Kfv.37544/2009/7 – Kúria

Kfv.III.37.544/2009/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Lisák Beáta ügyvéd által képviselt I.-VIII.r., a személyesen eljárt IX.-X.r. felpereseknek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ alperes ellen növényvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Pest Megyei Bíróság

1. február
2. napján kelt 6.K.27.272/2008/
3. számú jogerős ítélet ellen I.-VIII.r. felperesek által 5., valamint Kfv.
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 6.K.27.272/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az I-VIII.r. felpereseket, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra külön-külön 36.000./azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I N D O K O L Á S A felperesek az egymással szomszédos - az R.-i Földhivatal nyilvántartásába felvett -, T. város területén található ingatlanok tulajdonosai. Ezen ingatlanok tekintetében az R.-i Körzeti Földhivatal
6. szeptember
7. napján helyszíni ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy a földterület használói elmulasztották parlagfű mentesítési kötelezettségüket, az érintett területen a virágzó parlagfű területi borítottsága átlagosan 78-80 %-os volt. A Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesekre
8. szeptember
9. napján kelt határozataival, mint az érintett ingatlanok földtulajdonosaira 20.000.-20.000.- Ft növényvédelmi bírságot szabott ki, továbbá közérdekű védekezést rendelt el, melynek kezdési időpontjaként
10. szeptember
11. napját határozta meg. A határozatokat közhírré tétel útján közölte, így azok az érintett település polgármesteri hivatalában is kifüggesztésre kerültek. Az földtulajdonosoknak
12. szeptember
13. napjától kézbesítették a határozatokat. érintett kezdődően A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú alperesi hatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A Pest Megyei Bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet a növényvédelemről szóló
14. évi XXXV. törvény /a továbbiakban: Tv./
15. § /1/ bekezdésének c/ pontja, /2/ bekezdésének b/ pontja, /3/ bekezdése, valamint a termőföldről szóló
16. évi LV. törvény /a továbbiakban: Ttv./
17. §-ának a/ pontja alapján megállapította, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyv, a készített fényképfelvételek, valamint a korábbi közigazgatási perben meghallgatott helyszíni szemlét lefolytató személyek tanúvallomását tartalmazó jegyzőkönyvek alapján csak arra a következtetésre lehetett jutni, hogy
18. szeptember
19. napján a felperesek ingatlanai virágzó parlagfűvel voltak fertőzöttek. A felperesek által becsatolt Cs. F. nyilatkozata szerint ugyan legeltetés folyt parlagfű mentesítés céljából az érintett területeken, azonban az igazolás tanúsága szerint a legeltetés csak augusztus hó végéig tartott. Ugyanakkor a felpereseknek folyamatosan kellett volna biztosítania az adott év június
20. napjától, hogy a vegetációs időszak végéig folyamatosan parlagfű mentes maradjon a terület. Rögzítette, hogy a Ttv. rendelkezései szerint a legeltető Cs. F. nem minősül földhasználónak, a földhasználati jogot Cs. F. nyilatkozata magában nem keletkezteti, továbbá a perbeli ingatlan szántó művelési ágban volt nyilvántartva, és magától értetődő, hogy a földhasználat is csak szántóra vonatkozhatott volna. Emellett a közérdekű védekezés elrendelése is jogszerű volt, mert a parlagfű mentesítés objektív kötelezettség, a határozat közlése pedig a kifüggesztéssel szintén szabályszerűen megtörtént. Az a körülmény, hogy mikor kerül sor a közérdekű védekezés végrehajtására, illetve a végrehajtással kapcsolatban milyen kára keletkezett felpereseknek a közérdekű védekezéssel felmerült költségek rögzítő határozat elleni jogorvoslattal támadható. Megjegyezte továbbá, hogy az eljáró hatóság a növényvédelmi bírságot a törvényi minimumban határozta meg, végül utalt arra, hogy az ellenőrzést végző személyek tanúkénti meghallgatását azért mellőzte a bíróság, mert a korábbi közigazgatási perben ezen személyek meghallgatást nyertek, és ezen per tárgya ugyanazon ingatlan parlagfűvel való fertőzöttsége volt. A felperesek a IX.r. és X.r. felperesek kivételével felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a jogerős ítélettel szemben, melyben kérték a Pest Megyei Bíróságot új eljárás lefolytatására utasítani, másodlagosan pedig a közigazgatási hatóságot kérték új eljárás kötelezésére, tekintettel arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
21. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
22. §-ának /3/ bekezdésébe és
23. §ának /1/ bekezdésébe ütközött az eljárásuk. Sérelmezték, hogy az ítélet indokolása helytelenül jelölte meg a felperesek ingatlanainak méretét, a felperesek által kezdeményezett tanúbizonyítási eljárásokat nem folytatta le a bíróság, a felperesek által felajánlott hangfelvételeket ekként nem tudták a bíróság részére átadni, ezáltal kizárta a bíróság a szembesítés lehetőségét az eljáró felügyelő A. J., illetve Cs. F. között, és mindez megsértette a Polgári perrendtartásról szóló
24. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
25. §-ának /1/ bekezdését, és a Pp.
26. §-ának /5/ bekezdését. Az ítélet egyáltalán nem tért ki arra, hogy a felperesek által kért bizonyítási indítványokat miért nem fogadta el a bíróság. A legeltetés tényét Cs. F. tudta volna igazolni, ugyanakkor a Pest Megyei Bíróság is megállapította, hogy csak a tárgyév augusztus végéig tartott a legeltetés, és ennek megállapításával nem lehetett volna marasztalni felpereseket, mivel a Ttv.
27. §-ának /3/ bekezdése szerint a parlagfű mentesítésnek tárgyév június
28. napjáig kell eleget tenni. Előadták, hogy elképzelhetetlen, hogy augusztus végétől szeptember
29. napjáig a parlagfű oly mértékben megnőjön, ahogy az az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítésre került. Azt pedig, hogy ha az ingatlanon legeltetés volt, akkor a nevezett ingatlanok nem lehettek parlagfűvel fertőzöttek, ezt az eltérő tartalmú jegyzőkönyvek is alátámasztották. A
30. évben folyt peres eljárásban tett nyilatkozatok a jelen ügyben érintett ingatlanokra nem vonatkoztathatók, különböző ingatlanokról van szó. Tévedett továbbá a jogerős ítélet abban is, hogy a Ttv. 25/A. §ának /2/ bekezdése alapján meg lehetett volna állapítani a tulajdonosok tekintetében a bírságot, mert ezen jogszabályhelyre is figyelemmel a földhasználóját kellett volna bírsággal sújtani. Továbbra is vitatták, hogy szabályszerű lett volna a kézbesítés, hiszen a Tv.
31. §-ának /7/ bekezdése értelmében közszemlére tétel útján akkor közölhető a határozatok, ha a földhasználó, illetve a termelő lakó-, vagy tartózkodási helye, illetve székhelye ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezett vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodott, vagy a címe ismeretlen. A jelen eljárásban azonban a felek lakóhelye nem volt ismeretlen. Egyebekben a Tv.
32. §-ának /1/ bekezdése is azt erősíti, hogy a határozatot az önkéntes végrehajtás miatt előbb kézbesíteni kell. Végül előadták, hogy a Pest Megyei Bíróság nem tért ki külön arra az ítéletében, hogy miért készült ugyanazon a napon, ugyanazon hatósági személyek által ugyanazon területről két eltérő tartalmú jegyzőkönyv. Figyelmen kívül hagyta a bíróság a bizonyítékok közül azt a jegyzőkönyvet, mely egyértelműen megállapítja, hogy a nevezett ingatlan parlagfűvel nem fertőzött. Az I.-VIII.r. felperesek alábbi indokok alapján: felülvizsgálati kérelme alaptalan, az A Tv.
33. §-ának /3/ bekezdése értelmében a földhasználó köteles az adott év június
34. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágzását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. A Tv. 7/A. §-ának /1/ bekezdése szerint az
35. § /3/ bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztása esetén rendelheti el külterületen a szolgálat, belterületen a jegyző a parlagfű elleni közérdekű védekezést. Ugyanezen szakasz /7/ bekezdése úgy szól, hogy a parlagfű elleni közérdekű végzést elrendelő határozatnak - a /4/ bekezdés szerinti töréspontokkal, valamint helyrajzi számon - meg kell határozni azt a területet, amelyre a hatósági védekezés kiterjed. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A határozatot közszemlére tétel útján kell közölni, amelynek során a határozatot az ingatlan fekvése szerinti település polgármesteri hivatalánál is közzé kell tenni. A Ttv. 25/A. §-ának /2/ bekezdése értelmében, aki szerződés alapján termőföldet használ, és annak területe a földrészletek számától függetlenül az 1 ha-t meghaladja, köteles a szerződést annak megkötésétől számított 30 napon belül a földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából benyújtani. Ugyanezen szakasz /6/ bekezdése szerint a földhasználati szerződés bejelentésének elmulasztása szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A /7/ bekezdése pedig rögzíti, hogy ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, akkor a termőföld használójának a tulajdonost kell tekinteni. A Pp.
36. §-ának /1/ bekezdése értelmében, az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azon körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amely miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet indokolása ugyan több helyen pontatlanul fogalmazott, de ez nem jelentette a Pp.
37. § /1/ bekezdésének olyan mértékű sérelmét, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Kétségtelen tény, hogy a
38. évben tárgyalt ügyben született tanúmeghallgatási jegyzők adatai szerint a két ügyben nem azonos ingatlanokról van szó, hanem csak egyazon ellenőrzés megállapítása alapján hozott határozatok felülvizsgálatára került sor a korábbi ügyben, és jelen ügyben. A Legfelsőbb Bíróság e jegyzőkönyvet áttanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a tanúk vallomása, összevetve azt az ellenőrzési jegyzőkönyvekkel felperesek ingatlanaira nézve is irányadó. Cs. Gy. felperesek által csatolt és hivatkozott nyilatkozata szerint- szemben az ítélet Pp.
39. §-ába ütköző iratellenes megállapításávalaugusztus elejéig /és nem végéig/ tartott a legeltetés, melyből okszerűen következik, hogy Cs. Gy. által végzett legeltetés ténye - szemben felperesek álláspontjával - nem zárja ki, hogy szeptember
40. napján parlagfűvel volt fertőzött az érintett terület. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet felperesekkel abban, hogy a két ellenőrzési jegyzőkönyv tartalma egymástól érdemben eltérne. A jegyzőkönyvek egyformák a beazonosítás tekintetében, a parlagfű borítottságra vonatkozó megállapítások is megegyeznek, a "legeltetett területek" és a „területen birkajárás nyomai találhatók" kifejezések különbözősége nem jelent érdemi - az ügy megítélése szempontjából releváns - különbséget. A fentiekből következik az is, hogy a bíróság jogszerűen mellőzte az ellenőrzést végző tanúk jelen ügyben történő ismételt meghallgatását, mert nem volt szükség Cs. Gy.-vel történő szembesítésre. Ugyanis az ellenőrzési jegyzőkönyvek is azt tartalmazták, hogy valamilyen legeltetés folyt a területen, ez felperesek által csatolt tanúnyilatkozat alapján augusztus elejéig tartott, következésképp nincs olyan körülmény mely azt igazolná, hogy szeptember
41. napján ne lehetett volna parlagfűvel fertőzött a terület. Tévedtek felperesek abban, hogy az adott év június
42. napját követően már nem terhelte felpereseket a védekezési kötelezettség, és helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Tv.
43. §ának /3/ bekezdése értelmében nem csak az adott év június
44. napjáig kell a parlagfű mentesítést elvégezni, hanem ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig fenn kell tartani. Helytállóan foglalt állást abban is a jogerős ítélet, hogy Cs. Gy. - a földhasználati szerződés bejelentésének hiányában - nem volt olyan földhasználónak tekinthető, aki felelősségre vonható lett volna az ingatlan tulajdonosai helyett, ez nyilvánvalóan következik a Ttv. 25/A. §-ának /7/ bekezdéséből. Végül a Legfelsőbb Bíróság egyetértett abban is a jogerős ítélettel, hogy jelen ügyre - szemben felperesi hivatkozással - a Tv. 7/A. § /7/ bekezdését kell alkalmazni a határozatok kézbesítésére vonatkozó szabály tekintetében, ekként az ítélet jogi álláspontja e körben is helytálló volt. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
45. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségről történő rendelkezést a Pp.
46. §-ának /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
47. §-ának /2/ bekezdése alapján mellőzte, tekintettel arra, hogy tárgyalás tartására nem került sor, és alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot kérő I.-VIII. r. felpereseket külön-külön kötelezte a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére az illetékekről szóló
48. évi XCIII. törvény
49. §-ának /1/ bekezdése és a
50. §-ának /2/ bekezdése értelmezésével, az Itv.
51. §-ának /1/ bekezdése alapján. Budapest,
52. február
53. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Kovács András sk. előadó bíró, dr.Kovács Ákos sk. bíró