Bhar.61/2008/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.61/2008/5. szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, a 2010. február 23. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A könnyű testi sértés vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság 2008. évi május hó 26. napján kihirdetett 2.Bf.702/2007/10. számú ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban 3.000.- / Háromezer / Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a magánvádló köteles az államnak felhívásra megfizetni. Indokolás: A Veszprémi Városi Bíróság 2007. július 9. napján kihirdetett, 1.B.598/2007/9. számú ítéletében vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki könnyű testi sértés vétségében, ezért egy évre próbára bocsátotta. Kötelezte vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 5.000.-Ft bűnügyi költség állam javára történő megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért bejelentett fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2008. május 26. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján hozott 2.Bf.702/2007/10. számú ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat a terhére megállapított könnyű testi sértés vétségnek vádja alól felmentette. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságának tisztázása érdekében bizonyítást vett fel, ennek keretében tanúként kihallgatta a látleletet készítő orvost, a vádlott szüleit, betekintésre bekérte a Veszprémi Városi Bíróság 8.P.21.923/2006. számú, kapcsolattartás újra szabályozásáról szóló iratait, ezeket összevetette a sértett és édesanyja, valamint a vádlott vallomásaival és a látlelet adataival. A tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként az ügyben rendelkezésére álló valamennyi bizonyíték egyenként és összességében történő értékelésével az első fokú ítélet tényállásától eltérően a sértett látleletben rögzített sérülésével kapcsolatban azt állapította meg, hogy nem bizonyított ezek keletkezése a vádlott bántalmazásától, valamint az sem, hogy a vádlott - a vádban megjelölt módon, ökölütéssel - bántalmazta a sértettet. A másodfokú eljárásban a Be.352.§/2/ bekezdésének megfelelően a felülbírálat alapját képező, és a Be.352.§ /1/ bekezdésének

1. b)pontja szerint az első fokú ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás lényege a következő : vádlott és magánvádló házasságát a bíróság jogerősen felbontotta és közös tanú 3 sértett nevű gyermeküket, az akkor 14. életévében lévő sértettet, az édesanyánál helyezte el. 2005. december 26-án délelőtt 11 órától délután 17 óráig vádlott volt jogosult a láthatásra, ezért a fiúkat magával vitte veszprémi lakására. A nagyszülőknél költött ebéd után tanú 3 sértett közölte az édesapjával, hogy már nem kíván visszamenni a lakásába, csupán az ottmaradt ajándékokért megy fel hozzá, de a vádlott ragaszkodott hozzá, hogy 17 óráig nála maradjon. Miután a vádlott lakására visszamentek, a sértett - kihasználva, hogy apja egy másik helyiségbe ment - kinyitotta a bejárai ajtót és elszaladt. A vádlott a gyermeke után futott, akit a lépcsőház ajtajánál ért utol. A vádlott elkapta a sértettet és megpróbálta visszatartani, tanú 3 sértett a lépcsőkorlátba kapaszkodott, majd kiszabadult apja karjaiból oly módon, hogy kibújt a kabátjából, ami a vádlott kezében maradt. Ezután elszaladt, és mobiltelefonon értesítette az édesanyját, aki azt tanácsolta, hogy a Veszprém Megyei Kórházba menjen be, és ott várja meg őt. Ezen idő alatt fia eltűnését vádlott bejelentette a rendőrségen. Tanú magánvádló lakására kiérkező rendőrök javaslatára a megyei kórház baleseti ambulanciáján a sértettről látleletet vetettek fel 17 óra 37 perckor. Az orvosi látlelet szerint tanú 3 sértett sértett alsó ajkának középvonalában 0,5 cm-es repesztett seb volt látható, a jobb állkapocs-szár ízület feletti részén pedig fájdalmat jelzett. Az alsó ajak zúzódása, repesztett sebe 8 napon belül gyógyuló sérülés volt. Az ítélet indokolásában a megyei bíróság rámutatott, hogy a kiegészített tényállás alapján a magánvádló feljelentésében írt testi bántalmazás a vádlott terhére a sértett és a magánvádló vallomása, valamint a látleletben rögzített adatok alapján kétséget kizáróan nem bizonyítható, mivel a tettlegességből eredő sérülésnek ellentmond a sértett nyomozás során tett vallomása, a magánvádló által küldött sms üzenet. Az orvosi ellátást végző orvos tárgyaláson történt kihallgatásakor a sértett ajkán lévő repesztett seb irányára nem tudott visszaemlékezni, a hosszát pedig úgy becsülte meg és nem tudta kizárni azt sem, hogy a sérülés a kiszáradt ajak kirepedéséből keletkezett. Ezért a nagyszülők unokájuk ajkának kiszáradására tett nyilatkozatára, a sértett apjával szembeni negatív elfogultságára figyelemmel valószínűsíthetőnek tartotta azt a lehetőséget, hogy a sértett cserepes ajka felrepedt. A másodfokú ítéletet a vádlott és védője tudomásul vették, ellene a magánvádló jogi képviselője útján a vádlott felmentése miatt, bűnösség megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést. A harmadfokú eljárás nyilvános ülésén a magánvádló jogi képviselője a másodfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét elemezve alaptalannak találta a vádlott felmentését és arra a következtetésre jutott, hogy a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét hiányosan teljesítette. Ezért elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a városi bíróság által megállapított tényállás alapján az első fokú ítélet helyben hagyását indítványozta. Álláspontja szerint, mivel a másodfokú bíróság a vádlott védekezését cáfoló bizonyítékokat nem értékelte, megválaszolatlanul maradt, hogy miért nem történt meg a sértett bántalmazása. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a vádlott és védője a fellebbezéssel támadott másodfokú ítélet helybenhagyását kérték. A harmadfokú eljárásban az ítélőtábla elsődlegesen azt állapította meg, hogy az első és másodfokon hozott ellentétes döntések miatt a másodfellebbezés a Be. 386.§ /1/ bekezdésének
2. a)pontjának rendelkezése szerint joghatályos volt. A Veszprém Megyei Bíróság ítéletét a Be. 387.§ /2/ bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárásokkal együtt bírálta felül, és ennek eredményeként a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. A felülvizsgálat során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok érdemi felülbírálatot akadályozó eljárási szabálysértést a lefolytatott bizonyítási eljárásuk során nem vétettek. A megyei bíróság az ügyet a lehetséges mértékig felderítette, a bizonyítékok mikénti mérlegelését megindokolta. Az első fokú ítélet tényállására épülő, az általa kiegészített bizonyítással a másodfokú ítélet hozatalnál irányadónak tekintett tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól, a bizonyítékok perrendszerű értékelésén alapul. Tartalmazza az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat, a megállapított tényekre vonatkozó indokolást. A megyei bíróság vizsgálta, hogy megalapozott-e az első fokú ítélet, vagy eltérő tényállást kell-e megállapítani, a vádlott és a magánvádló oldalán elhangzott tényállításokat a bizonyítékok mennyiben támasztják alá. A tanúvallomások és okirati bizonyítékok alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy ítéleti bizonyossággal nem megalapozott az első fokú bíróság bűnösséget megállapító rendelkezése. Viszont a bizonyítékokból származó eltéréseket a megyei bíróság nem tudta feloldani, így a vádlott bűnösségét kétséget kizáróan nem lehetett kizárni. A rendelkezésre álló adatok alapján, csak az állapítható meg aggálytalanul, hogy a vádlott a sértettet annak lefogásával akadályozta meg abban, hogy elmenjen, ennek során a sértett a kabátjából kibújva szabadult ki a vádlott fogásából. A látleletben írt 8 napon belül gyógyuló sérülések mikénti keletkezésének vonatkozásában - az alsó ajak repesztett sebe és a jobb állkapocs-száron jelzett fájdalomérzet - a sértett vizsgálatát végző orvos tanúvallomásában semmilyen irányban nem erősítette meg azok kizárólag ütéstől való, vagy a vádlott védekezésével egyezően az ajakseb az erősen kiszáradt ajkak kirepedése miatti keletkezését. Az okirati bizonyítékok, így a sértett nyomozás során tett vallomásáról felvett jegyzőkönyv tartalma, az orvos tanú vallomása, a gyermekkel való kapcsolattartás és a gyermekvédelem során a bírósági eljárásokban keletkezett iratok, és a vádlott szülei vallomásának mérlegelésével a megyei bíróság okszerűen nem találta bizonyítottnak, hogy a sértett által elmondott körülményeknek megfelelően többszöri ökölütéstől keletkezett sérülése a sértettnek. A magánvádló jogi képviselőjének felvetésével kapcsolatban megjegyzi az ítélőtábla, hogy a sértett vádlottal szembeni ellenérzése valóban nem zárja ki a szavahihetőségét. Ennek részletes vizsgálata az ügy lényegének felderítéséhez szorosan nem kapcsolódik, mivel életszerű, hogy a házastársak válóperéből eredő indulatok kihatnak a gyermekükre is, a tényállás megállapítása szempontjából a polgári perek során készült szakvélemények mint okirati bizonyítékok csupán annak alátámasztására voltak figyelembe vehetők, hogy a sértett tartott a vádlottól, mely körülmény egyik eleme lehet a szavahihetőség értékelésének, de önmagában még nem zárja azt ki. A rendelkezésre álló bizonyítékok más irányú mérlegelésével lehetne csak a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a másodfokú ítélettől eltérően értékelni, a hatályon kívül helyezésre és újabb eljárás lefolytatására irányuló fellebbezésnek ezért az ítélőtábla nem adott helyt. A másodfokon megállapított tényállás tehát megalapozott, a Be. 388.§ /1/ bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban, határozatát az ítélőtábla erre alapította. A tényállásból okszerűen vonta le a másodfokú bíróság azt a következtetést, hogy vádlott bűnösségének ítéleti bizonyossággal való megállapításához a bizonyítékok nem elégségesek, a magánvádló a őt terhelő bizonyítási kötelezettségének teljes mértékben nem tudott eleget tenni, ezért a vádlott felmentésére bizonyítottság hiányában, törvényesen került sor. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla alaptalannak találta a bűnösség megállapítására irányuló magánvádlói fellebbezést, és a másodfokú ítéletet a Be. 397. §-ának első fordulata alapján indokainál fogva helybenhagyta. Az ítélőtábla a Be.514.§.