alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 3.K.21.095/2008/9. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi
I.r. és a II.r. felperest, hogy 15 nap alatt különkülön fizessenek meg
alperesnek 25.000 /
az huszonötezer/ forint 25.000 /
az huszonötezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/
egymással házassági vagyonközösségben élő I.r. és II.r. felperesnél 2001.2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
ellenőrzés eredményeként a
I.r. felperes terhére 2001., 2002., 2003. adóévekre /adóhiánynak minősülő/ adókülönbözetet állapított meg, amelynek megfizetésére kötelezte járulékaival: adóbírsággal és késedelmi pótlékkal együtt.
elsőfokú hatóság a
I.r. felperes terhére
I.r. felperest
adókülönbözet összege, továbbá 1.183.250 Ft adóbírság és 1.201.043 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
elsőfokú hatóság továbbá a
adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
elsőfokú hatóság a
elsőfokú határozatát saját hatáskörben módosította, elévülés okán a
adókülönbözet, továbbá 1.166.723 Ft adóbírság, és 1.173.933 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
alperes határozatainak indokolása szerint a felpereseknél párhuzamosan folyt
ellenőrzés és a revízió mindkét vizsgálat során figyelembe vette a másik házastárs bevételeit és kiadásait, továbbá adózók
on nyilatkozatát, hogy kiadásaikhoz 50%-50%-ban járultak hozzá.
I.r. felperesnek
ellenőrzött időszakban a bérjövedelmén és a vállalkozásból származó jövedelmén kívül mezőgazdasági őstermelésből volt jövedelme, továbbá banki készpénz felvételekből, befektetési jegy eladásából szerzett bevételt, míg a II.r. felperesnek a bérjövedelmén kívül mezőgazdasági őstermelésből származott jövedelme, továbbá tagi kölcsön visszafizetésekből és banki készpénz felvételekből.
elsőfokú hatóság a felperesek bevételeit és kiadásaikat /tagi kölcsön befizetések, gépjármű-részlet teljesítések, banki készpénz befizetések, befektetési jegy vásárlások, törzsbetét befizetések, ingatlan-vásárlás és megélhetés költségei/ pénzforgalmi mérlegben összesítette, és
adózók bevallásainak adatai, nyilatkozataik, benyújtott dokumentumaik, a megkeresett intézmények közölt adatai, a felállított vagyonmérlegek alapján
alperes álláspontja szerint megalapozottan állapította meg
t, hogy a felperesek bevallott adóköteles jövedelme és
általuk megjelölt jövedelemforrások,
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával
adó alapját helytállóan becsléssel állapította meg, és
adóalapot növelő fedezethiány összegeket 50%-50%-os arányban megosztva a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv./ 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
alperes határozatában bizonyított tényként rögzítette, hogy a felpereseknek a tulajdonukban volt Kft.
alperes álláspontja szerint a felperesek hitelt érdemlő adattal nem igazolták, hogy
összesen 16.800.000 Ft készpénzzel a vizsgált időszak kezdetén saját személyükben ténylegesen rendelkeztek, és
összeget a vizsgált időszak kiadásainak teljesítéséhez felhasználták.
adózók gyermekének, továbbá üzlettársuknak a nyilatkozata
otthon tartott készpénz birtoklásáról nem hitelt érdemlő adat, ugyanis más adatokkal nem összevethető, és nem ellenőrizhető. A felperesek keresetükben
adóhatározatok megváltoztatását, és fizetési kötelezettségük törlését, illetve másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és
elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Vitatták a becslés jogalapját és annak összegszerűségét, álláspontjuk szerint
adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a rendelkezésére álló bizonyítékokat is tévesen és nem teljes körűen értékelte, amelyből következően jogszabálysértő határozatot hozott, megsértve
.§-át és 109.§-át, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50.§-ának /1/ bekezdésében foglaltakat. Előadták, hogy 16.800.000 Ft-tal a vizsgálat kezdő időpontjában rendelkeztek, a pénz célja nem a kamattal elérni kívánt csekély nyereség volt, hanem annak felhasználásával a cégük likviditásának biztosítása, és ez által a fejlesztése.
elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a határozatokban foglaltak szerint
I.r. felperes kozmetikai és táplálékkiegészítő termékekkel kapcsolatos csoportos vásárlási tevékenységének
adóhatóság gazdasági, adójogi következményt nem állapított meg.
elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - a kereseti kérelem keretei között - megállapította, hogy
adóhatározatok jogszerűek. Ítéletében részletesen értékelte a felperesek bankszámla-forgalmát, hogy állításuk a 16.800.000 Ftjuk otthon, és készpénzben történt tartásáról megalapozott-e.
elsőfokú bíróság a banki adatok, és a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján
t állapította meg, hogy a felperesek nem bizonyították hitelt érdemlően, miszerint a korábbi időszakból származóan megtakarításuk volt, amelyet a vizsgált időszakban használtak fel. Egyet értett ezért
alperessel abban, hogy
el nem fogadott készpénz összeggel való rendelkezést a felperesek nem bizonyították, bizonyítottság hiánya okán pedig a keresetük alaptalannak minősült. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben
ítélet hatályon kívül helyezését és másodlagos kereseti kérelmük teljesítését kérték. Felülvizsgálati kérelmüket 3. pontban foglalták össze.
1. pontban részletezték, hogy téves
elsőfokú bíróság
on megállapítása, miszerint nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani kiadásaik fedezetét. A 2. pontban kifejtették, hogy
elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytelen következtetést vont le,
ítéletét nem megfelelően indokolta és nem a valós indokokkal támasztotta alá. A 3. pont szerint
Szja.tv. 4.§-ának rendelkezéseit is sérti
adóhatóság határozata, ebből következően
t helybenhagyó elsőfokú bírósági ítélet is, ugyanis nem tisztázottak külön-külön
I.r. illetve a II.r. felperes adójogi kötelezettségei, mindannak ellenére, hogy
Szja.tv. nem ismeri a házastársak közös jövedelemadózásának jogintézményét.
alperes felülvizsgálati fenntartását kérte. ellenkérelmében
ítélet hatályában
I.r. és II.r. felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A bíróság a fél által előterjesztett keresetet köteles elbírálni,
érdemi döntését
ítélet tartalmazza /Pp. 3.§ /1/ bekezdés, 213.§ /1/ bekezdés/. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amelynek során a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kérni /Pp. 270.§ /2/ bekezdés/.
I.r. és a II.r. felperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet arra vonatkozóan, hogy
adóhatóság
adóalapot növelő fedezethiány összegeket 50%-50%-os arányban megosztotta közöttük, illetve, hogy a határozatok a házastársak közös jövedelemadózásának hiányában
Szja.tv. 4.§ának /5/ bekezdését sértenék, így e tárgyban - kereseti kérelem hiányában -
elsőfokú bíróság nem döntött, amelyből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem 3. pontjában foglaltakat /családi adózás/ kapcsolódó kereset, és ítéleti rendelkezés hiányában, nem értékelhette.
adóhatóság rendszeresen ellenőrzi
adózókat és
adózásban részt vevő más személyeket.
ellenőrzés célja
adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86.§ /1/ bekezdés].
adóhatóság
ellenőrzés célját
.§-ának /1/ bekezdés a/-f/ pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felpereseknél a revízió
a/ pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A bevallások utólagos ellenőrzése során
.§-ának /1/ bekezdése értelmében
adóhatóság
adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását
.§-ának /4/-/5/ bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint
ellenőrzés során a tényállást
adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást
adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:
irat, a szakértői vélemény,
adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai,
elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,
adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során
adózó terhére értékelhető /Art. 97.§ /6/ bekezdés/.
.§-ának /4/ bekezdése szerint
ellenőrzés felpereseknél alkalmazott fajtájánál is
adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.
.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha
adóhatóság megállapítása szerint
adózó vagyongyarapodásával és
életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban
adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,
adóhatóság
adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel
ismert és adóztatott jövedelmekre is -
adóhatóságnak
t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és
életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha
adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperesek ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel
alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé.
.§-ának /2/ bekezdése alapján
adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,
onban
.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz
adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. E pertípusban,
úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy
okat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,
okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok /Pp. 166.§ /1/ bekezdés/.
elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban
adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felpereseknek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és
eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy
I.r. és a II.r. felperes keresete nem alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést
onban a felülvizsgálati kérelem alapján,
elsőfokú ítélettel és
adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felpereseket a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján különkülön kötelezte
alperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére. A felperesek felülvizsgálati kérelmükön a felülvizsgálati eljárási illetéket lerótták, ezért annak viseléséről a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. Budapest, 2010. január 28. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.