Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.723/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Forgó, Varga és Társai Ügyvédi Iroda (1123 Budapest, Alkotás utca 17-
- szám, ügyintéző: dr. Damjanovic Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek, a Dr. Kolláth Ügyvédi Iroda (5000 Szolnok, Szabadság tér
- I. em.
- szám, ügyintéző: dr. Kolláth Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen megállapítás iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- október
- napján kelt 25.G.41.555/2009/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek, valamint a felperes részvényese, a Ch. C. S. Limited között
- szeptember 4-én háromoldalú szerződés jött létre, amelyben rögzítették, hogy a felperesnek, mint megrendelőnek 181.846.531 forint vállalkozói díjtartozása áll fenn az alperessel szemben. A felek a tartozás késedelmi kamatokkal növelt összegének (210.000.000 forint) fizetési határidejét
- szeptember
- napjában határozzák meg. A felperes
- szeptember 17-én benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy a fenti szerződésen alapuló tartozásátvállalásra tekintettel nem áll fenn 210.000.000 forint tartozása az alperes felé. Előadta, hogy jogainak az alperessel szemben való megóvása végett a megállapítás azért szükséges, mert az alperes - a korábbi nyilatkozataiból megállapíthatóan - a követelését jogi úton is kész érvényesíteni és a mellékelt fizetési felszólítást tartalmazó levelében vele szemben felszámolási eljárás megindítását helyezte kilátásba. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által is megjelölt szerződésben a Ch. C. S. Limited csak készfizető kezességet vállalt a felperes tartozásáért és később a felperes tartozáselismerő nyilatkozatot is tett. A Fővárosi Bíróság a
- október
- napján kelt 25.G.41.555/2009/
- számú ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 800.000 forint perköltséget. A határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes megállapítás iránt terjesztett elő keresetet, ezért elsődlegesen a Pp.
- §-a alapján a megállapítási kereset feltételeinek fennállását kellett vizsgálni. Ebben a körben megállapította, hogy a felperes nem jelölt meg olyan jogot, amelynek megóvása indokolná a kért megállapítást. Nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének akkor, amikor a felperesek joga az alperes által kezdeményezhető eljárásban a marasztalási keresettel szembeni védekezés útján védhető. A felperes jogainak megóvásához a tartozás fenn nem állásának előzetes megállapítása nem szükséges, az ezzel kapcsolatos igény a teljesítés iránti perben ellenkérelem útján határidő nélkül érvényesíthető. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes fizetési felszólításokat intézett a felpereshez, illetve az igényérvényesítés jogi útra terelését helyezte kilátásba, nem alapozza meg a felperes által hivatkozott jogvédelem szükségességét, ugyanis egyrészt a felperesnek az alperes által kezdeményezett, marasztalásra irányuló eljárásban lehetősége van a tartozásátvállalás folytán történő mentesülésre hivatkozni, másrészt az sem kizárt, hogy az alperes nem érvényesíti a követelését bírói úton a felperessel szemben. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak megváltoztatására és a keresetben foglaltak megállapítására irányult. A felperesi álláspont szerint a jogvédelmének törvény által megkívánt szükségességét több dolog is alátámasztja. Így az elsőfokú ítélet meghozatalát követően - iratbetekintés alkalmával - szerzett tudomást arról, hogy az alperes benyújtotta ellene a felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelmet. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás sajátosságaiból eredően az eljáró bíróság nem feltétlenül jár el az alapul szolgáló követelés fennállásának vizsgálata során olyan mélységben és alapossággal, amelyet a jelen ügy megkövetelne és amelyet csak a peres eljárás jogintézménye tud biztosítani. Az alperes előreláthatólag nem a peres eljárás útját választja, ahol valóban érdemi védekezést terjeszthetne elő a felperes, hanem a felszámolási eljárás megindítását. Ezt meghaladóan hivatkozott arra is, hogy a M. F. Bankkal
- április 6-án kölcsönszerződést kötött, amelyet a későbbiekben többször is módosítottak, és az általa eszközölt sokmilliárd forintos beruházás befejezéséhez szükséges pénzeszközök rendelkezésre bocsátása akkor lehetséges a szerződés szerint, ha a korábbi menedzsment irányítása alatt felhalmozott szállítói tartozások rendezésre kerülnek. A kölcsönszerződésbe foglalt folyósítási feltétel tehát a lejárt szállítói tartozások kifizetése, mely alól kivételt képez az alperes követelése, amelynek vitatását a felperes igazolni köteles. Végül a felperes előadta azt is, hogy a kölcsönszerződésben és a kapcsolódó egyéb szerződésekben felmondási okként került meghatározásra egy esetlegesen ellene induló csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás vagy végrehajtási eljárás, ezért a felszámolási eljárás egy konkrét és közvetlenül fenyegető veszélyt jelent a számára. Utalt arra is, hogy a N. F. és G. Minisztériummal is támogatási szerződést kötött
- november 27-én, amely szintén tartalmazza; a támogatás folyósításának feltétele, hogy nem állhat végrehajtási vagy felszámolási eljárás alatt. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai mellett. Hivatkozott arra, hogy a felperesi fellebbezésben írt tényállítások az elsőfokú eljárás anyagát is képezték, továbbá az a körülmény, hogy a felperes jogviszonyban áll a M. F. Bankkal, még nem ad alapot arra, hogy ne induljon végrehajtási eljárás vele szemben a korábban már elismert tartozásainak rendezése miatt. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megállapítás iránti kereset előterjesztésének feltételei nem állnak fenn és érdemben is megalapozott döntést hozott. A határozat indokolását a Fővárosi Ítélőtábla csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészíti ki az alábbiakkal. A Pp.
- §-a szerint ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (továbbiakban Cstv.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján a bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. A Cstv. 27. §
(1)bekezdése szerint a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg, amelyre a
(2)bekezdés a) pontja alapján akkor nyílik lehetőség, ha a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A fellebbezésben hivatkozott, a fentiekre alapítottan kezdeményezett felszámolási eljárás esetén az adós akkor minősül fizetésképtelennek, ha fennáll a hitelezővel szemben a pénz vagy pénzben kifejezett tartozása, amely szerződésen alapul; az adós a teljesítési határidőt követő 15 napon belül e tartozást írásban nem vitatta vagy elismerte; a hitelező a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően eredménytelen fizetési felszólítással élt. A követelés fennállását, a fizetési felszólítás megtörténtét a hitelezőnek kell bizonyítania, az adóst terheli viszont annak bizonyítása, hogy a hitelező követelését a jogszabályban erre meghatározott határidőn belül vitatta. A Cstv. 6. §-ának
(1)bekezdése szerint a csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós - az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság (a továbbiakban: bíróság) hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. A
(3)bekezdés alapján azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy - a 6/A. § esetén kívül - a csődeljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek, a felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásnak nincs helye. A fizetésképtelenség vizsgálata a fentiek szerint a jogszabályban előírt feltételek tisztázására szorítkozhat egy olyan eljárásban, amelyben a Pp. rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból adódó eltérésekkel - megfelelően alkalmazandóak. A felszámolási eljárás sajátosságából adódóan a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bírósághoz történt benyújtását követően az adós már csak akkor szabadulhat a fizetésképtelenség megállapítása alól, ha a Cstv.-ben meghatározott eljárásban bizonyítja mindazt, ami a fizetésképtelensége megállapításának akadályát képezheti, vagyis a tartozás határidőben történt vitatását vagy a tartozása kiegyenlítését. Az adós jogainak a felszámolási eljárás iránti kérelmet benyújtó hitelezővel szemben való megvédésére a felszámolási eljárás megfelelő kereteket biztosít. Ezen keretek nem léphetők át azzal, hogy az adós a Cstv.-ben a vitatásra meghatározott határidő lejártát követően indított peres eljárásban keresettel kérje a tartozása „fenn nem állásának” a megállapítását. A Cstv.
- §-ának
(3)bekezdése a felszámolással kapcsolatban polgári peres eljárás útján csak arra ad lehetőséget, hogy - mivel a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek - az adós az esetleges teljesítését visszakövetelje. Az adós, ha a hitelező követelését, illetve a saját tartozását vitatja, a hitelező számláját visszaküldheti és megkifogásolhatja. Az adós a tartozását a fizetési felszólítás kézhezvétele előtt írásban vitathatja, ebben a körben beszámítással is élhet. Az adós - ha a számlát befogadta és azt nem kifogásolta, valamint a fizetési felszólításig elmulasztotta a tartozás vitatását - a felszámolást lefolytató bíróságtól 30 nap fizetési haladékot kérhet. A hitelező és az adós, ha ebben megállapodnak, közösen kérhetik az elsőfokú eljárásban az eljárás szünetelését, másodfokú eljárásban pedig az eljárás megszüntetését. Amennyiben az adós vitatása elkésett, és a felek között sem az eljárás szünetelésére, sem a megszüntetésére nem jön létre megállapodás, az adós úgy szabadulhat a fizetésképtelenség következményei alól, hogy a tartozását megfizeti, még akkor is, ha egyébként a tartozását vitatja. Ez a teljesítés nem minősül tartozáselismerésnek, és a teljesítés polgári peres úton visszakövetelhető a Cstv. 26. §
(3)bekezdése alapján. A felszámolási eljárás szabályai az írásbeli bizonyítást írják elő, amely szabályok - a fentebb írt lehetőségekkel - kellő módon biztosítják az adós jogvédelmét. Ha ezen lehetőségekkel az adós nem él, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a „tartozás fenn nem állásának” megállapítására irányuló per az egyetlen eszköz a jogainak megóvására. Nem alapozza meg a megállapítási kereset előterjesztésének a lehetőségét az sem, hogy a felperes olyan szerződéseket kötött, amelyek teljesítésének akadályát képezi egy ellene induló felszámolási eljárás, mert ezen szerződések tekintetében az alperes semmilyen formában nem érintett, ezért a szerződések teljesítése körében vele szemben a felperesnek nincs védelemre szoruló joga. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a helyes indokaira tekintettel és a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező felperest az alperes részére másodfokú perköltség megfizetésére, amely a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján - a pertárgy értékére és a másodfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel mérsékelt összegben - meghatározott ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Budapest,
- március
- . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Molnár József s.k. bíró