfokú bíróság jogi álláspontját támasztotta alá. Abból külön kiemelte egyebek mellett -, hogy a segítségnyújtásra köteles elkövető nem maradhat tétlen abból a megfontolásból, hogy a sértett meg fog halni, így a segítségnyújtás céltalan, szükségtelen. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be.
3. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A védői érvelés lényege szerint a Btk.

1. §-ában meghatározott segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének passzív alanya csak élő természetes személy lehet. Amennyiben a sérülés keletkezésének és a halál bekövetkezésének az időpontja egybeesik, segítségre szoruló személy hiányában a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének a megállapítására nem kerülhet sor. A sértett a leadott lövés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, amelyek azonnali halálához vezettek. A koponya- és fejsérülésekből még a laikus számára is megállapítható volt, hogy rajta segíteni már nem lehet, a sértett elhunyt és az életének megmentésére reális lehetőség nem volt. A sértett élettel összeegyeztethetetlen sérüléseire figyelemmel az I. r. terhelt a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét nem követte el, ezért a védő a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.2657/
2. számú átirata szerint a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Az I. r. terhelt és társai a segítségnyújtási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A lövés sajnálatos következményének ismeretében legelőször a meggyőződési kötelezettségüket kellett volna teljesíteniük, azt követően pedig biztosítani kellett volna a helyszínt, majd értesíteni a mentőket, a rendőrhatóságot, illetőleg a hivatásos vadászt. Csak a meggyőződési kötelezettség teljesítésével állapítható meg az, hogy a további segítségnyújtás felajánlási és tényleges segítségnyújtási kötelezettségre már nincs szükség a sértett sajnálatos halála miatt. A sértett halála a büntetőjogi tényállásnak nem tényállási eleme. Ez a sértett segítéségre szorult állapotához hasonlóan objektív jellegű körülmény. Az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi büntető jogszabály rendelkezéseinek a megsértése nélkül került sor. Miután az eljárt bíróságok határozatai mentesek a Be.
3. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási jogszabálysértésektől is, ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot az I. r. terheltre vonatkozó részében - a Be. 426. §-a alapján - hatályában tartsa fenn. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és részletesen indokolta. A Legfelsőbb Bíróság e tárgyban közzétett döntéseire hivatkozva kifejtette, hogy amennyiben nem kell különleges szakértelem a halál azonnali beálltának a megállapítására akkor a segítségnyújtás kötelezettség nem áll fenn. S. F. lövése folytán a sértett feje valójában szétrobbant. Ennél fogva nem volt olyan sértett, akinek segítséget lehetett volna nyújtani. A közlekedési ügyekben a cserbenhagyás bűncselekményének megállapítása kapcsán kialakult gyakorlat e körben nem alkalmazható. A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta és hangsúlyozta, hogy az I. r. terhelt és társai a meggyőződési kötelezettségüket mulasztották el. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. Az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy az I. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest a fekvő sértett észlelését követően mintegy fél órán keresztül semmit sem tett annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtson. Ezt követően is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel azonban a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el neki, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően Sz. I. nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani. A Btk. 172. §-ának

(1)bekezdése szerint a segítségnyújtás elmulasztásának a bűncselekményét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a segítségadás több tevékenységből álló folyamatos, aktív magatartás, amelynek elsődleges mozzanata a meggyőződési kötelezettség teljesítése. Ezt követheti - a konkrét körülményektől függően - a segítségnyújtás felajánlása, a tényleges segítségnyújtás, a szakértelemmel rendelkező személyek értesítése, helyszínre hívása. Ezen felül, a vadászat során bekövetkező személyi sérülés esetén az I. r. terheltet, mint a vadászati szabályok hatálya alá tartozó személyt a vadvédelemről, valamint a vadgazdálkodásról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásáról kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 74. §-ának

(2)bekezdése az általánost meghaladó fokozott segítségnyújtásra kötelezte. Számára nemcsak a segítségnyújtás teljesítését, hanem annak módját is előírta. E szabály szerint „a sértettet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani és a helyet biztosítani". A terhelt a tényállás szerint a sérült személyt elsősegélyben nem részesítette, azonnali orvosi ellátásáról sem gondoskodott, orvost, mentőt nem hívott, annak ellenére, hogy telefon állt a rendelkezésére. E kötelezettségének teljesítéséhez társait sem vette igénybe. Tényként állapította meg az eljáró bíróság, hogy a sértett halántéktáját ért durva jellegű lőtt sérülés következtében, lövést követően rövid időn belül a helyszínen elhalálozott. a a Kétségtelen, hogy a halott személy már nem szorul segítségre. A segítségre szorulás - mint állapot - ténye azonban nem törvényi tényállási eleme a Btk.

1. §-ában foglalt bűncselekménynek, amely egyébként is olyan objektív jellegű körülmény, amely rendszerint csak utólag állapítható meg. A sérülés jellegének, halál bekövetkezésének megítélését nem lehet az elkövető szubjektív értékelésére bízni, mivel e tények megállapítására csak szakszerű, alapos orvosi vizsgálat eredménye nyújt lehetőséget. A halál bekövetkezése fogalmilag mindig a sérülést követi, még akkor is, ha az időkülönbség elhanyagolható. A segítségnyújtási kötelezettség viszont a sérülés okozásának pillanatában, azzal egyidejűleg következik be, így szükségszerűen minden esetben megelőzi a halál beálltát. Következésképpen a segítségnyújtási kötelezettség keletkezésekor még élő sértett sérült, illetve olyan személy, akinek élete közvetlen veszélyben van. A segítségnyújtási kötelezettségét nem teljesítő cselekményének jogi értékelése nem lehet függvénye annak, hogy a sérülés okozását milyen időbeli eltéréssel követi a halál beállta. Abban az esetben sem mentesülhet a segítségnyújtási kötelezettség alól, ha a sérülés súlyossága miatt a sértett halála a sérülés okozása után nyomban bekövetkezik. A balesetet okozó elkövető nem maradhat tétlen abból a megfontolásból, hogy a sértett meg fog halni, így segítségnyújtása céltalan és szükségtelen. Mindezek alapján az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében megfelel az anyagi jogszabályoknak, összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal és a cselekmény minősítése is törvényes. A Legfelsőbb Bíróság ezért - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
2. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.

1. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. előadó bíró, Dr. Schäfer Annamária s.k. bíró Molnár Gábor s.k. A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné