Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.198/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év március hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
- év június hó
- napján kelt 14.B.344/2008/
- számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlott kényszergyógyításnak elrendelését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 3.750 (háromezer-hétszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a
- év június hó
- napján kelet 14.B.344/2008/
- számú ítéletével a vádlottat a Btk.
- §
(1)és
(5)bekezdés I. fordulatába ütköző és minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a Btk. 271. §
(1)bekezdése szerint minősülő garázdaság vétsége és a Btk. 317. §
(1)és
(2)bekezdésének I. fordulatába ütköző és minősülő sikkasztás vétsége miatt halmazati büntetésül, mint visszaesőt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte és elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év július hó
- napján kelt BF.567/2009/
- számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte arra való hivatkozással, hogy a sikkasztás vétsége tekintetében a vádlott különös visszaeső, a testi sértés cselekményének megnevezése helyesen testi sértés bűntette. A fellebbezések alapján a másodfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, az ügyet kellően felderítette, a bizonyítékokat összegyűjtötte, azokat egyenként és összességében is kifogástalanul értékelte és megalapozott tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezés kizárólag a büntetés enyhítésére irányult. A megállapított és megalapozott tényállást sem a vádlott, sem a védője nem kifogásolta A másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdésének b./ pontja alapján a tényállást az iratok tartalma alapján csupán azzal egészítette ki, hogy a vádlott a XVI. kerületi önkormányzat határozata alapján gondnokság alatt áll, mert az ügyeinek a vitelére nem találták alkalmasnak. A fenti kiegészítésekkel a tényállás teljes egészében megalapozottá és a felülbírálatra alkalmassá vált (Be. 351. §
(1)bekezdés). Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére mindhárom cselekmény tekintetében és a bűncselekményeket is kifogástalanul minősítette. A vádlott előéletéből megállapítható, hogy a sikkasztás vétsége tekintetében különös visszaeső. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabása tekintetében helyesnek találta, mert az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen sorolta fel és a súlyuknak megfelelően is értékelte. Egyetértett azzal, hogy a vádlott személyiségét tekintve, melyet az igazságügyi orvosszakértő véleményére alapított komoly enyhítő körülménynek tekintett, a vádlott írni, olvasni nem tudó, a szellemi teljesítőképesség tekintetében az átalagos színvonaltól enyhe fokban elmaradó személy. Kétségtelen, hogy ez a körülmény a vádlott beszámítási képességét nem korlátozta, de a büntetés kiszabása körében sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül azt a nyomatékos enyhítő körülményt, ami a vádlott esetében a közvetlenség elve alapján is tapasztalható volt. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Az elsőfokú ítélet 11. oldal hatodik bekezdésében a bíróság csupán azt állapította meg, hogy a vádlott a cselekmények idején ittas volt, azt nem, hogy azokat alkoholista életmódjával összefüggésben követte el, így az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott a Btk. 75. §-ában írt rendelkezésre, mivel ezen adatok nem teszik indokolttá az említett intézkedés alkalmazását. E körben a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a kényszergyógyítás intézkedés alkalmazására vonatkozóan a Btk. 75. §-a 2010. év május hó 1. napjától hatályon kívül helyezésre kerül a 2009. évi LXXX. törvény 56. §
(7)bekezdésének b./ pontja alapján. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján annyiban változatta meg, hogy a kényszergyógyítás intézkedés alkalmazását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján határozott. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §
(1)bekezdésén alapul. B u d a p e s t,
- év március hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 14.B.344/2008/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.198/2009/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. B u d a p e s t,
- év március hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő