Gf.20403/2009/8 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés) jogcímén is előterjesztette. Keresetében előadta, hogy a felperes igazgatóságának elnöke, "A" megbízatása

1. február
2. napján lejárt. Ekkor a szövetkezet igazgatóságának az alperesek voltak a tagjai. Az igazgatóság
3. február
4. napján megtartott ülésén - a 44/
5. számú igazgatósági határozattal - a IV.r. alperest megbízott elnöknek választották. A 45/
6. számú határozattal az igazgatóság felhatalmazta a IV.r. alperest, hogy a szövetkezet „valamennyi nélkülözhető ingatlan értékesítésében járjon el, folytasson tárgyalásokat, szerződéstervezeteket készíttesse el". Az igazgatóság
7. március
8. napán megtartott ülésén az igazgatóság tagjai, egyhangúan a megbízott elnök tiszteletdíját havi 200.000.Ft-ban határozták meg. A IV.r. alperes az újabb igazgatósági elnök, "B" megválasztásáig (
9. február
10. napjáig) a felperestől 4.803.548.Ft tiszteletdíjat vett fel. Tekintve, hogy a tisztségviselők tiszteletdíjának megállapítása a szövetkezetekről szóló
11. évi X. törvény (Szvt.II.) 20.§.

(2)bekezdés b/ pontja alapján a közgyűlés hatáskörébe tartozik, ezért az alperesek az igazgatóság tagjaiként jogellenesen állapítottak meg a IV.r. alperes részére tiszteletdíjat, mellyel a felperesnek kárt okoztak. Ennek a kárnak az összege a IV.r. alperes által felvett tiszteletdíj, valamit a korábbi közgyűlési határozat szerint a szövetkezeti elnöknek járó havi 10.000.Ft tiszteletdíj különbözete. A felperes a másik keresetbeli követelése alapjaként előadta, hogy

1. január 5.-én a IV.r. alperessel megbízási szerződést kötött, melyben a IV.r. alperes - mint egyéni vállalkozó vállalta a szövetkezet számviteli-, pénzügyi- és adózási feladatainak ellátását; az éves beszámoló, az adóbevallások, a hitelkérelmek és kötelező jelentések elkészítését. Kiterjedt a IV.r. alperes vállalt tevékenysége a felperes adminisztrációja („pénzügy, könyvelés, munkaügy") ellenőrzésére is. A szerződésben a megbízó felperes vállalta, hogy a megbízott IV.r. alperes feladatainak ellátásához a szükséges feltételeket biztosítja. A megbízott díját havi 300.000.Ft + áfa összegben határozták meg. A felperes „számviteli politikája" szerint a mérlegkészítés határideje az üzleti évet követő év január
2. napja.
3. január
4. napján a felperes nevében - az I-III.r. alperes igazgatósági tag, valamint a IV.r. alperes - mint megbízott - a megbízási szerződést -
5. február 28.-i hatállyal - közös megegyezéssel megszüntették.
6. február
7. napján a IV.r. alperes - megbízottként - tájékoztatta a szövetkezet igazgatóságát, hogy (a megbízási szerződésből hátralévő időtartamban) a szerződésben meghatározott feladatait nem tudja teljes körűen és határidőre ellátni, mert a szövetkezet az ahhoz szükséges személyi feltételeket - a dolgozók táppénzes állományba kerülése és munkaviszonya megszüntetése miatt - nem tudja biztosítani. Ennek megfelelően a IV.r. alperes elmulasztotta a megbízási szerződés fennállta alatt a szövetkezet számviteli beszámolóját (benne: a
8. évi mérleget) elkészíteni, ezért a felperes annak elkészítésével másik könyvelőcéget - a "C" Betéti Társaságot - bízott meg, 1.560.000.Ft megbízási díj ellenében. Az I-III.r. alperes igazgatósági tagok
9. március
10. napján kelt, a felperes megválasztott igazgatósági elnökéhez címzett leveléből kitűnően a IV.r. alperes a megbízási jogviszony megszűntekor vállalta az éves beszámoló két hónap alatti (
11. február 28-ig történő) elkészítését. A IV.r. alperes megbízási szerződése szerint a szerződésben foglaltak teljesítését a szövetkezet elnöke ellenőrzi, így szövetkezeti elnök hiányában az igazgatóság. A számviteli beszámoló elkészítésének elmulasztásáért az alperesek azért felelnek, mert igazgatósági tagként - jogellenesen nem kényszeríttették ki a számviteli politikában meghatározott határidő betartását a IV.r. alperestől. A felperes a külső adótanácsadó cégnek kifizetett megbízási díj megfizetése iránt a IV.r. alperessel szemben - jelen eljárást megelőzően - már pert kezdeményezett. A másodfokú eljárásban jogerőre emelkedett, keresetet elutasító ítélet (Vas Megyei Bíróság Gf.40.020/2008/4.) indokolása szerint a IV.r. alperes megbízási szerződésben foglalt kötelezettsége nem terjedt ki a számviteli beszámoló
12. február
13. napjáig történő elkészítésére, ilyen kötelezettsége csak a szövetkezet előző évi mérlegére vonatkozott. A mérleg elkészítéséhez szükséges feltételeket azonban a szövetkezet nem biztosította, mert az igazgatóság - a IV.r. alperes jelzése ellenére - nem tartotta szükségesnek a felpereshez a napi könyvelési feladatokat elvégző könyvelő felvételét. A jogerős határozatra figyelemmel a felperes keresetében hangsúlyozta, hogy jelen eljárásban a IV.r. alperest a tisztségviselői kötelezettsége megszegése miatt perli. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A IV.r. alperes azzal védekezett, hogy a korábbi igazgatósági elnök mandátumának lejártakor a felperes szövetkezet kritikus gazdasági helyzetben volt, melyből való kilábaláshoz szükség volt - az újabb szervezeti képviselő megválasztásáig - a hitelezőkkel tárgyalásokat folytató személy megbízására, valamint - a hitelezők kielégítése érdekében - a szövetkezet vagyontárgyainak értékesítésére. Tekintve, hogy a IV.r. alperest az igazgatóság tagjai bízták meg egyes elnöki feladatok ellátásával, ezért az igazgatóság jogszerűen határozhatott a tiszteletdíjáról is. Megbízásától a IV.r. alperes vezette az ingatlan értékesítési tárgyalásokat, de azokról csak az igazgatóság határozhatott, tekintve, hogy a IV.r. alperesnek együttes aláírási jogosultsága volt. A IV.r. alperes a felperes javára végzett munka ellenértékeként kapott díjazást, tehát nem jogalap nélkül. Az I-III.r. alperes ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a felperes keresetében csak a IV.r. alperesi díjazás jogellenes megállapítását állítja, de károkozó magatartásra nem hivatkozik. A rábízott feladatokat a IV.r. alperes ellátta, a felperest pedig kár nem érte. A
14. évi számviteli beszámolót a jogszabályban (Számv.tv.) meghatározott határidőig (
15. május
16. napjáig) kellett elkészíteni, mely nem telt el a IV.r. alperes megbízási szerződésének megszüntetéséig. Ugyanakkor a felperes által a külső vállalkozásnak fizetett megbízási díj eltúlzott mértékű. Az elsőfokú bíróság a IV.r. alperessel szemben 1.560.000.Ft és járulékai megfizetése iránt előterjesztett keresetet a bekezdés d/ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. A másodfokoPp.130.§.

(1)n eljáró Győri Ítélőtábla a

1. szeptember
2. napján kelt Gf.II.20.094/2009/
3. sorszám alatti végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a keresetlevél elutasítását mellőzte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest az alperesek javára perköltség fizetésére. Határozata indokolásában az elsőfokú bíróság az új szövetkezetekről szóló
4. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Úszt.) 22.§.

(2)bekezdés b/ pontja és 38.§.

(1)bekezdéséből kiindulva azt vizsgálta, hogy az igazgatóság hatáskörét túllépve meghozott döntésével - a IV.r. alperes elnöki teendőkkel megbízásával - okozott-e kárt a felperesnek. Ennek során figyelembe vette a korábbi szövetkezeti elnök, "A" becsatolt béradatait, melyből kitűnően a szövetkezeti elnök a havi 10.000.Ft tiszteletdíj mellett, munkaviszonya után 300.000.Ft személyi alapbérben részesült. Ezért az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a IV.r. alperesnek kifizetett díjazás nem volt eltúlzott, a felperes pedig maga sem hivatkozott arra, hogy a IV.r. alperes a megbízott elnöki feladatokat nem megfelelő módon látta el. A rendelkezésre álló peradatokat értékelve megállapította, hogy a IV.r. alperes az újabb igazgatósági elnök megválasztásáig az elnök jogkörében meghozandó sürgős intézkedéseket megtette. Ezért a felperest a IV.r. alperes jogszabálysértő elnöki megbízásával kár nem érte. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletben az 1.560.000.Ft-os kártétel tekintetében csak az I-III.r. alperessel szembeni keresetet bírálta el; tekintve, hogy a IV.r. alperessel szemben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az I-III.r. alperesekkel szembeni igény elbírálásakor abból indult ki, hogy a IV.r. alperes megbízási szerződése

1. január 2.-i megszüntetését követően az igazgatóság
2. január
3. napjára rendkívüli közgyűlés hívott össze - más mellett - az újabb tisztségviselők megválasztására. Ez a közgyűlés ugyan még nem volt eredményes, de a következő,
4. február
5. napjára összehívott közgyűlés új elnököt választott. Ebből következően az elsőfokú bíróság megítélése szerint az I-III.r. alperes igazgatósági tagoknak
6. január
7. napját követően már nem volt lehetőségük arra, hogy a IV.r. alperest a megbízási szerződése alapján terhelő kötelezettségeivel összefüggésben intézkedést tegyenek, az az újabb szövetkezeti elnök és az újabb megválasztott igazgatósági tagok hatáskörébe tartozott. Nem minősítette jogellenesnek az I-III.r. alperes azon magatartását sem az elsőfokú bíróság, hogy nem intézkedtek a napi könyvelési feladatokat ellátó szövetkezeti munkavállaló felvételéről. Ezentúl álláspontja szerint a felperes ezen kártétel tekintetében az őt ért kár mértékét sem bizonyította, mivel az nem lehet azonos a külső vállalkozásnak kifizetett díjjal, tekintve, hogy a mérleg (számviteli beszámoló) elkészítése a szövetkezetnek mindenféleképpen költséggel járt volna. A jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.361.§.

(1)bekezdés) jogcímén előterjesztett keresetet pedig azért tartotta alaptalannak, mert a IV.r. alperes a tiszteletdíjat mint megbízott elnök vette fel, ezért a megbízási jogviszony kizárja a szubszidiárius jogcím alkalmazását. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak megváltoztatása és az alperesek kereset szerinti marasztalása, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasítás iránt. A IV.r. alperes részére kifizetett tiszteletdíj visszafizetése iránti kártérítési keresetét elutasító döntést elsődlegesen azért vitatta, mert álláspontja szerint a IV.r. alperes tiszteletdíját megállapító igazgatósági döntés nem minősül határozatnak, az minden formai kelléket nélkülöz, még határozati száma sincs. Az igazgatósági ülési jegyzőkönyvbe foglalt, tiszteletdíjról határozó „mondat" a „tiszteletdíj" és nem a megbízási díj megjelölését tartalmazza, ezért a IV.r. alperes által felvett összeg megbízási díjnak sem minősülhet. Fenntartotta azon elsőfokú eljárásban már kifejtett álláspontját, hogy ez a IV.r. alperes által felvetett tiszteletdíj azért tekintendő a felperes vagyonában előállt értékcsökkenésnek, „mert az igazgatóság hatáskörét túllépve döntött arról". Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság semmilyen szankcióval nem látja indokoltnak sújtani a jogellenesen eljáró vezető tisztségviselőket, melyből az a következtetés vonható le, hogy a tisztségviselők a jogszabályi rendelkezéseket bármikor megsértve, következmény nélkül rendelkezhetnek a szövetkezet vagyonával. Tévesnek értékelte a fellebbezésben az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felperest azért nem érte kár, mert a IV.r. alperes a rábízott feladatot ellátta. Ugyanis a IV.r. alperes a kimentés körében nem bizonyította az érdemi munka végzését. Fellebbezésében vitatta az 1.560.000.Ft kártérítés iránti követelését elutasító ítéleti rendelkezést is. A kimentés alapjául nem szolgálhat a IV.r. alperes

1. február
2. napján kelt levelében foglalt azon hivatkozás, hogy a szövetkezet nem biztosította a könyvelési feladatok elvégzéséhez szükséges feltételeket, a munkaerő felvételét; mivel a IV.r. alperesnek mint igazgatósági tagnak szintén gondoskodnia kellett volna ezen feltételek biztosításáról. Az alpereseknek pedig a IV.r. alperes megbízási jogviszonya megszüntetésekor gondoskodniuk kellett volna a számviteli beszámoló elkészíttetéséről, úgy, hogy az ne járjon a szövetkezet számára dupla költséggel. Az alperesek, mint az igazgatóság tagjai voltak jogosultak arra, hogy a szövetkezet részére könyvelőt vegyenek fel, ezt a IV.r. alperes írásbeli jelzése ellenére nem tartották szükségesnek, így a IV.r. alperes alappal hivatkozhatott arra, hogy nem tudja elvégezni a számviteli beszámoló elkészítésére vonatkozó feladatát. Ezért az alperesek mint tisztségviselők nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal jártak el, mellyel a felperesnek jogellenesen kárt okoztak. Fellebbezésében vitatta azt is, hogy a IV.r. alperessel szemben előterjesztett - másodlagos kártérítési követelés az I-III.r. alperesekkel szemben előterjesztett keresettől elkülönítve lenne tárgyalható, mivel az alperesek marasztalását egyetemlegesen kérte, így az csak egységesen bírálható el. Fenntartotta a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett kereseti követelését is, mivel álláspontja szerint fogalmilag kizárt, hogy a szövetkezet tisztségviselői feladatainak ellátására megbízási szerződés alapján kerüljön sor, ezen túl az ilyen szerződés létrejöttét semmilyen bizonyíték nem igazolja. A IV.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását kérte. Rámutatott, hogy jelen ügyben nem a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések, hanem a szövetkezetekről szóló
3. évi I. törvény (Szvt.I.) alkalmazandó. Az Szvt.I. 28.§-ának rendelkezéseiből következően az igazgatóság döntéseit minden különösebb formakényszer nélkül hozza meg, így nincs jelentősége a fellebbezés ezzel ellentétes fejtegetéseinek. A IV.r. alperes
4. február
5. napjától a szövetkezet érdekében jelentős fajsúlyú, a kialakult kritikus gazdasági helyzetet kezelő tevékenységet végzett, melyért nyilvánvalóan nem részesülhet a korábban megállapította havi 10.000.Ft tiszteletdíjban. Rámutatott, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban még megbízott elnöknek nevezte a IV.r. alperest, a fellebbezési eljárás során viszont már csupán tiszteletdíjra jogosult igazgatósági tagnak tekinti. A felperes nem igazolta, hogy az alperesek magatartásának következtében a felperest kár érte volna, a polgári bíróságnak pedig nem feladata a fellebbezés szerint megkívánt „bírságolás", avagy a felek szankcióval sújtása. A IV.r. alperes nagy munkaterheltséggel járó feladata elvégzésével elhárította a szövetkezet többször fenyegető felszámolását. Az 1.560.000.Ft kártételre vonatkozó követeléssel szemben fenntartotta azon álláspontját, hogy a IV.r. alperes nem volt a szövetkezet megbízott elnöke, eljárási jogosultsága csak a 44., 45/
6. számú igazgatósági határozatokban megjelölt jogkörökre terjedt ki. Hivatkozott a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletre, amelyből kitűnően a felperes és a IV.r. alperes közötti megbízási szerződés nem tartalmazott határidőt az éves beszámoló elkészítésére, ezért azt az üzleti évet követő
7. napig kellett elkészíteni. A korábbi eljárásban ítéleti bizonyossággal megállapításra került, hogy a IV.r. alperest, mint megbízottat nem terheli felelősség azért, hogy a felperesnél a megbízási szerződés teljesítéséhez szükséges könyvelési adatok rögzítése - arra további munkatárs alkalmazása - nem volt biztosított. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az alpereseknek
8. január
9. napját követően már nem volt lehetősége az intézkedésre a könyvelési feladatok ellátása érdekében. Az I-III.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Vitatták a fellebbezés azon megállapítását, hogy a IV.r. alperesnek kifizetett „tiszteletdíj" ne minősülne megbízási díjnak. A díjazás kifejezett elnevezésén túl ugyanis azt kell vizsgálni, hogy annak megállapítása milyen jogviszony keretében és milyen jogcímen történt. A IV.r. alperest az igazgatóság megbízott elnöki feladatokkal bízta meg, ezért díjazása nem „tiszteletdíjnak", hanem megbízási díjnak minősül. Az igazgatóság tagjai, az alperesek a IV.r. alperes díjazása megállapítása körében kellő gondossággal jártak el, mivel annak összege nem közelítette meg a korábbi elnök díjazását. Amennyiben a felperes aránytalannak ítélte ezt a díjazást, a Ptk.201.§.

(2)bekezdésére hivatkozással egy éven belül megtámadhatta volna. Indokolatlannak tartotta a IV.r. alperessel, valamint az I-III.r. alperesekkel szemben előterjesztett, 1.560.000.Ft megfizetése iránti kereset együttes elbírálását. Előadta, hogy az I-III.r. alperes igazgatósági tisztsége

1. január
2. napján szűnt meg, míg a IV.r. alperes - feladata ellátásai nehézségét említő - levele
3. február
4. napján kelt. Az, hogy az újabb elnök megválasztása után a szövetkezet csak
5. március
6. napjától vett fel újabb könyvelőt, nem eshet az I-III.r. alperesek terhére. Az I-III.r. alpereseknek a tisztségük január 27.-i megszűntét követően nem volt semmilyen intézkedési kötelezettségük a tekintetben, hogy az előző évi beszámoló elkészüljön. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az alperesek igazgatósági tisztviselői megbízása - a szövetkezet cégjegyzékébe bejegyzett
7. március 11.-i időponttól eltérően -
8. január 27-én, felmentéssel szűnt meg. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott érdemi határozatában nem döntött a perben érvényesített valamennyi keresetről, mivel a felperes IV.r. alperessel szembeni 1.560.000.- Ft kártérítés és járulékai iránti kereset tárgyalását elkülönítette, ennek tárgyában az eljárás folyamatban van. Így a nem minden keresetről döntő elsőfokú határozat nem ítéletnek, hanem részítéletnek minősült. (Pp.
9. § /1/ - /2/ bekezdés) Előrebocsátja azt is az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság értékelésével szemben a felek közötti jogvita elbírálására nem volt alkalmazható az új szövetkezetről szóló
10. évi CXLI. törvény (Úszt.), mivel - a felek egyező előadása szerint - a felperes alapszabályát az Úszt. rendelkezéseinek megfelelően nem módosította. (Úszt.
11. § /2/ bekezdés a./ pont) A keresetbeli történeti tények bekövetkeztekor még nem lépett hatályba a szövetkezetekről szóló
12. évi X. törvény (Szvt.II.), így a kereset elbírálására a szövetkezetekről szóló
13. évi I. törvény (Szvt.I.) szabályai az irányadóak. A 4.563.548.- Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránti keresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben is helytálló jogkövetkeztetéssel utasította el a keresetrészt. Az ítélőtábla - ebben a részben - az elsőfokú részítélet indokait megismételni nem kívánja, így azokra csak utal. (Pp.
14. § /3/ bekezdés) A keresetrésszel kapcsolatban a fellebbezésben előadottakra az ítélőtábla kiemeli, hogy a felperes
15. március 9.-i igazgatósági ülésén a IV.r. alperes tiszteletdíjáról - nem kétségesen - határozat született, függetlenül attól, hogy a tiszteletdíjra vonatkozó határozatot nem sorszámozták. Annak megítélésénél, hogy az igazgatóság határozatot hozott-e a tiszteletdíjról nem az igazgatósági tagok akaratnyilvánítása formájának, hanem az abban foglalt döntésnek van jelentősége. Jelen esetben pedig a döntés az volt, hogy az igazgatóság tagjai a IV.r. alperes - mint megbízott elnök - tiszteletdíját havi 200.000 Ft-ban határozták meg. A fellebbezés alaptalan arra nézve is, hogy a tiszteletdíj nem megbízási díjnak minősülne. Az Szvt.I. szabályai szerint az igazgatósági tagok tisztségüket a közgyűlés általi megválasztással (Szvt.I.
16. § /1/ bekezdés b./ pont) nyerik el; tisztségüket vagy szövetkezeti tagként, vagy munkaviszonyban láthatják el. (Szvt.I.
17. § /2/ bekezdés,
18. §) (Nem kizárt az sem, hogy a szövetkezeti tag az igazgatósági tisztség ellátására munkaviszonyt is létesít tagsága mellett.) A munkaviszonyban kifejtett tevékenység ellenértéke a munkabér, míg a szövetkezeti tagként végzett tisztségviselői tevékenység díjazása a tiszteletdíj. A konkrét esetben azonban a IV.r. alperest nem a közgyűlés választotta meg az igazgatóság elnökének, hanem az igazgatósági tagok bízták meg az újabb elnök megválasztásáig az elnöki teendők ellátásával (a 44/
19. /II.24./ igazgatósági határozat). A megbízásra (Ptk.
20. §) figyelemmel a
21. március
22. napján meghozott határozat szóhasználata ellenére a IV.r. alperes díjazása nem tiszteletdíjnak, hanem megbízási díjnak (Ptk.
23. § /1/ bekezdés) minősült. Téves a fellebbezés azon érvelése is, hogy pusztán a IV.r. alperes megbízási díja Szvt.I.
24. § /1/ bekezdés b./ pontjával ellentétes megállapítása folytán az alpereseket kártérítési felelősség terheli. A polgári jogi kártérítési felelősség (az Szvt.I.
25. § /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Ptk.
26. § /1/ bekezdése) általános feltételei közül a károkozó jogellenes magatartása csak az egyik; amely a károsultat ért vagyoni hátrány, valamint annak a károkozó körülménnyel való okozati összefüggése (Ptk.
27. § /4/ bekezdés) bizonyítása nélkül kártérítési kötelezettség nem von maga után. Azt pedig a fellebbezési tárgyaláson a felperes szervezeti képviselője maga sem vitatta, hogy a IV.r. alperes megbízott elnökként a szövetkezet fennmaradása érdekében, tehát: a megbízó érdekeinek megfelelően (Ptk.474.§

(2)bekezdés) tevékenykedett. (Gf.

1. tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal utolsó előtti bekezdés) A felperes pedig vagyoni hátránya bizonyítására sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig erre irányuló felhívást követően - a másodfokú eljárásban sem kívánt bizonyítási indítványt előterjeszteni. Az I.r. - III.r. alperessel szemben 1.560.000.- Ft és járulékai iránt előterjesztett keresetrésszel kapcsolatban az ítélőtábla szintén egyetértett az elsőfokú bíróság részítéleti jogkövetkeztetésével. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság eljárása során ezen keresetrész tekintetében részben elmulasztotta a jogvita kereteinek tisztázását és a Pp.
3. § /1/ bekezdés c./ pontja alapján nem követelte meg annak részletes ténybeli előadását, hogy az I.r. - III.r. alperes - a számviteli beszámoló elkészítése elmaradásával összefüggésben - mely jogellenes és felróható magatartásával okozott kárt a felperesnek. A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson az elsőfokú eljárás ezen hiányosságát orvosolta, a fellebbezési tárgyaláson a felperes előadta az említett - az elsőfokú eljárásban részben hiányzó - tényeket. Ezek szerint az I.r. - III.r. alperes kártérítő felelőssége azért állapítható meg a
4. évi számviteli beszámoló elkészítésének elmaradásában, mert - igazgatósági tagként - nem kérték számon a mérleg határidőn belüli elkészítését a IV.r. alperestől; nem vettek fel napi könyvelési feladatokat ellátó könyvelőt a felpereshez; illetve anélkül szűntették meg közös megegyezéssel a IV.r. alperes megbízási szerződését, hogy meggyőződtek volna arról, hogy a IV.r. alperes az abban foglalt kötelezettségeinek eleget tett-e. A keresetrész így pontosított tényeire az alperesek ellenkérelmüket előterjeszthették (Gf.
5. tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal); valamint a releváns vitatott tényekre a másodfokú bíróság a Pp.
7. § /3/ bekezdése alapján pótolhatta - az elsőfokú eljárásban elmaradt - bizonyítandó tényekre és bizonyítási kötelezettségre vonatkozó tájékoztatást. A tájékoztatást követően a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy a perben további bizonyítási indítványa nincs. Ugyanakkor a fellebbezési tárgyaláson a felek előadása egyező volt (Pp.
8. § /2/ bekezdés) arra nézve, hogy az alperesek igazgatósági tagsága
9. január 27-én „visszahívással" /helyesen: felmentéssel: Szvt.I.
10. § /1/ bekezdés d./ pont/ megszűnt. Az így rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a IV.r. alperes a fellebbezési tárgyaláson a számvitelről szóló
11. évi C. törvény
12. § /6/ bekezdésére utalással helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes - a IV.r. alperes által korábban készített számviteli politikájában meghatározott mérlegkészítési időpont nem azonos az előző üzleti év mérlege, illetve számviteli beszámolója elkészítésének határidejével. A mérlegkészítés időpontja az az időpont, ameddig a mérleg illetve a számviteli beszámoló alapjául szolgáló számviteli értékeléseket el lehet és el kell készíteni. A számviteli beszámoló elkészítésének végső határidejét a Számv.tv., illetve a IV.r. alperessel megkötött megbízási szerződés sem határozza meg. Ezért azt legkésőbb a Számv.tv.
13. § /1/ bekezdésében meghatározott letétbe helyezési határidőig, az üzleti évet követő
14. napig kell elkészíteni. Így az I.r. - III.r. alperes igazgatósági tag tisztségének megszűntéig (
15. január
16. napjáig) a IV.r. alperesnek sem a szövetkezet mérlegét, sem pedig a számviteli beszámolóját nem kellett még elkészítenie, így - az elsőfokú bíróság helyes megítélése szerint - a IV.r. alperes ezen megbízotti kötelmét igazgatósági tagként nem kényszeríthették ki. Másfelől a IV.r. alperes megbízási jogviszonya közös megegyezéssel megszüntetésekor (a megbízási szerződés
17. február 28-i megszűnéséig) a megbízotti kötelmek tejesítésére még kellő idő állt rendelkezésre, így az I.r. - III.r. alperesek emiatt sem jártak el jogellenesen. A fellebbezési tárgyaláson a felperes nem vitatta az I.r. - III.r. alperes képviselője azon előadását, hogy a felperes könyvelői állásai
18. első hónapjaiban betöltöttek voltak, azonban a könyvelők ("D" és "E") táppénzes állományba kerültek. A munkaviszonyban álló könyvelők távolléte mellett a szövetkezet tevékenysége beszűkült, termelés nem volt, amely szintén indokolatlanná tette újabb könyvelő felvételét. Erre figyelemmel helyes az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a könyvelő felvételének elmulasztásával az I.r. - III.r. alperesek szintén nem szegték meg az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondos eljárás kötelezettségét. (Szvt.I.
19. § /1/ bekezdés) Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes, valamint a IV.r. alperes közötti, az igazgatóság elnöki tisztség ellátására irányuló megbízási jogviszonyra figyelemmel jogalap nélküli gazdagodás jogcímén (Ptk.
20. § /1/ bekezdés) a IV.r. alperes részére kifizetett „tiszteletdíj" nem követelhető vissza a IV.r. alperestől. A fent már kifejtettek szerint a perbeli esetben a tisztségviselői (igazgatóság elnöki) tisztség ideiglenes ellátására nem munkaviszony jött létre és a IV.r. alperes azt nem is a szövetkezeti tagsága alapján vállalta. Az igazgatósági tagok a IV.r. alperest az elnöki teendők ellátásával megbízták. Végül a kereset szerint közös károkozó, és így a kártérítéssel egyetemlegesen felelő (Ptk.344.§

(1)bekezdés) alperesek nem egységes pertársak (Pp.51.§ a./ pont), a felperes bármelyikükkel szemben és valamennyiük ellen is érvényesíthette vélt kárigényét. Ezért a per tárgyalása IV. r. alperessel szembeni elkülönítésének sem volt eljárásjogi akadálya. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintve azt a Pp.

1. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért a felperes a Pp.
2. § /1/ bekezdése alapján viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült saját, valamint az alperesek perköltségét is. Az alperesek képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat az ítélőtábla a 32/
3. (VIII.22.) IM. rendelet
4. § /2/, /5/ - /6/ bekezdései alapján állapította meg. Győr,
5. február
6. Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Szalay Róbert sk. bíró