Kfv.37567/2009/3 – Kúria

Kfv.IV.37.567/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pados Edit ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Közlekedési Hatóság Központi Hivatal /1066 Budapest, Teréz krt. 38./ alperes ellen közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 9.K.27.324/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t él e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei 9.K.27.324/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Nemzeti Közlekedési Hatóság Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága - mint elsőfokú hatóság -
6. május 21-én a közúton ellenőrizte a felperesi társaság üzemeltetésében lévő járműveket. A közúti ellenőrzés során a gépkocsivezető
7. április 21-ről szóló tevékenységét tanúsító menetíró lapot vagy kinyomatot, illetve igazolást felmutatni nem tudott. Megállapította az ellenőrzés azt is, hogy a gépkocsivezető a felhasznált menetíró lapokat 24 órán túl használta, továbbá a felhasznált menetíró korongok alapján a napi pihenőidőt nem tartotta be. Ezen hiányosságokat az ellenőrzés során a járművezető aláírásával igazolta. Az elsőfokú hatóság a felperesnél
8. június 16-án telephelyi ellenőrzést tartott a közúti ellenőrzés során feltárt hiányosságok tisztázására, majd a
9. július
10. napján kelt ND/KJ/39/A/301/6/
11. számú határozatával a felperest a vezetési és pihenőidőkre, a tachográf korongok és egyéb igazolások meglétére, valamint a tachográf korongok használatára vonatkozó előírások be nem tartása miatt 1.300.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
12. augusztus
13. napján kelt 3792/1/
14. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy annak rendelkező részét helybenhagyta, az indokolási részt pedig az 561/2006/EK rendelet
15. cikk /2/ és /3/ bekezdéseire alapította. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az 561/
16. EK rendelet /a továbbiakban: EK rendelet/
17. cikk /2/ és /3/ bekezdését helytelenül értelmezte a felelősségre vonatkozó megállapításai körében, és figyelmen kívül hagyta a tagállamok számára nyitva hagyott felelősség alóli kivételekre vonatkozó ésszerűségi klauzulát. A /3/ bekezdés második fordulata ugyanis kifejezetten lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a szállítási vállalkozás felelősségét attól tegyék függővé, hogy a
18. cikk /1/ és /2/ bekezdésében foglaltakat megsértették-e; azaz csak olyan szabályszegés miatt legyen megállapítható a vállalkozás felelőssége, melynek elkerülését a vállalkozás maga megfelelő munkaszervezéssel, rendszeres ellenőrzéssel, utasítások adásával befolyásolni tudja. Az alperesi határozat ugyan elsődleges felelősséget állapít meg, ez az elsődlegesség azonban nem jelenthet egyet az objektív felelősséggel, a hatóság mégis ekként értelmezi, illetve szankcionálja. A felperesi értelmezés szerint a vállalkozás kizárólag akkor felel a járművezetői által elkövetett szabálysértésekért, amennyiben úgy szervezi a járművezetők munkáját, hogy ők ennek következtében nem tudnak megfelelni a vonatkozó előírásoknak, illetve a megfelelő utasításokat, rendszeres ellenőrzéseket elmulasztja. Hivatkozott a felperes a közúti közlekedéssel kapcsolatos egyes bírságok kivetésének részletes szabályairól szóló 45/
19. /VI. 23./ KM rendelet /a továbbiakban: bírság rendelet/
20. § /2/ bekezdés b/ pont ba/ alpontjára is, amely úgy rendelkezik, hogy az eljáró hatóság bírságolási eljárást a közúti közlekedésről szóló
21. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./
22. § /1/ bekezdés c/ és d/ pontjaiban foglalt rendelkezések megsértése miatt nem csak az üzembentartóval, hanem a jármű vezetőjével szemben is lefolytathat. A bírságrendelet harmadik táblázatában részletezett bírságolással érintett tevékenységek felsorolásánál tett megkülönböztetés is szintén erre utal. A felperes megítélése szerint az alperes csak és kizárólag akkor alkalmazhatott volna a felperessel szemben közigazgatási bírságot, ha a felperes a megfelelő munkaszervezési, rendszeres ellenőrzési, utasításadási kötelezettségét nem teljesítette volna. Ennek a kötelezettségnek ellentétben a határozatban tett megállapításokkal - a felperes teljes mértékben eleget tett; figyelembe véve, hogy járművezetőit a vezetési-, pihenőidőkre, menetíró készülékek használatára, kezelésére vonatkozóan rendszeres oktatásban részesítette, melynek keretében az ismereteikről is megbizonyosodhatott. A dokumentált figyelmeztetés is nyomon követhető, a felperes ugyanis a tachográf korongok járművezetőtől való átvételét minden esetben rögzíti, ellenőrzi, és amennyiben szabálytalanságot észlel, a járművezetőket figyelmeztetésben részesíti, amit az átvételi elismervényen is rögzít. Álláspontja szerint ennél többet a szállítási vállalkozás nem tehet. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, az alperes 3792/1/
23. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az EK rendelet
24. cikk /2/ és /3/ bekezdésére a felelősség körében helytállóan hivatkozott az alperes; ugyanis ezen rendelkezés a szállítási vállalkozás elsődleges felelősségét állapítja meg. A /3/ bekezdés második fordulatára hivatkozással kifejtette, hogy a szállítási vállalkozás csak olyan szabályszegés miatt tehető felelősség, amelynek elkerülését a vállalkozás maga megfelelő munkaszervezéssel, rendszeres ellenőrzéssel, utasítások adásával befolyásolni tudja. Ezen rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szállítási vállalkozás az általa ésszerűen befolyásolható eszközökkel kikényszerítse a járművezetőktől a rájuk vonatkozó szabályok megtartását. Ezzel összhangban rendelkezik a bírságrendelet
25. § /2/ bekezdés b/ pont ba/ alpontja is, amely szerint nem csak az üzembentartóval, hanem a jármű vezetőjével szemben is lefolytatható a bírságolási eljárás. Megállapította a megyei bíróság, hogy az alperes határozata rögzíti, miszerint az elsőfokú hatóság munkatársai
26. május 21én a Kkt. 44/A. §-ában, valamint az 5/
27. /IV. 12./ KÖHÉM rendelet /a továbbiakban: KÖHÉM rendelet/
28. § /1/ bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján végeztek közúti ellenőrzést. Az elsőfokú hatóság azonban a közúti ellenőrzés eredményeként szankciót az 57/
29. /III. 31./ Kormányrendelet alapján nem alkalmazott, hanem - csaknem egy hónappal később - a felperesi társaságnál telephelyi ellenőrzést is végzett. Kifejtette a megyei bíróság, hogy a telephelyi ellenőrzésre vonatkozó szabályokat a KÖHÉM rendelet
30. §-a tartalmazza, ez azonban - a jogszabályi rendelkezésből következően - egy külön hatósági ellenőrzés, amely nem értelmezhető úgy, hogy a közúti ellenőrzés során megállapítottak feltárása végett szükséges. A telephelyi ellenőrzés egyébként a KÖHÉM rendelet
31. § /5/ bekezdés b/ pontja szerint a nemzetközi forgalomban (is) résztvevő járműre, és annak személyzetére vonatkozó - a jogszabályban, továbbá nemzetközi egyezményben, vagy megállapodásban meghatározott - követelmények megtartásának ellenőrzésére terjedhet ki. A kétfajta ellenőrzési mód a hivatkozott jogszabályi ellenőrzés alapján egymástól elkülönül. A bírság alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések a közúti ellenőrzésre vonatkozóan állapítanak meg a hatóság részére ellenőrzési kötelezettséget, hiányosság esetén pedig a KÖHÉM rendeletben írt eljárások lefolytatására adnak módot. A megyei bíróság álláspontja szerint helyesen akkor járt volna el a közlekedési hatóság, ha a közúti ellenőrzés megállapításai eredményeként felhívja a vállalkozót - bizonyítási eljárás keretében - az EK rendelet
32. cikk /3/ bekezdésének második fordulatára figyelemmel. A kimentési okokat - a felelősségi szabályokra is tekintettel mérlegelés alapján kellett volna eldöntenie, azaz, hogy a bírságot a gépkocsivezetővel szemben, vagy a vállalkozással szemben szabja ki. A megyei bíróság megítélése szerint a jelen ügy kapcsán teljesen indokolatlan és jogszerűtlen volt a telephelyi ellenőrzés, és annak során a gépkocsivezető által elkövetett szabályszegések és a telephelyi ellenőrzés hiányosságaira figyelemmel, az 1.300.000 Ftos összbírság kiszabása. Kifejtette a megyei bíróság, hogy a bírságolás alapjául szolgáló 57/
33. /III. 31./ Kormányrendelet
34. §-ának harmadik táblázata
35. pontja ad lehetőséget arra, hogy a jármű üzembentartóját - a jármű vezetőjére vonatkozó vezetési és pihenőidő előírások megtartásához kapcsolódó rendelkezések megsértése miatt - 600.000 Ft összegű bírsággal sújtsák; ez hivatkozik vissza az EK rendelet
36. cikkében írt felelősségi szabályra. Ezen túlmenően a külön pontokban a vezetési időkre vonatkozó feltételek betartása miatti bírságtételek külön-külön a vállalkozással szemben nem alkalmazhatóak. A táblázat 1., 2.,
37. és
38. pontjában írt szabályokat kizárólag a gépjárművezető sértheti meg, azok a vele szembeni bírságolás során alkalmazhatók. Az új eljárásra vonatkozóan a megyei bíróság előírta, hogy az elsőfokú hatóságnak a közúti ellenőrzés megállapításai alapján kell az eljárást lefolytatnia. Ebben a körben köteles vizsgálni a vállalkozás EK rendelet
39. cikk /2/ és /3/ bekezdése szerinti felelősségét, illetőleg annak kimentési jogszerűségét. Az EK rendelet
40. cikk /1/, /2/ bekezdése szerinti felelősségmegállapítás esetén jogosult a hatóság a felperesi társasággal szemben bírság kiszabására az 57/
41. /III. 31./ Kormányrendelet
42. §
43. számú táblázat
44. pontja alapján. Amennyiben a felperesi társaság felelőssége a
45. cikk szerint nem állapítható meg, úgy a közigazgatási bírság címzettje a gépkocsivezető lehet. A telephelyi ellenőrzésre vonatkozó megállapításokat teljes egészében figyelmen kívül kell hagyni. Telephely-ellenőrzést a közlekedési hatóság a KÖHÉM rendelet alapján folytathat, ez azonban külön hatósági eljárásnak minősül, amely során tett megállapítások az alapul szolgáló rendelkezések szerint szankcionálhatók. A telephely-ellenőrzés önálló hatósági ellenőrzésfajta, és az nem képezheti jogszabályi felhatalmazás hiányában a közúti ellenőrzés által feltárt tényállások bizonyítását. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan - a hatályon kívül helyezés mellett - a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a KÖHÉM rendelet
46. és
47. §-át, az EK rendelet
48. cikkében foglaltakat, a Kkt.
49. § /4/ bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
50. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
51. §-át, és a 43/
52. /IV. 4./ GKM rendelet
53. § /2/ bekezdését. Kifejtette, hogy a megyei bíróság álláspontjával szemben a KÖHÉM rendelet rendelkezései alapján lehetőség van a közúti ellenőrzés és a telephelyi ellenőrzés egy eljáráson belül történő alkalmazására, ha az a tényállás tisztázása szempontjából indokolt; ezt a Ket.
54. § /1/, /4/ és /5/ bekezdése is lehetővé teszi. A perbeli ügyben a bizonyítási eljárás nem volt megkerülhető. Hibásnak tekinthető az a nézet, hogy a telephelyi ellenőrzés csak önálló ellenőrzési tevékenység keretében végezhető, hiszen akkor kellő bizonyítás hiányában kellene a döntést meghoznia az elsőfokú hatóságnak. A hatóság által végzett ilyen jellegű telephelyi ellenőrzésnek nem az a célja, hogy újabb tényállásokat állapítson meg, hanem a bizonyítás. Amennyiben azonban újabb tényállások merülnek fel a közúti ellenőrzés bizonyításaként végzett telephelyi ellenőrzések kapcsán, a hatóság természetesen nem kerülheti meg azok szankcionálását. Megjegyezte azt is, hogy egy-egy tényállás kettős szankcionálásához is vezethetne, ha külön bírságoló határozat születne a közúti ellenőrzés alapján, majd egy újabb - a telephelyi ellenőrzést követően -, ugyanarra a jogszabálysértés-típusra vonatkozóan. Az alperes álláspontja szerint jogszabálysértően értelmezte a megyei bíróság a bírságrendelet
55. § harmadik táblázatának rendelkezéseit. A táblázat 1-
56. pontjának ilyen szűk értelmezése miszerint az azokban foglalt tényállások megvalósulása esetén kizárólag a gépjárművezető vonható felelősségre - ellentétben áll a felelősség-megosztási szabályokkal, így mind a Kkt.
57. § /4/ bekezdésével, mind az EK rendelet
58. cikk /3/ bekezdésével. A jogszabályi hierarchia alapján nem fogadható el, hogy egy végrehajtási rendelet lerontsa a törvényi szintű magyar szabályozást és az anyagi jogi uniós szabályt. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
59. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal lényegében a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján nem volt vitás, hogy a felperes alkalmazásában álló gépjárművezető - a felperes üzemeltetésében lévő gépjárművet vezetve - a folyamatos vezetési időre és az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályokat megsértette. A Kkt.
60. § /1/ bekezdés a/, c/ és d/ pontja a következőket mondja ki. Az e törvényben, valamint külön jogszabályban a/ meghatározott engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi, vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és személyszállításra), c/ a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló
61. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben és e törvényben a vezetési időre, a megszakításra és pihenőidőre, továbbá a
62. évi IX. törvénnyel kihirdetett nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló kihirdetett Európai Megállapodásban (AETR) a vezetési időre, a megszakításra és pihenőidőre, d/ a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló,
63. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendeletben és az e törvényben a menetíró készülék és tachográf korong használatára, vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A Kkt.
64. § /4/ bekezdése értelmében az /1/ bekezdésben foglalt rendelkezések megsértőivel szemben 50.000 forinttól 800.000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét külön jogszabály határozza meg. Amennyiben az /1/ bekezdésében foglalt rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a meghatározott bírság összegét a felelősök között felelősségük arányában meg kell osztani. A közúti közlekedéssel kapcsolatos, egyes bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 45/
65. /VI. 23./ GKM rendelet /a továbbiakban: Rendelet/
66. § /2/ bekezdés ba/ pontja lehetővé teszi, hogy a bírságolási eljárást az eljáró hatóság a szállítási (fuvarozási) tevékenységet végző jármű tulajdonosával, üzembentartójával, bérlőjével vagy a jármű vezetőjével szemben folytassa le. Helytállóan utalt a megyei bíróság arra, hogy a feltárt jogsértésekért az Egyezmény
67. cikke és az EK rendelet
68. cikk /3/ bekezdése a szállítási vállalkozáshoz telepíti a felelősséget abban az esetben is, ha a szabálysértést a járművezető követi el. Az EK rendelet
69. cikk /3/ bekezdése azonban tartalmazza azt is, hogy a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a szállítási vállalkozásokat teljes mértékben felelősnek tartsák, a tagállamok ezt a felelősséget attól tehetik függővé, hogy a szállítási vállalkozás az /1/ és /2/ bekezdésben foglaltakat megsértette-e. A tagállamok figyelembe vehetnek bármely bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szállítási vállalkozást ésszerűen nem lehet az elkövetett jogsértésért felelősnek tekinteni. Az EK rendelet
70. cikk /2/ bekezdése tartalmazza a szállítási vállalkozás munkaszervezési, utasítási és ellenőrzési kötelezettségét. A felperes mind a közigazgatási, mind a peres eljárásban kimentési okként hivatkozott arra, hogy ezen kötelezettségeinek megfelelően eleget tett, ezt azonban az eljárt közigazgatási szervek nem vizsgálták. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, a munka- és pihenőidőre, a menetíró készülék használatára, működtetésére vonatkozó szabályok betartása a munkáltató és a járművezető felelőssége is, függetlenül attól, hogy az uniós jog a felelősséget a szállítási vállalkozáshoz telepíti. Az ellenőrzés időpontjában hatályos Kkt.
71. § /4/ bekezdése lehetővé teszi a bírság felelősség arányában történő megosztását, igaz, hogy annak módjához semmiféle útmutatót nem ad. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséget, annak arányát az eljáró hatóságoknak nem kell vizsgálni és szükség szerint a bírság összegét a felelősök között, felelősségük arányában megosztani. A EK rendelet
72. cikk /2/ és /3/ bekezdéséből egyértelműen következik, a szállítási vállalkozás nem zárható el annak bizonyításától, hogy az elkövetetett jogsértésért nem vagy csak részben tehető felelőssé. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a bírságolás célja a tényleges jogsértő szankcionálása. A közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/
73. /III. 31./ Kormányrendelet szerint, a megállapított jogsértésekhez kötelezően meghatározott összegű bírság kiszabása kapcsolódik, ebből azonban nem következik az, hogy a bírság-mérték keretei között arányosításra nem kerülhet sor. Az alperes nem vizsgálta a gépjárművezető felelősségét, illetve a felelősség megosztásának arányát. Téves jogi álláspontja miatt a felelősség megosztásának lehetőségét eleve kizárta, ezért a folyamatos vezetési idő túllépése és az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megsértése miatti felelősség kérdésében hiányos, nem megfelelően tisztázott tényállás alapján döntött. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező döntésével. Jogszerűnek értékelte a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságnak az új eljárás tekintetében adott iránymutatását is, kivéve a telephelyi ellenőrzéssel kapcsolatosan kifejtetteket, mert annak adatai a tényállás feltárása során figyelembe vehetők. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
74. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a felperesnek igazolt perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt a 6/
75. /VI. 26./ IM rendelet
76. § /1/ bekezdése és
77. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
78. március
79. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő