Bf.14/2009/3 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés szerint. Ennek során azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a büntetőeljárást. Ügyfelderítési és indokolási kötelezettségét teljesítette. Az ítélőtábla olyan eljárási, vagy megalapozatlansági hibát, ami az ítélet érdemi felülvizsgálatának akadálya lenne, nem tárt fel. A bizonyítékok perrendszerű értékelésével a megyei bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely a Be. 351.§ /2/ bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól mentes, ezért a Be. 351. § /1/ bekezdése szerint a felülbírálat során is irányadó volt. Az első fokú bíróság a tárgyalás anyagává tett bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte, részletesen vizsgálta a vádlottak és a sértettek vallomását, és helyes mérlegeléssel vetette el a fellebbező vádlottaknak azt az állítását, hogy sértett 1 gépkocsijának megrongálásában, illetve sértett 2 bántalmazásában sem vettek részt, az elkövetés idején máshol tartózkodtak. A sértettek rájuk tett terhelő vallomását alátámasztotta II.r. és IV.r. vádlottak nyomozás során tett vallomása abban a részében, hogy a kereskedelmi iskolánál találkoztak sértett 1-el. I.r. vádlott a nyomozás során elismerte, hogy többen mentek gépkocsival a találkozó helyszínére, majd a sértett kocsijának üldözését, a sértett autójának összeverését vasrúddal, azt, hogy a többiek a másik sértett után futottak és bántalmazták, továbbá mindkét fellebbező vádlott jelenlétét a P... úti bűncselekmények elkövetésének helyszínén. III.r. vádlott a nyomozás során hasonlóan elismerte a több autóval történő üldözést, a sértett autójának összetörését, II.r. és IV.r. vádlottak jelenlétét, azt, hogy I.r. vádlottól hallotta, IV.r. vádlott is bántalmazta sértett 2 sértettet. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye objektív adatokat szolgáltatott sértett 2 sértettet ért erőbehatásokra és sérüléseinek számára, azok gyógytartamára, illetve bizonyította, hogy a fejre célzott, vascsővel leadott közepes erejű ütések reálisan alkalmasak voltak közvetlen vagy közvetetten életveszélyes sérülés okozására. Az elkövetés idejét megközelítő pontossággal lehetett az adatok alapján visszaszámítani. A rendőri jelentés és a helyszíni szemle jegyzőkönyvi adatai alátámasztják, hogy a rendőrjárőrök az ügyeletvezető 22 óra 24 perckor kiadott parancsára érkeztek a helyszínre, ahol megtalálták a sérülést szenvedett sértett 2 sértettet. A tényállásban ezért megalapozottan került rögzítésre a 22 óra körüli időpont, az első fokú bíróság értékelő tevékenysége eredményeként pedig a személyi bizonyítékok tartalmából okszerűen kerültek elfogadásra a vádlottak vallomásaiból az egymást erősítő vallomásrészek, amelyek a sértettek előadását együttesen mindenben alátámasztották. Az egymást erősítő bizonyítékokkal szemben az első fokú bíróság helyes mérlegeléssel vetette el a fellebbező vádlottaknak a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó tagadását. A védők érvelésével ellentétben indokát adta annak is, hogy a II.r. vádlott helyszínen való jelenlétét miért nem zárja ki kizárólagosan a tanú család tagjainak vallomása, V.r. vádlott vallomása pedig miért nem alkalmas arra, hogy IV.r. vádlottnak alibit igazoljon az elkövetés idejére. A másodfokú felülvizsgálat során - eljárásjogi tilalom folytán - nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, és mivel az ítélőtábla által megalapozottnak tartott első fokú ítéleti tényállás teljes, tartalmazza az ügy eldöntéséhez szükséges adatokat, további bizonyítást a vádlotti védekezések tisztázása érdekében nem kellett elrendelni. Az ítélőtábla határozatának is alapul szolgáló, megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a fellebbező vádlottak bűnösségére. A védelemnek a vádlottak előadására alapított tények elfogadtatását, ezen keresztül a vádlottak felmentését célzó fellebbezése az előbbiekben kifejtett indokok alapján nem vezetett eredményre. A cselekmények jogi minősítése megfelel az anyagi jog szabályainak, a törvényes minősítést a vád és védelem oldaláról nem érte támadás. Az első fokú bíróság a vádlottak cselekményét helytállóan minősítette a részben módosított váddal egyezően, mivel a társtettesként elkövetett garázdaság vétsége mellett a nem súlyosabban büntetendő rongálás vétsége megállapítható II.r. vádlott terhére. A helyszínt és a sértettet illetően ettől elkülönült életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása is törvényesen került sor társtettesi alakzatban, mindkét fellebbező vádlott terhére. Az utóbbi cselekmény vonatkozásában az ítélőtábla az indokolást annyiban egészítette ki, hogy a fellebbező vádlottaknak és társaiknak a hétköznapi tapasztalat szerint számolniuk kellett az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségével a koponya és koponyaűr esetleges sérülése miatt. A vádlottak azzal a szándékkal ütlegelték vascsővel fejre célzottan és testszerte a sértettet, hogy sérülést okozzanak. A ténylegesen 8 napon belül és a kéztörés folytán 8 napon túl gyógyuló testi sértést megvalósító együttes cselekményük -az orvosszakértő véleményéből kiindulva - az elkövetés módját, a koponya sérülés anatómiai helyét figyelembe véve, akár az elszenvedettnél súlyosabb, illetve közvetlen, vagy közvetetten életveszélyes sérülést okozhatott volna. Cselekményük az életveszély, mint reális következmény bekövetkezésének lehetősége miatt helyesen minősül ezért életveszélyt okozó testi sértés kísérletének. Az ítélőtábla a felmentésért bejelentett fellebbezés keretein belül a büntetés kiszabásának törvényességét is felülvizsgálta, ennek során az első fokú bíróság által helyesen feltárt enyhítő és súlyosító körülményeket helytállónak, ezek figyelembe vételével a bűncselekmények tárgyi súlya és a vádlottak büntetett előélete mellett a kiszabott büntetéseket nem tartotta eltúlzottnak. A bűnösségi körülmények korrekcióját annyiban tartotta szükségesnek, hogy a társtettesség helyett, a társas elkövetést értékelte súlyosító körülménynek. Egyetértett a fellebbviteli főügyészségnek azzal az álláspontjával, hogy a visszaeső IV.r. vádlottal szemben enyhítő szakasz alkalmazásával a törvényi büntetési tétel alsóhatára alatt, míg II.r. vádlott esetében a törvényi büntetési tételkeret alsó határán kiszabott szabadságvesztés büntetés az időmúlás és a legsúlyosabb bűncselekmény kísérleti szakban maradása, mint nyomatékos enyhítő körülmények figyelembe vételével is méltányos büntetés, további enyhítése az általános és egyéni megelőzés célját nem szolgálná. II.r. vádlottal szemben a korábbi nevelő jellegű elítélések nem voltak eredményesek, az újabb bűncselekményeket felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, bűnösségének fokával, az értékelt bűnösségi körülményekkel arányos halmazati büntetés lényeges enyhítésének, szabadságvesztés helyett más joghátrány alkalmazásának törvényes indoka nincs. Az első fokú bíróság által a javára értékelt enyhítő körülmények a törvényi minimumban kiszabott szabadságvesztés mértékében értékelést nyertek, végrehajtásának felfüggesztése a büntetést súlytalanná tenné. A halmazatban álló erőszakos jellegű bűncselekmények tárgyi súlya miatt, a felfüggesztő rendelkezés alkalmazása akkor sem lenne lehetséges, ha a felfüggesztést a törvény tiltó rendelkezése nem zárná ki. Az első fokú ítélet valamennyi rendelkezése törvényes, ezért az ítélőtábla a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. 381.§

(1)bekezdése alapján kötelezte IV.r. vádlottat a kirendelt védő díjával kapcsolatban, a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. G y ő r ,

1. február
2. napján. Dr.Kovács Tamás sk. Dr. Miklós Mária sk. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke tanács tagja, előadó a tanács tagja Z á r a d é k: Ezzel a végzéssel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
3. évi október hó
4. napján kihirdetett B.438/2005/
5. számú ítélete II.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és - IV.r. vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés kivételével - végrehajtható. G y ő r ,
6. február
7. napján. .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó