← Magyarország

Bfv.235/2009/6 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.235/2009/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten,

  1. év szeptember hó
  2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A csempészet bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntető ügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Csongrád Megyei Bíróság 1.B.224/2005/
  3. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.223/2008/
  4. számú ítéletét II. r. terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek, és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s: A Csongrád Megyei Bíróság a
  5. november 22-én kihirdetett 1.B.224/2005/
  6. számú ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. rendű terheltet folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős értékű vámárúra elkövetett csempészet bűntette és hivatali vesztegetés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, lefokozásra, és 200.000 Ft - meg nem fizetés esetén 5000 forintonként 1 nap szabadságvesztésre átváltoztatandó pénzmellékbüntetésre is ítélte. A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította és külön, valamint egyetemlegesen kötelezte a felmerült bűnügyi költségből 9.334 Ft, illetve 17.874 Ft megfizetésére. Megállapította, hogy 194.900 Ft-ot az állam visel. A megyei bíróság által megállapított tényállás lényege a II. r. terheltet illetően a következő. A II. rendű terhelt mezőgazdasági gépész-technikusi szakképzettséggel rendelkezik. A cselekmények elkövetése idején a rendőrség hivatásos állományában, törzsőrmesteri rendfokozatban teljesített szolgálatot, illetménye havi 75.000 Ft. Élettársa őstermelő havi 40.000 Ft jövedelemmel. A terhelt gazdálkodói tevékenységet is folytat és állatállománnyal is rendelkezik. Vagyonát 1.100.000 Ft értékű személygépkocsi és kb. 1.300.000 Ft értékű állatállomány képezi. Gépjárművét lízingdíj 30.000 Ft-os havi törlesztő részlete, a bérelt földterületet hektáronként 25.000 Ft bérleti díj terheli. Az I. rendű és a II. rendű terheltek előbb a M. Rendőrkapitányságon, majd a P. Rendőrőrsön együtt teljesítettek rendőri szolgálatot.
  7. november
  8. napjával szolgálati viszonyuk megszűnt; bűncselekményeik elkövetése szolgálatuk ellátásával nem függött össze. Szolgálatuk során a terheltek baráti viszonyba kerültek. Ugyancsak jó ismerősi, baráti kapcsolatot alakítottak ki a szerződéses határőrként szolgálatot teljesítő a III. rendű terhelttel, és hozzátartozójával a VIII. rendű terhelttel. Ugyancsak jó kapcsolatot alakítottak ki a IV. rendű, az V. rendű, a VI. rendű és a a VII. rendű terhelttel is. Az I.-VIII. rendű terheltek pontosan meg nem állapítható időpontban, de mindenképpen
  9. július 23-át megelőzően vagyoni haszonszerzés céljából közösen elhatározták, hogy magyar zárjegy nélküli, vámárunak minősülő cigarettát csempésznek a Magyar Köztársaság területére, és azt Magyarországon továbbértékesítik. A cigarettacsempészéssel kapcsolatos feladatokat egymás között felosztották. A vásárláshoz, amelyet a VII. rendű terhelt intézett az anyagi fedezetet közösen biztosították A külföldről Magyarországra történő átszállítást - az ehhez szükséges gépkocsik bérlését is beleértve - az I. rendű, a II. rendű, a IV. rendű terheltek a VII. rendű terhelt segítségével végezték. A zöldhatáron átcsempészett cigarettának a továbbszállításában, az országon belüli szállítási útvonalak biztosításában, az áru kísérésében és értékesítésében a fenti terhelteken kívül részt vett a III. rendű, az V. rendű és a VI. rendű terhelt is. A VIII. rendű terhelt tudva a cigaretta-csempészet voltáról - biztosította, hogy azt továbbszállítás előtt 1-2 napig a házánál tárolhassák. A tárolás után a cigarettát az I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű és VI. rendű terheltek Budapestre, illetve az ország pontosabban meg nem határozható nyugati részébe szállították, és - pontosan nem tisztázható körülmények között és nem azonosítható vevők részére - jelentős haszonnal értékesítettek. Az nem volt pontosan megállapítható, hogy a Magyar Köztársaság úgynevezett zöldhatárán ténylegesen hol került sor a csempészett cigaretta-tételek átjuttatására. I. I/a. A fentieknek megfelelően
  10. július
  11. napján a az I. rendű terhelt által bérelt gépkocsival összesen 2860 karton 1.780.350 Ft vámértékű (9.295.000 Ft jövedéki értékű) zárjegy nélküli cigarettát, I/b.
  12. gépkocsival cigarettát, július 25-én a a IV. ismeretlen mennyiségű rendű terhelt által bérelt és értékű zárjegynélküli I/c.
  13. augusztus
  14. napján az ugyancsak a IV. rendű terhelt által bérelt gépkocsival 3534 karton 2.206.983 Ft vámértékű (11.488.500 Ft jövedéki értékű) zárjegy nélküli, elsősorban Ronson márkájú cigarettát csempésztek keresztül. át a Magyar Köztársaság területére a zöldhatáron A terheltek így pontosabban meg nem határozható értékű és mennyiségű, de összesen legalább 6394 karton, minimálisan 3.987.333 Ft vámértékű (20.943.000 Ft jövedéki értékű) zárjegy nélküli cigarettát csempésztek a Magyar Köztársaság területére. A
  15. augusztus 5-én átcsempészett 3534 karton cigarettát a IV. rendű terhelt pihentetés céljából a VIII. rendű terhelt családi házához szállította. Ott azt a vámnyomozó hivatal munkatársai lefoglalták. Megtaláltak az épület padlásán a korábbi csempészések alkalmával odaszállított tételből származó további 50 karton, összesen 31.225 Ft vámértékű (159.500 Ft jövedéki értékű) Ronson márkájú cigarettát is, amelyet szintén lefoglaltak. II. II/a. A II. rendű terhelt
  16. április 25-én délután előzetes telefonbeszélgetést követően, nevezett lakásán felkereste volt iskolatársának testvérét, M. A-t, aki ekkor hivatásos határőrként teljesített szolgálatot. Beszélgetésük során - arra hivatkozva, hogy közvetítőként jár el, valójában azonban a saját nevében - ajánlatot tett M. A. határőr őrmesternek, hogy vegyen részt cigarettacsempész tevékenységben. Hivatali kötelességét megszegve, előzetesen tájékoztassa őt a szolgálat ellátásnak körülményeiről, továbbá arról, hogy a határforgalmi kirendeltség által használt hőkamerás gépkocsi hogyan, mikor mozog. Mindezért alkalmanként 100.000-200.000 Ft-ot ajánlott M. A. részére, aki az ajánlatot elutasította, és arról elöljáróinak azonnal jelentést tett. A városi bíróság a tényállás I. pontja szerinti cselekménynek folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntetteként (Btk.312.§-ának

(1)bekezdése,
(3)bekezdésének b) pontja) minősítésével kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki. Miután a szóban forgó állam
  1. január
  2. napjától az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, és így közös vámterületet képez, az államhatáron a csempészetre vonatkozó elkövetési magatartások már nem valósíthatók meg. Ezért vizsgálni kellett, hogy a Btk.2.§-ának alkalmazásával az elbíráláskor hatályos törvény, amely szerint a terhükre a csempészet nem állapítható meg, a terheltekre nézve kedvezőbb-e vagy sem. Ezzel kapcsolatosan azonban a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy magatartásuk más bűncselekményt megvalósított-e, és ez a bűncselekmény hogyan viszonyul az eredeti vád tárgyává tett bűncselekményhez. Amennyiben ugyanis az új szabályozás szerint a cselekmény már nem valósít meg a büntetőtörvény valamely törvényi tényállásában meghatározott bűncselekményt, akkor a Btk.2.§-ának alkalmazásával kötelező a terheltek felmentése. Amennyiben viszont más bűncselekményt is megvalósítottak, ennek figyelembevételével kell állást foglalni abban, hogy az elkövetéskori, vagy az elbíráláskori jogszabályok alkalmazása eredményez-e kedvezőbb elbírálást. A terheltek cselekménye jelenleg is bűncselekményt képez, az a Btk.311.§-a szerinti jövedékkel visszaélés bűncselekményét valósítja meg. Az elbíráláskor hatályos jogszabályok alkalmazásával a terheltek cselekménye a Btk.312.§-ának
(1)bekezdésében meghatározott, de a
(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, üzletszerűen, bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett csempészet bűntettének minősül, amelynek büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés. A 2007. január 1. után hatályos szabályozás alapján a cselekmény a Btk.311.§
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, jelentős értékre üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntettének felelne meg, amelynek büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ekként ez a jelenleg hatályos szabályozás kedvezőtlenebb. Erre tekintettel a Btk.2.§-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható, miután a büntetőjogi felelőssége a terhelteknek az új törvény hatályba lépése után sem szűnik meg, és az új törvények alkalmazása az elkövetéskori törvényeknél nem enyhébb, hanem éppen szigorúbb elbírálásra vezetne. Ezért a bíróság a terhelteket e tényállási pont vonatkozásában az elkövetéskori jogszabályok alkalmazásával az eredeti vádban meghatározott csempészet bűncselekményében találta bűnösnek. Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a II. rendű terhelt és védője elsősorban bizonyítékok hiányában történő felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A Fellebbviteli Főügyészség részbizonyítást indítványozott, majd annak eredményére is figyelemmel a tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet tényállásának I. pontjában írt cselekmény minősítésének a Btk.2.§-ának alkalmazásával történő megváltoztatását, míg egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A Szegedi Ítélőtábla a 2008. december 12-én kihirdetett Bf.I.223/2008/19. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. rendű - és a fellebbezéssel ugyancsak érintett VIII. rendű - terhelt tekintetében részben megváltoztatta. A terhelteknek a tényállás I/a-c. pontja alatti cselekményeit a Btk.311.§-ának
(1)bekezdésében meghatározott, de a
(3)bekezdés a) pontjára tekintettel, a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, jövedékkel visszaélés bűntettének minősítette, amelyet a VIII. rendű terhelt bűnsegédként követett el. Egyebekben az ítéletet - a VIII. rendű terhelt tekintetében pontosítva - helybenhagyta azzal, hogy egyetemlegesen kötelezte a II. rendű és a III. rendű terhelteket további 64.800 Ft bűnügyi költség megfizetésére. A Be.352.§-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján a lefolytatott részbizonyítás és az iratok egybehangzó adatai, valamint a II. rendű terhelt fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a tényállást kiegészítette ezen terhelt személyi körülményeit és havi jövedelmét illetően, valamint azzal is, hogy időközben a Szegedi Városi Bíróság jogerős ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette miatt 5 hónap végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A I/a., illetőleg a I/c. tényállási pontokat érintően mellőzte a vámértékekre és a jövedéki értékekre vonatkozó utalást és számadatokat. Ehelyett megállapította, hogy a I/a. pont alatti cselekmény szerinti 2860 karton cigaretta után a meg nem fizetett jövedéki adó összege 5.640.492 forint volt, míg a I/c. tényállási pontban írt 3534 karton cigaretta után 6.969.754 forint. A szintén a I/c. tényállási pontban írt - a VIII.r. terhelt házának a padlásán talált - 50 karton cigaretta utáni meg nem fizetett jövedéki adó összege 98.610 forintot tett ki. A I./a és I/c. tényállási pontokban írt magatartásukkal a II. rendű és a VIII. rendű terheltek a jövedéki adónemben összesen 12.708.856.- forint adóbevétel csökkenést okoztak az államnak. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló mind az elkövetéskor, mind jelenleg hatályos 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 3. §
(2)bekezdés g) pontja szerint jövedéki termék a dohánygyártmány. A Jöt. 1. §
(4)bekezdése kimondja, hogy szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették. A Jöt. 15. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja szerint adófizetési kötelezettség keletkezik, ha az adóraktáron kívül jogellenesen leszállított, vagy a harmadik országból, tagállamból belföldre jogellenesen behozott jövedéki terméket megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák, kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékekkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére. A Jöt. 16. §
  2. a)pontja szerint az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje belföldi forgalomba hozatal esetén a jogellenes magatartás tanúsításának, ha pedig az nem állapítható meg, a hatóság tudomására jutásának időpontja. A II. rendű és VIII. rendű terheltek a I. tényállási pontban írt magatartásukkal megszegték a Jöt.1.§-ának
(4)bekezdésében és 15.§a
(2)bekezdésének a) pontjában írt rendelkezéseket. A minősítés változtatás jogi indokolása kapcsán rámutatott, hogy annyiban osztotta a bűncselekmény hiányában felmentést célzó fellebbezésben foglaltakat, miszerint a csempészet bűntettének megállapíthatósága azt követően, hogy az adott állam az Európai Unió tagjává vált, megszűnt. Az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott, a közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet jelenleg hatályos 3. Cikkének
(1)bekezdése szerint mind a Magyar Köztársaság, mind az adott állam területe közösségi vámterület, mely területen a
  1. Cikk
  2. pontja szerinti közösségi áruk vámterhek nélkül továbbíthatók. A Btk.
  3. §-a a csempészetet keretjogi normaként szabályozza, melynek a tartalmát a mindenkori vámszabályok töltik ki. A bíróságok által kötelezően alkalmazandó 1/
  4. Büntető Jogegységi Határozat rendelkező része kimondja, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk.
  5. §ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Ebből következően tévedett a megyei bíróság, amikor annak függvényében vizsgálta a csempészet bűntettének, illetőleg a jövedékkel visszaélés bűntettének a megállapíthatóságát, hogy a jogkövetkezményeik alkalmazása enyhébb vagy szigorúbb elbírálást eredményez-e. Ezzel ugyanis figyelmen kívül hagyta a Btk.
  6. §-ában és a jogegységi határozatban is egyértelműen megfogalmazott - vitát nem tűrően alkalmazandó - jogelvet, miszerint ha egy cselekmény az elbíráláskor már nem bűncselekmény, akkor annak megállapíthatósága kizárt. Az ítélőtábla azonban megvizsgálta azt is, hogy a II. és VIII. rendű terheltek I. tényállási pontban írt cselekménye megvalósított-e más bűncselekményt. Ennek során arra az álláspontra jutott, hogy az I. tényállási pontot érintő vád szerinti, és az elsőfokú bíróság által is megállapított magatartásuk kimeríti a Btk.
  7. §-ának
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(3)bekezdés a) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő, üzletszerűen elkövetett, a jövedéki adóbevételt jelentős mértékben csökkentő jövedékkel visszaélés bűntettének tényállási elemeit. A II. rendű terhelt védőjének hivatkozásával szemben a vád megfogalmazása a I. pontban írtak tekintetében egyértelmű, ugyanis a megszerzett, tartott, továbbszállított és értékesített cigarettát, mint zárjegy nélküli terméket jelöli meg. A Jöt. hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel ezért a vádban foglaltak egyértelműen lehetővé teszik a jövedékkel visszaélés bűntettének megállapítását is, tehát a vád kereteit a másodfokú bíróság a minősítés változtatással nem lépte túl. Ezen nem változtatott az sem, hogy a vád a jövedéki adóbevétel csökkenését összegszerűen nem tartalmazta, ugyanis a jövedékkel visszaélés bűntettének elkövetési magatartása, és a már büntetőjogilag nem értékelhető csempészet bűntettének elkövetési magatartása a tettazonosság folytán ugyanazzal - a I./ pontban írt - cselekménnyel megvalósult. A jogerős határozatok ellen a Be.416.§-a
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjára hivatkozással a II. rendű terhelt érdekében védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt bűnösségének a pénzügyi bűncselekményben anyagi jogszabályt sértő megállapítása miatt, nevezettnek a folytatólagosan elkövetett jövedékkel visszaélés bűntette miatti vád alól történő felmentése végett. Az indokolás szerint az adott állam 2007. január 1. napján az Európai Unióhoz történő csatlakozására figyelemmel az adott esetben, a Btk.2.§-a 2. mondatának alkalmazásával, a megyei bíróságnak a terheltet az ellene csempészet bűntette miatt emelt vád alól fel kellett volna mentenie. Az Európai Unióhoz csatlakozással ugyanis az adott állam területe is része lett az Unió vámterületének, a csempészet pedig kizárólag nem közösségi árukra követhető el. Tévedett a másodfokú bíróság is, amikor a terhelttel szemben a jövedékkel visszaélés bűntettének elkövetését állapította meg. A vádirat e bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a terhelt vonatkozásában nem tartalmazta. A büntetőeljárás sem tárt fel arra vonatkozóan adatot, hogy a terhelt Magyarországon jövedéki terméket előállított, megszerzett, tartott, forgalomba hozott volna, vagy azzal kereskedett. Az eljárás során egyértelműen megállapítást nyert, hogy a magyar-román zöldhatáron nem történt mozgás a vádirat szerinti időben, erre utaló nyomokat a határőrség nem észlelt. Ezen túlmenően, mivel az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a terhelt terhére - a súlyosítási tilalom alapelvére figyelemmel - egy súlyosabban minősülő bűncselekmény nem lett volna megállapítható. Ezen nem változtat, hogy nem került sor a terhelt büntetésének súlyosítására. Azzal, hogy a másodfokú bíróság egy súlyosabb megítélésű bűncselekményben mondta ki bűnösnek, megakadályozta, hogy vele szemben a büntetés esetlegesen enyhítésre kerüljön. A Legfőbb Ügyészség BF.861/2009. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Az ügyészi álláspont szerint arra helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati indítvány, hogy a Btk.2.§-ára és az 1/1999. BJE határozatban foglaltakra figyelemmel a terhelt bűnösségének csempészet bűntettében megállapítására már az elsőfokú elbírálás idején is törvénysértően került sor, miután az eredetileg vád tárgyává tett ezen cselekmény már nem minősült bűncselekménynek. A másodfokú bíróság azonban a bizonyítás eredményeként, összhangban a vádiratban a II. rendű terhelttel szemben vád tárgyává tett tényekkel kiegészítette, és pontosította a tényállást. Az ekként irányadó tényállás alapján a vád kereteinek túllépése nélkül állapította meg, hogy a II. rendű terhelt jövedéki termékkel kapcsolatban milyen magatartást tanúsított, és jövedéki adónemben milyen mérvű - 12.708.856 Ft összegű - adóbevétel csökkenést okozott az államnak. Nem sértette meg a másodfokú bíróság a súlyosítás tilalomra vonatkozó rendelkezéseket sem azzal, hogy az eredetileg vád tárgyává tett csempészet bűntettéhez képest súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekményben mondotta ki bűnösnek a II. rendű terheltet, de a vele szemben kiszabott büntetést nem súlyosította, hanem azt a törvény enyhítő szakaszának alkalmazásával tekintette kiszabottnak. A cselekmények jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes. A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát a Be.416.§-a
(1)bekezdésének a),
  1. c)és
  2. d)pontjaira alapozottan tartotta fenn. A II. rendű terhelt védőjéhez csatlakozva a csempészet bűncselekményének vádja alóli felmentését kérte. Ezzel kapcsolatban arra is hivatkozott, hogy a terhére megállapított ezen cselekményt nem követte el, erre az ügyben elegendő bizonyíték nem merült fel. A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a felülvizsgálattal érintett II. rendű terhelt tekintetében a tényállás I. pontját illetően az indítványozó által pontosítással megjelölt okokból - a Be.416.§-a
(1)bekezdésének a),
  1. c)és
  2. d)pontja - továbbá a
  3. a)ponttal szoros összefüggésben ugyanezen bekezdés
  4. b)pontja és hivatalból - a
  5. c)pontban foglalt valamennyi felülvizsgálati eljárásjogi szabálysértés tekintetében vizsgálta felül. Ennek során a védő azon érveivel, miszerint nem nyert az alapeljárásban, kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a II. r. terhelt jövedéki terméket akár előállított, akár megszerzett, tartott, forgalomba hozott volna, avagy azzal kereskedett, illetőleg, hogy a magyar-x „zöldhatáron" az adott cigarettamennyiségek átjuttatásra kerültek volna, nem foglalkozott, mint ahogyan a terheltnek a nyilvános ülésen megismételt azzal a védekezésével sem, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező cselekményt nem követte el. A Be.423.§-ának
(1)bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Ebből következően nem vitatható az ügynek a felderítettsége, illetve a bizonyítékok értékelése, mérlegelése sem. Érdemi vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával - a felülvizsgálati indítványt mind eljárásjogi, mind anyagi jogi okból alaptalannak találta. Az eljárásjogi okokat illetően tévesen hivatkozott a védő arra, hogy a bíróságok a II. r. terhelt tényállás I. pontja alatti cselekményét illetően törvényes vád hiányában jártak el (Be.416.§
(1)bekezdés c) pontja, ezen belül a Be.373.§-a
(1)bekezdésének I/c. pontja) illetőleg, hogy a másodfokú bíróság súlyosítási tilalmat sértett(Be.416.§
(1)bekezdés
  1. d)pontja, ezen belül 354.§- a). A törvényes vád állított hiányát illetően a másodfokú bíróság is kellő részletességgel mutatott rá, hogy az ezzel kapcsolatos védői érvelés nem alapos. Az ügyészség ugyanis a vádiratában vád tárgyává tette a jövedékkel visszaélés (Btk.311.§-
  2. a)bűncselekményének törvényi tényállási elemeit is. Az hogy tételesen nem jelölte meg a jövedéki adóbevétel csökkenésének mértékét, a vád törvényességét nem érinti. E körben a bíróság helytállóan egészítette ki a tényállást a ténylegesen bekövetkezett jövedéki adóelvonás összegére vonatkozóan. A súlyosítási tilalom megsértésének kifogásolása sem alapos. A Be.354.§-a ugyanis az alapelvek kifejtése mellett a
(4)bekezdésében tételesen megjelöli azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság milyen rendelkezéseket nem tehet meg. A kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint a súlyosítási tilalom nem akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelő - akár súlyosabb - törvényes minősítést megállapítsa, és ennyiben az elsőfokú ítéletet megváltoztassa. Súlyosabb fővagy mellékbüntetés kiszabására természetszerűleg ez esetben nem kerülhet sor. Ezt a tilalmat azonban az ítélőtábla kellően szem előtt tartotta. Érdemben pedig a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ítélőtábla jogi álláspontjával abban, hogy a másodfokú ítélet meghozatala idején hatályos anyagi jogi szabályozás mellett az adott esetben a tényállás I. pontja alatti cselekménynek a II.r. terhelt vonatkozásában a Btk. 2. §-ának alkalmazásával a Btk.3ll.§-ának /1/ bekezdésében meghatározott, de a
(3)bekezdés a) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint, a jövedéki adóbevételt jelentős mértékben csökkentő folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntetteként minősítése indokolt. A terhelt és társai ugyanis a tényállásban rögzített magatartásukkal a cselekmény idején hatályos büntető rendelkezések közül mind a Btk.312.§-a szerinti csempészet bűncselekményének, mind pedig a Btk.311.§-ában meghatározott jövedékkel visszaélés bűncselekményének törvényi tényállási elemeit maradéktalanul kimerítették. Vádiratában az ügyészség, illetve ítéletében az elsőfokú bíróság a korábban a két cselekmény azonos büntetési tételei mellett kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően tekintette a terhelt cselekményét kizárólag jelentős értékre, bűnszövetségben, és üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettének. A Btk.2.§-ára és az 1/
  1. BJE határozatra figyelemmel mind az első, mind a másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz csatlakozását követően csak a nem közösségi árukat kell vámárunak tekinteni. Ezért olyan áruk beszállítása az Európai Unió tagországaiból, amelyek korábban vámáruként voltak értékelhetők, már nem valósítja meg a Btk.312.§-a szerinti csempészet bűncselekményét. Mindez az adott országból beszállított áruk vonatkozásában
  2. január 1-jét követően, az Európai Unióhoz csatlakozása után, ugyancsak irányadó. A csempészet bűncselekményének megállapítására, mivel az adott magatartás már nem képezett bűncselekményt, nem kerülhetett sor. Azonban vizsgálni kellett, magatartásával a terhelt az elkövetéskor más bűncselekményt nem valósított-e meg (BH 1997/431.sz. eseti határozat). Miután pedig az adott esetben is erről volt szó, cselekményének a Btk.2.§-ának alkalmazásával csempészet mellőzésével a jelentős értékre, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntettének minősítése mindenben megfelel az anyagi jogszabályoknak. A kifejtettekből következően a terheltnek a csempészet bűntette miatt emelt vád alóli felmentése ebben a joghelyzetben nem volt indokolt. Így nem vetődhetett fel az sem, hogy ismételten vizsgálandó lenne a terhelt terhére, továbbiakban fennmaradó jövedékkel visszaélés és hivatali vesztegetés tekintetében az, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezések biztosítanak - e enyhébb elbírálási lehetőséget (BH.l995/380.sz.). Ezért - figyelemmel arra is, hogy a hivatalbóli vizsgálat során a Be.416.§
(1)bekezdés c) pontjának körébe tartozó abszolút eljárásjogi szabálysértés nem volt észlelhető - a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a II. rendű terhelt tekintetében a Csongrád Megyei Bíróság, illetőleg a Szegedi Ítélőtábla támadott határozatait a Be. 426.-ának alkalmazásával hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.3.§-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be.416.§
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be.418.§ának
(3)és 421.§-ának
(3)bekezdése rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be.420.§-ának
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Ibolya s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.