A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.720/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év március hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által védője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.36.627/2004/
- számú ítéletét, valamint a Fővárosi Bíróság 22.Bf.8293/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- év április hó
- napján kihirdetett 7.B.36.627/2004/
- számú ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a
- év március hó
- napján jogerős 22.Bf.8293/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet 1 évre próbára bocsátotta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a reggeli órákban a város egyik főútvonalán, a belső forgalmi sávban a megengedett 50 km/óra sebességet túllépve vezette gépkocsiját. A kétirányú, irányonként két-két forgalmi sávból álló út külső sávjában közlekedett egy mentőautó megkülönböztető fény- és hangjelzéssel. A mentőben szállított fekvőbeteg az ágyhoz egy szíjjal volt rögzítve. Az út kereszteződésében a közlekedést forgalomirányító jelzőlámpák szabályozták. A terhelt a gépkocsiban zenét hallgatott, ezért késve figyelt fel a mentőautó hangjelzésére. Annak ellenére, hogy nem látta a mentőautót, így csak tudomást szerzett annak közeledéséről, sebességét csupán gázlevétellel csökkentette, és a kereszteződésbe - szabad jelzés mellett - 56-60 km/óra sebességgel behajtott. Ekkor látta meg a kereszteződésbe jobbról betorkolló úton a tilos jelzés miatt várakozó járművek takaró hatásából kibukkanó, a kereszteződésbe kb. 10-15 km/óra sebességgel behaladó mentőautót. Ekkor fékezni kezdett, azonban gépkocsijával 39-43 km/óra sebességgel nekiütközött a kereszteződésen áthaladó mentőautó bal oldalának. Az ütközés következtében a sértett az ágyról leesett és jobb oldali, IX. bordájának 8 napon túl gyógyuló haránttörését szenvedte el. Az ítéleti tényállás - az igazságügyi műszaki szakértői véleményt alapul véve rögzíti, hogy a terhelt gépkocsija azonos reakciópontból lassító fékezéssel 29-35 km/óra sebességről megállítható lett volna. A bíróság a terhelt terhére rótta a KRESZ
- §
(1)bekezdés a) pontjában, valamint a 42. §
(1)bekezdésében és a 28. §
(2)bekezdés a) pontjában írt közlekedési szabály megszegését. Megállapítása szerint a terhelt szabályszegő magatartása és a baleset eredménye, a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése között okozati összefüggés áll fenn. A KRESZ 49. §
(2)bekezdésében a megkülönböztető jelzéseket használó gépjármű vezetőjének kötelezettségét értékelve ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a mentőautó mérsékelt, 10-15 km/óra sebességgel történő haladása miatt a gépkocsi vezetője magatartásával a közlekedés biztonságát, a személy- és vagyon biztonságot nem veszélyeztette, és meggyőződési kötelezettségének is eleget tett. II. A jogerős ügydöntő határozat ellen a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott okból a terhelt képviseletében meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, és kérte a terhelt felmentését. Érvelése szerint a terheltnek nem kellett arra számítania, hogy a mentőautó a tilos jelzés ellenére lassítás nélkül úgy halad be a kereszteződésbe, hogy meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget. Nem vitatta, hogy a megkülönböztető jelzést használó jármű vezetője bizonyos közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyhat, de csak akkor, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője számára az akadálytalan továbbhaladást lehetővé teszi. (KRESZ 49. §
(2)bekezdés). A védő szerint e meggyőződési kötelezettség elmulasztása hozzájárult a balesethez. Ezt a terhelt csak akkor tudta volna elkerülni, ha már a hangjelzés észlelésekor -, anélkül, hogy a járművet ténylegesen látná - vészfékezést alkalmaz. Ez azonban nem elvárható jogi kötelezettség. A Legfőbb Ügyészség BF.1957/
- számú írásbeli nyilatkozatában és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában tartására tett indítványt. A KRESZ
- §-ának
(1)bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásra utalással kifejtette, hogy a megkülönböztető fény- és hangjelzés együttes használatára vonatkozó rendelkezés nem menti fel a fokozott figyelem tanúsításának kötelezettsége alól azokat a járművezetőket, akik (például az útkereszteződéshez közeledve, annak be nem látható volta miatt) a megkülönböztető hangjelzést már hallják, de a kék fényű lámpát még nem látják. A nyilvános ülésen a védő felszólalásában sérelmezte, hogy a mentő gépkocsivezetőjével szemben nem került sor vádemelésre. Számítása szerint a terheltnek a mentőautó hangjelzését meghallva kb. másfél másodperc állt rendelkezésre a fékezésre, holott ekkor még a járművet nem látta. Vélekedése szerint a mentőautó vezetője közlekedési szabályt szegő módon, lassítás nélkül úgy hajtott be a kereszteződésbe, hogy nem győződött meg a személyés vagyonbiztonság veszélyeztetéséről. Ennek értékelése nélkül a balesetért való felelősség sem tisztázható. III. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak értelmében a tényálláshoz kötöttség érvényesül. E korlátozással függ össze, hogy e rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem támadható az alapügyben eljáró bíróság tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenysége, illetve a bizonyítás terjedelme sem. A felülvizsgálati indítványban a védő az irányadó tényállástól eltérő körülményre hivatkozott: állítása szerint a terhelt meggyőződött arról, hogy sem vele azonos irányban mögötte, sem vele szemben nem közlekedik megkülönböztető jelzést használó jármű, és gépkocsijával már a kereszteződésben volt, amikor a sziréna hangját meghallotta, de a mentőt még nem látta. Ezzel szemben az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt a mentőautó hangjelzését a kocsiban szóló zene miatt késve hallotta meg, ennek ellenére a megengedettnél nagyobb sebességét először csupán gázlevétellel csökkentette és csupán ezt követően - késve kezdett fékezni akkor, amikor már meglátta a jobbról érkező mentőautót. Korábbi sebessége és a késői észlelés miatt lassításával az ütközést már nem tudta elkerülni. Miután a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet tényállását támadó védői érvelést elvetette, az irányadó tényállás figyelembevételével vizsgálta az indítvány anyagi jogi támadását megalapozó érveket. Megállapította, hogy a védő felülvizsgálati indítványának az anyagi jogi jogsértésre történt hivatkozása sem alapos. A terhelt elbírált magatartásának jogi értékelése körében a KRESZ 42. §-ának
(1)bekezdésében írt szabály irányadó: a megkülönböztető hangés fényjelzésekkel haladó jármű minden helyzetben elsőbbséget élvez, továbbhaladását félrehúzódással és szükséghez képest megállással lehetővé kell tenni. A megkülönböztető fényjelzést használó járművet megközelíteni, illetve mellette elhaladni csak fokozott óvatossággal szabad (KRESZ 42. §
(2)bekezdés). Ezt hivatott biztosítani a figyelem felkeltő fény- és hangjelzés is: ezek a megkülönböztetett jármű megjelenése előtt jelzik annak közeledését és lehetőséget adnak a rendkívüli közlekedési helyzetre történő felkészülésre. A megkülönböztető jelzésekkel haladó jármű vezetőjének a KRESZ számos engedményt ad. A KRESZ 49. §-ának
(2)bekezdése szerint a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű vezetője - a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések jelzéseit kivéve - a közúti jelzéseket, továbbá a KRESZ 24-
- §aiban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a vagyon- és személybiztonságot nem veszélyezteti és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője akadálytalan áthaladását lehetővé tette. Mindebből következően a megkülönböztető jelzéssel haladó jármű - a jogszabályban megjelölt és az előbbiekben jelzett kivételektől eltekintve - minden esetben elsőbbséget élvez. A közlekedési korlátok ilyen feloldása természetesen számos helyzetben fokozott veszélyt idézhet elő, ezért a megkülönböztető jelzéssel haladó jármű vezetőjének kerülni kell azokat a manővereket, amelyek a szokásostól eltérő közlekedési viszonyok közt haladó más járművek tekintetében a személy és vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegetik. Kötelezettségeit éppen az általa megteremtett különleges közlekedési helyzet teszi szükségessé: elsőbbségének gyakorlása közben kell ügyelnie más közlekedési résztvevők biztonságára és - a megváltozott közlekedési körülmények között - továbbhaladásának biztosítására is. Ettől eltérő értelmezés esetén a megkülönböztető jelzéseket használó járművek szükséges és indokolt nagyobb sebességgel történő haladása sem lenne biztosítható. A megkülönböztető jelzéssel érkező jármű és a forgalomban résztvevő egyéb járművek egymáshoz való viszonyát speciálisan szabályozó rendelkezések alapvető tartalma a feladatból adódó gyors, a kivételezett járművek forgalmi elsőbbséggel járó közlekedést hivatott biztosítani. A fény- és hangjelzéssel haladó mentőautó vezetője számíthat a forgalomban résztvevő más járművek kötelező (jogszabályi előíráson alapuló) alkalmazkodására, lassítására, kitérésére, lehúzódására, sőt megállására, ám mindezeket értékelve kell óvnia a személy- és vagyonbiztonságot és kell meggyőződnie arról, hogy más járművek a továbbhaladását biztosítják (BH.2003/272.). A forgalom többi résztvevője a forgalom szokásos rendjének megbontása mellett köteles az áthaladási elsőbbséget félrehúzódással, szükséghez képest megállással biztosítani. Mindezt egybevetve a tényállásban leírtak jogi értékelésére, ebből adódóan a balesetben közrehatók felelősségére a két jogi előírás együttes értelmezéséből kell kiindulni. E jogi összefüggések figyelembevételével az alapeljárásban megállapított ítéleti tényállás szerint a balesetet a terhelt közlekedési szabályszegései idézték elő. A megkülönböztető jelzést használó járműnek járó elsőbbséget a terhelt saját figyelmetlensége és mulasztása (késedelmes észlelése, késedelmes és nem hatékony fékezése, a kereszteződésbe való gyors behajtása) miatt nem biztosította. Mindemellett a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alapügyben eljárt bíróságok álláspontját abban is, hogy a mentőautó vezetője a rá vonatkozó speciális szabályoknak megfelelően közlekedett. A megkülönböztető fény- és hangjelzést a kellő időben használta, a kereszteződésbe mindössze 10-15 km/óra sebességgel haladt be. E sebességgel a jelzéseire kellő időben felfigyelő, és a szabályokkal összhangban közlekedő (lassító, lehúzódó) járműveket nem veszélyeztette, és nem számíthatott arra, hogy a terhelt 39-43 km/óra sebességgel behalad a kereszteződésbe. A Legfelsőbb Bíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg, a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában tartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be.
- §-ának
(4)bekezdése kizárja, felülvizsgálatnak pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt (Be. 418. §
(3)bekezdése), a más által azonos tartalommal előterjesztett felülvizsgálati indítvány benyújtását a Be. 421. §
(3)bekezdése zárja ki. Budapest,
- év március hó
- napján Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró Dr. Csere Katalin s.k.