FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.408/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kocsis Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Központi Igazságügyi Hivatal (1116 Budapest, Hauszmann Alajos utca 1.) alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- október
- napján kelt 9.K.32.143/2008/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés mellőzésével helybenhagyja Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s Az
- május 7-től
- július 1-jéig amerikai hadifogságba lévő … (a továbbiakban: sérelmet szenvedett)
- júliusában tért haza Magyarországra.
- augusztus 15-én az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló
- évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Kpt I.) alapján kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő szabadsága törvénysértő és igazságtalan elvonása miatt. Az igénybejelentéshez szolgáló adatlapon jogcímként az
- év február hó 19-től
- év szeptember hó 25-ig Dresdenben tartó munkaszolgálatot jelölte meg. Csatolta a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár igazolását arról, hogy amerikai hadifogságban volt, és a saját nyilatkozatát, amely szerint 15 évesen hurcolták kényszermunkára a németországi Dresdenbe, innen került a keleti front közeledtével amerikai menekült táborba. A sérelmet szenvedett keresetet terjesztett elő a kárpótlási kérelmét a Kpt.I.
- §ában meghatározott kárpótlásra jogosító jogcím hiánya miatt elutasító 5603558-
- számú alperesi határozat megváltoztatása iránt, melyben tanúnyilatkozattal alátámasztva állította, hogy kényszermunkára hurcolták, munkaszolgálatot teljesített. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a sérelmet szenvedett nem az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.)
- § c) pontja szerinti munkaszolgálat, hanem a németországi kényszermunka alapján kért kárpótlást, amely sérelem a Kpt.I. szerint nem tartozik a törvény hatálya alá. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatása, a kárpótlás megítélése, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése iránt a sérelmet szenvedett terjesztett elő fellebbezést, amelyet a jogutód felperes fenntartott. Azzal érvelt, hogy a munkaszolgálat fogalmát a hadigondozásról szóló
- évi XLV. törvény
- § c) pontja határozza meg, a munkaszolgálatot és a kényszermunkát jogszabály nem határolja el egymástól, ezért a két fogalom általános jelentést hordozó nyelvtani értelmezésével el lehet jutni ahhoz a következtetéshez, hogy a munkaszolgálat a II. világháború idején végeztetett kényszermunka. Ez azt jelenti, hogy az elszenvedett sérelem a Kpt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alá tartozó munkaszolgálat volt, a felperesnek ezért kárpótlás jár. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében költség igény nélkül kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság által rögzítetteket a másodfokú bíróság az igénybejelentésben megjelölt jogcímmel pontosította azzal, hogy a csatolt igazolások alapján azonban a szabadságelvonás megállapítható jogcíme nyugati hadifogság volt. Az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kárpótlásra jogosító jogcím hiányában a sérelmet szenvedett nem volt jogosult személyi kárpótlásra, kifejtett indokait a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak kiemelésével osztja: Annak a lehetőségét, hogy a sérelmet szenvedett kárpótlási igénnyel lépjen fel a Kpt.I. biztosította. A törvényhozó akarata szerint a kárpótlás iránti kérelem nem minden, a Kpt.-ben és egyéb helyen szabályozott, az élet elvesztése, illetőleg szabadságelvonás sérelmeként meghatározott jogcímen volt benyújtható. A Kpt.I. az elszenvedett sérelem orvoslását három esetben, a Kpt. 2. §
(1)bekezdésének
- c)és
- d)pontjai, illetve a 3. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján tette lehetővé. Így, ha a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság, vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét, illetve deportálás (2/A. §), vagy kényszermunka (2/B. §), ideje alatt halt meg. Továbbá, ha a II. világháború alatt (
- június
- -
- május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálatot. A Kpt.I. szabadságelvonás címén tehát nem biztosított igénybenyújtásra lehetőséget sem azok számára, akik deportálást, sem azok számára akik a kényszermunkát szenvedtek el. Így a sérelmet szenvedett erre vonatkozó kereseti előadása, és a fellebbezésnek erre vonatkozó érvei a kárpótlási igény kedvező elbírálását, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását nem alapozhatták meg. Egyebekben tévesen hivatkozott a felperes a munkaszolgálat és a kényszermunka azonosságára, a kárpótlási törvények a történelmi tények alapján a kettő között lényeges különbséget tesznek, mindegyik sérelmet külön-külön definiálják. Szabadságelvonás jogcímén a Kpt.I. alapján kizárólag munkaszolgálat miatt volt kárpótlás igényelhető. A munkaszolgálat elszenvedésének tényét a kérelmezőnek kell bizonyítania. A Kpt.I. végrehajtásáról szóló 67/2006.(III.27.) Korm. rendelet
- §
(3)bekezdése, az elsőfokú bíróság által is felhívott 1/
- számú jogegységi határozattal összhangban kimondja, hogy az igény alapjául szolgáló sérelem elszenvedését és a jogosultság egyéb feltételeit a kérelmezőnek kell bizonyítania. A csatolt tanúnyilatkozatok és rendelkezésre álló adatok alapján csak annyi volt megállapítható, hogy az 1945-ben a leventekorú sérelmet szenvedettet a visszavonuló német csapatok a németországi Dresdenbe magukkal hurcolták, munkára kényszerítették, őt a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár hadifogolyként tartja nyilván. A munkaszolgálat a katonai szolgálat diszkriminatív formája. Történelmi kutatásokból megállapíthatóan négy féle munkaszolgálatos alakulat típust állított fel a magyar királyi honvédség, ezekbe az alakulatokba történt meg a zsidó származású személyek, illetve a nemzetiségiek, fegyencek, internáltak beosztása, ilyen alakulatokba szervezték a politikai okból elítélteket, illetve ítélet nélkül politikai okból gyanúsnak ítélt személyeket. A munkaszolgálat jogszabályi alapját a honvédelemről szóló
- évi II. tc. egyes rendelkezései szerinti katonai kötelezettség teljesítése jelenti. Így a sérelmet szenvedettnek a német csapatok visszavonulásakor történt elhurcolása és munkára kényszerítése munkaszolgálatnak nem tekinthető. Annak a ténynek pedig, hogy a szövetséges hatalmak előretörését követően amerikai hadifogságba került, csak a volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről és a nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992.(III.18.) Korm. rendelet szempontjából van jelentősége, adott feltételek szerint nyugdíj kiegészítésre biztosíthatott jogcímet. A kárpótlási törvények nem biztosítottak valamennyi,
- március
- és
- október 23-a között bekövetkezett, egyének, családok tragédiáját okozó serelemre orvoslást. Így a felperesi jogelőd sem részesülhetett a Kpt.I. - a korábbi kárpótlási igényekhez képest is lényegesen szűkebb igényjogosulti kört átfogó - rendelkezései alapján sem kárpótlásban. A sérelem nem tartozik a Kpt.I. hatálya alá, a Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében, az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés mellőzésével, helybenhagyta. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés k) pontján alapuló illetékmentességre az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, ez okból szükségtelenül rendelkezett ugyanakkor az eljárási illeték viseléséről. Az alperes a másodfokú eljárás során költséget nem igényelt, ezért arról a másodfokú bíróságnak a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján rendelkeznie nem kellett. Budapest,
- február
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,