Mf.21309/2007/4 – Balassagyarmati Törvényszék

Nógrád Megyei Bíróság 2.Mf. 21.309/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Nógrád Megyei Bíróság … szám alatti) ügyvéd által képviselt … II. rendű (… szám alatti lakosok) felpereseknek … igazgató által képviselt …. szám alatti) alperes ellen kártérítés iránt a …Munkaügyi Bíróságon indult perében
2. szeptember 24én kelt … számú ítélet ellen a felperesek
3. és az alperes
4. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében részben, az I. rendű felperes javára megállapított keresetveszteségi hátralék (1.128.078,- Ft) és a havi 26.018,- Ft kártérítési járadék vonatkozásában megváltoztatja és az ez irányú keresetet elutasítja, az elsőfokú perköltség összegét 100.000,- (százezer) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A peres felek fellebbezési perköltségüket maguk viselik. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek kártérítésként 1.128.078,- Ft elmaradt jövedelmet és késedelmi kamatát, a jövőre nézve pedig havi 26.016,- Ft járadékot keresetveszteségként. Háztartási kisegítés címén havi 10.000,- Ft járadékot és 680.000,- Ft már lejárt összeget és késedelmi kamatát, gyógyszerköltségként pedig 92.222,- forintot és késedelmi kamatát. Az I. rendű felperes javára 1.500.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetét, valamint a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítési keresetét elutasította. Kötelezte az alperest 200.000,- Ft perköltség megfizetésére is. Az ítélet indokolása szerint az I. rendű felperes munkabalesetet szenvedett az alperesnél
5. november 16-án, melynek következtében jobb kezének orsócsont törését szenvedte el. Ezt követően határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonya annak lejártával,
6. augusztus 31-én megszűnt. A balesetet követően egy évig 100 %-os táppénzt kapott, ezután
7. augusztus 17-ig munkanélküli járadékot, majd folytatólag rendszeres szociális járadékot az időközben megállapított 50 %-os munkaképesség csökkenésére tekintettel. Az 50 % munkaképesség csökkenés 36 %-ban baleseti eredetű, melyre figyelemmel baleseti járadékot is folyósítottak részére. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében nem vehető figyelembe, mert az alperes eltűrte a helytelen gyakorlatot, melynek során nem a munkavégzéshez megfelelő cipőt viselt az I. rendű felperes. A nem vagyoni kárigény tekintetében a szakértői vélemény alapján nem volt megállapítható, hogy a munkahelyi balesettel összefüggésben állna a felperes életvitelének a megnehezülése, de a bíróság a 36 %-os baleseti munkaképesség csökkenésre figyelemmel, mérlegeléssel 1,5 millió forint nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak az ítélethozatali értékviszonyok alapján, ezért késedelmi kamatot ezen összegre nézve nem ítélt meg. Az I. rendű felperes keresetveszteség iránti igénye tekintetében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy nincs adat arra, hogy az alperes a határozott idő lejárta után is tovább foglalkoztatta volna a felperest, ezért a keresetveszteség megállapításánál a minimálbért vette alapul
8. évtől kezdődően, levonva abból a felperes által kapott járadékokat és 8,5 % nyugdíjjárulékot. Az elsőfokú ítélet szerint a háztartási munkák elvégzésében kisegítésre szorul az I. rendű felperes, melynek költségeként havi 10.000,- forintot látott megállapíthatónak. A gyógyszerköltséget is megállapította a szakértői vélemény alapján, míg a gondozás címén előterjesztett kárigényt elutasította a szakvéleményre figyelemmel. A lakásfenntartási és utazási többletköltség iránti igényt nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság annak bizonyítatlansága folytán. A „kulturális többletköltség" tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az nem vonható a kár fogalmi körébe, ha a felperes megnövekedett szabadidejében többet olvas, TV-t néz vagy lemezt hallgat, így az nem róható az alperes terhére. A II. rendű felperes esetében úgy ítélte meg, hogy az I. rendű felperes balesete folytán nem érte olyan kár, ami megalapozná a nem vagyoni kárigényét. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában, úgy hogy az I. rendű felperes javára 2.500.000,- Ft, a II. rendű felperes javára 1.000.000,- Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezze a megyei bíróság az alperest. Hivatkoztak arra, hogy a II. rendű felperest jogsérelem érte az I. rendű felperes balesete folytán, az egészséges családban éléshez való joga sérült. Az I. rendű felperes tekintetében pedig a bíróság mérlegelési tevékenységét kifogásolta a fellebbezés, utalva arra, hogy a bírói gyakorlathoz mérten is kevés a megítélt kártérítés összege, de annak késedelmi kamatát is törvénysértően mellőzte a munkaügyi bíróság. Az alperes fellebbezésében tartalmilag az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte, amire a fellebbezési tárgyalási nyilatkozata is utal. Hivatkozott arra, hogy az I. rendű felperes az általa felajánlott állást nem fogadta el, és nem bizonyította, hogy a munkahelyi balesetéből adódóan nem tud elhelyezkedni. Az I. rendű felperes a háztartási kisegítés körében sem bizonyította az egyösszegű, illetve havi járadéknak megfelelő kár felmerülését, és a gyógyszerköltség igazolását is kétségbe vonta az alperes. A megítélt nem vagyoni kártérítést teljesen alaptalannak tartotta, hivatkozva arra, hogy az a szakértői véleménnyel ellentétben áll. Vitatta a perköltség megállapítását is annak indokait hiányolva. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben részletezően vitatták az alperes fellebbezésének minden pontját, az alperes állás felajánlásra vonatkozóan pedig úgy nyilatkoztak, hogy arra az alperes kizárólag az ítélethozatal előtt hivatkozott, de állítását nem tudta bizonyítani. A megyei bíróság az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy az alperes fellebbezése részben megalapozott, a felperesek fellebbezése nem alapos. Az I. rendű felperes keresetét részben elutasító ítéleti rendelkezést - a nem vagyoni kártérítés részbeni elutasítása kivételével - a fellebbezés nem érintette, így e tekintetben a részjogerő beállt, ezért a megyei bíróság csak a fellebbezett ítéleti rendelkezéseket vizsgálta eljárása során. A nem vagyoni kárigények vonatkozásában a munkaügyi bíróság mérlegelése nem volt törvénysértő. A sérülés jellegére, a munkaképesség csökkenés mértékére, a perbeli jogeset összes körülményére figyelemmel, az ítélet meghozatalának idején,
9. szeptemberében az I. rendű felperes nem vagyoni kárának reparációjára megfelelő volt a megítélt kártérítési összeg, az nem volt sem csekély, sem eltúlzott. A bírói gyakorlat szerint pedig csak akkor lehetne a károsodás bekövetkeztétől számítva késedelmi kamatot is megítélni, ha a kártérítési összeget is a kár bekövetkezésének (jelen esetben
10. évi) időpontjára visszavetítve állapítaná meg a bíróság. Az első bírói ítélet azonban nem ezt a módszert alkalmazta. Az alperes fellebbezésével ellentétben azonban a balesetből eredő munkaképességcsökkenés már önmagában elegendő alap az I. rendű felperes nem vagyoni kárigényének megállapítására. A II. rendű felperes kárigényére vonatkozóan is helytállóan mérlegelt a bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy nem keletkezett olyan jogsérelem, ami nem vagyoni kártérítést tenne indokolttá. A háztartási kisegítő és a gyógyszerköltség tekintetében sem volt törvénysértő az elsőfokú bíróság mérlegelése a bizonyítékok értékelése során, döntésének megfelelő indokát is adta. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a Pp.
11. §