Bf.139/2010/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés d.) pontja szerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettének kísérletében, ezért őt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról, valamint a felmerült bűnügyi költség összegéről és viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be, külön nem indokolt fellebbezést. Az ügyész súlyosításra irányuló jogorvoslattal élt a határozattal szemben. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.451/2009/3-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélve az ügyészi fellebbezést az alábbi kiegészítéssel tartotta fenn. Az ítélet jogi indoklása helyesbítendő a vádlotti tudattartalom vonatkozásában és így az emberölésre irányuló szándék eshetőleges volta tekintetében. Álláspontja szerint ugyanis, abból, hogy a vádlott ismételten lelocsolta benzinnel az akkor már a földön magát eloltani kívánó sértettet, az következik, hogy kifejezetten kívánta annak halálát. Indítványában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem a megfelelő nyomatékkal értékelte az ügyben feltárt súlyosító körülményeket a büntetés kiszabása során. A Debreceni Ítélőtábla az ügyészi és védelmi fellebbezések okán, a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel. A másodfokú eljárásban kirendelt védő a nyilvános ülésen fenntartotta az enyhítésre irányuló fellebbezést azzal, hogy a vádlott által eltartott 4 gyermek, a sértetti közrehatás, valamint a terhelti beismerő vallomás nyomatékos enyhítő körülményként étékelendő a büntetés kiszabása során. A Debreceni Ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával eljárva állapította meg a tényállást, amely megalapozott, a felülbírálatra alkalmas és a másodfokú eljárásban irányadó. Az ítélet jogi indokolása kiegészítendő azonban azzal, hogy a nyomozás során tanúként vallomást tévő sértett, ... született: ...az ügyben

1. január
2. napján megtartott tárgyaláson élt mentességi jogával, így korábban tett vallomását az ítéleti tényállás megállapításánál figyelembe venni nem lehetett. Törvényesen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Az elsőfokú bíróság körültekintően megindokolta a különös kegyetlenséggel történő elkövetés, mint minősítő körülmény fennálltát és helyesen vetette el az erős felindulásban történő elkövetés lehetőségét. Nem osztotta azonban az ítélőtábla azt az álláspontot, - mely egyebekben a megyei bíróság által helyesen megállapított tényállással is ellentétes - hogy a vádlott cselekményét eshetőleges szándékkal követte el, figyelembe véve azt a tényt, hogy amikor a sértett ruházata és haja égni kezdett, ezért az úttest mellett lefeküdve próbálta magát eloltani, a vádlott utána lépett és a maradék benzint rálocsolva, még intenzívebb égést idézett elő. Ezen vádlotti magatartásból az következik, hogy kifejezetten kívánta a sértett halálának bekövetkezését, szándéka tehát a cselekmény vonatkozásában egyenes és nem eshetőleges volt, ekörben tehát az ítélet jogi indokolása korrigálásra szorul. A megyei bíróság teljeskörűen feltárta, azonban nem kellő nyomatékkal értékelte a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket. Megfelelően hivatkozott arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény büntetési tétele 10-15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés és helyes a Btk. 87.§

(1),

(2)bekezdés a.) pontja szerinti ún. „egyszeres leszállás", figyelembe véve az elsőfokú bíróság által is feltárt enyhítő körülményeket. Nevezetesen, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, továbbá azt a tényt, hogy a vádlott négy gyermek eltartásáról gondoskodik melyből kettő a sértett - mint volt élettárs előző kapcsolatából született. Ezen a ponton helyesbítendő a felülbírált ítélet indokolása, mert bár a személyi körülmények között számot ad a négy gyermekről, a büntetés kiszabása során csak a két saját gyermek eltartását értékeli a vádlott javára. További enyhítő körülmény, hogy a vádlott és sértett kapcsolatának megromlásához és mint ilyen, a cselekmény előzményéhez a sértett magatartása is nagyban hozzájárult. A vádlott beismerő vallomása és megbánó magatartása is javára értékelendő. Azonban a vádlott büntetlen előélete az ilyen jellegű személy elleni erőszakos bűncselekményeknél, melyek tárgyi súlya kiemelkedő és társadalomra veszélyessége is igen nagy, csak igen kis súllyal vehető figyelembe a büntetés kiszabása során, ahogyan arra az 56/2007. számú Büntető Kollégiumi vélemény is rámutatott. Súlyosító körülmény, hogy a kísérlet befejezett és a vádlott szándéka sem eshetőleges, hanem egyenes volt, figyelembe véve tudattartalmát és a korábbiakban már kifejtetteket. A rendkívül veszélyes eszköz, mellyel szemben szinte lehetetlen védekezni és annak ismételt használata is a vádlott terhére értékelendő. A megyei bíróság helyesen tárta fel, de nem kellő súllyal értékelte, hogy az ilyen jellegű cselekmények igen elszaporodottak. A közeli hozzátartozó sérelmére történő elkövetés és az, hogy a sérülés maradandó fogyatékosságot okozva gyógyult szintén azt támasztja alá, hogy a vádlott és védője által előterjesztett, enyhítésre irányuló fellebbezés nem foghat helyt. Az ítélőtábla álláspontja szerint az így helyesbített és nyomatékuknak megfelelően értékelt büntetés kiszabási körülmények figyelembe vételével megállapítható, hogy az elsőfokú íróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés bár nemében megfelelő, mértékében enyhe. Így a Btk. 37.§-ban és 83.§-ban megfogalmazott büntetés kiszabási elvek és büntetési célok érvényesüléséhez az ítélőtábla által hosszabb tartamban meghatározott, 7 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés szükséges, amely egyben elégséges is. A felülvizsgált határozat egyéb rendelkezései helyesek és törvényesek. A kifejtettekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azt. Az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő további beszámításáról a Btk. 99.§

(1)-

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően határozott. A másodfokú eljárásban - a vádlott képviseletével kapcsolatban - felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén és 338.§

(1)bekezdésén alapul. Az ítélőtábla helyesbítette a vádlott lakcímét, mert az időközben megváltozott. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.B.780/2009/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.139/2009/3.számú ítéletében írt változtatással
4. március
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. március
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke