← Magyarország

Pf.21768/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla

  1. Pf. 21.768/2009/
  2. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Sági János jogtanácsos által képviselt Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság ( 8000 Székesfehérvár, Deák Ferenc u.
  3. ) I.r. és dr. Goldea Zsuzsanna ügyész által képviselt Legfőbb Ügyészség ( 1055 Budapest, Markó u.
  4. ) II.r. alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
  5. május
  6. napján kelt
  7. P. 21.551/2008/
  8. számú ítélete ellen a felperes
  9. október
  10. napján
  11. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 ( tizenöt ) napon belül 15.000 ( tizenötezer ) forint másodfokú perköltséget. A pártfogó ügyvédi díjat és a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes
  12. július
  13. napján jegyzőkönyvbe mondott kereseti kérelmében 28.000.000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadta, hogy a Székesfehérvári Városi Bíróság
  14. április
  15. napján meghozott és
  16. április
  17. napján jogerőre emelkedett
  18. B. 1001/2007/
  19. számú ítéletével felmentette őt 3 rb kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt emelt vád alól, de a büntetőeljárás miatt jelentős vagyoni és nem vagyoni károk érték. A Móri Rendőrkapitányság nyomozott az ügyében, és
  20. december 10-én az egyik intézkedő rendőr megütötte. Az emiatt tett feljelentésére az eljárást megszüntették. A másik rendőr a felperes volt házastársának, aki az intézkedést kérte, azt tanácsolta, hogy súlyos bűncselekmény miatt tegyen feljelentést ellene, mert egyébként a rendőrök megütik a bokájukat. Így került sor a kiskorú veszélyeztetése miatti feljelentésre. Előadta, hogy rendőröknek nem volt joguk a lakásán intézkedést foganatosítani, ezzel megsértették a rendőrségről szóló törvényt és a „magántulajdon védelméről” szóló törvényt. Állította, hogy a kiskorú veszélyeztetése miatti feljelentést
  21. november
  22. napjára visszadátumozták, mert ezt megelőzően is jártak kint a rendőrök a felperes lakásán. A visszadátumozás indoka pedig az volt, hogy a felperes feljelentése elutasítható legyen arra alapozva, hogy ellene már folyik büntetőeljárás. A rendőrség azzal is kárt okozott, hogy
  23. december
  24. napján a Fejér Megyei Hírlapban egy cikk jelent meg, ami a felperest úgy állította be, mintha bűncselekményt követett volna el. Emiatt a lakóhelyén az egész falu a szájára vette, társadalmilag ellehetetlenült. További sérelem volt, hogy a rendőrségi szakértő, amikor gyermekeit vizsgálta, a felperessel tiszteletlenül beszélt több ember előtt. E szakértővel szembeni kifogásait folyamatosan hangoztatta, de új szakértőt nem jelöltek ki. A nyomozás során a felperes által indítványozott tanúkat nem hallgatták ki, csak a bírósági eljárásban. A volt felesége ellen amiatt is feljelentést tett, mert az egyik közös gyermeket többször bántalmazta, illetve mert az ő biztatására egy másik gyermekük megpofozott egy személyt. A feljelentését azonban elutasította mind a rendőrség, mind az ügyészség. A rendőrség azzal is kárt okozott, hogy lényegében elüldözte a saját lakásából. A felperes tanúként kihallgatott fiával a nyomozás során egy üres papírt írattak alá, a törvényes képviselője pedig nem volt jelen. Nem volt szembesítés és helyszíni szemle. Sérelmezte, hogy tőle ujjlenyomatot és DNS mintát vettek. Bűnpártolásnak minősül, hogy a volt felesége által a sérelmére elkövetett cselekmények miatt nem jártak el. A II.r. alperesnek az iratok alapján észlelnie kellett volna, hogy a rendőrség milyen jogsértéseket követ el, de az ennek megakadályozásához szükséges intézkedéseket elmulasztotta. Kára abból eredt, hogy lakóhelyén rossz hírét keltették, a rendőrök megalázták, idegileg kikészült, bár ez utóbbi miatt nem fordult orvoshoz. Az I.r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy eljárása mindvégig törvényes volt, betartotta a Be. szabályait. Jogellenesség hiányában kártérítési felelősség nem terheli.
  25. november
  26. és december
  27. napján a felperes lakásán valóban eljártak a rendőrök, mert a felperes leánya, volt felesége illetve nevelt gyermeke rendőri intézkedést kért a felperes magatartását sérelmezve. A rendőrséget a helyszínre kihívták, ez törvényes alapot szolgáltat a lakásba való belépésre. Az utolsó esetben a felperes nem volt hajlandó személyazonossága igazolására, ezért őt a rendőrök az Rtv.
  28. §

(2)bekezdés a) pontja alapján elő kívánták állítani. A felperes útközben meggondolta magát, átadta a személyigazolványát, ezért a rendőrök elálltak az előállítástól.
  1. november
  2. napján a felperes volt házastársa kiskorú veszélyeztetése miatt feljelentést tett a felperessel szemben. A számítógépes nyilvántartási rendszerre tekintettel nincs lehetőség a dátumok utólagos kiigazítására. A felperes a gyanúsítás miatt ellenvetéssel élt, amit az I.r. alperes elutasított. A nyomozást végül a Székesfehérvári Rendőrkapitányság folytatta le, majd a felperessel szemben vádat emeltek. A felperes a rendőri bántalmazás miatt feljelentést tett, az eljárást a Fejér Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal bűncselekmény hiányában megszüntette. Az előzmények ismertetése után kifejtette, hogy egy jogszerűen indított és lefolytatott büntetőeljárást követő felmentő ítélet nem jelent automatikus jogalapot a kártérítési felelősség megállapítására, a büntetőeljárás jogszerűen és ügyészi irányítás mellett folyt. Részéről a felróhatóság is hiányzik nem terheli kirívóan okszerűtlen mérlegelés, vagy nagyfokú gondatlanság. A felperes által megjelölt összegszerűséget eltúlzottnak minősítette, de jelezte, hogy az sem állapítható meg, hogy a felperest mely sérelemből milyen összegű kár érte. Az újságban megjelentek miatt a felelősség a szerkesztőséget terheli. A II.r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte a felperes perköltségben marasztalása mellett. A keresetlevél ismeretében előadta, hogy nem állapítható meg, a II.r. alperes mely konkrét jogellenes és felróható magatartásával pontosan milyen összegű kárt okozott. Vitatta tehát mind a jogalapot, mind az irreálisan magas összegszerűséget. Állította, hogy a keresetlevélben a II.r. alperes tekintetében konkrét tényállás nincs. A jogalap azért hiányzik, mert a felmentés önmagában nem jelent automatikus alapot a keresetindításra. Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén lehet megállapítani. A Ptk.
  3. §
(1)bekezdésében szabályozott kártérítési felelősség négy eleme közül hármat a jogellenességet, a kárt ( annak összegszerűségét ) és az okozati összefüggést a felperesnek kell bizonyítani. Vitatta, hogy bármely tevőleges vagy mulasztásos ügyészi tevékenység összefüggésben állna a felperesnek a lakókörnyezetében kialakult mikénti megítélésével. A felperes esetleges rossz híre a lakókörnyezetében a családi viszály következménye. Nem tanúsított jogellenes magatartást. A büntetőeljárásban végzett tevékenysége - intézkedése a nyomozás során, vádemelés, vádképviselet számára törvény előírása folytán kötelező, nem lehet jogellenes. A vádemelés a bizonyítékok mérlegelésén alapult. A nyomozás során beszerzett terhelő bizonyítékok elegendőek voltak a vádemeléshez, a pszichológus szakértő véleménye összhangban állt a családtagok által előadottakkal. A felperes lakóhelyén működő közintézményekben dolgozó személyek ( pedagógusok, családgondozók ) tanúkénti kihallgatását a Fejér Megyei Bíróság írta elő a hatályon kívül helyező végzésében, az ebből eredő felperesi sérelem nem hozható összefüggésben a II.r. alperes tevékenységével. A megismételt eljárásban a bíróság tanúként kihallgatta azt a két személyt, akikre a felperes mint mentő tanúkra hivatkozott, de e két személy vallomása önmagában nem lett volna elegendő egyéb tanúvallomások és adatok bizonyító erejének gyengítésére. A Fejér Megyei Bíróság 2009. május 25. napján meghozott 27. P. 21.551/2008/18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 30.000 Ft, a II.r. alperesnek 34.480 Ft perköltséget. A Ptk. 339. §
(1), 349. §
(1)és
(3)bekezdéseinek ismertetése után az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság által tévesnek ítélt vádemelés önmagában nem elegendő a nyomozó és vádhatóság felróható magatartásának megállapításához, csak az esetben, ha ehhez a tények kirívóan okszerűtlen értékelése, lényeges anyagi vagy eljárási szabálysértés társul. Az elsőfokú bíróság ennek vizsgálatát végezte el. A felperes kifogásolta, hogy az I.r. alperes elegendő bizonyíték hiányában indított ellene eljárást. A büntetőeljárás megindításakor azonban a nyomozó hatóság mérlegelési jogkört gyakorolva dönt, melyhez nem szükséges a bizonyosság, elegendő annak valószínűsítése, hogy bűncselekmény történt, annak elkövetésével meghatározott személy valamely tény alapján összefüggésbe hozható. A perbeli esetben a felperes volt házastársa a felperes és közte lezajlott veszekedésről, a felperes agresszív fellépéséről tett nyilatkozatot a feljelentésében, ami megalapozta a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alapos gyanúját azzal, hogy azt a felperes követette el. A nyomozás elrendelését követően meghallgatott tanúk ( a felperes fia, nevelt lánya ) a családgondozásra hivatott szervezet írásbeli nyilatkozata alátámasztotta az alapos gyanút, amit tovább erősített a pszichológus szakértő véleménye. Az így rendelkezésre álló bizonyítékokat a II.r. alperes elegendőnek minősítette a vádemeléshez. Az utóbb tévesnek bizonyult vádemelés azonban felróhatóságot nem alapoz meg. E körben az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy a Székesfehérvári Városi Bíróság
  1. B. 768/2006/
  2. számú ítéletével a bizonyítékok alapján a felperessel szemben emelt vádat alaposnak találta. A hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásban további tanúk vallomása alapján történt a tényállás megállapítása, és a felmentő ítélet meghozatala. Az elsőfokú bíróság tehát azt az álláspontot foglalta el, hogy a nyomozás elrendelésekor az I.r. alperes, a vádemeléskor a II.r. alperes jogellenes és felróható magatartást nem tanúsított. Nem tartozik a kártérítési perben eljáró bíróság hatáskörébe annak felülvizsgálata, hogy a nyomozó hatóság milyen bizonyítási eszközöket, milyen sorrendben alkalmazott, a büntetőeljárási törvény a hatóság számára e körben kötelező rendelkezést nem tartalmaz. A nyomozás taktikája, célszerűsége polgári perben nem vizsgálható. A felperes a nyomozás során valóban kérte több személy tanúkénti kihallgatását a fiát érintő történésekre, de ezek az indítványai nem a feljelentés szerinti események tisztázására irányultak. A sajtóban egy rendőrségi intézkedésről megjelent hír az érintett személyek nevének, adatainak közlése nélkül önmagában nem jogsértő, különösen nem az adatot szolgáltató I.r. alperes részéről. A rendőrségről szóló
  3. évi XXXIV. törvény ( Rtv. )
  4. §
(1)bekezdése értelmében a rendőrség feladatának ellátása során a személyes szabadsághoz, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a tulajdonhoz fűződő jogokat a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja, míg a 39. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendőr magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül felsorolt eseteket kivéve nem léphet be, a kivételek között szerepel a segélyhívás. A felperes által sérelmezett esetek mindegyikében a rendőri intézkedést a családtagok segélyhívása előzte meg, vagyis a felperes lakóházába a belépés jogszerű volt. A felperes állította, hogy házastársa feljelentését visszadátumozták. Ezt az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert a nyomozó hatóság
  1. ( helyesen
  2. ) november
  3. napján rendelte el a szakértői vélemény beszerzését, december 7-én tanúként hallgatta ki a felperes fiát és nevelt lányát, egyidejűleg fax útján intézkedett az oktatási intézmények felé, ahonnan a válasz december 9-i keltezéssel megérkezett. A nyomozás tehát már folyt, nyomozati cselekményeket foganatosítottak a december 10-i incidenskor. Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság azt a felperesi álláspontot, hogy a nyomozást
  4. január
  5. napjáig be kellett volna fejezni, a nyomozás határidejét a Be.
  6. §
(1)bekezdésében biztosított módon a Székesfehérvári Városi Ügyészség
  1. január
  2. napján kelt Fvk. 8.515/2005/1/I. számú határozatával meghosszabbította, az I.r. alperesnek
  3. március
  4. napjáig volt lehetősége a nyomozás befejezésére. A felperes súlyos jogsértésnek minősítette, hogy fiával a nyomozó hatóság egy üres lapot íratott alá, tényleges vallomást tőle nem vettek fel. A gyermek ilyen tartalmú állítását azonban egyértelműen cáfolja az az egyszerű rátekintéssel is megállapítható körülmény, miszerint az aláírása több oldalon különböző helyeken szerepel, egyes helyeken valóban a lap alján, máshol viszont a szövegbe ágyazottan. E tények értékelése mellett az elsőfokú bíróság nem állapított meg jogellenes magatartást az I.r. alperes nyomozati tevékenységével összefüggésben. Az elsőfokú bíróság azt sem minősítette jogellenes magatartásnak, hogy a felperes által a volt feleségével szemben tett feljelentéseket elutasították az alperesek, mert az akkor rendelkezésükre álló tényeket, bizonyítékokat nem mérlegelték okszerűtlenül, célszerűtlenül. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per nem szolgálhat újabb jogorvoslati fórumként, vagyis nem eredményezheti a jogerősen elbírált jogviták ismételt felülvizsgálatát. Végül az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a felperes a per során kárának összegét ugyan megjelölte, de annak bekövetkezését nem bizonyította, e tárgyban bizonyítási indítványt felhívás ellenére nem terjesztett elő, a bizonyítatlanság következményeit a Pp.
  5. §
(3)és 164. §
(1)bekezdései alapján viselnie kell. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján marasztalta az alperesek költségében, míg a le nem rótt illetékről akként rendelkezett, hogy azt felperes költségmentessége folytán az állam viseli ( 6/
  1. ( VI.
  2. ) IM rendelet
  3. § ). A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte és az alperesek kereseti kérelmének megfelelő egyetemleges marasztalását a Pp.
  4. §-ában megfogalmazott törvénysértésekre tekintettel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nem folytatta le teljes körűen, a rendelkezésére álló bizonyítékokból nem okszerű következtetést vont le, döntése nem megalapozott. A felperes számára fontos tanúkat az elsőfokú bíróság nem hallgatott meg, a szakértői véleményt nem megfelelően értékelte, abból helytelen következtetést vont le. A Ptk.
  5. és
  6. §-ai szerinti kártérítési felelősséggel kapcsolatos következtetések nem helytállóak. Ha a nyomozás során helyesen és okszerűen mérlegelik a bizonyítékokat, megállapítható lett volna a felperes ártatlanságának a vélelme, nem lehetett volna kiskorú veszélyeztetésével gyanúsítani. Ha a nyomozás során a szakértői véleményben rögzítetteket helyesen értékelik, nem került volna sor a felperes gyanúsítására. A bíróság is rögzítette, hogy a tanúvallomások között számos ellentmondás van, melyek feloldása nem történt meg. A felperes álláspontja szerint felmerül a gyanú a hamis tanúvallomásra. A felperes ellen törvénytelen eljárást folytattak, ez az iratokból egyértelműen megállapítható, és igazolódott, amikor a felperes elvált, és a két kiskorú gyermekét nála helyezték el. Mindezek alapján a károkozó jogellenes és felróható magatartás megállapítható, ebből adódott a károsulti oldalon bekövetkezett kár, és megállapítható a kettő közötti okozati összefüggés. A felperes a kár összegét megjelölte, de annak megállapítását bírói mérlegelés körébe utalta. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte az alperesek károkozó magatartásának, a felperest megillető indokolt és jogos kár mértékének megállapítását. Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy
  7. december 7-i tanúkihallgatáson két személy is megerősítette a késsel történt hadonászást, fenyegetést, és a felperes volt házastársa tanúvallomásában a gyermekek jelenlétében történő ököllel való bántalmazásról is nyilatkozatott. Ilyen esetekben mindig nehéz a nyomozó hatóság feladata, hogy az érdekeltek ellentétes nyilatkozata mellett helyes következtetést vonjon le. A II.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében szintén az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes a fellebbezésében megismételte azokat az előadásokat, amelyeket az elsőfokú bíróság az ítéletben már értékelt, és megfelelő, részletes indokolással elutasította a keresetet. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból okszerű, megalapozott következtetést vont le. Helyesen állapította meg, hogy a nyomozó hatóság és a vádhatóság mérlegelését nem mérlegelheti felül, helyesen következtetett a jogellenesség és a felróhatóság hiányára. A fellebbezésben hivatkozott Pp.
  8. §-a nem törvénysértésre utal, hanem a fellebbezés tartalmi követelményeit szabályozza, ezért az erre történt hivatkozás értelmezhetetlen. A felperes fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt jogerőre emelkedett rendelkezése ( Pp.
  9. §
(4)bekezdés ), a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében felülbírálta. A felperes fellebbezése a következők szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetései is helytállóak. A másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonít annak a körülménynek, hogy az elsőfokú bíróság több esetben tájékoztatta a felperest arról, hogy tényállításai tekintetében a bizonyítás a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében őt terheli (
  1. november
  2. napján felvett 11.,
  3. február
  4. napján felvett 14.,
  5. április
  6. napján felvett
  7. sorszámú jegyzőkönyv ). A felperesnek lényegében bizonyítási indítványa nem volt, az általa hivatkozott büntetőeljárás iratainak beszerzésére a II.r. alperes tett indítványt (
  8. sorszámú beadvány ). A felperesnek a polgári perben sem tanú-, sem szakértői, sem okirati bizonyításra nem volt indítványa. A beszerzett büntető előzményi iratból a felperes által sérelmezett körülmények nem állapíthatók meg. A felperessel szemben a kiskorú veszélyeztetése miatti feljelentést a volt házastársa
  9. november
  10. napján tette meg, a nyomozást
  11. november
  12. napján rendelte el a Móri Rendőrkapitányság, és
  13. január
  14. napján a Székesfehérvári Városi Ügyészség FKV 8515/2005/1/I. szám alatt
  15. március
  16. napjáig meghosszabbította. Az iratismertetés - ekkor már a Székesfehérvári Rendőrkapitányság előtt -
  17. március
  18. napján történt meg, tehát az I.r. alperes a nyomozás elrendelésére, határidejére vonatkozó előírásokat megtartotta. Minden alapot nélkülöz az az előadás, hogy fiával tanúkénti kihallgatásakor csak üres lapot ( lapokat ) íratott volna alá a kihallgatást foganatosító rendőr. A három oldal terjedelmű jegyzőkönyvnek minden lapját aláírta a tanú, egy lapot két helyen is, két helyen pedig úgy, hogy alatta géppel kipontozva szerepel az aláírás helye. Kihallgatásánál - bár akkor csak 16 éves volt - egyik szülője sem volt jelen, ezt azonban a Be.
  19. §-ának a perben releváns időben hatályos szövege nem írta elő. Hogy nevezett
  20. december
  21. napján mit mondott el, az a felperes terhére miként volt értékelhető, illetve hogy a családon belüli helyzete változása révén utóbb a bíróság előtt az alapeljárásban milyen vallomást tett, hogy a vallomástételt a megismételt eljárásban megtagadta, az alperesek jogellenes magatartása körében nem értékelhető. Tényszerűen a nyomozás során kirendelt pszichológus nem biztosította a felperesnek a vizsgálaton történő részvételt, törvényes képviselőként jelen lehetett a felperes volt házastársa. A szakértői vélemény szerint a felperes megjelent a vizsgálatkor, és indulatosan fogalmazta meg azt az igényét, hogy azon részt kíván venni. Nincs viszont bizonyíték arra, hogy a felperessel szemben tiszteletlen magatartást tanúsított volna a szakértő, a felperes puszta előadása ennek elfogadására nem elegendő. A
  22. december 10-i rendőri intézkedésről a jelentés rendelkezésre áll. Eszerint a felperes nevelt lánya telefonon tett bejelentése alapján szállt ki a helyszínre két rendőr, és ott a felperes volt házastársa azt adta elő, hogy őt a felperes megrúgta, amit visszaadott. A rendőrök a felperest felszólították a személyigazolványa átadására, ezt azonban megtagadta, ezért a rendőrök elő kívánták állítani, és ettől csak azért tekintettek el, mert már a szolgálati gépkocsiban a felperes meggondolta magát, és átadta a személyigazolványát.
  23. december
  24. napján is történt rendőri intézkedés a felperes és a volt felesége közötti tettlegesség miatt. A felperes
  25. december
  26. napján feljelentést tett a Fejér Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, mert
  27. december
  28. napján a lakásán foganatosított rendőri intézkedés során az egyik rendőr gumibottal a bal kezére ütött. A
  29. március
  30. napján meghozott Nyom. 265/2005/
  31. számú határozat a hivatalos eljárásban történt bántalmazás vétsége miatti nyomozást megszüntette bizonyítottság hiányában. Az indokolás szerint a felperes előadásán túl a sérelmére elkövetett cselekmény megtörténtét semmilyen bizonyíték kellően nem támasztotta alá, illetve a felperes vallomását cáfoló tanúvallomás állt rendelkezésre. Nincs adat arra, hogy a felperes e határozattal szemben jogorvoslattal élt volna. A felperes ahogy a nyomozás során nem tudott hitelt érdemlő bizonyítékot megjelölni a rendőri bántalmazásra, úgy jelen eljárásban sem tette meg. A másik intézkedő rendőrt illetően is csak felperesi előadás volt, hogy ő milyen tanácsot adott a felperes volt házastársának. Erre az időre már a volt feleség a felperessel szemben a feljelentést megtette, sőt a nyomozó hatóság már tanúkihallgatást foganatosított, megkereséseket adott ki, szakértőt rendelt ki, és ez cáfolja azt az motivációt, amit a felperes e vonatkozásban megfogalmazott. A felperes gyanúsítotti kihallgatásakor valóban megnevezett három személyt névvel és címmel, közülük azonban csak kettőt jelölt meg tanúként, mégpedig arra, hogy a felperes fia a harmadikként megjelölt személyt az anyja biztatására megrugdosta. Mivel ezek a tanúk még a felperes szerint sem az ő terhére írt cselekményről tudtak volna nyilatkozni, a nyomozás során kihallgatásuk mellőzése indokolt volt. A felperes az általa hivatkozott újságcikket a periratokhoz nem csatolta. Annak tartalma ismeretlen maradt, így az abban megjelentek és az alperesek esetleges magatartása ( az újság részére adott tájékoztatás ) közötti összefüggésre sem vonható le következtetés. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alpereseket nem terheli a felperes által megjelölt tevékenységük miatt jogellenes magatartás, így a Ptk.
  32. §
(1),
(3)bekezdése esetén is irányadó Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerinti kártérítési felelősség egyik kötelező eleme hiányzik. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a büntetőeljárás megindításához és lefolytatásához az volt szükséges, hogy a felperes terhére rótt cselekmény miatt a bűncselekmény alapos gyanúja fennálljon, és ez meg is valósult. Hiszen ha nem így lett volna, a büntetőeljárást ez okból meg kellett volna szüntetni, azonban ilyen döntést a büntetőügyben eljáró bíróság a megismételt eljárás során sem hozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése és 254. §
(3)bekezdés második mondata alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pervesztes felperes a Pp. 239. §-ára figyelemmel a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében köteles az I.r. alperes képviseletével felmerült jogtanácsosi munkadíjat ( Pp. 75. §
(2)bekezdés ) megtéríteni. A felperes számára engedélyezett költségmentesség ( Pp. 84. §
(1)bekezdés a) pont ) folytán a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. ( VI. 26. ) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a szerint az állam viseli. A pártfogó ügyvéd díjával kapcsolatos rendelkezés a Pp.
  2. §
(2)bekezdésén alapult. ,
  1. március
  2. Dr. Tölg-Molnár László sk. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hőbl Katalin sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.