DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.726/2009/5.sz. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- január 25-én megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi ítéletet: A halált okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a HajdúBihar Megyei Bíróság
- október 15-én kihirdetett 19.B.356/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott terhére rótt halált okozó testi sértés bűntette helyesen a Btk.170.§
(1)bekezdése és az
(5)bekezdés második fordulata szerint minősül. A bűncselekmény 1 rendbeli voltára utalást mellőzi. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.694/2009/I-3. számon nyilvántartott bűnjeleket a lefoglalás megszüntetése mellett megsemmisíteni rendeli. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3000 (háromezer) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a rendelkező részben írt határozatával a tárgyalásról lemondás szerinti külön eljárásában nyilvános ülésen a vádlottat bűnösnek mondta ki a Be.170.§
(1)bekezdése és a
(6)bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettében. Ezért őt 2 év 6 hónap börtönre ítélte. A szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt. Az eljárás során lefoglalt ruhaneműk lefoglalását megszüntette és azokat né érdekeltnek kiadni rendelte. sértettől biztosított hajminta és körömkaparékok lefoglalását ugyancsak megszüntette. Kötelezte továbbá a vádlottat 204.889 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.448/2009/1-I. fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta. számú átiratában a A védelmi fellebbezések nem alaposak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a tárgyalásról lemondás külön szabályainak megfelelően a Be.542/C.§
(3)bekezdése szerint bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a Be.XXVI. fejezetében foglaltakat megtartva, a törvényi előfeltételek maradéktalan megléte mellett alkalmazta a tárgyalásról lemondás jogintézményét. A törvényes eljárást követően helyes és hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg, mely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem foglalt állást egyértelműen az alkalmazandó anyagi jogszabályról, mely mulasztás folytán helytelenül került az ítélet rendelkező részében megjelölésre a halált okozó testi sértést szabályozó törvényhely. A büntető törvény az elkövetés és elsőfokú elbírálás között, majd ezt követően, a másodfokú eljárást érintően is lényeges részekben változott. Az ítélőtábla összevetve a fellebbezési eljárás idején hatályos törvényt az elkövetéskor hatályos törvénnyel, megállapította, hogy az új törvény nem tekinthető enyhébbnek, sőt szigorúbb, ezért a Btk.2.§ általános szabálya szerint az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni. Így kellett volna eljárni az elsőfokú bíróságnak is. E részben utal rá a másodfokú bíróság, hogy a különös részi rendelkezések tükrében összességében egyértelműen szigorúbb az új törvény. Egy lényeges részben a szabályok ugyan kedvezőbbek az elkövetőre, mégpedig a jogos védelemnél a Btk.29.§
(2)
(3)bekezdésében, azonban jelen ügyben az irányadó tényállás alapján jogos védelem, vagy vélt jogos védelem nem állapítható meg, ezért a kérdéses jogszabályok alkalmazása nem kerülhetett szóba. A 2008. október 16-án elkövetett bűncselekmény idején hatályos büntető törvény szerint a halált okozó testi sértés bűntette a Btk.170.§
(1)bekezdése és az
(5)bekezdés második fordulata szerint minősül, ezért a másodfokú bíróság a határozat rendelkező részében az alkalmazott jogszabálynak megfelelően a törvényhelyre vonatkozó utalást helyesbítette, egyben a követett bírói gyakorlat alapján a bűncselekmény egy rendbeli voltára utalást mellőzte. Bármely bűncselekménynél, de különösen az élet elleni deliktumoknál szükségtelen egy bűncselekmény megvalósulásakor az egy rendbeliség megjelölése, amint azt az ítélőtábla - követve a Legfelsőbb Bíróság BKv.61. számú véleménye 4/a. pontjának útmutatását - már több eseti döntésében kifejtette. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket döntően helyesen feltárta és értékelte. A gondatlan bűnösségnél ugyanakkor annak enyhébb formája, a hanyagság enyhít, amint arra megalapozottan hivatkozott a fellebbviteli főügyészség. A vádlotti elkövetést viszont az ítélőtábla nem ítéli garázda jellegűnek, ezért az ügyészi állásponttól eltérően újabb súlyosító körülményként azt nem hívja fel. A vádlotti cselekményt a sértett ittas állapota, nyilvánvaló közrehatása váltotta ki. A vádlott egy ízben ütött a konfliktus során, mely magatartás nem tekinthető olyan garázda jellegű elkövetési magatartásnak, mely külön súlyosítaná a büntetést. A megyei bíróság által alkalmazott szabadságvesztés büntetés törvényes, a Btk.87/C.§ a) pontjában írta büntetési tételnek megfelel. A sértett halálával járó bűncselekménynél alkalmazott 2 év 6 hónapos büntetés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért az arra irányuló védelmi fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak. Amint a fellebbviteli főügyészség helyesen észrevételezte, az elsőfokú bíróság szükségessége ellenére nem alkalmazta a közügyektől eltiltás mellékbüntetést. Erre a súlyosítási tilalom szabályai miatt a másodfokú eljárásban már nincs lehetőség [Be.354.§
(1)
(4)bekezdés f) pont], ezért csak a fenti tény megállapítására szorítkozik a másodfokú bíróság annak megjegyzésével, hogy az ügyész sem tett indítványt a mellékbüntetés alkalmazására. Alapvetően törvényesek az ítélet egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is. A sértettől biztosított biológiai nyomok, minták tekintetében azonban az elsőfokú bíróság a lefoglalás megszüntetésekor elmulasztotta az értékkel nem bíró, szakértői vizsgálatokat már nem igénylő dolgok megsemmisítését, ezért azt a másodfokú bíróság a Be.155.§
(8)és
(9)bekezdése alapján pótolta. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.372.§
(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,
- január
- Dr. Kardos Sándor sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró . Gömöri Olivér sk. bíró ZÁRADÉK: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 19.B.356/2009/
- számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- január
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő