Pf.21874/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(3)és

(4)bekezdésére, valamint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 97. §

(1)és 108. §

(1)bekezdésére alapította. Az alperes a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte, elsődlegesen a követelés elévülését állítva, másodlagosan arra hivatkozással, hogy a kamarai tagságáról értesítést nem kapott, így az - álláspontja szerint - érvényesen nem jött létre. Kifogásolta továbbá, hogy a végelszámolási eljárásba a felperes mint hitelező nem jelentkezett be, a követelését a társasággal szemben nem érvényesítette. Mindezekre tekintettel vitatta a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.500,- forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint az

1. évi XVI. törvényt hatályon kívül helyező Kamarai törvény
2. §-a alapján a területi gazdasági kamarák által
3. október
4. napjáig terjedő időszakra megállapított tárgyévi tagdíjak köztartozásnak minősülnek és adók módjára behajthatók. Mivel a felperes a 2003-
5. tárgyévi tagdíjak megfizetése iránt indított keresetet, a fenti szabályozás a felperesi követelésre nem vonatkozik, ezért a felperes által csatolt Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.25.398/2008/
6. számú végzésében foglaltakat a jelen jogvitában nem voltak figyelembe vehetők. Az elsőfokú bíróság az alperesnek mint az egykori Bt. volt beltagjának felelősségére - a felperes által hivatkozott új Gt. helyett - a
7. július
8. napjáig hatályban volt gazdasági társaságokról szóló
9. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) rendelkezéseit tekintette irányadónak, figyelemmel a tagdíjtartozás keletkezésének időpontjára. A régi Gt.
10. § és
11. §

(1)és

(3)bekezdésére figyelemmel kiemelte, hogy a társaság tartozásaiért elsősorban a társaság felel, így a beltag korlátlan és egyetemleges felelőssége kizárólag a társasági vagyon által nem fedezett követelések erejéig áll fenn. Az elsőfokú bíróság - utalással a Legfelsőbb Bíróság BH 2008.159 számú eseti döntésére - a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felperes mint hitelező a végelszámolás során a jogvesztő határidőn belül a követelését a gazdasági társasággal szemben szabályszerűen nem érvényesítette, az igényérvényesítés jogát nemcsak a társasággal szemben, hanem a mögöttes felelős beltaggal, azaz az alperessel szemben is elvesztette. Az ítélet indokolása szerint a felperes többszöri felhívás ellenére nem igazolta, hogy a végelszámolási eljárásba bejelentkezett [Pp. 164. §

(1)], ezt meghaladóan pedig nem hivatkozott olyan egyéb jogalapra sem, amely alapján a társaság beltagja a társaság tartozásaiért első sorban felelne. Ezért a bíróság a keresetet mint megalapozatlant elutasította. A pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes perköltségének a megfizetésére. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte. Ezen fellebbezési kérelmének indokát nem adta. A felperes másodlagos kérelme az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalára irányult. Előadta, hogy az alperes perbeli nyilatkozata megtévesztésre alkalmas, ugyanis keresetében a 2003-

1. évekre érvényesített tagdíjkövetelést, amely az öt éves elévülési határidőn belül keletkezett, ezért szerinte követelése nem évült el. Kiemelte: alperes nevea Bt. törvényes képviselője
2. január 18-án aláírta a kamarába történő felvételhez szükséges „belépési nyilatkozatot”, és a kamara ennek alapján - a törvényes képviselő kérelmét teljesítve - vette fel a Bt-t a tagnyilvántartásába. Hivatkozott a Kamarai tv.
3. §

(1)bekezdésére, melynek értelmében a kamarai tagság a tagnyilvántartásba történt bejegyzéssel létrejött. Rámutatott, hogy a kamarának ezzel kapcsolatban semmilyen értesítési kötelezettsége nem állt fenn az alperesi Bt. felé, a tagdíjszámlákat pedig rendszeresen megküldte a Bt. részére. Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kamarai törvény 8. §

(3)bekezdését, amikor a kamarai tagdíjat nem fizette meg, holott a Bt. részére kiküldött tagdíjszámlákat nem kifogásolta, azokat nem küldte vissza, továbbá elmulasztotta a kamarának bejelenteni a jogutód nélküli megszűnését is. Sérelmezte az elsőfokú bíróságnak az egységes joggyakorlatra történt hivatkozását, előadva, hogy tömegesen állnak rendelkezésére az említett határozattól eltérő tartalmú ítéletek. Megítélése szerint a megszűnt céggel szembeni követelés érvényesítésének lehetőségét a régi és az új Gt. egyaránt ugyanúgy szabályozza, és az ítéletben hivatkozott BH nem a törvény rendelkezéseinek semlegesítésére született. Rámutatott, hogy a hitelezői igényt lehetetlen volt bejelenteni a végelszámolónak, mert a hitelezőknek szóló felhívást a Cégközlönyben csupán 2005. szeptember 1. napján tették közzé, a Bt-t pedig már 2005. augusztus 12-én törölték a cégjegyzékből. A Ptk. 4. §

(1)bekezdésére hivatkozással, utalt a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményére. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira tekintettel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és a bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kifogásolta, hogy a felperesi fellebbezés nem reagál az elsőfokú ítéletben foglaltakra, hanem csupán a már előzőleg előterjesztett felperesi nyilatkozatot tartalmazza. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárását a szabályoknak megfelelően folytatta le, a Pp. 3. §

(3)bekezdése alapján tájékoztatta a feleket a bizonyítandó tényekről, és határidő biztosítása mellett felhívta a feleket bizonyítékaik előterjesztésére. A másodfokú bíróság nem talált olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely miatt a Pp. 252. §

(2)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezése lenne szükséges. A felperes keresetében a Bt.

1. március
2. és
3. március
4. között keletkezett tagdíjtartozásának megfizetésére kérte kötelezni a Bt. egykori beltagját. A Bt. - a cégkivonat tanúsága szerint -
5. augusztus
6. napján szűnt meg és került törlésre a cégnyilvántartásból. A korábban hatályos, perbeli időszakra vonatkozó Gt.
7. §

(1)bekezdése értelmében a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. A Gt. 101. §

(1)bekezdése szerint a betéti társaság beltagjának felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. Ugyanezen szakasz

(3)bekezdése kimondja, hogy a társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha e fejezet másként nem rendelkezik. A rendelkezésre álló cégadatok szerint a cégbíróság a végelszámolás megindítását tartalmazó végzésében felhívta a Bt. hitelezőit, hogy ismert követeléseiket a közzétételtől számított 40 napon belül jelentsék be. A fenti jogszabályhelyek értelmében a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. A beltag mögöttes - korlátlan és egyetemleges felelősségének a megállapításához az szükséges, hogy a gazdasági társaság hitelezője a követelését elsődlegesen az adós gazdasági társasággal szemben érvényesítse, és csak ennek esetleges sikertelensége esetén fordulhat a mögöttes felelős beltag ellen. A felperesnek tehát - ahogyan erre az elsőfokú bíróság is helyesen mutatott rá - azt kellett volna bizonyítania, hogy előzetesen megkísérelte érvényesíteni a követelését a Bt-vel szemben. Mivel a felperes semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a hitelezői igényét a végelszámolási eljárásban szabályszerűen bejelentette, a keresete az alperessel mint az egykori Bt. beltagjával szemben nem vezethetett eredményre. Ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróságnak - az elsőfokú bíróság által is hivatkozott - BH 2008. 159 számú eseti döntése is. A felperes azon állítását, amely szerint „tömegesen állnak a rendelkezésére” a fenti joggyakorlattal ellentétes tartalmú határozatok, a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálhatta, figyelemmel arra, hogy a felperes az általa hivatkozott döntéseket konkrétan nem jelölte meg, a fellebbezéséhez nem csatolta. A felperesnek a végelszámolási eljárás esetleges szabálytalansága körében tett kifogásai vonatkozásában a másodfokú bíróság nem foglalhatott állást, mert az a jelen peres eljárás kereteit meghaladta volna. A kifejtetekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján, annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amely a felperest képviselő ügyvédnek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(1),

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjából áll. A le nem rótt együttes első- és másodfokú eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés d) pontja értelmében, a felperes személyes illetékmentességére tekintettel a Magyar Állam viseli. Budapest,

1. március
2. . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Molnár Ágnes sk.. Merőtey Anikó sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dankó Zsuzsanna írnok bíró