A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.751/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év január hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi v é g z é s t: A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntető ügyben az I. rendű terhelt által védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság B.2157/2003/
- számú, valamint a Fővárosi Bíróság 34.Bf.10.205/2008/
- számú ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. I n d o k o l á s A Budai Központi Kerületi Bíróság a
- szeptember
- napján kelt B.2157/2003/
- számú ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét az alábbi bűncselekményekben állapította meg: · · · a Btk.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében /tényállás I/4. pont), a Btk. 319. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (tényállás I/3.a. és I/3.b. pont), a Btk. 317. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő · · · · · folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (tényállás I/1. pont), a Btk. 317. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (tényállás III/1. pont), a Btk. 310. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettében (tényállás I/3. d. pont), a Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (tényállás I/3. c. pont), 2 rb., a Btk. 317. §
(1)bekezdésbe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében - melyből egy rendbeli folytatólagosan elkövetett - (tényállás III/2. és III/3. pont), a Btk. 290. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti csődbűntett kísérletében (tényállás II/
- pont). Ezért halmazati büntetésül két évi börtönbüntetésre és 500.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását öt évi próbaidőre felfüggesztette. Emellett 1 rb. csődbűntett kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, egyben az ellene 3 rb. magánokirat-hamisítás vétsége, valamint 1 rb. adócsalás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A megállapított tényállás lényege az I. r. terheltre vonatkozóan a felmentő és megszüntető rendelkezésekkel kapcsolatos részt nem érintve - a következő: Az I. r. terhelt a M. Kft., valamint a S. Kft. ügyvezetője volt. I/
- február
- és szeptember
- között a M. Kft-től 79 alkalommal lisztet tulajdonított el, összesen 7.229.100 forint kárt okozva a sértettnek. I/3.a. A IV. r. terhelt
- november
- és december
- között a Sz. G. Bt. nevében négy valótlan tartalmú számlát állított ki, amelyeknek ellenértékét - tudva a számlák hamis voltáról - az I. r. és a II. r. terheltek intézkedésére a M. Kft. kifizette. Az így okozott kár 58.253.000 forint. I/3.b. Az V. r. terhelt a S. Kft. ügyvezetőjeként
- október
- és
- június
- között hét valótlan tartalmú számlát állított ki, amelyek ellenértékét, összesen 113.114.312 forintot az I. r. és a II. r. terhelt intézkedése alapján a M. Kft. kifizette. I/3.c. A M. Kft. a Sz. G. Bt. által benyújtott valótlan tartalmú számlák után 1996-ban 11.635.000 forint, a S. Kft. által benyújtott valótlan tartalmú számlák után 1996-ban 3.819.808 forint, 1997-ben 10.478.102 forint általános forgalmi adót igényelt vissza jogosulatlanul; ezek kiutalása meg is történt. I/3.d. A M. Kft. a S. Kft. nevében érvényesített számlák alapján 1996-ban további 2.500.000 forinttal, 1997-ben további 5.825.000 forinttal csökkentette beszámítással ÁFA-adónemben az adóbevételt. Az I. r. terhelt a Sz. G. Bt. és a S. Kft. nevében kiállított hamis számlák kifizetése révén vagyoni kötelezettségének megszegésével a M. Kft-nek 171.367.312 forint vagyoni hátrányt okozott; míg az adóhatóságot megtévesztve az ÁFA jogosulatlan visszaigénylésével 1996-ban 15.454.808 forint, 1997-ben 10.478.102 forint, összesen 25.932.910 forint kárt okozott a költségvetésnek; továbbá 1996-ban jogosulatlan ÁFA-beszámítással 2.500.000 forinttal, 1997-ben 5.825.000 forinttal csökkentette az adóbevételt. I/
- az I. r. terhelt, mint a M. Kft. ügyvezetője az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által kiírt pályázat keretében kamatmentes kölcsön megszerzése érdekében megtévesztette a minisztérium és a kölcsönt folyósító Magyar Fejlesztési Bank Rt. ügyintézőit, és így
- március
- napján szerződést kötött a pénzintézettel 58.000.000 forint kamatmentes finanszírozási hitel nyújtásáról. A kölcsön folyósítása a kft. által benyújtott számlák alapján történt, amelyek között a fenti, hamis tartalmú számlák is szerepeltek. A terhelt a kft. nevében az állam által biztosított gazdasági előnyt jogosulatlanul szerezte meg. A kölcsön visszafizetése megtörtént. II/
- A M. Kft. adótartozása
- március végére 75.190.000 forint volt. Annak érdekében, hogy a csődközeli helyzetben lévő kft. gépparkját a kft. vagyonából kivonja, és ezzel a hamarosan felszámolás alá kerülő társaság vagyonát csökkentse, majd jelentős haszonra szert téve a gépeket értékesíthesse, az I. r. terhelt és VII. r. társa egy szakvéleményt készíttetett, amelyben a gépek valós piaci értéke - ami 297.302.600 forint volt - helyett azok forgalmi értékeként 31.900.000 forint szerepelt. Majd
- áprilisában a terhelt felkereste az APEH Dél-Pesti Igazgatóságának igazgató-helyettesét, és őt arról tájékoztatta, hogy a kft. lefoglalható ingóságokkal rendelkezik, és amennyiben azokat az APEH lefoglalja és árverésen kívül értékesíti, ő azokra már vevőt is talált. Arról azonban, hogy a gépeket a Postabank Takarékpénztár Rt. zálogjoga terhelte, amely jogosítványát a pénzintézet a R. A. Rt-re engedményezte, nem tájékoztatta. Az APEH
- április 13-án ingófoglalást foganatosított a kft-nél, és ennek során a végrehajtók a lefoglalt gépek becsértékét a terhelt által szolgáltatott szakvélemény alapján - az abban szereplő összeget 10.000.000 forinttal megemelve - 41.900.000 forintban állapították meg. Ez ellen az I. r. terhelt kifogással nem élt, és a zálogjogról a végrehajtókat sem tájékoztatta. A gépek megszerzése érdekében időközben az I. rendű terhelt tudtával - a VII. r. terhelt rábírására - megalakult az A.-Sz. Kft. Ez a kft. foglalási becsértéken árverésen kívül megvásárolta a gépeket. A kft. képviselője azonban csak névlegesen szerepelt ügyvezetőként; ténylegesen helyette a VII. r. terhelt járt el, ő biztosította a vételárhoz szükséges összeget is, majd a gépeket a vétel után megkísérelte jelentős haszonnal értékesíteni. A M. Kft.
- szeptember
- napjától kezdődően felszámolás alatt állt. Az APEH felügyeleti intézkedés értékesítést megsemmisítette és helyreállítását. keretében az árverésen kívüli elrendelte az eredeti állapot A felszámoló a M. Kft-hez visszakerült gépeket 170.800.000 forint + ÁFA áron értékesítette. III/
- A M Kft. és az ITK Rt. között létrejött termékértékesítési szerződés alapján - amelyben az Rt. a tulajdonjogát fenntartotta a kft.
- március
- és április
- napja között összesen 65.233.350 forint értékű búzát vett át folyamatosan, amelyet feldolgozott és értékesített. Az áru ellenértékét azonban az I. r. terhelt nem fizette meg a részvénytársaságnak, azzal sajátjaként rendelkezett. III/
- az I. r. terhelt a kft. nevében szállítási szerződést kötött a KMM tsz-szel is, amelyben a szövetkezet tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntartotta. A szerződés alapján
- június
- és
- között a kft. összesen 47.303.260 forint értékű búzát vett át a szövetkezettől. A terhelt a vételár kiegyenlítése nélkül a búzát felőröltette és a lisztet értékesítette, azzal sajátjaként rendelkezve. III/
- A N. Mgtsz. az előzővel megegyező módon kötött szerződést a M. Kft. nevében eljáró az I. r. terhelttel - tulajdonjog fenntartása mellett - búza szállításáról. A szerződés alapján
- június
- és
- között 24.326.981 forint értékű búza szállítására került sor, amelyet a terhelt anélkül, hogy a vételárat kiegyenlítette volna, felőröltetett és értékesített, azzal sajátjaként rendelkezve. Az ítéletet az ellene bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Bíróság a
- június
- napján kelt
- Bf. 10.205/2008/
- számú határozatával felülbírálta, és az I. r. terheltre vonatkozó részében azt - az őt felmentő és vele szemben az eljárást megszüntető rendelkezéseket nem érintve - részben megváltoztatta. Ennek során a terhére megállapított bűncselekmények közül · a tényállás I/
- pontjában írtat a Btk.
- §-a szerint, · a tényállás I/
- pontjában írtat a Btk.
- §
(6)bekezdés a) pontja szerint, · a tényállás I/
- d. pontjában írtat folytatólagosan elkövetettnek, · a tényállás I/
- c. pontjában írtat a
- §
(6)bekezdés a) pontja szerint, · a tényállás III/1., III/
- és III/
- pontjában írtakat a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, · a tényállás II/1. pontjában írtat pedig a Btk. 290. §
(1)bekezdés b) pontja szerint minősítette. Emellett büntetését három év hat hónapi börtönbüntetésre és 1.000.000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosította, és további mellékbüntetésül három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, illetve ugyancsak három évre a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól; a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyben megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállást az iratok alapján részben kiegészítette, részben helyesbítette. Ennek lényege e terheltet érintően a következő: · · · A tényállás I/
- pontjában írt bűncselekmény elkövetésére
- márciusa és júniusa között került sor. A III., III/1., III/
- és III/
- tényállási pontból mellőzte azt a megállapítást, hogy az áruval a terhelt „sajátjaként rendelkezett". A tényállás III/
- pontjában írtakat emellett kiegészítette azzal, hogy az okozott kárból 34.111.399 forint megtérült, míg a III/
- pontban írtakat azzal, hogy a terhelt összesen 47.303.260 forint kárt okozott a KM Mgtsz-nek. .-.-.-.-. A jogerős határozatok ellen a terhelt - védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be, annak jogalapjaként a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját jelölve meg. Indítványában arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékokat tévesen értékelték, illetve a további bizonyítást jogellenesen mellőzték; emellett a másodfokú bíróság a cselekményeket a Btk. 2. §-át megsértve tévesen minősítette az elkövetéskor hatályos büntetőjogi rendelkezések alapján; a büntetés mértéke is törvénysértő, mivel az ellentétes a büntetés Btk. 37. és 83. §-ában meghatározott céljaival. Álláspontja szerint ezen túl a másodfokú bíróság nem indokolta meg részletesen a súlyosítás okát, és törvénysértően mellőzte az enyhítő körülmények közül büntetlen előéletét. Utalt arra is, hogy bár a felülvizsgálati eljárásban a tényállás nem támadható, azonban a jelen ügyben annak megállapítása nem csupán „okszerűtlen", hanem törvénysértő is, mivel nem felel meg a Be. 75. §
(1)bekezdésében írt azon követelménynek, amely szerint a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. Emellett „könyvszakértői" véleményt, továbbá okiratokat csatolt, mint figyelembe veendő bizonyítékokat. Azt, hogy a cselekményeket a Btk.
- §-ára tekintettel az elbíráláskor hatályos rendelkezések figyelembe vételével kell minősíteni, ahogy azt az első fokú bíróság is tette, azzal indokolta, hogy az értékhatárok változására, illetve arra figyelemmel, hogy a feltételes szabadság kedvezményéből eszerint nem lenne kizárt, illetve a büntetés mértékének meghatározásánál az ún. középmérték nem lenne irányadó, rá nézve az elbíráláskor hatályos rendelkezések összességében kedvezőbb elbírálást eredményeznének. Miután ekként megítélése szerint a cselekményeknek a jogerős ítélet szerinti minősítése törvénysértő, és ez, valamint az enyhítő körülmények hiányos, illetve téves értékelése, illetve ennek kapcsán a büntetlen előélet mellőzése törvénysértő büntetést eredményezett, elsősorban arra tett indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot; másodsorban pedig arra, hogy azokat helyezze hatályon kívül és az eljárt bíróságokat utasítsa új eljárásra. .-._.-.-. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó, illetve a bűnösségi körülmények eltérő értékelését célzó részében kizártnak, a minősítést támadó részében pedig megalapozatlannak találta. Álláspontja szerint a terhelt terhére megállapított bűncselekményeknek a jogerős határozat szerinti minősítése törvényes, de az eltérő minősítés mellett sem lenne a kiszabott büntetés törvénysértő. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. (Bf. 2244/2009.) .-.-.-.-. A Be.
- §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására, a cselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására büntető anyagi jogszabály megsértésével került-e sor. A terhelt akkor, amikor a további bizonyítás elrendelésének elmulasztását sérelmezte, illetve a figyelembe vett bizonyítékokkal kapcsolatos kétségeinek adott hangot, valamint az indítványához csatolt okiratok bizonyítékkénti figyelembe vételét, illetve a bíróságok által megállapítottaktól eltérő tények megállapítását indítványozta, a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta. A tényállást vitatta akkor is, amikor arra utalt, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Be. 75.
(1)bekezdése szerinti - a tényállás felderítésével kapcsolatos - kötelezettségüket. Miután a felülvizsgálat ez okból kizárt, ezzel kapcsolatos érveivel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhatott. Egyebekben a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Ilyen anyagi jogszabálysértésre azonban az indítvány nem utal; az irányadó tényállással kapcsolatos kifogások anyagi jogsértésnek nem tekinthetők, és ezen okra figyelemmel nem adhatnak alapot a felülvizsgálatra esetleges eljárási szabálysértések sem. A 416. §
(1)bekezdés
- b)pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Kétségtelen, hogy a Btk. 2. §-a lehet olyan anyagi jogi rendelkezés, amelynek megsértése megalapozhatja a felülvizsgálatot, feltéve, hogy e rendelkezésre figyelemmel a minősítés törvénysértő és ez törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Az nem vitás, hogy a tényállás III. pontjában rögzített és a másodfokon eljárt bíróság által helyesen csalásként értékelt bűncselekmények minősítése eltérő lenne a megtámadott határozatok meghozatalakor hatályban lévő büntetőjogi rendelkezések alapján. A tényállás III/2. és III/3. pontjában írt csalási cselekmények eszerint enyhébben minősülnének. Azonban a tényállás III/1. pontjában rögzített cselekmény a Btk. ekkor hatályos 138/A. §
- d)pontjára figyelemmel különösen nagy kárt okozónak minősülne, és ekként az üzletszerű elkövetésre is figyelemmel a Btk. 318. §
(7)bekezdés b) pontja alapján öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő. A terhelt terhére megállapított bűnhalmazat miatt vele szemben így a főbüntetést a Btk. 85. §
(2)bekezdése szerint ennek alapulvételével kellene kiszabni, és a hivatkozott törvényhely
(3)bekezdésére figyelemmel a vele szemben kiszabható szabadságvesztés tartama öt évtől tizenöt évig terjedne. A halmazati büntetéskiszabás szabályait (Btk.85.§) tekintetbe véve tehát nem eredményezne kedvezőbb elbírálást a terhelt számára az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazása, még annak figyelembe vételével sem, hogy az elkövetéskor hatályos rendelkezések a vele szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztését a büntetés tartamától függetlenül kizárták. Miután ugyanis a vele szemben irányadó szabadságvesztés alsó határa öt év lenne, a szabadságvesztés felfüggesztésére az elbíráláskor hatályos rendelkezések sem adnának módot. Az enyhítő rendelkezés (Btk.87.§) kimerítő alkalmazásával az elbíráláskori szabályok szerint elvben lehetséges lenne olyan büntetést kiszabni, amelynek végrehajtása a törvény értelmében különös méltánylást érdemlő esetben - még felfüggeszthető, ám a cselekmények tárgyi súlya és a nagyszámú bűncselekmény halmazata az enyhítő szakasz (Btk.87.§
(1)bek. b) pont) kimerítő alkalmazását kizárja; ráadásul a felfüggeszthetőség különös feltétele, a különös méltányolhatóság sem áll fenn. Ugyanezen okra figyelemmel a büntetés enyhítését lehetővé tévő rendelkezések alkalmazása mellett sem eredményezne kedvezőbb helyzetet számára az, hogy esetlegesen feltételes szabadságra lenne bocsátható. Az ítélkezési gyakorlat szerint továbbá a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a Btk. visszaható hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából amúgy sincs meghatározó jelentősége /vö.:Legfelsőbb Bíróság: Bfv.II.1268/2004.sz. - BH.
- 173./. Emellett abban az esetben, ha a terhelttel szemben az elbíráláskor hatályos rendelkezések alkalmazására kerülne sor, a vagyonelkobzás mint intézkedés nem lenne mellőzhető; és ez önmagában is azt jelenti, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása hátrányosabb elbírálást eredményezne a számára. Az indítványozó által a továbbiakban felhívott - a büntetés céljait, illetve a büntetés kiszabásának elveit meghatározó rendelkezések sem alapozhatják meg a felülvizsgálatot. A büntetés mértéke csak akkor támadható, ha az a törvénysértő minősítés, illetve valamely más a büntetéssel szorosan összefüggő, többnyire annak nemét, mértékét meghatározó, kötelezően figyelembe veendő büntetőjogi szabály megsértése miatt törvénysértő; a bűnösségi körülmények felülértékelése ekként a felülvizsgálati eljárásban ugyancsak kizárt. A fentiekre figyelemmel nem sértett anyagi jogi rendelkezést a másodfokú bíróság a terhelt cselekményeinek minősítése során; a jogerősen kiszabott büntetés neme is törvényes, tartama pedig az irányadó kereteken belüli; így a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapozott indítvány sem foghat helyt. A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem. Ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontján, valamint a 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest, 2010. január 12. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné