Bf.46/2009/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében is megállapítja; - a vádlott büntetését 4 (négy) év börtönre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja; - kötelezi, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg kártérítés jogcímén a kft1 (B.........., T........ utca

1. szám alatti székhelyű) magánfél részére 15.634.907 (tizenötmillióhatszázharmincnégyezer-kilencszázhét) forintot és annak a
2. évi szeptember hó
3. napjától a
4. évi december hó
5. napjáig a mindenkori költségvetési törvény szerinti, a
6. évi január hó
7. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-Dunántúli Igazgatósága Illetékjogi Főosztályának felhívására - az ott közölt időben és módon 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt illetéket; a kft2 (N........., B.......... utca 3/b. szám alatti székhelyű) magánfél részére 3.473.810 (hárommilliónégyszázhetvenháromezer-nyolcszáztíz) forintot és annak a
8. évi augusztus hó
9. napjától a
10. évi december hó
11. napjáig a mindenkori költségvetési törvény szerinti, a
12. évi január hó
13. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-Dunántúli Igazgatósága Illetékjogi Főosztályának felhívására - az ott közölt időben és módon - 20.843 (húszezer-nyolcszáznegyvenhárom) forint le nem rótt illetéket, míg magánfél1 (S......, Ú........
14. szám alatti lakos) részére 11.000.000 (tizenegymillió) forintot és annak a
15. évi december hó
16. napjától a
17. évi december hó
18. napjáig a mindenkori költségvetési törvény szerinti, a
19. évi január hó
20. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-Dunántúli Igazgatósága Illetékjogi Főosztályának felhívására - az ott közölt időben és módon - 660.000 (hatszázhatvanezer) forint le nem rótt illetéket; - a kft1 (B........., T...... utca
21. szám alatti székhelyű) magánfél polgári jogi igényének érvényesítését ezt meghaladó részében egyéb törvényes útra utasítja; - az elsőfokú eljárásban felmerült 1.015.388 (egymillió-tizenötezerháromszáznyolcvannyolc) forint bűnügyi költségből a vádlott helyesen 500.000 (ötszázezer) forintot köteles megfizetni az államnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 9.740 (kilencezer-hétszáznegyven) forint bűnügyi költséget. A vádlott az ítélet ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a tényállás I. és II. pontjához kapcsolódó felmentő rendelkezés miatt, e körben a büntetőjogi felelősség megállapítása végett, továbbá súlyosbítás, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása céljából, míg a védő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot - a Be.348.§

(1)bekezdése alapján - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kismértékben, a Be.351.§

(2)bekezdés

1. b)pontjának második fordulatában, illetve
2. d)pontjában írtak szerint megalapozatlannak találta: az némileg hiányos, illetve a teljes ellehetetlenüléshez vezető fizetésképtelenség időpontját érintően téves ténybeli következtetést tartalmaz. Mindezt a másodfokú bíróság - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az alábbi helyesbítéssel, illetve kiegészítéssel küszöbölte ki: - Mellőzte a másodfokú bíróság a

1. oldal utolsó és a
2. oldal első bekezdését, valamint a
3. oldal
4. bekezdésének utolsó mondatát. - Az bt
5. a folyamatos szállítások következtében - mivel az átvett építőanyagok ellenértékét csak részben fizette ki - a
6. évi július hó
7. napjáig összesen 55.321.429 forint tartozást halmozott fel a kft1-vel (továbbiakban: Kft1.) szemben. Ezt követően, a 88991 számú nyugtával igazoltan már csak egy alkalommal teljesített:
8. augusztus 5-én 10.000.000 forintot, azzal egy időben, hogy 8.227.520 forint értékben újabb termékeket vett át. Ezzel a göngyölített tartozása 53.548.949 forintra módosult. Az említett időpont után további teljesítés már csak a kft
9. részéről történt, az
10. augusztus 21-én és szeptember 11-én összesen 15.634.907 forint értékű árut bocsátott az bt
11. rendelkezésére. Abban az időszakban, amikor a vádlott - részben a fentebb, részben pedig az elsőfokú bíróság által, határozatának 5-
12. oldalain ismertetett követelések folytán fizetésképtelenségével, a betéti társaság gazdálkodásának teljes ellehetetlenülésével már nyilvánvalóan tisztában volt. Így azzal is, hogy e számlákat már nem tudja kifizetni, teljesítőképességének a hiányát azonban tanú1 elől elhallgatta. A szóban forgó áruk elfogadása és felhasználása kizárólag a betéti társaság gazdasági összeomlásának az elodázását szolgálta. A tényállás I. pontjában írt cselekményével vádlott a forint kárt okozott, mely nem térült meg. Kft.1-nek 15.634.907 - A tényállás II. pontjában írt cselekményekkel a vádlott a kft2-nek - ugyancsak teljesítőképessége hiányának az elhallgatásával - 3.473.810 forint kárt okozott, mely szintén nem térült meg. - sértett1 - a határozat
13. oldalának
14. bekezdésében írtak szerint - a
15. esztendő második felében helyesen 2 millió forintot meghaladó, de 2,5 millió forintnál nem magasabb összegű kölcsönt nyújtott a vádlottnak. - A tényállás I., II., III. és IV. pontjaiban írt cselekményeivel a vádlott összesen 33.608.717 forint kárt okozott, melyből 2.215.000 forint megtérült. A meg nem térült kár összege 31.393.717 forint. A fentiek szerint helyesbített, illetve kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. -----------------------Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartásával, s különösen - a Be.403.§

(3)bekezdésében írtak szerint - a hatályon kívül helyező határozatban megfogalmazott iránymutatásnak megfelelően folytatta le. Tényfelderítési kötelezettségének a lehetőségekhez képest eleget tett, annak hangsúlyozásával, hogy a történeti események maradéktalan feltárását több objektív körülmény is megnehezítette, illetve akadályozta. A jelentős mértékű időmúlás mellett mindenekelőtt a vádlott közreműködésének a hiánya, az közelebbről, hogy az eljárás jelentős részét - mivel az első tárgyalást követően a tartózkodási helye ismeretlenné vált és a felkutatására tett intézkedések is eredménytelenek maradtak - a távollétében kellett lefolytatni. Már azután, hogy a vád tárgyává tett időszak építőipari beruházásai befejeződtek, így a

1. augusztusi, illetve szeptemberi állapot felmérésére, a vállalt munkálatok készültségi fokának a pontos meghatározására csak korlátozottan nyílott lehetőség. Különösen úgy, hogy az bt
2. iratanyaga hiányosnak, a könyvelése pedig felületesnek mutatkozott. Az igen széles körben, nagy körültekintéssel foganatosított bizonyítás során az elsőfokú bíróság nem tévesztette szem elől a rendkívül terjedelmes, szerteágazó tényállásnak a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából lényeges mozzanatait. Az ellentétes tartalmú adatokat részletekbe menő alapossággal vetette egybe, számot adva azok elfogadásának vagy elvetésének okairól. Ezzel az indokolási kötelezettségének eleget tett, azt magas színvonalon teljesítette. Helytállóan foglalt állást a kft
3. szerződésszerű teljesítését érintően, így abban a kérdésben, hogy az említett gazdasági társaság részéről - bevételének jogellenes növelése céljából - nem történt túlszámlázás. Az adásvételi keretszerződés alapján folyamatosan építési anyagot szállító kft
4. számláit ugyanis - egyetlen kivételtől eltekintve - szállítólevelek támasztották alá, olyképpen, hogy a termékek átvételének döntő többségét a vádlott egyben az aláírásával vagy bélyegzőjével, esetenként mindkettő egyidejű alkalmazásával igazolta. Kifogást - a büntetőeljárás megindításáig - egyetlen esetben sem támasztott, éppen ellenkezőleg, a gyakori egyeztetések során a számlák tartalmi hitelességét mindenkor elismerte. Ezzel összefüggésben teljességgel életszerűtlen lenne annak még puszta feltételezése is, hogy a 49 lakásos társasház, föld- és pinceszinti üzletek, valamint teremgarázs generál-kivitelezésére szerződő vádlott mechanikusan, minimális ellenőrzés nélkül vállalt volna fizetési kötelezettséget. Ilyen gyakorlatról az építkezésen jelen lévő és a beruházás főbb részleteit figyelemmel kísérő személyek sem tettek említést. Lényeges körülmény volt az is, hogy a kft
5. a pénzügyi elszámolás keretében reá háruló feladatoknak eleget tett: a vállalkozói díjat - a teljesítés igazolását követően kiállított szakasz-, illetve végszámla alapján - mindenkor kiegyenlítette. A
6. évi szeptember hó
7. és a
8. évi szeptember hó
9. napjai között összesen 292.157.500 forint átutalásával, amely maradéktalanul megfelelt az épület hozzávetőlegesen 80-85%-os készültségi fokának. Ezt követően a befejezés költsége pedig már nem a vádlottat terhelte, az átadáshoz nélkülözhetetlen további pótmunkákat és szereléseket mások, alvállalkozók végezték el. A kft3.-nak tehát a feljelentés megtételekor semmiféle fizetési kötelezettsége nem állott fenn a kft1.-el szemben. E kérdésekben a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság rendkívül meggyőző, logikusan kifejtett érveivel. Ahogyan abban is, hogy az ügy sajátosságai folytán az bt
10. teljesítőképességének időbeli ellehetetlenülését naptárszerű pontossággal nem lehetett meghatározni. Döntően arra visszavezethetően, hogy a vádlott - a vizsgált időszakban - több, egyenként is jelentős költségvetésű kivitelezésbe fogott, melyek után kezdetben megalapozottan számíthatott a kiadásainak megtérülésére. A
11. augusztus 16-án aláírt vállalkozói szerződésben a felek a N........., P......... utca 1841/
12. helyrajzi szám alatti társasház építési, szerelési és külső járulékos munkáinak díját 365 millió forintban, míg az kft
13. megrendelésére elkészítendő N..........., K........... utca
14. helyrajzi szám alatti lakóház alapozási és szerkezetépítési díját közel 84 millió forintban állapították meg. Mindez azt jelentette, hogy szerződésszerű teljesítés esetén a vádlott 2003 kora őszéig együttesen 449 millió forint bruttó árbevételt remélhetett. Még akkor is, ha az építőiparra jellemző körbetartozások folytán néhány részteljesítéssel kisebbnagyobb késedelembe esik. A cselekmény büntetőjogi értékelésekor fokozott jelentőséget kellett tulajdonítani a vádlott teljesítési készségének, így annak a körülménynek, hogy az egyre inkább felhalmozódó tartozásait hosszú időn keresztül, egészen 2003 augusztusáig igyekezett - akár csak részben - kielégíteni. Egyetlen adat sem utalt arra, hogy az üzleti kapcsolatainak a rendezése elől ekkor elzárkózott volna, éppen ellenkezőleg, tárgyalásokba bocsátkozott és kiutat keresett. A
15. évi augusztus hó
16. napján azzal, hogy az kft4.-el szemben fennálló követelését a kft
17. részére engedményezte, s ekként ez utóbbi cölöpalapozási munkáinak 11,5 millió forintos díját teljes egészében megtérítette (nyomozati iratok I/
18. oldal). Kevéssel azután, hogy a festési munkálatokkal megbízott tanú2 alvállalkozó
19. június 30-án és
20. augusztus 6-án kelt - együttesen közel 4,6 millió forint összegű - számláit is kiegyenlítette (nyomozati iratok V/793-
21. oldal). Hasonló megállapítások tehetők a kft
22. vonatkozásában, mégis annak hangsúlyozásával, hogy ez esetben a folyamatos törlesztések mindössze a tartozások mérséklésére voltak alkalmasak. Ennek ellenére a
23. esztendőben különösen annak első felében - a vádlott még többször teljesített, utoljára augusztus 5-én 10 millió forintot. Ekkor azonban a kft1.-el szembeni tartozása már megközelítette a 80 millió forintot. Az elsőfokú bíróság által hiánytalanul számba vett elmaradásokat és fizetési nehézségeket ilyen megközelítésben kellett volna elemezni. Időrendben haladva először azt, hogy a bt
24. már
25. január 29-én felszámolási eljárást kezdeményezett az bt
26. ellen, egy 4.034.070 forintra növekedett számlakövetelés miatt. Ennek kiegyenlítésére ugyan még sor került, mégis jelentős késedelemmel, végső soron a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése után,
27. július 1-jén. Mindeközben a kft
28. felé a
29. évi február hó
30. napjától hozzávetőlegesen 20 millió forint, a kft
31. felé a
32. évi április hó
33. napjától 1.020.797 forint, a rt
34. felé a
35. évi június hó
36. napjától 189.469 forint, míg a kft
37. felé a
38. évi június hó
39. napjától hozzávetőlegesen 10 millió forint összegű lejárt és nem vitatott tartozás vált ismertté. Mindezekkel a vádlott is nyilvánvalóan tisztában volt. Áttekintve és egybevetve most már a fentebb kifejtetteket, megállapítható, hogy a vádlott a teljesítési képességének a teljes összeomlását - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - a
40. év augusztus hó első feléig tudta csak elodázni. Azokat a fizetési nehézségeket tehát, melyek már a szóban forgó esztendő elejétől kezdődően egyre nagyobb súllyal a gazdasági ellehetetlenülés lehetőségével fenyegettek. A jelzett időpontban az bt
41. - a ki nem fizetett alvállalkozók mellett - legalább öt társaságnak tartozott, együttesen több mint 110 millió forinttal. Ellene felszámolási eljárásokat kezdeményeztek, olyat is, melyben a hitelezői igény nem térült meg. -----------------------A következetes ítélkezési gyakorlat szerint büntetőjogi felelősséggel tartozik az, aki teljesítőképessége hiányának a tudatában visszterhes megállapodást köt, és ezzel a halasztott fizetés reményében szerződésszerűen eljáró üzleti partnerének kárt okoz (BH 2000/6., BH 2000/
42. és BH 2003/
43. számú eseti döntések). A jelen ügyben erre
44. augusztus közepétől kezdődően került sor. A kft
46. augusztus 21-én és szeptember 11-én ugyanis további 15.634.907 forint értékű árut bocsátott az bt
47. rendelkezésére, nyilvánvalóan azt feltételezve, hogy e vételár kiegyenlítése, illetve a korábbi részteljesítések kiegészítése - a társasház befejezéséhez köthető bevételekből - meg fog történni. Ezen túlmenően a vádlott
48. augusztus végén a kft2 nagykanizsai üzletében is több részletben vásárolt, e helyen együttesen 3.473.810 forint értékben, újra csak azzal, hogy az aktuális vételár kifizetésére két hét haladékot kapott. Mindkét cselekmény közös sajátossága a vádlott rosszhiszeműsége volt, az a körülmény, hogy a teljesítőképességének a hiányát - noha azt bizonyosan felismerte - elhallgatta a szállítói elől. Ezért a fentebb megjelölt összegek erejéig, mivel a tévedésbe ejtett sértetteknek jogtalan haszonszerzés végett kárt okozott: a büntetőjogi felelőssége megállapítható. Következésképpen az ezt célzó ügyészi fellebbezés megalapozott volt. A tényállás I., II., III. és IV. pontjaiban részletezett - jogi megítélésüket tekintve mindenben egyező - cselekményeket a vádlott rendszeres haszonszerzésre törekedve valósította meg. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság vádlott bűnösségét - a tényállás I. és II. pontjaihoz kapcsolódóan - további 2 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésének I. fordulatában meghatározott és - figyelemmel a

(2)bekezdés c) pontjára - a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében is megállapította. Ezt meghaladóan - a tényállás III. és IV. pontjai tekintetében - az elsőfokú bíróság már helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, felmentése ez okból szóba sem jöhetett. E cselekmények jogszabályoknak. minősítése mindenben megfelel az anyagi büntető -----------------------A büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezőket az elsőfokú bíróság nagyobbrészt helyesen tárta fel, azok ismételt áttekintését döntően a bűnösség körének jelentős mértékű megváltozása tette szükségessé. A vádlottal szemben - figyelemmel a Btk.12.§

(1)bekezdésére, valamint a Btk.85.§

(1)-

(3)bekezdéseire - két évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Súlyosító körülmény a folytatólagos elkövetés, valamint a kettőt meghaladó bűnhalmazat. (Önmagában a bűnhalmazat - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - az aszperációra vonatkozó szabályok alkalmazása miatt e helyen nem vehető ismételten figyelembe; az ugyanis ugyanannak a körülménynek a kétszeres értékelését jelentené.) A cselekmények elkövetésekor a vádlott büntetlen előéletű volt, ezt nyilvánvalóan nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ennek súlyát azonban némileg csökkentette az életvezetésének kifogásolható jellege, az közelebbről, hogy utóbb több bűncselekmény miatt is felelősségre vonták. E körben - a tényállás III. és IV. pontjával összefüggésben - helytálló a sértetti közreműködésre történő utalás, mivel a szóban forgó személyek a kölcsönök folyósításakor még a legalapvetőbb körültekintést is elmulasztották. Döntő és meghatározó nyomatéka azonban az időmúlásnak van, annak a ténynek, hogy a cselekmények elkövetése óta mintegy hat esztendő telt el, mely nem róható a vádlott terhére. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a bűncselekményeknek elsősorban az okozott kár együttesen 30 millió forintot meghaladó mértékére figyelemmel - a büntetési tétel alsó határához közelebb eső, de az elsőfokú bíróság által alkalmazottnál lényegesen súlyosabb fő- és mellékbüntetést szabott ki. Álláspontja szerint a szabadságvesztés, illetve a közügyektől eltiltás tartamának négy-négy évben történő meghatározása alkalmas a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez. A súlyosbításra irányuló jogorvoslati nyilatkozat tehát eredményesnek bizonyult. A 2009. évi augusztus hó 13. napjától hatályos Be.335.§

(2)bekezdésének értelmében a bűncselekménnyel okozott kár megállapítása esetén - ezen összeg mértékéig - az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni. Ezért a másodfokú bírság a Ptk.339.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat Kft1. vonatkozásában 15.634.907 forint-, a kft2 esetében 3.473.810 forint-, míg magánfél1 javára 11.000.000 forint kár megtérítésére. A kamatfizetési kötelezettség a Ptk.301.§

(1)bekezdésén, az illetékfizetési kötelezettség pedig - figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15.§

(1)bekezdésére - az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 42.§

(1)bekezdés a) pontján alapul. A vádlott a kft2 esetében a kártérítési igényt azonnal elismerte, ezért e tekintetben az Itv.58.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti mérsékelt illeték számításának volt helye. A Kft1. polgári jogi igényének érvényesítését a 15.634.907 forintot meghaladó részében a Be.335.§

(1)bekezdése folytán egyéb törvényes útra kellett utasítani. (Itt szükséges utalni arra, hogy magánfél1 esetében az okozott kár összege - mivel a több éves elszámolási viszony minden részletre kiterjedő, ellentmondástól mentes felderítésére nem nyílott lehetőség - pontosan nem volt megállapítható. Ezért e vonatkozásban az elsőfokú bíróságnak a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasító rendelkezése helytállónak mutatkozott.) Az elsőfokú eljárásban 1.015.388 forint bűnügyi költség merült fel, döntően az igazságügyi könyvszakértő közreműködéséhez kötődően. Mivel a büntetőjogi felelősséggel érintett elkövetési érték a vizsgálat tárgyává tetthez képest jelentősen csökkent, a másodfokú bíróság a Be.338.§

(1)és

(2)bekezdései alapján a vádlottat arányosan az említett költségek közel felének a megfizetésére kötelezte. A fennmaradó 515.388 forintot - a Be.339.§

(1)bekezdésében írtak folytán - az állam viseli. A fentebb kifejtettek szerint tehát a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőjogi felelősség körére, az alkalmazott jogkövetkezményekre, a polgári jogi igény elbírálására, illetve a bűnügyi költségre vonatkozó részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, így azokat a Be.371.§

(1)bekezdése folytán helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen a vádlott - a Be.325.§

(2)bekezdésében írtak szerint - nyolc napon belül jelenthet be fellebbezést. P é c s,

1. szeptember
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró