Mfv.10878/2008/6 – Kúria

Mfv.I.10.878/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Veres Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sági György ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 2.M.446/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.20.759/2008/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 8.Mf.20.759/2008/
3. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 24.000 (Huszonnégyezer) felülvizsgálati eljárási perköltséget. forint A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2.M.446/2006/
4. számú ítéletével megállapította, hogy a peres felek között
5. november 17-én létrejött, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelen, ennek folytán az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.825.184 forintot. A bíróság rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről is. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek
6. november 17-én megállapodtak abban, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél fenti nappal közös megegyezéssel megszűnik, és legkésőbb
7. november 21-én elszámolnak egymással. Megállapodást kötöttek arról is, hogy az elszámolást követően egymással szemben a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben semmiféle követelést nem támasztanak, és ilyennel a későbbiekben sem lépnek fel. A felek ezen kívül a következőkben állapodtak meg: „a munkáltató megfizet a munkavállaló részére a munkaviszony megszűnésekor 150.000 forint bruttó munkabért jelen megállapodás szerint, továbbá kezdeményezi jelen megállapodás aláírását követő 3 munkanapon belül az illetékes nyugdíjbiztosító szervezetnél a munkavállaló korengedményes nyugdíjaztatását, amely figyelemmel a munkavállaló életkorára és szolgálati idejére, kb. 2,5 év, és ez kb. 954.000 forint megváltási összeget jelent a nyugdíjbiztosító szervezet felé. A pontos szolgálati időt a nyugdíjbiztosítótól kell lekérni. Ez a megállapodás akkor hatályos a felek között, ha az itt írt 2,5 év tekintetében az esetleges eltérés nem több mint 6 hónap." A felperes a
8. november 21-én fordult a Ny. I.-hez, amely határozatában a felperes korengedményes nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasította. A felperes
9. december 20-án kelt levelében bejelentette az alperesnek, hogy a Ny. I. elutasító határozata miatt a felek között létrejött megállapodás érvénytelen. Az alperes a felpereshez intézett válaszlevelében úgy foglalt állást, hogy a nyugdíjintézet elutasító határozata a megállapodást a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozóan - nem tette érvénytelenné. A jogvitát megelőző későbbi levelében az alperes vállalta felperes 57 éves koráig, további 28 hónapra, mindösszesen 460.000 forint megfizetését. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a peres felek között
10. november 17-én létrejött, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelen. Az elsőfokú eljárás során a
11. november 23-án megtartott tárgyaláson nevezte meg a megtámadás okát, a felek kölcsönös tévedésére alapította a megállapodás érvénytelenségét. A munkaügyi bíróság jogkövetkeztetése szerint a felek a megállapodás megkötésekor abban a téves feltevésben voltak, hogy a felperesnek a korengedményes öregségi nyugdíjig 2,5 éve van. A bizonytalanságot mutatja, hogy „a megfogalmazás az iratban kb. 2,5 év". Az elsőfokú bíróság a tanúk vallomása alapján megállapította azt is, hogy a megváltási összegben történő megállapodás hiányában a közös megegyezés nem jött volna létre. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a megállapodás a tévedésre tekintettel érvénytelen, mely alapján a munkaviszony megszüntetése jogellenes, ezért elmaradt munkabér, végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és kéthavi átlagkereset, valamint étkezési hozzájárulás címén kötelezte az alperest a már említett összeg megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság a 8.Mf.20.759/2008/
12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalási összeget 1.414.000 forintra leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes perköltségkötelezettségét mellőzte. és illetékfizetési A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes a
13. december 17-én kelt alpereshez intézett levelében állította, hogy a
14. november 17-én kelt megállapodás érvénytelen, azonban annak okát nem jelölte meg, illetőleg megtámadási szándékát sem közölte. Az ezt követő levelezések során sem, de még a keresetlevélben sem jelölte meg, hogy milyen megtámadási okra alapítja a megállapodás érvénytelenségét. Ezt először csak a
15. november 23-án megtartott tárgyaláson nevezte meg kölcsönös tévedésként. A megállapodás megtámadására tehát az Mt.
16. §-ában rögzített határidőben nem került sor, ezért a
17. november 17-ei megállapodás érvénytelenségét nem lehet megállapítani, emiatt nem volt jogalap a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására sem. Ezért a másodfokú bíróság a felperesnek erre irányuló keresetét elutasította. A megyei bíróság a felek közti levelezésből megállapította, hogy az alperes a felperes helyzetének korrekt megoldására törekedett, mely körében
18. december 27-ei levele szerint a megállapodásban rögzített összeget a felperesnek meg akarta fizetni, továbbá a
19. február 2-ai levelében ezen felül a felperes
20. életévének betöltéséig a minimálbér utáni járulékokat is vállalta. Az alperes szándéka szerint 954.000 Ft + 460.000 Ft, azaz 1.414.000 forintot kívánt megfizetni, mely előadását a fellebbezési eljárás során is fenntartotta. Ennek alapján a másodfokú bíróság az alperes terhére megállapított fizetési kötelezettséget 1.414.000 forintra leszállította. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre hivatkozva - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint a
21. november 17-ei megállapodás megkötésekor - ami a megállapodás szövegezéséből is kitűnik -, a felek bizonytalanok voltak a jogi feltételek fennálltát illetően, továbbá abban is, hogy mennyi idő van még hátra a felperes korengedményes nyugdíjazásáig, a „kb. 2,5 év" megfogalmazás is erre utal. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem jelölte meg annak okát, hogy mire alapítja megállapodás érvénytelenségét, mert azt a felperes megjelölte. A felperes sérelmezte, hogy a megyei bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes vállalta 1.414.000 forint felperes részére történő megfizetését, mellyel ellentétben - a felek között létrejött megállapodás alapján -, az alperes által vállalt összeg nem a felperest illeti, azt nem a felperes kezéhez kell megfizetni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
22. § /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp.
23. §-ának /1/ bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp.
24. § /1/ bekezdés,
25. § /1/ bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak. hivatkozottak Az Mt.
26. §