DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.793/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla a dr. Hock Miklós ügyvéd (Nyíregyháza, Holló utca
- szám) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Görömbeiné dr. Balmaz Katalin ügyvéd (Nyíregyháza, Szűrszabó utca
- szám) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (címe) II. rendű, és III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.P.21.134/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a felperes és a III. rendű alperes között fennálló vagyonközösség elszámolására vonatkozó részében a pert megszünteti és az elsőfokú bíróság ítéletét a felperest 207 990 forint megfizetésére kötelező részében hatályon kívül helyezi, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetet elutasító ítéletnek tekinti, és azt helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 5 000 (Ötezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 25 000 (Huszonötezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes és a III. rendű alperes házastársak voltak. Házassági életközösségük alatt építették fel a II. rendű és a III. rendű alperes közös tulajdonában álló - fele részében a III. rendű alperes különvagyonát képező - n-i .../
- helyrajzi számú ingatlanon azt a műhely épületet, amelyben a felperes mint egyéni vállalkozó az 1990-es évek elejétől kezdődően, a házastársi közös vagyon terhére beszerzett présgéppel, illetve ahhoz tartozó szerszámokkal Lada típusú személygépjárműhöz karosszéria elemeket gyártott. Az ingatlanon az I. rendű alperest holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg. A Nyíregyházi Városi Bíróság az
- január 16-án kelt 25.P.24.847/1995/
- számú ítéletével, az annak meghozatalát megelőzően jóváhagyott, a házasfeleknek a vagyonmérlegben 18 tételben felsorolt ingóságok tulajdonjogának megosztására, valamint a közös lakás használatára vonatkozó egyezségére is tekintettel, a felperes és a III. rendű alperes házasságát felbontotta. Az ítélet meghozatalának napján jogerőre emelkedett. A bontóperben előterjesztett keresetében a jelen per III. rendű alperese jelezte, hogy a vagyonmérlegben felsorolt ingóságok körén kívül a házassági vagyonközösséghez tartozik a perbeli ingatlanon felépült szerelőműhely, amelynek értéke 400 000 forintra tehető, továbbá az autószerelő szakma folytatásához szükséges szerszámok és présgép, 2 000 000 forint értékben. Erre vonatkozóan azonban a vagyonközösség megosztását nem kérte, bízva abban, hogy e vagyontárgyakra esetében a házastársi vagyonközösség megszüntetése és az ellenérték elszámolása kapcsán a felperessel peren kívüli meg fog egyezni.
- március 9-én a III. rendű alperes pert indított a felperes ellen a házastársi közös vagyon megszüntetése iránt, amelynek tárgya azonban csak a házasfelek közös tulajdonában álló N, ... út ... szám alatti lakás, illetve a n-i ...
- helyrajzi szám alatti személygépkocsi tároló volt. A kerestében az ezen ingatlanokon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését kérte. A per a keresetnek helytadó elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban szünetelés folytán megszűnt, és a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet hatályát vesztette. E perben a jelen per felperese alperesként becsatolta azt a jogi képviselője által
- május 21-én a III. rendű alperesnek írt levelet, amelyben kifejezte azon szándékát, hogy végleg rendezni kívánja a tulajdonközösséget a III. rendű alperessel, amely kiterjed a n-i ingatlanon épült műhelyre is. Egyezségi ajánlata szerint abban az esetben, ha a N., ...úti ingatlanok III. rendű alperesre jutó ½-ed tulajdoni hányadának értékét és további 1 000 000 forintot megkap, minden igényét kielégítettnek fogja tekinteni, ellenkező esetben azonban pert fog indítani. Ugyancsak e perben a
- május 19-én kelt beadványában sérelmezte, hogy a III. rendű alperes által előterjesztett vagyonmérlegből, és így a közös vagyon megosztásából is kimaradt a műhely, ahol a tulajdonosok engedélyével az 1995-ben történt leszázalékolásáig karosszéria elemgyártó iparosként dolgozott, ezt követően azonban az ingatlanra a lábát be sem tehette, a „szerszámok eladása és a présgép hasznosítása ezért az erre irányuló kérelmei ellenére sem jöhetett szóba". Erre tekintettel megismételte a
- május 21-i levelében foglaltakkal azonos tartalmú egyezségi ajánlatát. Utalt arra, hogy 2 800 000 forintért lett volna vevő a szerszámokra és a présgépre, azonban az azok kiadására irányuló kérelme nem vezetett eredményre. Ezt követően a perben a
- április 3-án előterjesztett
- sorszámú ellenkérelmében kérte, hogy a III. rendű alperes számoljon el azzal a veszteséggel, amely az ő műhelyből való kitiltása következtében állt elő, és amely a már korábban legyártott és a helyszínen tárolt alkatrészek értékesítésének elmaradásából, illetve a présgép el-, vagy bérbeadásának elmaradásából állt elő. A
- április 11-én megtartott tárgyalásról készült
- sorszámú jegyzőkönyv szerint személyesen nyilatkozta, hogy viszontkeresettel él, amelyben kéri annak a kárának a megtérítését, amely abból keletkezett, hogy őt a műhelybe nem engedték be. A
- május 25-i tárgyaláson a
- sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban a jelen per felperesét ott képviselő dr. TG ügyvéd kijelentette, hogy a ... úti ingatlannal, az ott található műhely és szerszámok „vonatkozásában" a felperesnek sem viszontkereseti, sem beszámítási igénye nincs, e „vonatkozásban" külön pert kíván indítani. Ugyanezen perben csatolta a jelen per III. rendű alperese az általa a jelen per felperesét akkoriban képviselő dr. Hock Miklós ügyvédnek még a pert megelőzően,
- június 3-án írt, és a felperes
- május 21-i levelében foglalt egyezségi ajánlatra adott válaszát. Ebben a III. rendű alperes közölte a felperessel, hogy az 1 000 000 forintos követelését irreálisnak tartja, és, még ha ennyit is érne a műhellyel, illetve a szerszámokkal kapcsolatos igény, abból a házastársi vagyonközösségre tekintettel őt ½-ed tulajdoni hányadnak megfelelő összeg illetné meg. Az így az ő javára elszámolható jutóról azonban abban az esetben lemond, ha a felperes a ...úti lakással kapcsolatos bérleti díj követelését nem érvényesíti, tekintve, hogy a lakás rezsijét sem fizette. Felajánlotta továbbá, hogy - a felperes terhére megállapított 121 000 forint társadalombiztosítási tartozás levonásával kifizet 3 000 000 forintot a ...úti lakásnak a felperesre jutó ½-ed tulajdoni hányadának átadása ellenében, továbbá hajlandó lemondani a présgéppel kapcsolatos „nemzetközi bíróságnál lévő peres ügyük kártérítési összegéről" abban az esetben, ha a felperes a présgépét a szerszámokkal együtt a n-i ingatlanról elszállítja. (Az egyezségi ajánlat e körben arra utalt, hogy a felperes ebben az időben perben állt a szerszámokat legyártó, később felszámolás alá eső ... Vállalattal, amely pernek szavatossági igény és kártérítés volt a tárgya, ezt követően pedig a magyar bíróság eljárása miatt a Strasbourgi Bírósághoz fordult.) A jelen per előzményéhez tartozik továbbá, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság 8.B.1681/
- szám alatt az I. rendű alperes feljelentése alapján könnyű testi sértés vétségének alapos gyanúja miatt büntetőeljárást folytatott a felperes ellen, és az
- október 25-én jogerőre emelkedett 8.B.1681/1998/
- számú ítéletében - megszüntetve egy korábbi, a felperes által a III. rendű alperes sérelmére elkövetett büntetőeljárásban alkalmazott próbára bocsátást - a felperest két rendbeli könnyű testi sértés vétségében bűnösnek találta, és halmazati büntetésként pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a III. rendű alperessel fennállt házassága felbontását követően kifejezetten haragos viszonyba került az I. rendű alperessel. Amikor
- június 27-én a felperes megjelent a III. rendű alperessel, valamint három másik személlyel a n-i ingatlanon annak érdekében, hogy a tulajdonában álló téglát onnan elszállítsa, az időközben hazaérkező I. rendű alperes megtagadta a tégla kiadását, és felszólította a felperest és az ott jelenlévőket, hogy távozzanak az ingatlanról. Az emiatt kialakult szóváltás következtében az I. rendű alperes három esetben pofon vágta a III. rendű alperest, és e cselekményt látva a felperes ököllel két esetben úgy ütötte arcul az I. rendű alperest, hogy az ütések következtében elesve 8 napon belül gyógyuló testi sérülést okozott neki. E büntetőeljárás irataihoz csatolt, a N-i Rendőrkapitányságon 2478/
- bü. szám alatt folyamatban volt nyomozati eljárás irataiból megállapíthatóan az I. rendű alperes a nyomozati iratok
- sorszáma alatt található,
- július 9-én kelt, a n-i főkapitánynak címzett levelében kifejtette, hogy miután leánya, a jelen per III. rendű alperese, több mint másfél évi elválás után nem rendezte a vagyoni megosztást, és nekik (értve ezalatt nyilvánvalóan magát és a feleségét) nem juttatta vissza az általuk kölcsönadott értékeket sem, a felperest kitiltotta a telekről a vagyonmegosztás megtörténtéig. Ugyancsak a büntetőeljárás iratai között a Nyíregyházi Városi Bíróság 8.B.2419/
- számú előzményi irataiban található
- sorszám alatt az a Nyíregyházi Városi Bíróságon
- január 13-án tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv, amelyben a jelen per I. rendű alperese személyesen nyilatkozott akként a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményről, hogy azért nem engedte be a felperest, illetve a III. rendű alperest az ingatlanra, mert több rendezetlen anyagi ügyük is volt. Szintén a büntetőeljárás iratai között találhatóak az I. rendű alperesnek a felperes szüleihez
- június 16-án, a felpereshez
- március 21-én, illetve a felperes testvéréhez
- május 27-én írt levelei, amelyeknek lényege az, hogy a felperes az I. rendű alperes tudta nélkül és jelenléte hiányában a n-i ingatlanra nem mehet be, illetve addig, amíg a vagyonmegosztás nem történik meg, és ő azt nem hagyja jóvá, a telekről a felperes semmit sem vihet el büntetlenül. Jelezte, hogy megfelelően gondoskodott arról, hogy a felperes a telekre ne tudjon bejutni. Ugyanakkor felszólította a felperest, hogy
- március 30-án (szombaton) reggel 9 és 12 óra között pakolja ki a kész alkatrészeket, illetve karosszéria elemeket az ingatlanról, azonban a műhelyhez nem nyúlhat. A felperes a jelen per megindítását megelőzően
- november 20-án terjesztette elő a Nyíregyházi Városi Bíróság előtt az előzetes bizonyítás iránti kérelmét. A PK.58.359/
- számú nem peres eljárásban a bíróság a felperes kérelmére ingatlanforgalmi szakvéleményt szerzett be a n-i ingatlanon található műhely forgalmi értékének megállapítása céljából, kirendelte továbbá CM igazságügyi gépész- és műszaki szakértőt. CM a szakvéleményében a helyszíni szemle adatai alapján a présgép és a fellelhető szerszámok
- évi újkori értékét 14 699 500 forintban, a tényleges - az avulás figyelembe vételével számított - értékét 997 980 forintban, míg az
- évi értékét 4 674 000 forintban határozta meg. Meghatározta továbbá 67 500 forintban azoknak a felperes által a bírósághoz benyújtott listában megjelölt alkatrészeknek az értékét is, amelyek a helyszíni szemle során már nem voltak fellelhetőek. Megállapította a szakértő, hogy a helyszínen talált, legyártott karosszéria elemek, illetve a szerszámok némelyike a helyszíni szemle időpontjában már csak öntvény árban volt értékelhető, azonban 1996-ban ezek iránt még volt kereslet, abban az időben tehát azok még értékesíthetőek lettek volna. Ilyen előzmények után a felperes a jelen perben előterjesztett és többször módosított keresetében az alpereseket 5 934 520 forint, és annak
- november 25-től számított késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperesek akarategységben eljárva megtagadták az ingóságok kiadását, és ezzel a tulajdoni igénye érvényesítésében őt megakadályozták, kötelesek helytállni a szakvéleményben kiszámolt 4 674 000 forintos értékcsökkenésért, a fel nem talált alkatrészek 67 500 forintos értékéért, valamint a karosszéria elemek eladásának elmaradása miatti 1 309 000 forintos veszteségért. Arra tekintettel azonban, hogy a jelen per alatt,
- november 10-én, a n-i ingatlanról a présgépet és a szerszámokat az alperesek hozzájárulásával elszállította, és azok egy részének hulladékként történt értékesítéséből 115 980 forinthoz hozzájutott, ezt levonásba helyezve az előbbiek szerint kiszámított kár összegéből határozta meg az érvényesített 5 934 520 forintos követelését. Perköltségként az előzetes bizonyítási eljárásban CM szakértő kirendelésével kapcsolatban felmerült 79 660 forint szakértői díj, valamint a nem peres, illetve a peres eljárásban lerótt eljárási illeték, valamint a perbeli képviseletével felmerült költségei megtérítését igényelte. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Mindenekelőtt hivatkoztak arra, hogy a felperes igénye elévült, illetve, hogy a felperes soha nem jelezte feléjük azt, hogy a présgépet és az alkatrészeket el kívánja vinni, következésképpen az elvitelben nem is akadályozhatták meg. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a felperes egyéni vállalkozása a megváltozott gazdasági helyzet következtében az 1990-es évek második felétől kezdődően már nem volt piacképes, sem a legyártott elemek, sem az azok gyártására használt gépek értékesítésére nem volt kereslet. Összegszerűségében is kifogásolták a felperes követelését, utalva arra, hogy a felperes a per alatt a 2008-as forgalmi értékkel számolva összesen 997 980 forint értékű présgépet, illetve szerszámokat elvitt, ezek árát tehát le kell vonni az általa érvényesített kártérítés összegéből. Mindemellett a még fennálló vagyonközösségre tekintettel a felperes kizárólag a követelt összeg ½-ed tulajdoni hányadának megfelelő értékre tarthatna csak igényt. A III. rendű alperes a bíróság felhívására kijelentette, hogy e perben kéri a házassági vagyonközösség elszámolását. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg BZ- t, BJ- t és LI- t. BZ vallotta, hogy a válóper idején magyar és orosz vevők is érdeklődtek a szerszámgépek iránt, a vétel azonban elmaradt, mert a szerszámgépeket nem tudták megtekinteni, ugyanis az ingatlanra az I. rendű alperes senkit nem engedett be. Mindhárom tanú egybehangzóan vallotta, hogy
- tavaszán a felperessel együtt a szerszámgépek megtekintése céljából megjelentek a n-i ingatlanon, az I. rendű alperes azonban nem engedte be őket, mondván, hogy a gépeket megnézni csak akkor lehet majd, ha a bíróság ítéletet hoz. LI azt is vallotta, hogy 2002-ben Kemecsén egy sörözőben beszélgetett a felperessel, amikor a III. rendű alperes ott éppen fogyasztóvédelmi ellenőrzést végzett, és ekkor hallotta, hogy a felperes és a III. rendű alperes abban egyeztek meg, hogy a gépek elszállítására akkor kerülhet sor, amikor azt a bíróság ítélettel eldönti. A tanú vallomása szerint a 2002-ben történt látogatásnak egyébként az volt a célja, hogy ő, mint géplakatos megnézze, át lehet-e azokat alakítani élhajlító géppé, minthogy neki ilyenre lett volna szüksége. A felperes és az alperesek között a perben abban nem volt vita, hogy a felperes által
- november 10-én elszállított présgép, illetve szerszámgépeknek az elvitelkori értéke 415 980 forintnak felel meg. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a III. rendű alperesnek 207 990 forintot, valamint 50 000 forint perköltségnek az általános forgalmi adóval növelt összegét. Az indokolásban kifejtette, hogy a felperes keresetét azért nem találta alaposnak, mert a perben a felperes nem bizonyította azt, hogy bármikor is határozott kérelmet terjesztett volna elő a présgép és tartozékainak kiadására az alpereseknél. A közös vagyon megosztása iránt indított perbe alperesként bevonva kifejezetten akként nyilatkozott, hogy sem viszontkeresetben, sem beszámítási kifogás útján nem kívánja a szerszámokkal kapcsolatos vagyoni igényét érvényesíteni, és a jelen perben sem a gépek kiadását kérte először, hivatkozva arra, hogy azokkal 12 év után már nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor a III. rendű alperes nem zárkózott el a gépek kiadásától, a
- július 3-án kelt és a felperes képviselőjéhez írt levelében ugyanis a további egyezkedés feltételeként szabta meg azt, hogy a présgépeket a szerszámokkal együtt a felperes szállítsa el a n-i ingatlanról. A felperes indítványára meghallgatott tanúk nyilatkozatát súlytalannak találta, figyelemmel arra, hogy BZ-nak saját bevallása szerint is intim kapcsolata van a felperessel, BJ pedig, amellett, hogy BZ testvére, bizonyítottan haragos viszonyban áll az I. rendű alperessel. Emellett a tanúk azt sem igazolták, hogy a felperes 2002-ben a gépek elvitele céljából ment volna velük együtt, vagy bármi más közvetett módon kérte volna azok birtokba bocsátását. A felperes tehát azt sem bizonyította, hogy az alperesek a tulajdoni igénye érvényesítésében bármikor meggátolták volna. Erre tekintettel a III. rendű alperes perbeli nyilatkozata alapján a felperes által értékesített vashulladék és a még a felperes birtokában lévő présgépnek a felek által nem vitatott együttes értékét, 415 980 forintot megosztva a felperes és a III. rendű alperes között, kötelezte a felperest a III. rendű alperes jutójának, azaz 207 990 forintnak a megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak másik tanács kijelölésével történő új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta, kérte továbbá a másodfokú eljárásban felmerülő költségei megállapítását. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem tartotta be a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglalt azon rendelkezést, mely szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjedni a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. E rendelkezés megsértése okán tehát az elsőfokú ítélet jogszabálysértő. Megalapozatlan továbbá az elsőfokú bíróság ítélete azért, mert a magukat érdektelennek valló tanúk vallomásának elvetését nem indokolta meg kellően, ugyanakkor túlzott jelentőséget tulajdonított a III. rendű alperes
- július 3-án írt levelében foglaltaknak. E levélben ugyanis a III. rendű alperes az elsőfokú bíróság értelmezésétől eltérően a présgépek és szerszámok elszállításának lehetőségét egyéb feltételhez szabta, az tehát csak egyezségi ajánlat volt. Nem vonta továbbá az elsőfokú bíróság a mérlegelés körébe azt, hogy a III. rendű alperes már a válókeresetben is elismerte, hogy az autószerelő szakma folytatásához szükséges szerszámok és a présgép értéke 2 000 000 forintnak felel meg. A felperes már a III. rendű alperes által ellene korábban megindított vagyonközösség megszüntetése iránti perben is több ízben hivatkozott arra, hogy az alperesek a n-i ingatlanból történő kitiltása miatt nagy kárt okoztak neki azzal, hogy a műhelyt és az abban lévő szerszámokat nem tudta használni, illetve onnan sem a legyártott karosszéria darabokat, sem a szerszámokat, sem a présgépet nem tudta elhozni. Ennek következtében tehát jelentős kára keletkezett abból, hogy azok eladása, illetve bérbeadása meghiúsult. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták, és kérték a felperest a fellebbezési eljárásban felmerült költségeik megfizetésére kötelezni. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, hogy a felperes a fellebbezésében azt alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének rendelkező részében elmulasztott a kereset elutasításáról rendelkezni. Az ítélet indokolása azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az elsőfokú bíróság az ott kifejtett indokok alapján a felperes keresetét teljes egészében megalapozatlannak találta, ebből következően megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a perben előterjesztett keresetet elbírálta. Önmagában az a körülmény, hogy az erre vonatkozó rendelkezést az ítélet rendelkező része nem tartalmazza, nem ad alapot az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, az ítélőtábla ezért ebben a körben a fellebbezési eljárás során akként korrigálta az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy azt a keresetet elutasítónak is tekintette. Az ügy érdemét tekintve azonban az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróságnak a kereset megalapozatlanságára következtető jogi álláspontját, azonban az elsőfokú ítélet indokolását a következőkben kifejtendők miatt szükségesnek tartja kiegészíteni, illetve helyesbíteni. A felperes a kereseti követelésének jogalapjaként a „tulajdoni igénye megakadályozása miatti értékvesztést" jelölte meg, a Ptk.
- §-a
(1)bekezdésének rendelkezésére hivatkozással e jogcímen kérte az alperesek kártérítésre történő egyetemleges kötelezését. A Ptk.
- §-a önálló szabályként a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre alkalmazandó, azaz akkor, ha a felek között a károkozás hozza létre a kötelmet. A kártérítő kötelem azonban másodlagos, úgynevezett szankció-kötelemmé válik akkor, ha azt a jog már fennálló jogviszonyból származó kötelezettség megsértéséhez fűzi. Ez esetben tehát elsődlegesen a felek közti jogviszony tartalma, illetve az abból folyó jogok és kötelezettségek köre alapján dönthető el csak a főkötelezettség megsértésére alapított kártérítési igény megalapozottsága. Ilyen főkötelezettség lehet adott esetben a tulajdonos abszolút jogainak megsértésétől való mindenki másra nézve kötelező tartózkodás kötelezettsége. A tulajdonjog ilyen abszolút jog, és bárki által történő megsértése tulajdoni igényt keletkeztet. A felperes keresetében érvényesített tulajdoni igényt a Ptk.
- §-ának rendelkezései szabályozzák. A
- §
(3)bekezdése alapján a tulajdonos abban az esetben, ha a dolog a birtokából kikerült, követelheti annak visszaadását. A tulajdonos az arra jogcímmel nem rendelkező birtokossal szembeni igényét a Ptk. 193-
- §-aiban foglalt rendelkezések szerint érvényesítheti. Eszerint pedig a jogalap nélkül birtoklótól csak annak rosszhiszeműsége esetén követelheti mindannak a kárnak a megtérítését, amelyek a dolog kiadása esetén nem következtek volna be. Rosszhiszeműnek pedig a birtokos akkor tekinthető, ha nyilvánvalóan tudomással bír arról, vagy a körülmények alapján tudnia kell, hogy a birtokláshoz jogcíme nincs. A Ptk. e szabályai, azok dologi jogi jellegére tekintettel, szubszidiáriusak, azaz csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha a felek között nincs olyan más, kötelmi-, vagy egyéb jogviszony, amelyek elsődlegesen meghatározzák a jogviszony tartalmát, és az abból folyó jogokat és kötelezettségeket. Adott esetben az elsőfokú bíróság kizárólag a Ptk.
- §-ában foglalt feltételek fennállását vizsgálta, és e körben a jogellenességnek a kereset elutasítására vezető hiányát abban állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a tulajdoni igénye érvényesítését. Nem tette azonban vizsgálat tárgyává, hogy a felperes és az egyes alperesek között olyan kötelmi-, illetve családjogi jogviszonyok állnak fenn, amelyeknek tartalmát vizsgálva foglalható csak állás abban a kérdésben, hogy a felperes egyáltalán jogosult volt-e a szerszámgépek kiadását követelni. E körben mindenekelőtt a felperes és a III. rendű alperes közti jogviszony tartalmát kellett volna megállapítani. E jogviszonyra ugyanis a házasságról, a családról, és a gyámságról szóló
- évi IV. törvény (Csjt.) házassági vagyonjogra vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A Csjt. 27., illetve
- §-ának rendelkezéseiből következően a házassági életközösség idejére a házastársak között házastársi vagyonközösség keletkezik, és ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve a valamelyik házastárs különvagyonához tartozó dolgokat. A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja, azokat közösen jogosultak kezelni, és megállapodhatnak azok használatában is. A
- §
(1)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára tartozik. E rendelkezések tehát a tulajdonost a Ptk. 112. §-ának
(1)bekezdésében szabályozottak szerint megillető rendelkezési joghoz képest különös előírásokat tartalmaznak, és e szerint a volt házastárs a házastársi vagyonközösség megszűnése ellenére sem jogosult a másik volt házastárs egyetértése nélkül a közös vagyont illető bármilyen vagyonjogi rendelkezés megtételére mindaddig, amíg a közös vagyon megosztására nem kerül sor. Amennyiben tehát a házasság felbontását követően a volt házastársak bármelyike önállóan kíván rendelkezni a vagyonnal, a Csjt. 30. §-ának
(2)bekezdése alapján a közös vagyon megosztását kell kérnie. A perbeli adatok tanúsága szerint a felperes és a III. rendű alperes között sem egyezség, sem bírói ítélet nem osztotta meg a présgépre és a szerszámgépekre fennálló vagyonközösséget. Ennek hiányában pedig a felperes a vagyonközösség körébe tartozó vagyontárgyak elidegenítési célú kiadását, illetve az azok hasznosítására vonatkozó kizárólagos jog biztosítását alappal nem kérhette. Kétségtelen, hogy a felperest még a házasság fennállása alatt kialakult használati viszonyoknak megfelelően a házassági életközösség megszűnését követően is megillette volna a közös tulajdonban álló tárgyak személyes használata. A per adatai alapján azonban tényként állapítható meg, hogy a felperes az
- évben történt megbetegedését, majd rokkant-nyugdíjazását követően a vállalkozási tevékenységet saját maga már nem kívánta folytatni. Valamennyi, a tényállásban ismertetett, a házastársi közös vagyon megszüntetése iránt folyamatban volt, illetve a jelen perben becsatolt beadványában foglaltak szerint az ezt követő időben szándékában már csupán a gépek eladása, vagy hasznosítása céljából történő elvitele állt. Erre vonatkozóan azonban rendelkezési jog - a már kifejtettek szerint - a III. rendű alperes hozzájárulása hiányában nem illette meg. Az pedig nem kétséges, hogy a III. rendű alperes a felperes által szándékolt elidegenítéshez, illetve hasznosításhoz, mint vagyonjogi rendelkezéshez szükséges egyetértést a felperestől megtagadta. A felek az egyezkedési tárgyalások során ugyanis ilyen tartalommal egyezséget nem kötöttek. A felperesnek ahhoz, hogy a kizárólagos rendelkezés jogát gyakorolja e vagyontárgyak felett, ajánlatot kellett volna tennie a III. rendű alperes felé a közös vagyon megváltással történő megszüntetésére, felajánlva a III. rendű alperes jutójának kifizetését, vagy ennek hiányában pert kellett volna indítania az ezen ingóságokra fennálló közös vagyon megosztása iránt. A felperes ezen intézkedések elmulasztásával maga okozta tehát a közös vagyontárgyak reá jutó tulajdoni hányadában bekövetkezett értékcsökkenést, így azt a III. rendű alperesre nem háríthatja át. E körben megjegyzi az ítélőtábla, hogy egyébként a felperes keresete összegszerűségében sem adekvát az előzetes bizonyítási eljárásban kirendelt igazságügyi gépész szakértői véleményben megállapított tényekkel. Abból ugyanis az vezethető le, hogy 1996-tól 2008ig a présgép, illetve a szerszámok értékében az
- évi 4 674 000 forintból és a
- évi 997 980 forint forgalmi értékből kiindulva csupán 3 676 020 forint értékcsökkenés következett be, és ebbe beleszámítandó a III. rendű alperesre jutó rész is. Késedelmi kamat pedig a felperes jutóját ért értékcsökkenés után - figyelemmel arra, hogy az értékcsökkenés folyamatosan növekvő mértékben következett be - még abban az esetben sem járhatna
- november 25-től, ha egyébként az arra vonatkozó tőkekövetelés megalapozott lenne. A felperes a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét sem ténybelileg, sem jogalap szempontjából nem támasztotta alá. A II. rendű alperes az ingatlan ½-ed részének tulajdonosa, aki a perbeli adatok tanúsága szerint az ingatlant nem használta, az ugyanis mindvégig kizárólag a III. rendű alperes haszonélvező birtokában és használatában állt. A II. rendű alperes tehát nem tartotta hatalmában a felperes által kiadni kért ingóságokat, önmagában a tulajdonosi helyzetéből fakadóan tehát jogellenes magatartás hiányában minden alapot nélkülöz a kártérítésre való kötelezése iránti igény. A felperes és az I. rendű alperes közti jogviszonyra elvileg alkalmazhatóak lennének a Ptk.
- §-ának
(3)bekezdésében foglaltak. Az I. rendű alperes haszonélvezeti joga ugyanis a Ptk.
- §-ának rendelkezésére figyelemmel nyilvánvalóan nem terjedt ki sem a haszonélvezeti jog keletkezését követően a felperes és a III. rendű alperes által az ingatlanra épített műhely helyiségre, sem az abban elhelyezett szerszámgépekre, késztermékekre. A perben rendelkezésre álló adatok szerint a műhely felépítésére, a szerszámgépek elhelyezésére, és a felperes által ott végzett tevékenységre vonatkozóan annak idején a felek között szerződés jött létre, azzal, hogy az I. rendű alperes, mint haszonélvező tudomásul vette a haszonélvezeti joga ilyen tartalmú korlátozását. Az I. rendű alperesnek a jelen perben, illetve a folyamatban volt büntetőeljárás során becsatolt levelei nem hagynak kétséget továbbá afelől, hogy az I. rendű alperes nem volt megelégedve a III. rendű alperes párválasztásával, folyamatos ráhatást gyakorolt a III. rendű alperesre annak érdekében, hogy váljon el a felperestől. Folyamatosan sürgette a volt házasfelek közötti teljes körű vagyonmegosztást is, figyelemmel az általa a felperesnek és a III. rendű alperesnek még a házasság fennállása alatt adott juttatásokra is, illetve arra, hogy a vagyonmegosztás során gyermeke, a III. rendű alperes, megfelelő értékhez juthasson hozzá. Ezen indíttatásból a vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó szerződés megkötéséig, illetve az azt megszüntető bírósági ítélet meghozataláig bizonyítottan mindent megtett annak érdekében, hogy a felperest megakadályozza a vagyontárgyak feletti rendelkezési joga esetleges gyakorlásában. Az a tény pedig, hogy a felperesnek a már kifejtettek szerint csupán korlátozott, a III. rendű alperes egyetértésétől függő rendelkezési joga volt e vagyontárgyak felett, a felperes és az I. rendű alperes viszonylatában nem bírt relevanciával. Minthogy az I. rendű alperes e magatartását a már kifejtettekre tekintettel önmagában a haszonélvezeti joga nem alapozta meg, ezért őt elvileg, mint jogalap nélküli birtokost, helytállási kötelezettség terhelné arra az esetre, ha a felperes a perben bizonyította volna azt, hogy az ingóságok kiadása iránt határozott kérelmet terjesztett volna elő. Az I. rendű alperes azonban, amint az a periratokhoz csatolt leveleiből is megállapítható, a felperes rendelkezési jogát nem haszonélvezőként, hanem mint a III. rendű alperes érdekeit képviselő, az egész család vagyoni ügyeit közös egyetértésben irányító személy korlátozta, és e minőségében eljárva tiltotta meg azt, hogy a felperes az ingóságokat az ingatlanról elszállítsa. Miután az I. rendű alperes ezen eljárása ellen a III. rendű alperes sosem tiltakozott, azt a felperes és a III. rendű alperes közti jogviszonyban a III. rendű alperes megbízottjának magatartásaként kell értékelni, következésképpen az I. rendű alperes részéről sem volt megállapítható kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás. A fentiek következően tehát a felperes követelése még abban az esetben sem lenne megalapozott, ha a perben bizonyította volna az alperesek felszólítását az ingóságok kiadására. Az elsőfokú bíróságnak a kereset megalapozatlanságára vonatkozó jogi álláspontja ezért a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helytálló. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében a Pp.
- illetve
- §-aiban foglalt előírásokat megsértve marasztalta a felperest. A Pp.
- §-ában foglaltak szerint ugyanis az alperes a keresettel szemben előterjesztett ellenkérelmében pergátló kifogást, érdemi védekezést, vagy ellenkövetelést terjeszthet elő, mely utóbbi lehet viszontkereset, vagy beszámítás. Érdemi védekezésként az ellenkérelmében egészben, vagy részben vitathatja a kereseti követelés ténybeli, vagy jogalapját, annak összegszerűségét, hivatkozhat arra, hogy a felperes követelése elévült. Emellett a kereseti követelés összegének erejéig beszámítási kifogást is előterjeszthet, tekintve, hogy a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítási kifogás azonban ennek megfelelően csak a kereseti követelést szünteti meg, ezért fogalmilag nem alkalmas a keresetet meghaladó követelés érvényesítésére. Abban az esetben tehát, ha a per alperese akár a keresetet meghaladó részben kíván a felperessel szemben követelést érvényesíteni, akár a kereset elutasítása mellett kéri a felperest ugyanazon, vagy azzal összefüggő jogviszonyból eredő követelésben marasztalni, ehhez a Pp.
- §-ának rendelkezése szerinti viszontkeresetet kell előterjesztenie. A felperes keresetében foglaltakra, valamint a viszontkereset hiányára tekintettel a perbeli esetben az elsőfokú eljárásnak nem volt tárgya a vagyonközösség megszüntetése, ezért a felperest a keresetének elutasítása mellett a III. rendű alperes által előterjesztett ellenkérelem alapján marasztalni nem lehetett volna. A fenti indokokra tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetet elutasítónak is tekintette, e részében a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, míg a felperes marasztalására vonatkozó rendelkezés körében a pert a Pp. 251. §-ának
(1)bekezdése alapján megszüntette, és e részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A fellebbezési eljárásban is pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesek javára fellebbezési eljárási költség megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 75. §-ának
(1)és
(2)bekezdése, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet alapján határozta meg. A felperest a fellebbezési eljárásra megillető személyes költségmentességére tekintettel a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése és 14. §-a alapján pervesztessége ellenére sem lehetett a fellebbezési illeték megtérítésére kötelezni, így az az állam terhén marad. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. D e b r e c e n,
- február
- napján Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -