Pf.20246/2006/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.246/2006/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Korek Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Megyery Tamás ügyvéd által képviselt Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt a Veszprém Megyei Bíróság előtt indult perében Veszprémben,

1. június
2. napján hozott P.20.081/2006/
3. sorszámú ítélet ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.411.400,(egymillió-négyszáztizenegyezer-négyszáz) Ft-ot. Ezt meghaladóan a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 48.000,(negyven-nyolcezer) Ft. másodfokú perköltséget. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A megyei bíróság megismételt eljárás során hozott, fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 75.000,- Ft perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a felek felmerült saját költségeiket maguk viselik, míg az előlegezett eljárási illetéket és költséget az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a perbeli b.-i, (...). hrsz-ú hétvégi ház, udvar megnevezésű 1263 m2 térmértékű ingatlan 4/6-od illetőségének tulajdonosa N.L. és N.L.-né voltak. A 2/6-od illetőség a jogellenesen külföldre távozott V.J. tulajdonában volt, akinek tulajdoni hányada vagyonelkobzás jogcímén a magyar állam tulajdonába, és az alperesi jogelőd kezelésébe,
5. évtől pedig az alperes tulajdonába került. N.L. és N.L.-né az
6. október
7. napján kötött szerződéssel az alperessel fennálló közös tulajdont megszüntették és az alperes 2/6-od illetőségét megváltották. A felperes a V.J.fel kötött használati szerződés alapján az 1970-es évek végétől használta az ingatlan 1/3-ad illetőségének megfelelő, természetben megosztottan használt részét, s többször tárgyalt részben V.J.fel, részben az alperesi jogelőddel arról, hogy szándékában áll a tulajdonszerzés. V.J. tulajdonossal - mint eladóval -
8. június
9. napján kötött adásvételi szerződés alapján azonban a tulajdonszerzése az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem került. A felperest az alperes
10. októberében felszólította az ingatlanrész elhagyására, így a birtokba adás megtörtént. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes jogalap nélküli, de jóhiszemű birtokosa volt az ingatlan tulajdoni illetősége szerint természetben megosztottan használt részének, és így az általa végzett beruházások ellenértékére, a kiadások megtérítésére igényt tarthat. A megyei bíróság a beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesi beruházások forgalmi értékre gyakorolt hatása 2.800.000,- Ft. A felperes követelésével szemben az alperes beszámítási kifogásként érvényesített használati díj-igényét alaposnak találta, és a szakértő nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes a húsz éves birtoklása-használata során mintegy „lelakta" beruházásainak forgalmiérték-növelő hatását. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását, a kereseti kérelemnek való helytadást, és az alperesi beszámítási kifogás elutasítását. Fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy az alperes, bár erre módja lett volna, korábban nem követelt használati díjat a felperestől, és így a felperes a területet a haszonkölcsön szabályai szerint, ingyenesen használta. Utólag pedig használati díj nem követelhető. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az ingatlant ő jóhiszeműen használta, mivel bízott az adásvételi szerződés megkötésében. A felszólítást követően pedig haladéktalanul birtokba bocsátotta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. szabályai alapján a tulajdonos igényt tarthat a használat ellenértékére. Az, hogy a felek között erre nézve írásbeli megállapodás nem volt, nem akadálya a fizetési kötelezettség megállapításának, erre nézve nincs kötelező alakiság és a felperes tulajdonjogot nem szerzett a területen, de végig folyamatosan használta. Az ítélőtábla kioktatta az alperest, miszerint a használati díj vonatkozásában az alperest terheli annak a bizonyítása, hogy erre vonatkozóan létrejött megállapodás a felek között, és a felperest felszólították a fizetésre. Az alperes újabb bizonyítást nem terjesztett elő, mert álláspontja szerint az alperes a használati díj jogalapja vonatkozásában bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A tulajdonost megillető használat és ellenértéke tekintetében nincs olyan kötelezettsége a tulajdonosnak, hogy akár szóbeli megállapodást kössön, vagy felszólítsa a használót a használati díjra vonatkozóan. A beszámítási kifogás jogalapjaként azzal érvelt, hogy a használati díjra való jogosultság magából a tulajdonosi státusból következik. A felperes mint jogalap nélküli birtokos tarthat igényt a gazdagodásra. A Ptk. vonatkozó szabályai értelmében az alperest mint tulajdonost megilleti a hasznok szedésének joga, azaz a területhasználat ellenértékeként használati díjra tarthat igényt. A megtérítés iránt a felperes lépett fel, neki kell bizonyítania, hogy jogalap nélküli birtoklása szívességi alapon, ingyenesen történt, amennyiben az ellenérték beszámíthatóságát kizárni kívánja. A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a megismételt eljárásban a megyei bíróság eleget tett-e a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.093/2005/
11. számú részítéletében a hatályon kívül helyező rendelkezés körében előírt iránymutatásnak.. Az ítélőtábla a részítéletben megállapította, hogy a felperes követelésének jogalapja fennáll, mivel jóhiszemű jogalap nélküli birtokosa volt az utóbb az alperes tulajdonába került ingatlan tulajdoni illetőségnek. Így beruházásai, kiadásai megtérítése iránt igényt támaszthat a Ptk. 193-194.§-ai alapján. A megyei bíróságnak a megismételt eljárásban az összegszerűség tekintetében kellő pontossággal tisztáznia kellett a felperes által állított beruházások műszaki bekerülési értékét. Erre irányuló indítvány esetén szakértői bizonyítás elrendelésével feltárni, hogy az egyes beruházásoknak milyen mértékű volt a felperes által használt ingatlan tulajdoni illetőség forgalmi értékét növelő hatása. A megyei bíróság az előírt bizonyítási eljárást lefolytatta, a beszerzett szakvélemény alapján - melyet egyébként a döntés alapjaként helyesen alapul vett - a felperes által végzett beruházások jelenlegi értéknövelő hatását 2.800.000,- Ft-ban állapította meg. Az ítélőtábla álláspontja szerint, téves a megyei bíróság álláspontja az értékemelkedés jelenlegi - döntéshozatalkori - forgalmi értéken való elszámolására. Az alperes a tulajdoni hányadot
12. évben adta el, és egyúttal az ekkor került ki a felperes birtokából, ezért az
13. évben érvényes forgalmi érték alapján való elszámolás az irányadó, tekintettel arra, hogy a felperes követelése ekkor vált esedékessé, az alperes gazdagodásával egy időpontban történt. A részítélet a felperes keresetének a jogalapját eldöntötte, ezért a felperes a Ptk.194.§./1/ bekezdése értelmében kizárólag a dologra fordított szükséges költségei, illetve a /2/ bekezdés szerint a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését követelheti. Ez pedig nem a jelenlegi forgalmi értéknek megfelelő összeg. A bizonyítási eljárás keretében a megyei bíróság a
14. május
15. napján tartott tárgyaláson meghallgatta az ingatlanforgalmi szakértőt, aki a
16. számú jegyzőkönyv
17. oldalának
18. bekezdésében foglaltak szerint úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan becsült értéke
19. évben 7.500,- Ft/m2 volt. A szakértő által megadott,
20. évben érvényes 7.500,- Ft/m2 áron való számítás esetén az ingatlan egészének (1263 m2) forgalmi értéke 9.472.500,Ft, melyből a felperes által használt 2/6 tulajdoni hányad értéke 3.157.500,Ft. A felperes beruházásai a szakértő megállapítása alapján 44,7%-kal növelték a tulajdoni hányad értékét, így a fentiek alapján az alperes 1.411.400,- Ft vagyoni előnyhöz jutott jogalap nélkül a felperes rovására. Rámutat arra is az ítélőtábla, hogy a felperes a forgalmi érték növekedés körében vitatta a szakértő által megállapított értékeket, ezt alátámasztó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a döntés alapját ezen megalapozott szakértői vélemény képezi. Az ítélőtábla nem osztotta a megyei bíróság jogi álláspontját az alperes által előterjesztett használati díj beszámítási kifogásként való érvényesítése körében sem. Kétségtelen, hogy 1993.évtől a birtoklásra jogosult az alperes - mint tulajdonos - volt, aki a jogcím nélküli birtokos felperessel szemben az ingatlan elvesztett hasznainak megtérítését kérte. A meg nem lévő hasznok értékének megtérítéséről a Ptk. 195.§-a rendelkezik attól függően, hogy a birtokos jó vagy rosszhiszemű volt-e. A Ptk.
21. §