alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei 9.K.30.018/2009/6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg
alperesnek 150.000 /
az százötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra 2.500.000 /
az kettőmillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2001.-
adókülönbözet összege, továbbá járulékosan: adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme,
általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával
adóalapját becsléssel állapította meg, és
adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv./ 28.§-ának /1/ bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
elsőfokú adóhatóság - bizonyítékok hiányában - nem fogadta el a felperes
on hivatkozását, hogy
ellenőrzött időszak kezdetén tagi hitelek visszafizetéséből, a lakásában tartott, 122.000.000 Ft megtakarítása volt, továbbá hogy magánkölcsönöket vett volna fel.
elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében a felperes előadta, hogy D.Cs.nevű magánszemélytől 2003. szeptember 1-jén 50.000.000 Ft, október 20-án pedig 100.000.000 Ft kölcsönt kapott, a pénzkölcsön forrása bűncselekményből származott. A fellebbezési eljárás során benyújtotta a Legfelsőbb Bíróság ... számú ítéletét, amellyel - a szintén csatolt kölcsönszerződésekkel együtt - e hitelek fedezetét kívánta igazolni.
alperes a
elsőfokú határozatot megváltoztatta, és elévülés okán a 2001. évre vonatkozó megállapításokat törölte, egyebekben -
indokolás kiegészítése mellett - helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy a felperes fellebbezésében új tényt állított, a kölcsönvett összegek forrására
ellenőrzés során nem hivatkozott, ami
ok hitelességét teszi kétségessé. A Legfelsőbb Bíróság büntető tanácsa ítéletéből
alperes szerint nem állapítható meg, hogy
összegek a felperes részére ténylegesen átadásra kerültek. Nem bizonyított hitelt érdemlően, hogy a bűncselekményből származó pénz hogyan került a felperes birtokába. Mindezek alapján a kölcsönszerződésekben megjelölt összegek rendelkezésre állását
alperes nem fogadta el.
egészségügyi hozzájárulással /eho/ kapcsolatosan a fellebbezésben foglaltakra
alperes
egészségügyi hozzájárulásról szóló
on rendelkezésére, hogy
egyéb jövedelem nem képez járulékalapot,
t állapította meg, hogy a felperesnek
egyéb jövedelem után százalékos eho fizetési kötelezettsége állt fenn. A felperes keresetében elsődlegesen
alperes határozatának
elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és
elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan
alperes határozatának a keresete szerinti megváltoztatását és a terhére előírt megállapítások törlését kérte. Álláspontja szerint 2002., 2003. évekre százalékos eho adónemben
adóhatóság a 2003. december 31-ig hatályos Eho.tv. 33.§-ának /1/ bekezdése,
Szja.tv. 49.§-a megsértésével rendelkezett. Sérelmezte, hogy
adóhatóság határozatát
.§-ának /4/ bekezdése, 109.§-ának /1/ és /3/ bekezdései megsértésével hozta meg, ugyanis tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, amelynek a hiányában megalapozott döntés nem hozható. Kifejtette, hogy
adóhatóság megállapításait a D. Cs-val megkötött kölcsönszerződéseivel kapcsolatosan jogszabálysértően, a bizonyítékok téves, és okszerűtlen értékelésével hozta meg. A felperes a per első tárgyalásán keresettel támadta továbbá a határozatok
on részeit is, amelyek a vizsgált időszak kezdetén a megtakarításaira vonatkoztak.
elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes a keresetindításra nyitva álló határidőn túl terjesztette ki keresetét
on határozatrészekre, amelyek a vizsgált időszak kezdetén a megtakarításaira vonatkoztak, álláspontja szerint e kereset kiterjesztés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 335/A.§-ának /1/ bekezdése értelmében meg nem engedett keresetmódosítás.
Eho.tv. 3.§-ának /1/ bekezdés a/ pontja,
Szja.tv. 28.§-ának /1/ bekezdése, 49.§-ának /1/ bekezdése, a Tbj.tv. 4.§-ának k/ pontja alkalmazásával
elsőfokú bíróság
t állapította meg, hogy a felperes terhére egyéb jövedelme után, 2002. és 2003. adóévekre
alperes helytálló jogalkalmazással és jogértelmezéssel állapított meg egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget.
elsőfokú bíróság megalapozatlannak minősítette a felperes keresetét a D.Cs-val kapcsolatos kölcsön vonatkozásában is. Álláspontja szerint a kölcsönszerződések önmagukban nem alkalmasak annak igazolására, hogy a pénzösszegek
adózó részére átadásra kerültek. A szerződések hitelességét, illetve a felperes szavahihetőségét kérdőjelezi meg
, hogy a kölcsönnyújtó személyét és a kölcsönök összegét
adózó csak a fellebbezésében jelölte meg, és a kapcsolódó okiratokat csak a jogorvoslati kérelem előterjesztését követően nyújtotta be, illetve, hogy jövedelmeire különböző időpontokban eltérő nyilatkozatokat tett. A büntető bíróság ítéletének indokolása pedig kizárja
t a felperesi állítást, amely szerint a kölcsön forrása bűncselekményből származó volt.
elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján, a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdésére figyelemmel, arra a meggyőződésre jutott, hogy a másodfokú hatóság határozatában a felperes által hivatkozott kölcsön vonatkozásában helyes tényállást állapított meg, ezért teljesen indokolatlannak minősítette D.Cs. tanúkénti meghallgatását, akinek
idézhető címét a tárgyalás berekesztésének időpontjáig sem jelentették be. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen
elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint jogszabálysértően nem értékelte
elsőfokú bíróság a vizsgálati időszak kezdeti időpontjában megvolt megtakarításaival kapcsolatos határozatrészre előterjesztett keresetét, megsértve ezzel a Pp. 335/A.§-át. Kifejtette, hogy a D.Cs.kölcsönével kapcsolatos határozati rész és kereset kapcsán
elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a meglévő okiratokat, bizonyítékokat, megsértette továbbá
Eho.tv. 3.§ /1/ bekezdés a/ pontját,
Szja.tv. 28.§-át, 49.§-ának /2/ bekezdését is a százalékos mértékű eho felszámításának körében.
alperes érdemi ellenkérelmében
ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy
elsőfokú bíróság nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, amely a valóságnak megfelelően tartalmazta felperesnek a perindítási határidőn belül előterjesztett keresetét, továbbá keresetének a per első tárgyalásán történt kiterjesztését. A keresetlevelet
elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni /Pp. 330.§ /2/ bekezdés/. A felperes a keresetét legkésőbb
első tárgyaláson [141.§ /1/ bek.] változtathatja meg. A keresetet
onban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni /Pp. 335/A.§ /1/ bekezdés/. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kereset-kiterjesztés körében
elsőfokú bíróság a tényeket helytálló jogszabályhelyekkel ütköztette, és helyes jogértelmezéssel döntött akként, hogy a Pp. 335/A.§-ának /1/ bekezdése alapján a felperes perindításra nyitva álló határidőn túli kereset-kiterjesztésében foglaltakat nem vizsgálhatta.
.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha
adóhatóság megállapítása szerint
adózó vagyongyarapodásával és
életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban
adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,
adóhatóság
adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel
ismert és adóztatott jövedelmekre is
adóhatóságnak
t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és
életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
.§-ának /2/ bekezdése alapján
adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,
onban
.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz
adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapított meg adókülönbözetet a felperes terhére. E pertípusban,
úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is /a Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy
okat a bíróság valónak fogadja el.
elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban
adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség, és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást,
eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, benyújtott bizonyítékaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy
alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét igazolta,
adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes
onban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem bizonyította. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést
onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta, hogy felperes a kölcsönnel kapcsolatos perbeli előadását kétséget kizáróan, aggálytalanul nem bizonyította, továbbá logikusan és okszerű értékelte
a körben előtárt bizonyítékokat is. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett
elsőfokú bíróságnak
zal a döntésével is, hogy
adóhatóság
alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság a 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest, 2010. január 28. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.