Bf.240/2009/6 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdésében meghatározott és az

(1)bekezdés szerint büntetendő becsületsértés vonatkozásában az eljárást megszünteti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott terhére megállapított súlyosabb bűncselekmény helyesen a Btk.170.§

(1)bekezdésében meghatározott és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a felmentő rendelkezések miatt, további 2 rb. becsületsértés vétségében történő felelősségre vonás és az enyhébb bűncselekmény váddal egyező minősítése végett, illetve súlyosbításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott és a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést - az eltérő minősítés kivételével fenntartotta. Perbeszédében a védő a büntetőjogi jogkövetkezmények enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését kérte. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma alapján mindössze azzal egészítette ki, hogy a magánindítványát sértett1 a

1. évi november hó
2. napján, sértett2 a
3. évi november hó
4. napján, míg sértett3 a
5. évi november hó
6. napján terjesztette elő (nyomozati iratok 249.,
7. és
8. oldal). Az ekként kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartásával folytatta le, olyan körültekintéssel, illetve részletességgel, hogy az ügy legfontosabb kérdéseiben megnyugtató módon állást lehetett foglalni. Mindenekelőtt abban, hogy a hajnali órákra a vádlott - miután egy családi rendezvényen már jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztott - erősen leittasodott. Ilyen előzmények után keveredett szóváltásba sértett1-el, azt követően, hogy a szórakozóhelyet elhagyta és hazafelé indult. E betonlapokkal borított, kissé egyenetlen felületű járdaszakaszon - a szóban forgó személyek között - kisebb lökdösődés alakult ki, amelynek során mindinkább a vádlott agresszív, támadó fellépése került az előtérbe. Olyannyira, hogy sértett1 - az arcára mért ütések következtében - zúzódásos és bevérzéses sérüléseket szenvedett, kevéssel azt megelőzően, hogy a védelmére siető sértett3 és sértett2 sértetteket is tettlegesség érte. Ez indította sértett4-et a számonkérésre, közelebbről arra, hogy a helyszínt elhagyni igyekvő vádlott után siessen és őt felelősségre vonja. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel a közelébe érve ökölütést kapott, olyan erejűt, hogy azonnal az egyensúlyát vesztette és nyakszirtjével a betonnak vágódott. A fentiekről tudomást szerző, illetve a történésekkel összefüggésbe hozható személyeket az elsőfokú bíróság maradéktalanul kihallgatta, vallomásaikat - a felmerült ellentmondásokra is kiterjedően - elemezte. Helyesen ismerte fel az ügyben érintett, ám az eseményekről kellő távolságtartással, illetve objektivitással nyilatkozó sértett2 és sértett3 sértettek előadásának a jelentőségét, azt a tényt, hogy a dulakodás részleteit - egymástól függetlenül - nagy pontossággal és határozottsággal elevenítették fel. Egyezően azzal, ahogyan az egyes mozzanatokról a kívülálló tanúk is beszámoltak. Mindezek ismeretében a vádlotti védekezés hiteltelennek bizonyult, semmi sem utalt arra, hogy a sértettekkel szembeni tettlegességét jogtalan támadás elhárításaként kellett volna értékelni. A sérülések keletkezési mechanizmusának és jellegének, s nem utolsó sorban azok gyógytartamának a meghatározása igazságügyi orvosszakértő bevonásával, sértett4 vonatkozásában a kórházi kezelésről kiállított okiratok felhasználásával történt meg. A kisebb súlyú bántalmazást elszenvedő sértettek tekintetében ugyanakkor elmaradt annak pontos megjelölése, hogy a vádlott felelősségre vonására irányuló nyilatkozataikat pontosan mikor terjesztették elő; ezt a magánindítvány joghatályosságára történő utalás nem helyettesítheti. Annál is inkább, mert ez előbbi - a helyes szerkesztési elveknek megfelelően - a tényállás (Be.258.§

(3)bekezdés c) pont) része, míg a joghatályosság kérdésében való állásfoglalás a határozat jogi indokolásába (Be.258.§

(3)bekezdés e) pont) tartozik. A fentiek szerint kiegészített tényállás megalapozott, az tehát a Be.352.§

(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A tényállás mikénti eredménytelen volt. megállapítását sérelmező jogorvoslati kérelem tehát -----------------------Az irányadó tényállás

1. pontja szerint a vádlott - a sértett1 támogatására fellépő sértett3 és sértett2 sértetteket is bántalmazta: mindkettőjüket úgy, hogy ez okból sérüléseik nem keletkeztek. A cselekmény értékelésekor - a határozat
2. oldal
3. bekezdés utolsó mondatából következően - a szóba jöhető emberi méltóság elleni bűncselekmény megállapítására az elsőfokú bíróság „konjuktív tényállási elemek hiánya” miatt nem látott lehetőséget, feltételezhetően azért, mert a tettlegesség elkövetésére nem a Btk.180.§

(1)bekezdés

1. a)vagy
2. b)pontját kimerítő körülmények között került sor. Ez az álláspont téves: a tettleges becsületsértés vétségéhez - a sértett testének megalázó vagy sértő jellegű célzatos megérintésén, illetve testi sértést nem okozó bántalmazásán túl - nem szükséges, hogy a cselekmény egyben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, illetve nagy nyilvánosság előtt valósuljon meg. Megtörtént a magánindítvány - Be.173.§

(3)bekezdésében előírt határidő szerinti előterjesztése is. Ekként nem lett volna akadálya e cselekmények 2 rb. a Btk.180.§

(2)bekezdésében meghatározott és az

(1)bekezdés szerint büntetendő becsületsértés vétségekénti értékelésének. Mindennek azonban a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, ezért a másodfokú bíróság - a Be.377.§-ának az alkalmazásával - az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és az említett bűncselekmények vonatkozásában az eljárást megszüntette. A tényállás

1. és
2. pontjait érintően az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. E cselekmények minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A könnyű testi sértés vétsége és a súlyos testi sértés bűntette kísérletének az elhatárolásakor a tudattartalomnak van meghatározó jelentősége, így annak, hogy a véghezviteli magatartás kifejtésekor az elkövető tudata átfogta-e a súlyosabb, jelen esetben nyolc napnál hosszabb gyógytartamú sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánta-e, avagy abba belenyugodott. Erre sértett1 két alkalommal, puszta kézzel történő, legfeljebb közepes erejű bántalmazása nyilvánvalóan nem nyújtott kellő alapot. Bizonyos ugyanakkor, hogy a sértett4 elleni támadás testi sértés okozására irányuló szándékkal történt. Olyan körülmények között, hogy a vádlottnak - a tőle elvárható figyelem, illetve körültekintés mellett - fel kellett volna ismernie az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetőségét; azzal, hogy a szemből mért, közepesnél némileg erősebb ökölcsapás folytán az egyensúlyát vesztett sértett akár koponyatörést is szenvedhet. -----------------------A vádlottal szemben a Btk.12.§

(1)bekezdése, illetve a Btk.85.§

(1)és

(3)bekezdése alapján helyesen két évtől tíz évet el nem érő tartamú szabadságvesztés volt kiszabható. A büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők feltárása némileg hiányosan történt meg. A vádlott valójában három alkalommal került már összeütközésbe a törvénnyel, mindannyiszor erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt. Egyszer próbára bocsátották, további másik két esetben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték: visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ezzel szemben enyhítő körülmény az okozott életveszély közvetett jellege, valamint - kisebb mértékben - az időmúlás is, így az, hogy a cselekmények elkövetése óta több mint két esztendő telt el. A vádlott életvezetésére, a korábbi - nevelő jellegű - intézkedéseknek és büntetéseknek az eredménytelenségére is figyelemmel, az ismételten erőszakos jellegű bűncselekmények miatt a Btk.87.§

(2)bekezdés c) pontja alapján megállapított szabadságvesztés inkább enyhe, semmint eltúlzottan súlyos, lényeges módosítására azonban nincs törvényes indok. A Btk.37.§-ában megfogalmazott célok ezzel, illetve a közügyektől eltiltás együttes alkalmazásával is elérhetőek. Következésképpen a súlyosbításra irányuló fellebbezés nem bizonyult megalapozottnak, a további enyhítés, s különösen a végrehajtás ismételt felfüggesztése pedig szóba sem jöhetett. Ez utóbbi ugyanis - immár sorrendben a negyedik feltételes elítélés - már a bírósági eljárás komolyságát veszélyeztette volna. Ezért a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a fentiekben érintett részét változtatta meg. A Btk.2.§-a értelmében a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni, egyébként annak nincs visszaható ereje. A jelen ügyben egyik lehetőség sem merült fel, önmagában pedig az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság az eseményeket a jogos védelem új törvényi szabályozása mellett vizsgálta, nem teszi indokolttá az elbíráláskor hatályos büntető rendelkezések alkalmazását. Ezért a másodfokú bíróság - a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak szerint - az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben azzal hagyta helyben, hogy a vádlott terhére megállapított súlyosabb bűncselekmény helyesen a Btk.170.§

(1)bekezdésében meghatározott és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette. P é c s,

1. február
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Tolna Megyei Bíróság 8.B.44/2009/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.240/2009/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke