Bf.357/2009/28 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bek. b)pont). A II.r. vádlottat mellékbüntetésül 200.000 (kettőszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. IV.r vádlottat 500.000 (ötszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. V.r. vádlottat 3.000.000 (hárommillió) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. VI.r. vádlottat 6.000.000 (hatmillió) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. VII.r. vádlott által megvalósított bűncselekményt bűnsegédként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettének minősíti (Btk.311/A.§.

(1)bekezdés

(3)bek. b) pontja) A VII.r. vádlott büntetését 350 (háromszázötven) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 300 (háromszáz) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 105.000 (egyszázötezer) forint pénzbüntetésbe a VII.r. vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt beszámítani rendeli oly módon, hogy egy napi előzetes fogvatartásban töltött idő egy napi tétel pénzbüntetésnek felel meg, az így beszámított 179 (egyszázhetvenkilenc) nap tekintetében a pénzbüntetésből 53.700 (ötvenháromezer-hétszáz) forintot lerovottnak tekint. A fennmaradó összeg meg nem fizetése esetén a kiszabott pénzbüntetést napi tételenként kell fogházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre átváltoztatni. VIII.r. vádlottat 8.000.000 (nyolcmillió) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. X.r. vádlott büntetését 1 (egy) év végrehajtásában 4 (négy) év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre enyhíti és egyben 500.000 (ötszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. XI.r. vádlott által megvalósított bűncselekmény helyes minősítése: társtettesként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette. (Btk.311/A.§

(3)bekezdés b) pontja.) A bíróság XI.r. vádlottat 200.000 (kettőszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. A bíróság XIII.r. vádlottat az ellene folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettének vádja alól felmenti. (Btk.311/A.§.

(3)bekezdés a) pontja.) A XIV.r. vádlott által megvalósított bűncselekmény helyes minősítése: társtettesként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette. (Btk.311/A.§

(3)bekezdés b) pontja.). A XIV.r. vádlott büntetését a bíróság 400 (négyszáz) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti, 1 (egy) napi tétel összegét 1500 (egyezer-ötszáz) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 600.000 (hatszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén napi tételenként kell fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A bíróság XIV.r. vádlott vonatkozásában a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság KB.II.138/2002/17.sz. ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtásának elrendelését mellőzi. A bíróság XV.r. vádlott büntetését 1 (egy) év végrehajtásában 2 (kettő) év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre enyhíti, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. XVIII.r. vádlott büntetését 1 (egy) év végrehajtásában 2 (kettő) év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre enyhíti, míg a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A bíróság a XXI.r. vádlott által elkövetett bűncselekményt bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettének minősíti (Btk.311/A.§

(3)bekezdés b)pont.) XXIX.r. vádlott büntetését végrehajtásában 2 (kettő) év próbaidőre felfüggesztett 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre enyhíti, és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A bíróság XXX.r vádlott által elkövetett bűncselekményt társtettesként folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettének minősíti. (Btk.311/A.§

(3)bekezdés b) pontja) Ezért őt 500.000 (ötszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli. I.r., V.r., VI.r. és VIII.r. vádlottak a bűncselekményt bűnszervezetben követték el. Az ítélőtábla III.r., X.r., XV.r., XVIII.r. XXIX.r. vádlottak vonatkozásában a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére tett megállapítást mellőzi. Az ítélőtábla III.r., X.r. XV.r. XVIII.r., XXIX.r. vádlottak vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizárására utalást mellőzi. A pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére azt I.r. vádlott vonatkozásában naponta 5000 (ötezer) forintonként, összesen 200 (kettőszáz) nap fegyházfokozatban; II.r. vádlott tekintetében naponta 1000 (egyezer) forintonként, összesen 200 (kettőszáz) nap börtönfokozatban, IV.r. vádlott esetében naponta 5000 (ötezer) forintonként, összesen 100 (egyszáz) nap börtönfokozatban, V.r. vádlott tekintetében naponta 6000 (hatezer) forintonként, összesen 500 (ötszáz) nap fegyházfokozatban, VI.r. vádlott vonatkozásában naponta 10.000 (tízezer) forintonként, összesen 600 (hatszáz) nap fegyházfokozatban, VIII.r. vádlott tekintetében naponta 12.500 (tizenkettőezer-ötszáz) forintonként, összesen 640 (hatszáz-negyven) nap fegyházfokozatban, X.r. vádlott esetében naponta 2000 (kettőszázötven) nap börtönfokozatban, (kettőezer) forintonként, összesen 250 XI.r. vádlott vonatkozásában naponta 1000 (egyezer) forintonként, összesen 200 (kettőszáz) nap börtön fokozatban, XXX.r. vádlott vonatkozásában naponta 2000 (kettőezer) forintonként, összesen 250 (kettőszázötven) nap börtönfokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre rendeli átváltoztatni. A bíróság az RIV 56/

1. tételszám alatt lefoglalt 1 db forgalmi rendszámú tehergépkocsi (msz.) elkobzását mellőzi. I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VIII.r. vádlottak vagyontárgyaira elrendelt zár alá vétel feloldását a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség megfizetéséig visszatartja. László XIII.r. vádlott bűnügyi költség megfizetésére kötelezését mellőzi, a személyére megállapított 130.000 Ft. Bűnügyi költség az állam terhén marad. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy IV.r. vádlott lakcíme szám., Személyazonosító okmányszáma helyesen; VII.r. vádlott alatti lakos, X.r. vádlott lakcíme helyesen sz.; XII.r. vádlott személyazonosító okmányszáma helyesen; XI.r. vádlott helyesen: született, XX.r. vádlott személyazonosító okmányszáma helyesen ; László XXIX.r. vádlott személyazonosító okmányszáma helyesen ; XXX.r. vádlott személyazonosító okmányszáma helyesen , valamint XXXII.r. vádlott személyazonosító okmány száma helyesen . A másodfokú eljárásban felmerült 304.750 forint bűnügyi költségből II.r.vádlott 27.500 Ft, III.r. vádlott 18.000 Ft, IV.r. vádlott 19.375 Ft,VII.r. vádlott 27.500 Ft, X.r. vádlott 19.375 Ft, XI.r. vádlott 37.500 Ft, XIV.r. vádlott 27.500 Ft, XVIII.r. vádlott 18.000 Ft, XX.r. vádlott 27.500 Ft,XXVII.r. vádlott 16.000 Ft, László XXIX.r. vádlott 27.500 Ft megfizetésére köteles, míg 39.000 Ft. bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen László XIII.r. vádlott, védője és az ügyész a XIII.r. vádlott vonatkozásában fellebbezéssel élhet. A fellebbezés ellen a jelenlévők nyomban, a távollévő jogosultak az ítélet kézbesítésétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban jelenthetik be. I n d o k o l á s: Az ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság járt el a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség B. 6146/2003/7-I., illetőleg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal Ny. 2078/
2. számú vádirata alapján. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság I. r. vádlottat részben társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(4)bekezdés b) pont) mondta ki bűnösnek és ezért főbüntetésül 3 év 8 hónap fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. II. r. vádlottat társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont) és ezért a II. r. vádlottat főbüntetésül 2 év 8 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt főbüntetésül 1 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont), ezért őt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki részben társtettesként, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt 3 év fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki részben társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A.§.

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt főbüntetésül 4 év fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. VII. r. vádlottat bűnszervezetben részvétel bűntettében mondta ki bűnösnek (Btk. 263/C. §

(1)bekezdés) és ezért őt 1 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt főbüntetésül 3 év fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. X. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont), ezért őt főbüntetésül 1 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. XI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont), ezért őt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont) és ezért őt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezetben részvétel bűntettében (Btk. 263/C. §

(1)bekezdés) és ezért őt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. XIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont) és ezért őt 7 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 1 év közügyektől eltiltásra ítélte, illetőleg elrendelte a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Kb. II. 138/2002/17. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását. XV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt főbüntetésként 1 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. XVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés b) pont) és ezért őt főbüntetésül 1 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. XX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont), ezért őt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendlte. XXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezetben részvétel bűntettében (Btk. 263/C. §

(1)bekezdés) és ezért őt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. XXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont) és ezért őt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. XXIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(3)bekezdés a) pont) és ezért őt főbüntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. XXX. r., XXXI. r., XXXII. r., és XXXIII. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében (Btk. 311/A. §

(1).,

(2)bekezdés a) pont) és ezért őket 8-8 hónap börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggeszteni rendelte. Megállapított az elsőfokú bíróság, hogy I. r., III. r., V. r., VI. r., VIII. r., X. r., XV. r., XVIII. r., Batthányi István XXIX. r. vádlott a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és ezen vádlottak feltételes szabadságra sem bocsáthatóak. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe történő beszámításáról, továbbá az eljárás során zár alá vett vagyontárgyak feloldásáról, a lefoglalt vagyontárgyak elkobzásáról illetőleg a lefoglalás megszüntetéséről, valamint az ügyben felmerülő bűnügyi költség viseléséről. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

1. sorszámú ítélete ellen az ügyész fellebbezést jelentett be I. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatti súlyosítás végett, így II. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatti súlyosítás, III. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatti súlyosítás, IV. r. vádlott terhére súlyosítás, V. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatti súlyosítás, VI. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatti súlyosítás, VII. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, VIII. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, IX. r. vádlott terhére a felmentés miatti bűnösség megállapítása végett, X. r. vádlott terhére részben megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XI. r. vádlott terhére részben megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XII. r. vádlott terhére részben megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XIII. r. vádlott terhére részben megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XIV. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság miatt, XVI. r. vádlott terhére felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, XVII. r. vádlott terhére felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, XIX. r. vádlott terhére felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, XX. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XXI. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás,XXII. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés, XXIII. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés miatt, XXIV. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XXVI. r. vádlott terhére felmentés miatt bűnösség megállapítása végett, XXVII. r. vádlott terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés súlyosítás, XXX. r. vádlott,XXXI. r. vádlott, XXXII. r. vádlott,XXXIII. r. vádlottak terhére részbeni megalapozatlanság, téves minősítés és súlyosítás végett. Az ítélet kihirdetését követően I. r. vádlott és védője a bűnszervezetben való elkövetés téves megállapítása, 3 gépkocsi elkobzása miatt és a büntetés enyhítése érdekében, II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, III. r. vádlott és védője bűnszervezet téves megállapítása miatt enyhítés érdekében, V. r. vádlott és védője anyagi jogi, eljárásjogi szabálysértések, megalapozatlanság miatt a vádlott felmentése érdekében jelentett be fellebbezést. VI. r. vádlott és védője bűnszervezet téves megállapítása miatt felmentés érdekében, VII. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés, VIII. r. vádlott és védője bizonyítottság hiányában történő felmentés végett jelentett be fellebbezést. X. r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés és enyhítés érdekében a büntetés végrehajtásának felfüggesztése iránt, XIII. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés és előzetes mentesítés érdekében, XIX. r. vádlott és védője felmentés érdekében, XV. r. vádlott és védője felmentés és enyhítés érdekében, XVIII. r. vádlott és védője bűnszervezet téves megállapítása és enyhítés érdekében, XX. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében, XXI. r. vádlott és védője felmentés érdekében, XXIII. r. vádlott és védője indokolás nélkül, XXIV. r. vádlott és védője ugyancsak indokolás nélkül jelentett be fellebbezést. XXVII. r. vádlott és védője felmentés érdekében, XXIX. r. vádlott és védője felmentés érdekében, XXX. r. vádlott és védője anyagi jogi, eljárásjogi szabálysértések és megalapozatlanság miatt, XXXI. r. vádlott, XXXII. r. vádlott és védője, XXXIII. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést IX. r., XVI. r., XVII. r., XIX. r., XX. r., XXII. r., XXIII. r., XXIV. r., XXVI. r., XXVII. r., XXXI. r., XXXII. r. és XXXIII. r. vádlottakra nézve visszavonta. A vádlottak és a védők részéről bejelentett egyes fellebbezések visszavonására tekintettel, így a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítélete IX. r., XVI. r., XVII. r., XIX. r., XXVI. r., XXII. r., XXIII. r., XXIV. r., XXV. r. vádlottak vonatkozásában a másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülést megelőzően jogerőre emelkedett. Ugyancsak jogerőre emelkedett a XXVIII. r. vádlottal szembeni eljárást megszüntető végzés is. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf. 7/2006/27/I. számú átiratában rámutatott arra, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárást, az ügy felderítésére irányuló kötelezettségének valamennyi tényállási pontot illetően eleget tett. Az ügy elbírálása szempontból releváns bizonyítékokat a lehetséges körben beszerezte. A bizonyítékok egyenként és összességében történő helyes mérlegelését követően a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint túlnyomórészt megalapozott tényállást rögzített. A tényállásnak az iratok alapján csupán kisebb kiegészítése indokolt. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy a megyei bíróság az ítélet indokolási részében az indokolási kötelezettségének eleget tett. A fellebbviteli főügyészség által kifejtettek szerint a megyei bíróság a joghatósággal kapcsolatban helyesen fejtette ki álláspontját és helyes az ebből levont következtetése arra vonatkozóan, hogy a vádiratban megjelölt elkövetési érték nagyságához képest jóval alacsonyabb mennyiséget állapított meg a tényállásban. Helyes volt az eljárása az elsőfokú bíróságnak, amikor csak azokat a cselekményeket vonta be az ítélkezés körébe, amelyekről bizonyított, hogy Magyarországra becsempészett adózatlan jövedéki termékekről van szó. Az ezzel kapcsolatos indokolását is maradéktalanul elfogadta az elsőfokú bíróságnak. Ennek tudható be, hogy helytálló az IX. r., XVI. r., XVII. r., XIX. r. és XXVI. r. vádlottak felmentését eredményező ítéleti megállapítás, amely felmentő rendelkezések másodfokú eljárás lefolytatása nélkül első fokon jogerőre emelkedtek. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség bár osztotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség fellebbezésében foglaltakat abban, hogy az ügyben beszerzett szakértő által készített szakvélemény irreálisan alacsony értékeket jelölt meg a vádban szereplő cigaretták kiskereskedelmi értékeként, de a kellően megindokolt bírói mérlegelést támadni nem kívánta. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség ugyancsak nem tartotta kifogásolhatónak az ügyben a titkos információgyűjtés eredményének perbeli bizonyítékként történő felhasználását figyelemmel arra, hogy a bíróság teljesítette a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának célhoz kötöttsége ellenőrzését. Az ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettségének is eleget tett álláspontja szerint a megyei bíróság az csupán kisebb pontosításra szorul annyiban, hogy a bírósági eljárás ideje alatt az Alkotmánybíróság a 2/
2. (I.24.) AB határozatával a Be.
3. §

(3)bekezdésének

1. június
2. napjáig hatályban volt szövegét alkotmányellenesnek nyilvánította. A Büntetőeljárási törvény IX. fejezetének „bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés" nevet viselő
3. címében foglalt rendelkezéseket
4. január
5. napi hatállyal a
6. évi CLXXXIII. törvény módosította. A Be.
7. § rendelkezéséből következően a titkos információgyűjtés keretében a korábbi szabályok szerint beszerzett adatok a büntetőeljárásban csak akkor használhatóak fel bizonyítékként, ha a Be. módosított új rendelkezéseinek megfelelnek. A Be. 206/A. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai valamint a

(7)bekezdésének rendelkezései az irányadóak. A bizonyítani kívánt bűncselekmény a bírói engedélyben megjelölt, a titkos adatszerzés engedélyezésének a Be. 201. §-ában írt feltételeinek is megfelelő bűncselekmény. Amennyiben a bűncselekmény helyes minősítése az engedélyben nevesített bűncselekménytől eltér, ez esetben a Be. 206/A. §

(2)bekezdésének a rendelkezése az irányadó (alanyi azonosság). Ezen szabályokból következően jelen ügyben az elsőfokú bíróság ítélete szerinti minősítés alapján nem lenne felhasználható a titkos információgyűjtés eredménye azokkal a vádlottakkal szemben, akiknek cselekményét a bíróság a Btk. 311/A. §

(1)illetve

(2)bekezdés a) pontja alapján minősítette, így II., IV., XXX., XXXI., XXXII. r. vádlottak esetében. Az új szabályozás szerint (Be. 206/A. §

(6)bekezdés) a bíró illetőleg az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtés eredményének a büntetőeljárásban bizonyítás eszközként történő felhasználását az

(1)és

(5)bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a nyomozás elrendelését követően az ügyész indítványozhatja. Az indítványról a nyomozási bíró határoz. Az elkövetés idején hatályos büntetőeljárási törvény ilyen rendelkezést még nem tartalmazott, ezért e körben a Be. 605. §

(2)bekezdésének előírását kell figyelembe venni, miszerint az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza. Indítványozta továbbá a fellebbviteli főügyészség II. r., III. r., IV., X. r., XXII. r. vádlottak esetében a minősítés megváltoztatását oly módon, hogy cselekményüket 1-1 rb. a Btk. 311/A. §

(1)bekezdésébe ütköző, de

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő üzletszerűen, különösen nagy értékű jövedéki termékre folytatólagosan elkövetett jövedéki orrgazdaság bűntettében állapítsa meg az ítélőtábla, amelyet bűnsegédként követtek el figyelemmel arra, hogy az ő cselekményük az I. r. vádlott tevékenységéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartás. Indítványozta továbbá III. r. vádlott esetében az ítéleti tényállás kiegészítését is. Ugyancsak sérelmezte a minősítést VII. r., XIII. r. és XXI. r. vádlottaknál, akiknél a helyes minősítés bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette lenne a Btk. 311/A. §

(1)bekezdés illetőleg

(3)bekezdés b) pontja szerint figyelemmel arra, hogy a bűnszervezetben részvétel bűntette csak akkor jöhetne szóba, ha olyan bűnszervezetről lenne szó, ahol a bűnelkövetői tevékenység csak előkészítő szakig jutott el.XIII. r. vádlott tekintetében a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján a helyes minősítés szerint indítványozta a felmentését bizonyítottság hiányában. VIII. r. vádlottnál indítványozta bűnhalmazat megállapítását figyelemmel az elkövetésben a rövid időközök hiányára. XI. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítését 1 rb. Btk. 311/A. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan üzletszerűen elkövetett jövedéki orrgazdaság bűntetteként indítványozta megállapítani.XIV. r. vádlott esetében 1 rb. Btk. 311/A. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan üzletszerűen elkövetett jövedéki orrgazdaság bűntetteként indítványozta megállapítani. XXX. r. vádlottnál ugyancsak a rendszeres haszonszerzés végetti elkövetés miatt az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapítható, továbbá a folytatólagos elkövetés is fennáll. Az ő cselekményét ezért 1 rb. a Btk. 311/A. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jövedéki orrgazdaság bűntetteként indítványozta megállapítani, amelyet társtettesként követett el. Helytállónak ítélte meg a fellebbviteli főügyészség a bűnszervezetben elkövetéssel kapcsolatos jogi álláspontját a megyei bíróságnak, azonban indítványozta II. r., IV. r., XXII. r., XXI. r. vádlottak tekintetében is a bűnszervezeti elkövetés megállapítását. Mindezekre figyelemmel súlyosabb büntetés kiszabását indítványozta a fellebbviteli főügyészség I. r., V. r., VI. r., VIII. r. vádlottakkal szemben. II. r. vádlott tekintetében fegyházfokozat megállapítását, III. r. vádlott tekintetében hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozott. IV. r. vádlott tekintetében hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabását indítványozta a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése mellett és vele szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását. X. r. vádlottal szemben a kiszabott börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítását indítványozta. XI. r. vádlottal szemben a börtönbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítását indítványozta. XXII. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése mellett közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozta. XIV. r. vádlottal szemben a börtönbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítását, XXI. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése mellett a börtönbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítását és közügyektől eltiltás alkalmazását indítványozta. XXX. r. vádlottal szemben a börtönbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítását, szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzését és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozta. Indítványozta, hogy állapítsa meg az ítélőtábla, hogy II. r., IV. r.,XII. r. és XXIV. r. vádlottak a Btk. 47. §

(4)bekezdés d) pontja értelmében feltételes szabadságra nem bocsáthatóak. Indítványozta továbbá I. r., II. r., IV. r., V. r., VI. r., VIII. r., X. XI. r., XIV. r., XXI. r., XXIX. r. és XXX. r. vádlottakkal szemben pénzmellékbüntetés kiszabását is. A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat az ügyész fenntartotta. A védelmi fellebbezésekre reagálva hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete „kicsit sommásan", de minden bizonyítékot értékelt, indokolása tartalmazza a következtetéseit is, ami a tényállás megállapításához a minimális mértékben elégséges. Tévesnek ítélte meg az abszolút eljárási szabálysértésekre történő hivatkozásokat, így a Be 21. §

(3)bekezdésében foglalt kizárási ok sem valósult meg jelen büntetőügyben. Az I.r vádlott védőjének fellebbezésével, és indítványával egyetértett az forgalmi rendszámú elkobzásának mellőzése körében. I. r. vádlott és védője írásban is indokolt fellebbezésében a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást hangsúlyozottan nem vitatta, azonban vitatta a bűnszervezetben történő elkövetést illetőleg a 3 tehergépkocsi elkobzásának a jogszerűségét is. Összességében indítványozta a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését. A bűnszervezetben történő elkövetés törvényi feltételinek elemzése körében arra a megállapításra jutott, hogy a bűnszervezetnek a törvényi fogalmában rögzített együttes elemei nem valósultak meg. Vitatta, hogy a cselekménysorozat szervezetten került volna végrehajtására. Nincsen hosszabb időre szervezettség csak hétköznapi értelemben, ami azonban a bűnszervezet megállapításához nem elegendő. A németországi raktár is mindössze két esetben szolgált a bűncselekményből származó cigaretta tárolására, így az sem igazolja a szervezettséget. Nem lehet továbbá tervszerűen, pontosan kimunkált személyekre kiosztott munkamegosztásra következtetni. Nem lehet összehangolt működésre sem következtetni a tényállásból, ugyanis erre vonatkozóan semmilyen ténymegállapítást az ítélet nem tartalmaz. Az ítéletben a bűnszervezetbe bevont személyek köre teljesen laza, ismerősi, haveri, baráti, rokoni viszonyban állt egymással. Esetlegesen bizonyos személyek közösen is végeztek áruterjesztést, de ezek éppen olyan termékek voltak, amelyek döntő többsége nem Magyarországon került megszerzésre és bizonyíték hiányában ki is lett rekesztve az ítéleti tényállásból. Nem lehet tetten érni azt a szervezetséget és összehangoltságot, ami a maffia jellegű elkövetés jellemzője lenne. A bűnszervezet mint minősítő körülmény megállapításához megkövetelhető, hogy a kapcsolatrendszerre vonatkozó tényeket az ítéleti tényállás pontosan rögzítse. Ezzel szemben a tényállásban nincsen adat arra, hogy ki kivel, milyen kapcsolatban állt, közöttük mikor milyen együttműködési megállapodás jött létre, milyen munkamegosztásban működtek. Ugyancsak kizárja a bűnszervezet megállapíthatóságát az, hogy csupán egyetlen szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményben állapította meg a bíróság I.rendű vádlott bűnösségét. Ez a bűnszervezet megállapításához nem elég, amit az is jelez, hogy eleve helytelenül idézte a bíróság a Btk.

1. §
2. pontjában írt törvényi fogalmát a bűnszervezetnek, ugyanis az többes számot használ. Semmi olyan adat nincs arra vonatkozóan, hogy az adózás alól elvont cigaretta terjesztésén azaz a folytatólagos egységbe foglalt cselekményen túl további más bűncselekményt is szándékozott volna a vádlott elkövetni. A fellebbezés indokolása hangsúlyozza a vádlott beismerő vallomását, és azt, hogy az I. r. vádlott a bűnösségét az utolsó szó jogán mindazokban a cselekményekben elismerte, amiben a megyei bíróság a bűnösségét később megállapította. Az I. r. vádlott a vádbeli cselekményt büntetlenként követte el. Jelentős időt töltött előzetes letartóztatásban, időközben több mint 6 év eltelt, és az előzetes letartóztatáson túl lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt is állt másfél éven keresztül, ami ugyancsak a büntetés enyhítését indokolja. Az, a forgalmi rendszámú és a forgalmi rendszámú tehergépkocsik elkobzását is jogszabálysértőnek tartja a fellebbezés, ugyanis az forgalmi rendszámú gépkocsi egyetlen illegális cigaretta mennyiség kiszállításával kapcsolatban sem merült fel, ilyen ítéleti tényállás nincs. Az forgalmi rendszámú tehergépkocsival pedig
3. évtől I.rendű vádlott nem folytatott külföldi szállítmányozást, az a tanyák közötti tejszállításhoz lett kölcsönadva. Ez a gépkocsi működésképtelen állapotban javításra várva állt a II. r. vádlott udvarán a lefoglalásig. I. r. vádlott ezen járművel sem folytatott adózatlan cigarettaszállítást, ilyen tartalmú tényállítást az ítélet nem tartalmaz. Az forgalmi rendszámú tipusú tehergépkocsit pedig
4. május
5. napján használták illegális cigarettatermék szállítására, de az ítélet
6. oldal 4-
7. bekezdéseiben rögzített tényállásban ez nem lett nevesítve. Ennél a gépkocsiban a raktár belső burkolatának cseréje nem átalakítási célzattal történt és azzal csak eseti jellegű illegális szállítást végeztek. A belső burkolatcseréje sem ütközik jogszabályba, közbiztonságot nem veszélyezteti, ezért is hiányzik a Btk.
8. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában írt törvényi feltétel. A II. r. vádlott védőjének fellebbezése elsősorban a felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányult. Hangsúlyozta, hogy a bűnszervezetben elkövetés II. r. vádlott vonatkozásában nem állapítható meg. Az a tény, hogy gyakran járt Ukrajnába nem elég bizonyíték arra, hogy cigarettacsempészéssel foglalkozott volna. Az irányadó hanganyag, amelyet titkos információgyűjtés keretében gyűjtött a nyomozó hatóság, az nem törvényes módon lett beszerezve, ezért annak mellőzését kérte, aminek csak az lehet a következménye, hogy a bűnössége a II. r. vádlottnak nem igazolható. Esetleges bűnösség megállapítása esetére indítványozta, hogy olyan büntetést alkalmazzon az ítélőtábla, amellyel az eddig előzetes letartóztatásban töltött idő kitöltöttnek tekinthető. III. r. vádlott és védője sem vitatta a megállapított tényállást a másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen. A védő azt hangsúlyozta, hogy a III. r. vádlott csupán egy alkalmi munkavállaló alkalmazott volt, aki a munkáért szállást, ellátást, munkabért kapott, melyhez kapcsolódó feladata gépkocsijavítás, pakolás, telephelyen különböző rekeszek kialakítása volt és kizárólag telephelyhez köthető a tevékenysége. A fellebbviteli főügyészség átiratában foglalt 10-es és 22-es tényállási pont kiegészítésére irányuló indítványt elfogadhatatlannak tartotta tekintve, hogy az többlet tényállást tartalmaz a vádirathoz képest. Nem tartotta elfogadhatónak az ügyész érvelését a tekintetben, hogy a III. r. vádlott cselekménye, mint bűnsegéd az I. r. vádlott tettesi minősítéséhez igazodik figyelemmel arra, hogy a III. r. vádlott több személlyel volt kapcsolatban, így eleve el kellene dönteni azt, hogy mely tettes cselekményéhez köthető az ő tevékenysége. A bűnsegéd tudatán túli tettesi cselekvés és tudattartam nem róható a terhére és ennek megfelelően üzletszerűség is csak akkor állapítható meg a bűnsegédnél, ha haszonszerzési célzat nála minden kétséget kizáróan bizonyítható lenne. Nem tartotta következetesnek a bíróság ítéletét a tekintetben, hogy hol húzódik a bűnszervezet határa, ugyanis III. r. vádlott pakolási tevékenységet végzett, ami nem több, mint a VII.r. vádlott tolmácsolása, akinél nem állapította meg a bűnszervezetben történő elkövetést a bíróság. Mindezek alapján a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta oly módon, hogy az előzetes letartóztatásban töltött időnél hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabására ne kerüljön sor. IV. r. vádlott és védője elsődlegesen az ítélet helybenhagyására tett indítványt, másodlagosan az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésére. Hangsúlyozta, hogy a vádirat nem tartalmazott olyan tényállítást, amelynek alapján megállapítható lenne a IV. r. vádlott bűnszervezetben történő bűnelkövetése, nem is volt jelen az elsőfokú bíróságnak az olyan tárgyalásain, amikor a bűnszervezettel kapcsolatosan vett fel bizonyítást. Ez hangsúlyozottan az eljáró bíróság intézkedése és iránymutatása szerint történt így. Helyesnek tartja az ügyészi indítvány hiányában a bűnszervezet meg nem állapítását az elsőfokú bíróság részéről, hiszen a bűnsegédnek is ki kellene, hogy terjedjen a tudattartalma a bűnszervezettel kapcsolatos tényállási elemekre. Az elsőfokú bíróság által kellően feltárt bűnösségi körülmények mellett többlet elemként jelölte meg az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt jelentősebb időt, így elsődlegesen az ítélet helybenhagyására tett indítványt a IV. r. vádlott vonatkozásában. V. r. vádlott és védője elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A joghatóság kérdésében kifejtette azt az álláspontját, hogy helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor úgy látta, hogy kizárólag a Magyarországon elkövetett cselekmények esetében jöhet szóba egyáltalán a bűncselekmény elkövetése, azonban a nyomozás idejét is már le lehetett volna rövidíteni, ha ebben következetesebb a hatóságok döntése. A perbeszédben is kifogásolta azt, hogy az iratismertetést követően Interpol és más jogsegélyi anyagokra várt az eljárás, miközben a vádlottak egy része előzetes letartóztatásban várta a történéseket. A titkos információgyűjtés nem lett a nyomozás elrendelését követően titkos adatszerzéssé átalakítva, így az nem használható fel bizonyítékként jelen ügyben. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban arra mutatott rá, hogy törvénytelenül lettek beszerezve és felhasználva titkos információgyűjtésből származó anyagok. A nemzetbiztonsági törvény szerinti felhasználhatóság jelen esetben nem állapítható meg. Nem állnak fenn azok a feltételek, amelyeket a jogszabályok a titkos információgyűjtés felhasználhatóságára előírnak. Egy 30 millió forintos orgazdaság, (ami végeredményben meg lett állapítva az V. r. vádlott terhére) semmiképpen nem zavarja meg a Magyar Köztársaság gazdasági biztonságát, ami a nemzetbiztonságról szóló törvény szerinti 5/D. § szerinti felhasználhatósághoz szükséges. Eleve nem is a Nemzetbiztonsági Hivatal feladata a szervezett bűnözés elleni harc. Az állam gazdasági biztonsága nem volt veszélyben. Hivatkozott továbbá arra, hogy a V.rendű vádlottnál megállapított két cselekményt gyakorlatilag semmi nem bizonyítja. A bizonyítékértékelés és indokolás ellentmondásos, abból kétséget kizáróan a bűnösségre következtetni semmilyen logikával nem lehet. A bűnszervezet kapcsán hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállás szerint sem vett részt az V. r. vádlott a bűnszervezet működésében, ennek ellenére ilyen minősítést alkalmazott a bíróság. Vitatta továbbá az üzletszerűség megállapítását is, amit a megállapított két cselekményből nem lehetett volna megállapítani. Abszolút eljárási hibaként hivatkozott arra, hogy a perbíró korábban nyomozási bíróként el járt, ami a törvény kogens rendelkezése szerint nem megengedett. VI. r. vádlott és védője elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Abszolút hatályon kívül helyezési okként megjelölte azt, hogy az I. fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a nyomozás során nyomozási bíróként járt el I.rendű , II.rendű vádlott és V.rendű vádlott terheltek mellett vádlott előzetes letartóztatásának meghosszabbításakor. Másodlagosan a VI. r. vádlott felmentését indítványozta. A felmentést az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva indítványozta a VI. r. vádlott védője, aminek elsődleges oka az, hogy az ügy felderítésében a Nemzetbiztonsági Szolgálatok is eljártak, azonban ez nem jelenthette volna azt, hogy nyomozóhatósági jogkört is gyakorolnak. A konkrét ügyben a szolgálatok tevékenysége legfeljebb a nyomozás elrendeléséig tarthatott volna. A titkos információgyűjtés eseténként 90 napig engedélyezhető, illetőleg egy alkalommal 90 nappal meghosszabbítható. Jelen ügyben nem követhető nyomon a törvényi garancia. A jövedéki orgazdaság eleve nem olyan bűncselekmény, amire alkalmazható lett volna Nemzetbiztonságról szóló törvény 5. §
3. d)pontja, mert a Magyar Köztársaság gazdasági, pénzügyi biztonságát veszélyeztető leplezett törekvés nem állapítható meg. A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint az ügyben a védekezéshez való jogot sérti az, hogy a védelem, és a terheltek nem ellenőrizhették a titkos információgyűjtés jogszerűségét. Figyelemmel arra, hogy a titkos információgyűjtés jelen ügyben nem használható fel, nincsen olyan minden kétséget kizáró bizonyíték, amely igazolná, hogy VI. r. vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt, ezért a bizonyítottság hiányában történő felmentése indokolt. VII. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A védő perbeszédében hangsúlyozta, hogy a bűnszervezetben részvétel az ügyben nem állapítható meg, erre ítéleti tényállás sincs megállapítva. Iratellenesnek tartja azt az ítéleti tényállást, mely szerint 100 angol fontot kapott havonta, és ebből az üzletszerűség a VII. r. vádlott vonatkozásában egyértelműen megállapítható lenne. Egyetértett az ítélet azon rendelkezésével, mely szerint joghatóság hiányában egyetlenegy esetben sem állapítható meg a jövedéki orrgazdaság büntette VII. r. vádlottal kapcsolatosan. Ennek hiányában az üzletszerűség is kiesik, mint minősítő körülmény. Konkrét bűncselekmény hiányában egyedül a felmentő rendelkezés felelt volna meg a bíróság által megállapított ítéleti tényállásnak. Vitatta, hogy VII.rendű vádlott tevékenysége a VI. r. vádlott cselekvőségéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartás lenne. Egybevetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletének VI.rendű vádlott neve elkövetéseire az ítélet 109-113. oldalán írtakat, a vádirati tényállás 21-22. oldalán VII.rendű vádlott vonatkozásában meghatározott elkövetési magatartásokkal, megállapítható, hogy azok egyetlenegy esetben sem mutatnak egyezést. Mindezekből következően VII.rendű vádlott bűnsegédi közreműködésére sem lehet következtetést levonni, mert tettesi alapcselekmény hiányában kizárólag az ő felmentésének lenne helye. Osztotta a védő a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat annyiban, hogy a Btk. 263/C §

(1)bekezdésébe ütköző bűnszervezetben részvétel bűntette mint sui generis tényállás befejezett vagy kísérleti szakaszba jutott bűncselekmények esetében nem alkalmazható. Egyetértett továbbá a joghatóság hiányára az I. fokú bíróság és a fellebbviteli főügyészség részéről tett megállapításokkal. Másodlagosan hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság bűnösség megállapítása folytán is rendkívül méltánytalan, jogellenes, és az ítélet belső aránytalanságát is okozó büntetést alkalmazott vádlottal szemben. Figyelmen kívül hagyta azt, hogy ő a cselekmény elkövetésekor fiatal felnőtt volt, büntetlen előéletű és a cselekmény elkövetése óta is törvénytisztelő életmódot folytat. Mindezekből következően nála, mint másoddiplomás közgazdász végzettségű, közalkalmazotti kinevezéssel állást betöltő fiatal felnőttnél enyhítő szakasz alkalmazásával is jogszerűen alkalmazható lenne olyan joghátrány, amely szabadság elvonással nem jár. Kérte továbbá az ítélőtáblát, hogy vádlott előzetes mentesítésben részesítse a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, hiszen ennek hiányában a munkahelyét elveszítené. VIII. r. vádlott és védője elsődlegesen indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozatlanság, illetőleg abszolút hatályon kívül helyezési ok fennállása miatt, másodlagosan a VIII. r. vádlott felmentését indítványozta, harmadlagosan tárgyalás kitűzését és tárgyalás tartását a másodfokú eljárásban, amelyre tanút indítványozta megidézni és nyilatkoztatni hangszakértő bevonásával az elhangzott telefonbeszélgetésekre. A VIII. r. vádlott és védője írásbeli beadványában a joghatóság kérdésében osztotta az ítéletben és a fellebbviteli főügyészi átiratban foglalt álláspontot, így indítványozta annak elfogadását. Ugyancsak indítványozta a dohánytermékek árának az ítélet által rögzített árak elfogadását. A titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságával kapcsolatban a védelem nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, és indítványozta a bizonyítékok sorából kirekeszteni a titkos információszerzés keretében rögzített telefonbeszélgetéseket. Ennek oka részben az, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 69. §

(3)bekezdésében, valamint a Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szóló

1. évi CXXV. tv. 5/D. pontjában írt feltételek jelen esetben nem felelnek meg az alkotmányossági és a büntetőeljárási törvényi feltételeknek. Emellett az Alkotmánybíróság a 2/2007.(01.24.) AB határozatában megállapította a rendőrségről szóló
2. évi XXXIV. tv.
3. §

(3)bekezdésében, továbbá a Be.

1. június
2. napjáig hatályban volt
3. §

(3)bekezdésében, a 201. §

(1)bekezdés b)-

1. f)pontjaiban írt rendelkezéseinek alkotmányellenességét és azokat 2007. december 31. napjával megsemmisítette. A vádlottak cselekménye nem felel meg a nemzetbiztonsági törvény 5. §
2. d)pontjában írt feltételeknek, illetőleg nyomozás elrendelését követően nem is lehetett volna az információgyűjtést végezni. Az ügyész ennek megfelelően nem csatolta a nyomozási iratokhoz a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt, a bíróság határozatát, a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést, ami kogens feltétele lenne azok felhasználhatóságának. A nyomozás elrendelését követően a korábban elrendelt titkos információgyűjtést csak a Be. alapján titkos adatszerzésként lehetne figyelembe venni. A büntetőeljárási szabályokkal ellentétes módon beszerzett okiratok, illetőleg tárgyi bizonyítási eszközök a büntetőeljárás során nem használhatóak fel bizonyítékként. Nem valósult meg továbbá a beszerzett adatok célhoz kötöttsége sem. Összességében tehát a titkos információgyűjtés keretében gyűjtött lehallgatási anyag a Be. szabályaival ellentétesen, tiltott módon, és résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával lett beszerezve, ami a Be . 78. §

(4)bekezdése alapján nem értékelhető bizonyítékként. Az ügyben igénybevett bűnügyi jogsegélyek eredményének felhasználása tekintetében sem osztotta a védelem az elsőfokú bíróság álláspontját. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló

1. évi XXXVIII. törvény szerint ugyanis a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő. Ez a feltétel jelen ügyben nem valósult meg figyelemmel a joghatóság kérdésében kifejtett bírói és ügyészi álláspontra is. Abszolút hatályon kívül helyezési okot abban látott, hogy a tanács elnöke a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint eljárt bíró volt a nyomozás során, akire a nyomozási bíróra irányadó szabályok vonatkoztak. A tanács elnöke ezért a jelen büntetőügy perbírója nem lehetett volna a Be. 21. §

(3)bekezdése alapján, ami a Be. 373. §

(1)bekezdés II/b pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési ok. Mindemellett a VIII. r. vádlott védőjének álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, ami a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok. Arra az esetre, ha a bíróság úgy foglalna állást, hogy a titkos információgyűjtés illetőleg a bűnügyi jogsegély eredménye bizonyítékként az ügyben felhasználható lenne, akkor is megállapítható, hogy megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete, hiszen semmi bizonyíték nincs arra, hogy VIII. r. vádlott a szállítással érintett cégekben, gazdasági társaságokban bármilyen érdekeltséggel vagy háttérirányítással rendelkezne. Ezt részben cégiratok cáfolják, részben a meghallgatott tanú, illetőleg ilyen következtetést az ügy hanganyagából, azaz a titkos információgyűjtés eredményéből sem lehet levonni. tanú vallomása alapján még az sem zárható ki, hogy valaki Ausztriában utólag pakolta fel a tudta nélkül a cigarettát. Az ügyben meghallgatott további tanuk pedig VIII. r. vádlottat nem is ismerik. Megalapozatlanságot látott fennállni a VIII. r. vádlott védője abban is, hogy a tanúval kapcsolatos hanganyagot nem tárta a bíróság tanú elé, aki így nem tudott arra nyilatkozni, hogy azon az ő hangja van-e rögzítve és ő beszélget-e a VIII. r. vádlottal. A VIII. r. vádlott eleve vitatta, hogy bármely hangszalagon ő beszélne, azonban ennek megcáfolására sem lett bizonyítás felvéve. A bíróságnak ezért a VIII. r vádlott védőjének további indítványa szerint a Be. 351. §

(2)bekezdése alapján fennálló megalapozatlanság megállapítása mellett szükséges eltérő tényállást megállapítani, és a VIII. r vádlottat felmenteni a terhére rótt bűncselekmény vádja alól, vagy a ki nem küszöbölhető megalapozatlanság is hatályon kívül helyezést kell hogy eredményezzen. Ennek hiányában bizonyítás felvételére is sor kerülhetne tanú meghallgatása révén. Éppen ezért indítványozta tanúkénti megidézését és meghallgatását arra a hangfelvételre, ahol állítólag ő beszél. A VIII.rendű vádlott által vitatott hangfelvételeknél pedig hangszakértő kirendelését kérte a hangegyezőség megállapítása végett, mert csak így lehet állást foglalni abban, hogy valóban a VIII. r. vádlott beszél a Titkos Információgyűjtés révén beszerzett felvételeken. A bűnszervezetet sem látta megállapíthatónak, hiszen a törvényi fogalom elemeinek együttesen kellene teljesülni, de ez még a megállapított tényállásból sem következik, és arra bizonyíték sincs jelen ügyben. Nem lehet a vádlottak összehangolt, együttműködő magatartását megállapítani, de hiányzik az a feltétel is, hogy több mint öt évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetése legyen a célja a szervezetnek. X. r. vádlott és védője a másodfokú eljárásban részben a többi védővel egyezően jelölte meg az eljárási aggályait, továbbá téves tényállás megállapítása miatt indítványozta elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, egyben hangsúlyozta, hogy nem osztja a súlyosabb minősítésre és büntetés kiszabásra irányuló ügyészi indítványt. A X. r. vádlott védője is úgy vélte, hogy nyomozási bíróként járt el a későbbi tárgyaló bíró, ezért nem járhatott volna el jelen ügyben. Vádtól eltérő minősítést nem állapított meg a bíróság, ezért súlyosabb bűnszervezetben elkövetés sem jöhet szóba, hiszen a súlyosabb vádra bizonyítás sem volt felvéve. A X. r. vádlott ugyanis nem volt jelen a súlyosabb minősítést érintő bizonyításkor. A túl súlyos büntetés orvoslásaként a büntetés végrehajtásának felfüggesztését is indítványozta. XI. r. vádlott védője előadta, hogy a védence olyan beteg, hogy betegsége miatt nem tud megjelenni a bíróságon, ezzel kapcsolatosan orvosi okiratokat is csatolt. Vitatta az ügyész álláspontját az üzletszerűség megállapíthatóságával kapcsolatban, ezért abban az esetben, ha a másodfokon eljáró bíróság nem lát esélyt a XI. r. vádlott felmentésére, a büntetés helybenhagyását indítványozta azt kiemelve, hogy betegségei, egészségének súlyos megromlása miatt még gépjármű vezetésére is alkalmatlan, ami a súlyosabb büntetést is kizárja. XII. r. vádlott és védője a másodfokú eljárásban írásban is indokolt beadványában elsődlegesen a XII. r. vádlott felmentését indítványozta. A XII. r. vádlott nyomozási vallomása nem használható fel, mert bűnszövetségben elkövetett bűncselekménnyel volt gyanúsítva, és nem csak nem volt jelen a védője, de ki sem volt rendelve számára védő. A BH 2007/12/402 számú döntés értelmében ez olyan jogsértés, hogy a felvett vallomást nem lehet értékelni bizonyítékként. A bíróság által megállapított egy cselekmény senki által nem vitatottan külföldön valósult meg. Az ügyben beszerzett bizonyítékok azonban nem támasztják alá azt, hogy XII. r. vádlott tisztában lett volna azzal, hogy itt olyan magyar adó és zárjegy nélküli cigaretta pakolása történt, ami Magyarországon vagy magyar vámterületen bármikor is megfordult volna. A védelem álláspontja szerint ugyanis tudatában meg sem fordult az, hogy Magyarországról érkezett adózatlan cigaretta pakolásában vesz részt. Arra az esetre, ha a bíróság megállapíthatónak találná a XII. r. vádlott bűnösségét, szabadság elvonással nem járó jogkövetkezmény alkalmazását, a büntetés enyhítését kérte. Ez azzal indokolható, hogy egy távoli mellékszereplője az ügynek, akinél a cselekmény elkövetése óta igen jelentős időmúlás történt, értékelhető a ténybeli beismerése és büntetlen előélete is. Harmadsorban pedig a bűnügyi költség csökkentésére tett indítványt. XIII. r. vádlott védője csatlakozott a fellebbviteli főügyészség indítványához és ugyancsak kérte a felmentését az ellene emelt vádak alól. XIV. r. vádlott és védőjének fellebbezése felmentésre irányult, és nem értett egyet az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezésével sem. Álláspontja szerint az un. befektetői magatartással fogalmilag kizárt a jövedéki orgazdaság elkövetése. Rámutatott arra, hogy az ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében megállapított tényállásrész csak tévedésből került az ítélet tényállásába, mert a 2003 május 3-ai cselekményt az ítélet a következő oldalon megismétli. Ennek hiányában az üzletszerűség sem állapítható meg, ezért elsődlegesen felmentést, másodlagosan esetleges bűnösség megállapítása esetére pénzbüntetés kiszabását indítványozta. XV. r. vádlott és védője felmentést indítványozott a másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen. A bűnszervezet megállapíthatóságát azzal vitatta, hogy a XV. r. vádlott nem is volt jelen olyan esetekben, amikor a bűnszervezettel kapcsolatosan bizonyítást vett fel a bíróság. A bizonyíték értékelés kapcsán is rámutatott arra, hogy nincs semmilyen nyoma annak, hogy a feltételezett bűnszervezeti tagokkal kapcsolatban lett volna A bizonyítás feladata lett volna az, hogy legalább a bűnszervezet lehetséges tagjaival szembesítik. Alkalmatlannak találta a beszerzett bizonyítási anyagot a másodfokú felülvizsgálatra, ezért hatályon kívül helyezést is indítványozott. Abban az esetben, amennyiben mégis vizsgálnia kellene a bíróságnak a bűnösség körét, hangsúlyozta a jelentős időmúlást illetőleg azt, hogy összesen két részcselekményben volt érintett a XV. r. vádlott. XVIII. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A védő álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bűnössége nem állapítható meg. Még abban az esetben is, ha bűnösségre lehetne következtetni a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos, ezért annak enyhítése lehet csak törvényes. XX. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést, amit a másodfokú eljárásban is fenntartott. A védő álláspontja szerint a rendelkezésre álló német jogsegély és lehallgatási anyagból nem lehet következtetni a XX. r. vádlott bűnösségére. A XX. r. vádlott a nyomozás során valóban elmondta, hogy egyszer megkérték, hogy valamit pakoljon, de fogalma sem volt, hogy mit. Éppen ezért nem is érthető, hogy milyen bizonyítékok alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a XX. r. vádlott bűnösségét. XXI. r. vádlott és védője elsődlegesen bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában történő felmentést indítványozott. Nem értettek egyet azon főügyészségi állásponttal, mely szerint bűnsegédként elkövette volna a jövedéki orrgazdaság bűntettét, ráadásul bűnszervezet tagjaként. Ennek az az oka, hogy összesen egy alkalom bizonyított, amikor
2. júliusában egy németországi kiutazás kapcsán a detmoldi raktárban járt. Egy németországi kiutazás önmagában még nem tényállásszerű magatartás, nem is tesz róla említést az elsőfokú bíróság a XXI. r. vádlottnál. Mindezek alapján nincs olyan konkrét elkövetési időpont, helyszín, alkalom, ahol egyértelmű büntetőjogi felelősséget lehetne megállapítani bűnsegédi alakzatban vádlottnál, de legkevésbé sem bűnszervezet tagjaként. Emellett az elsőfokú bíróság tények helyett feltételezésre alapította a tényállást, amikor azt rögzítette, hogy tudomással bírt volna arról, hogy VI.rendű vádlott és társai huzamosabb ideje folytatnak engedély nélküli kereskedelmet illegális jövedéki termékekkel. Erre a tényre sem VI.r., sem XVIII.rendű vádlott vallomása, se más bizonyíték nem áll rendelkezésre, de a német jogsegély anyagban sem található erre utalás. A bűnszervezet tagjaként való elkövetés is teljesen érthetetlen lennevonatkozásában, hiszen ez a vádirat preambulumában sem volt megjelenítve, de semmilyen tényadat sem támasztja alá. Pusztán az a tény, hogy VI.r. rokoni, családi kötelékben áll, a bűnszervezethez kapcsolódás igazolására nem elegendő. Arra az esetre, ha az ítélőtábla olyan következtetésre jutna, hogy büntetőjogi felelősség megállapítható XXI. r. vádlottnál, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. E körben hangsúlyozta, hogy a XXI. r. vádlott büntetlen előéletű, nem volt, nincs is ellene folyamatban más büntetőeljárás, a jelentős időmúlás pedig egyáltalán nem róható fel számára. Két orvosi igazolással is alátámasztottan tartósan beteg gyermek tartásáról gondoskodik, akik mellett a felesége nem tud munkát vállalni, mert GYES-en van a kisebbik gyermekkel. Ezen körülmények rögzítése is indokolt az ítélet személyi része körében. Kérte továbbá a 300 000 forintos összegű bűnügyi költség alóli mentesitését figyelemmel arra, hogy költségmentességet kapott az eljárásban. Ez a költség pedig a kirendelt védői díjat takarja. A felfüggesztett szabadságvesztés büntetés helybenhagyása mellett is indokolt az előzetes mentesítés alkalmazása a XXI. r. vádlott személyi körülményeire figyelemmel. XXVII. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést, melyet a másodfokú eljárásban fenntartottak. A fellebbezés tartalmazza, hogy nincs az ítéletben adat arra, hogy tagadásával szemben miért jutott arra a következtetésre az első fokon eljárt bíróság, hogy tudott volna arról, hogy az általa vezetett gépkocsi rakománya között elrejtve illegális cigaretta lett volna. Arra sincs hitelt érdemlő adat, hogy városban a XXVII. r. vádlott segítségével csomagolták, vagy pakolták volna az illegálisan megszerzett cigarettát. Hivatkozik továbbá a fellebbezés arra is, hogy a terhére megállapíthatónak tartott cselekmény alapjául szolgáló bizonyíték a
3. november havában beszerzett telefonlehallgatás, amelyről maga az elsőfokú ítélet állapítja meg a
4. oldalon, hogy az ekkor már nem használható fel sem az I. r., sem a VI. r. vádlottal szemben. XXIX. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, amelyet a másodfokú eljárásban fenntartottak. Hivatkozott arra, hogy a meghallgatott tanuk egyetlenegy alkalommal sem nevesítették, és I. r. vádlott sem jelölte meg egyetlenegy alkalommal sem a bűncselekményekkel összefüggésben. Hangsúlyozta, hogy kész volt vallomást tenni a XXIX. r. vádlott az eljárás során, azonban a vádat nem értette, nem értette a megjelölt darabszámokat, és időpontokat sem. Nem követte el a terhére rótt cselekményeket, így bővebben az ügyben vallomást tenni nem tudott. Összesen három soros vádirat volt a XXIX. r. vádlottal szemben megfogalmazva, ami ellen nem lehetett védekezni. Egyszerűen nem volt törvényes a vád. A telefonlehallgatásoknál XXIX. r. vádlott nem volt célszemély, ezért rá nézve a titkos információgyűjtés eredménye fel sem használható. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy felesége vádlott kisgyermeket vár, így a kisgyermek tartásáról is gondoskodnia kell a jövőben. A XXIII.rendű vádlott által vezetett Kft-ben több személy is alkalmazásban áll, ezért a vádlott családján túl további személyek is nehéz helyzetbe kerülnének abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság nem enyhíti a XXIX. r. vádlottal szemben a kiszabott büntetést. A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen arra is hivatkozott, hogy az ügyész a XXIX. r. vádlottal szemben a legutolsó tárgyaláson módosította a vádat, holott addig bűnszervezettel kapcsolatban meg sem volt vádolva. Minden addigi tárgyalási nap úgy telt el, hogy a XXIX. r. vádlott nem volt jelen, amikor a bűnszervezettel kapcsolatos bizonyítást vette fel a bíróság, de ő ezen alkalmakra idézést sem kapott. A tanács elnöke megjelölte, hogy kinek kell ott lenni, nekik nem kellett. Az enyhítés indokai között hivatkozott még arra, hogy havi 70-80 ezer forintos tartozást fizet. A családja ebből a szempontból is tönkremenne, hogyha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélné a bíróság vádlottat. Felesége jelenleg a második gyermekükkel várandós kismama. XXX. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést illetőleg anyagi jogi és eljárásjogi szabálysértések, valamint megalapozatlanság miatt. A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a vádlott védője kifogásolta, hogy nem indokolta meg az elsőfokú bíróság, hogy a XXX. r. vádlott cselekményével érintett raktárhoz mi köze is volt, hiszen a kisteherautóról lefoglalt cigarettán túl arra nincs bizonyíték.
5. augusztus
6. napján rendelték el a titkos információgyűjtést. Másnap nyílt nyomozás kezdődött, hiszen őrizetbe vették a vádlottat, így a titkos információgyűjtés anyaga nem felhasználható. A titkos adatszerzés nem lett elrendelve és a cselekmény minősítése miatt már a titkos információgyűjtés elrendelése sem volt jogszerű. XXXI. r., XXXII. r., XXXIII. r. vádlott és védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbezésben hangsúlyozta a védelem, hogy jelen ügyben a titkos információgyűjtés eredménye nem használható fel, de felhasználásuk esetén sem jelentenek olyan bizonyítékot, amely a vádlottak büntetőjogi felelősségét megalapozná. A titkos információgyűjtés keretében végzett lehallgatások azért is törvénytelenül zajlottak, mert a 2/2007 (I.24) AB határozat hatályon kívül helyezte a rendőrségi törvény számos passzusát, de megmaradt a Be. 201.§

(1)bekezdése a) pontja, miszerint az öt évnél súlyosabb büntetési tétellel vagy annál súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények vonatkozásában lehet lehallgatást eszközölni. Ez azt jelenti, hogy terhelt és társai esetében csak ekkor lett volna helye a lehallgatásoknak. A nyomozás elrendelését követően a titkos információgyűjtés nem alakult át titkos adatszerzéssé, így a titkos információgyűjtés anyaga nem használható fel. A titkos információgyűjtés eredményének felhasználása hiányában még kevésbé cáfolható és egybehangzó vallomása, mely szerint a vád tárgyává tett esetben Budapesten üzleti célból gépkocsi vásárlás miatt jelentek meg, s ez ügyben akartak V. r. vádlottal találkozni. Hibás logikai következtetésnek tartja az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, mely szerint valótlan XXV.r.vallomása abban, hogy nem ismeri V.rendű , hiszen a telefonjában V.rendű vádlott neve telefonszáma is fellelhető volt. Ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy csakis illegális cigarettakereskedelem miatt ismeri őt. Abból sem következik a bűncselekmény elkövetése, hogy a vádlottak nem a saját nevükre vásárolták telefonjaikat és megjegyzi, hogy ezt még a jogszabály sem tiltja. Ugyancsak nem lehet a terhükre következtetést levonni abból, hogy ők munkanélküliek, így nem lehetett 4,2 millió forintjuk gépkocsi vásárlásra, és abból sem, hogy autóstoppal mentek városba a gépkocsi vásárláshoz. Nem tartja elfogadhatónak azt az érvelést sem, hogy miért kellett városba menni autót vásárolni, amikor debreceni lakosok és ugyancsak nem róható vádlott terhére, hogy két gépjárműve van, mert ez nem bizonyíték arra, hogy bármilyen bűncselekményt ő elkövetett volna. Arra ugyanis semmilyen adat, tény nem merült fel az eljárás során, hogy szándékosan azért adta a forgalmi rendszámú gépkocsiját kölcsön, hogy azzal cigarettát csempésszenek. A kölcsönszerződés adataiban talált 7 db elírás sem bizonyítja a bűncselekmény elkövetését. A bizonyítékok értékelésében mutatkozó ellentmondások a védelem álláspontja szerint megalapozatlansághoz vezetnek, ezért az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozta, majd másodlagosan a XXXI., XXXII., XXXIII. r. vádlottak felmentését. Az ítélőtábla a Be. 361.§

(1)bekezdésében írt nyilvános ülésen eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását a jogorvoslattal érintett I.r, II.r, III.r, IV.r., V.r., VI.r., VII.r.,VIII.r., X.r., XI.r., XII.r., XIII.r., XIV.r.,XV.r., XVIII.r., XX.r., XXI.r., XXVII.r., XXIX.r., XXX.r., XXXI.r., XXXII.r., és XXXIII.r. vádlottak tekintetében. I. Az eljárási szabályok alkalmazása Az ítélőtábla a Be 349. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét bírálta felül. Az ítélőtábla ennek során nem észlelt a védelmi fellebbezésekben, perbeszédekben hivatkozott olyan abszolút, vagy kirívóan súlyos relatív eljárási szabálysértést, mely az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezte volna. A védők abszolút eljárási szabálysértéssel kapcsolatos álláspontjával összefüggésben a következőkben felsoroltakra szükséges rámutatni. 1. A megyei bíróság egyesbírája nem nyomozási bíró, így a büntetőeljárás nyomozási szakaszában történt eljárása sem eredményezi a büntetőügy érdemi elbírálásból történő kizárását a Be. 21.§

(3)bekezdés a) pontjára hivatkozással, de más kizárási ok sem valósul meg. Ennek okán a Be. 373.§

(1)bekezdés II/b) pontra történő védelmi hivatkozás sem helytálló. A büntetőeljárás rendszerében a Be. 12.§

(4)bekezdése alapján a vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a nyomozási bíró látja el. A Be. 207.§

(1)bekezdés alapján a vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait első fokon a megyei bíróság elnöke által kijelölt bíró (nyomozási bíró) látja el. A Be. 208.§

(2)bekezdésének első mondata szerint a megyei bíróság elnöke a megyei bíróság területén több helyi bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, és ebben az esetben a nyomozási bírók illetékességét a megyei bíróság elnöke állapítja meg. Szükséges utalni arra, hogy a Be. 207.§

(1)bekezdés és 208.§

(2)bekezdés idézett rendelkezéseinek együttes és helyes értelmezése alapján nyomozási bírók kizárólag helyi bíróságokon, a megyei bíróság elnökének ez irányú kijelölését követően működhetnek. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága egy döntésében már rámutatott arra, hogy a Be. 12.§

(4)bekezdésében foglalt rendelkezés alól több kivétel van. Egyik ilyen kivétel, hogy a nyomozási bíró döntése elleni fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa (Be.131.§

(3)bek., 215.§

(3)bek.) bírálja el. Következésképpen a nyomozási bíró határozatával szembeni fellebbezés elbírálását a törvény kiveszi a nyomozási bíró hatásköréből. Ehhez képest a megyei bíróság másodfokú tanácsának tagjai értelemszerűen - nem nyomozási bírói feladatot látnak el, nem nyomozási bíróként döntenek, illetve járnak el. [Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.601/2009/

1. számú,
2. július
3. napján kelt végzése] Egy másik kivétel a vádemelés előtti szakaszban az a megoldás, hogy az előzetes letartóztatás (és ideiglenes kényszergyógykezelés, háziőrizet) egy éven túli meghosszabbítását garanciális okból magasabb szintű bírói fórum, a megyei bíróság egyes bírája feladatává teszi. A megyei bíróság egyes bírája azonban nem nyomozási bíró. A törvény valóban tartalmazza azt a kitételt, hogy a megyei bíróság egyesbírája „a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint jár" el. Ez a kitétel helyes értelmezéssel a 4/
4. BK vélemény alapján azt jelenti, hogy a megyei bíróság egyesbírája is ugyanúgy ülést tart például az előzetes letartóztatásnak az elrendeléstől számított hat hónapot meghaladó meghosszabbításáról, „miként a nyomozási bíró is". A 4/
5. BK vélemény megfogalmazásából is tehát egyértelműen az következik, hogy a megyei bíróság egyesbírája nem nyomozási bíró, csak hasonló eljárási szabályok alkalmazásával jár el, „miként a nyomozási bíró". Szükséges utalni arra is, hogy a megyei bíróság egyesbírájának feladatköre mindenképpen szűkebb, mint a nyomozási bíróé, hiszen abba kizárólag a vádemelést megelőzően elrendelt előzetes letartóztatás és házi őrizet egy évet meghaladó meghosszabbításával, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés egy évet meghaladó felülvizsgálatával kapcsolatos döntések meghozatala tartozik, azonban azon túl jogköre nincs. Így a megyei bíró még az egy évet meghaladó tartamú hivatkozott kényszerintézkedések megszüntetésével kapcsolatos védői indítványok elbírálására sem jogosult a Be. 207.§

(2)bekezdés a) pontjában írtak szerint. A kényszerintézkedés megszüntetésére irányuló védelmi indítványnak nem a megyei bíróság ülésén történő előterjesztése a nyomozási bíró eljárását teszi szükségessé, ellenkező esetben a Be. 207.§

(2)bekezdés a) pontjában, Be. 12.§

(4)bekezdésben és 207.§

(1)bekezdésben, valamint 208.§

(2)bekezdésben írt kógens szabályok megsértése miatt a Be. 373.§

(1)bekezdés II/

1. c)és II/
2. a)pont szerinti feltétlen hatályon kívüli helyezési okok valósulnak meg, hiszen a törvényes bíró az, akire a döntést a jogszabály telepíti. Ez alól csak a törvényben írt kizárási okok (Be. 21.§) esetében lehet eltérni. A megyei bíróság egyesbírája tehát azzal, hogy a nyomozási bíróra irányadó szabályokat alkalmazza még nyomozási bíróvá nem válik, hiszen magasabb szintű bírói fórumként hozza meg garanciális okból egyrészt szűkebb körben, másrészt nyomozási bírói státusz nélkül a kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntését. Eljárása mindezekre figyelemmel nem lehet azonos a nyomozási bíró eljárásával sem. A nyomozási bírónak a későbbi büntetőeljárásból történő kizárását illetően megjegyzi a bíróság, hogy annak oka döntően nem a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos tevékenysége, hanem inkább a bizonyítással összefüggő feladatok ellátása. 2. A másodfokú eljárás során is vizsgálta a bíróság azt, hogy az ügyben benyújtott vádiratok az ún. törvényes vád kritériumát kimerítették-e figyelemmel arra is, hogy a fellebbezések során ezt több védő is vitatta. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy nem elfogadható az elsőfokú bíróság 75. oldal utolsó bekezdésben írt azon megállapítása, mely szerint a Be. 2. §

(1)bekezdésének hatályos szövege

1. július
2. napján lépett hatályba, és erre tekintettel a törvényes vád hiányára csak a hatálybalépést követően benyújtott vádiratok esetében lehet hivatkozni. Az kétségtelen, hogy az
3. évi XIX. tv.
4. §-át
5. július
6. napját követően a törvényes váddal összefüggésben pontosította a jogalkotó, s így alakult ki annak hatályos szövege, azonban a törvényes vád fogalmát és kritériumait már ezt megelőzően ismerte és alkalmazta is a bírói gyakorlat. Megjegyzendő, hogy már az
7. évi I. tv. a büntetőeljárásról a
8. §

(2)bekezdésében is a „törvényes vád" fogalmat használta.

1. július
2. napját követően a bírói gyakorlat és a tudomány által kialakított szempontok alapján a Be.
3. §-ában mintegy összegyűjtötték azokat a szabályokat, amelyek a vád törvényességével kapcsolatosak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
4. július
5. előtt nem volt elvárás az ügyészi váddal szemben, hogy az törvényes legyen. Megállapítható, hogy jelen ügyben pontosan meghatározott személyek, pontosan körülírt, büntető törvénykönyvbe ütköző cselekménye miatt kezdeményezett a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Főügyészség eljárást. Nem kifogásolható, hogy a nagyszámú részcselekményeket táblázatba foglalta úgy, hogy azt megelőzően az elkövetési magatartást és más tényállási elemeket külön részletezett. Nem kifogásolható, hogy a történeti tényállás nem a törvényi tényállás jogi szóhasználatával írta le az eseményeket. A törvényes vádhoz kapcsolódóan hangsúlyozza az ítélőtábla azt is, hogy a vádelv sérelmét sem jelenti, ha a vádban szereplő összegek a bírósági bizonyítás eredményeként módosulnak vagy a bizonyítás eredményéhez képest az ítéleti tényállás több vonatkozásban, így az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye stb. tekintetében eltér a vádirati tényállástól. A bíróságnak a bizonyítás során ugyanis a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie. Jelen ügyben a vád keretei megállapíthatóak, azon belül lehetőség volt a tényállásban olyan pontosításokat tenni, amely a vádhoz kötöttséget sem sérti. (BH 2006.42, BH 2005.242.)
6. Az elsőfokú bíróság néhány esetben a Be. 281.§

(2)bekezdésében írt intézkedés megtétele nélkül a távollétüket ki nem mentett, szabályszerűen megidézett terheltek esetében, őket érintő bizonyítást is lefolytatott. A Be. 373.§

(1)bekezdés II/d. pont szerint hatályon kívül helyezési ok azonban nem valósult meg. A Be. 374. §

(3)bekezdése értelmében felmentő ítélet, vagy felmentő rendelkezés esetén nem kell hatályon kívül helyezni az ítéletet, ha azt vádlott vagy védő távollétében hozták meg. A büntetőeljárás rendszerében az úgynevezett „a terheltnek nyújtott kedvezmény" (favor defensionis) elvének érvényesülése. Az ügy elbírálása az elsőfokú bíróság részére rendkívül munkaterhet jelentett. (73 tárgyalási nap) Az abszolút eljárási szabálysértés megvalósítása ellen szól egyrészt, hogy a vádlottak távollétében lefolytatott bizonyítást a bíróság visszatérően megismételte a vádlottak jelenlétében. Ilyen esetben nyilván a megismételt eljárási cselekményt kell érvényesnek tekinteni. (BH 2008/6/139.) Felmentő rendelkezést ugyan a bíróság csak szűk körben hozott, de a felmentéssel azonos értékű döntést széles körben alkalmazott. A vádlottakat ugyanis több milliárdos elkövetési értékre megvalósított folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság büntettével vádolták. Ehhez képest a bíróság „mindössze" néhány tízmillió forint érték tekintetében állapította meg a bűncselekményt. Felmentő rendelkezést ugyan csak szűk körben hozott, de a folytatólagosság törvényi egységéből a vád tárgyává tett cselekmények jelentős részét kirekesztette. Ez a megoldás pedig jogkövetkezményeit tekintve a felmentéssel azonosnak tekinthető. Erre figyelemmel a Be.

1. §. II. d) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés e körben nem valósulhat meg. Helyesen döntött úgy az első fokon eljáró megyei bíróság, hogy nagyszámú tanú esetében engedélyezte a tárgyaláson történő kihallgatással párhuzamosan az írásbeli vallomástételt is, így lehetősége nyílott a bíróságnak arra, hogy az adott tárgyaláson meg nem jelent távollévő vádlottak jelenlétében a bizonyítást, az írásbeli tanúvallomás ismertetésével megismételje. Az írásbeli tanúvallomások alapvetően a bírósági ügyiratok VII. számú kötetében vannak rögzítve, s ez időben a
2. szeptemberét követő tárgyalásokon lettek ismertetve. (
3. november 9-i tárgyalás) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség B.6146/2003/67-I. számú vádiratában a
4. és a
5. oldalon konkrétan is megjelölve I. r., II. r.V. r., VI. r., VIII. r., XII. r., XX. r. és XXI. r. vádlottakat vádolta a Btk.
6. §
7. pontjában írt bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekménnyel. Az ügyészi perbeszéd erre nézve ugyanezt tartalmazta. A büntetőper irataiból kitűnik, hogy a bizonyítás felvétele során ezen vádlottakra nézve részben külön folyt a bizonyítás, ugyanis a bűnszervezetben történő elkövetéssel meg nem vádolt vádlottakra nézve az elsőfokú bíróság helyesen, de a mindvégig jelenlévő ügyész egyetértésével is részben külön választva folytatta le a bizonyítást. Akikre nézve ugyanis a bűnszervezetben való elkövetést nem tartalmazta a vád, nyilvánvalóan nem kellett jelen lenniük az ezzel kapcsolatos bizonyítás felvételénél. A bűnszervezettel meg nem vádolt személyek nem is védekeztek az igen hosszúra nyúlt büntetőeljárás során a bűnszervezetben való elkövetés vádja ellen, jóllehet pedig ez a védelem számára egy nagyon fontos körülmény, hiszen igen jelentős súlyú büntetőjogi hátrányok fűződnek a bűnszervezetben való elkövetéshez, annak megállapíthatósága esetén. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére az ügyészi vádtól eltérően bűnszervezet tagjakénti elkövetési módot állapított meg III.r., X.r., XV.r., XVIII.r. és XXIX.r. vádlottak esetében, akik azonban nem voltak jelen a vádirat szerint bűnszervezetben történő elkövetésben részes terheltekre felvett bizonyítás során. Az ítélőtábla álláspontja szerint megkérdőjelezhető a döntés elfogadhatósága, hisz a szituáció teljes mértékben azonos azzal, mintha a bíróság a vádlott bűnösségét anélkül állapította volna meg a vádhoz képest súlyosabban minősülő vagy az eltérő jogi minősítést illetően végzést hirdetett volna. A bűnszervezeti elkövetési móddal vádolt terheltek jelenlétében tehát kizárólag az őket érintő bizonyítás került felvételre főleg olyan módon, hogy esetükben engedélyezett lehallgatási anyag került lejátszásra, őket érintő okiratok tartalmát tették a bizonyítás anyagává és, az őket érintő tényállással kapcsolatos személyi bizonyítás került felvételre. Ebben a körben, döntően a védelem által is hivatkozott az alább felsorolt esetekben történtek kifogásolható, de utóbb orvosolt eljárási szabályszegések a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében. XXVII.r. vádlott esetében
8. október 9., 11-
9. tárgyalási határnapokon a vádlott távollétében folytatott bizonyítást az elsőfokú bíróság, azonban azt
10. november hó
11. napján megismételte. XVIII.r. és XXIX.r. vádlottak esetében
12. november
13. napján megtartott tárgyaláson a távollétükben lefolytatott bizonyítást
14. november
15. napján megismételte. A
16. november
17. napján megtartott nyilvános tárgyaláson V. r. vádlott nem fogadta el a részére kirendelt védőt. V. r. vádlott és védője a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság B.1725/2005/
18. számú védőt kirendelő végzését meg is fellebbezte, azonban ezen végzés ellen bejelentett fellebbezést a Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.136/2007/
19. számú végzésével elutasította. Rámutatott azonban az ítélőtábla arra, hogy a megyei bíróság akkor jár el helyesen, ha saját hatáskörben védő meghatalmazására tekintettel megállapítja, hogy ügyvéd kirendelése V. r. vádlott vonatkozásában hatályát veszti. Az ítélőtábla megfontolandónak tartotta azt, hogy a megyei bíróság határozatának hozatalát követően V. r. vádlott esetében a meghatalmazott védője távollétében felvett bizonyítást ismételje meg azért, hogy ne merüljön fel a védelemhez való jog sérülése, aminek az elsőfokú bíróság ezt követően eleget tett. A szabályszerű idézés ellenére
20. november 8.,
21. napján meg nem jelent VIII.r. vádlott azonnali elővezetése iránt a bíróság nem intézkedett, igaz ennek a törvényi rendelkezésnek a gyakorlati kivitelezésére általában nincs esély. A vádlott védője a
22. november
23. napján megtartott határnapon táppénzes állományba vétellel kapcsolatos orvosi igazolást csatolt. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ezen, haladéktalan kimentésnek semmiképpen nem tekinthető igazolás alapján az elsőfokú bíróság nem tekinthetett volna el VIII.r. vádlott jelenlététől, elővezetése iránt kellett volna intézkednie. VII.r. vádlott, illetőleg VIII.r. vádlott kimentett távollétében, a VII.r. és VIII.r. vádlottakat is érintő bizonyítást folytat le a megyei bíróság a
24. november 7.,
25. és 13., illetve
26. napján megtartott tárgyaláson [/
27. számú jegyzőkönyv] (VI.r. vádlottal szemben alkalmazott lehallgatás anyag lejátszása). Ezen bizonyítást a bíróság azonban megismételte a terheltek jelenlétében
28. november
29. napján, majd
30. március
31. és
32. napján.
33. március
34. napján megtartott tárgyaláson is ismertet egyes, korábban a tárgyaláson jelen nem lévő vádlottak távollétében felvett bizonyítást. XI.r. vádlott jelenlétét sem a
35. április 17-i, sem a 18-i tárgyalási napról készült jegyzőkönyv nem rögzíti, a vádlottat érintő bizonyítás felvételére azonban nem került sor. XXX.r. vádlott és védője a
36. április 22-i határnapon nem jelent meg. Esetükben szintén nem volt jogkövetkezmény, de bírói intézkedés sem. A
37. április
38. napján megtartott tárgyaláson nem volt jelen XIII.r., XV.r. és XXIX. vádlott, valamint a XXIX.r. vádlott védője. Ennek ellenére a megyei bíróság a Be. 281.§

(2)bekezdésben írt intézkedés megtétele nélkül, illetőleg a védő tekintetében rendbírság és új védő kirendelése nélkül a tárgyalást megtartotta és bizonyítás felvételét meg is kezdte. Az eljárási szabályszegése tényét maga az elsőfokú bíróság is felismerte XIII.r. vádlott esetében és félbeszakította a német hatóságok által bűnügyi jogsegély keretében megküldött iratanyagok eljárás anyagává tételét, majd a vádlottakat elbocsátotta a tárgyalóteremből. A következő,

1. április hó
2. napjára kitűzött tárgyalási határnapra a bíróság XIII.r. vádlottat elővezetéssel idézte, azonban a rendőrség nem vezette elő a terheltet, a megyei bíróság mégis folytatta a vádlottat érintő bizonyítás felvételét a német jogsegélyanyag ismertetésével és videofelvétel levetítésével, mely eljárásával már a Be. 281.§

(6)bekezdésében írt eljárási szabályt is megsértette. A Be. 281.§

(6)bekezdés ugyanis pertechnikai megfontolásból kategorikusan csak arra ad lehetőséget, hogy személyi bizonyítást folytasson le a bíróság, melyet követően a vádlottal szemben elfogatóparancsot kell kibocsátania. Ennek ellenére elfogatóparancs kibocsátására sem került sor. A

1. április
2. napján megtartott tárgyaláson a megyei bíróság csak részben ismertette XIII.r. vádlottal a távollétében folytatott bizonyítás anyagát (videóanyag levetítésével). A bíróság ezen pervitelével vitathatatlanul eljárási szabálysértést valósított meg, ám a XIII. r. vádlott felmentésére figyelemmel ennek eljárásjogi következményei nem lehettek.
3. április
4. napján XIII.r. vádlott nem jelent meg. Az őt érintő bizonyítás mégis folyt, majd a vádlott megérkezését követőenl a bíróság ismertette a távollétében folytatott bizonyítást. Ugyancsak a jelzett probléma merült fel a
5. április 25-i határnapon a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelenő XXXI.r. XXXII.r., XXXIII.r. vádlottak és védőjük esetében. Látszólag relatív eljárási szabálysértést jelentő gyakorlatot folytatott az elsőfokú bíróság akkor is, mikor a Be. 287.§

(3)bekezdése szerint iratismertetéssel megismétlésre kerülő tárgyalást a vádlott távollétében tartotta meg, azonban megállapítható, hogy utóbb a terhelt jelenlétében minden esetben ismertette a távollétében folytatott bizonyítás anyagát. A

1. március
2. napján megtartott tárgyalási határnapon az elsőfokú bíróság XX.r. vádlottat a terhelt rosszulléte miatt hazabocsátotta, azonban ezt követően is folytatta az ülnökváltozás folytán iratismertetéssel megismétlésre kerülő tárgyalást. A megyei bíróság
3. március 28-i napon XIII.r. vádlott távollétében folytatta ugyancsak iratismertetéssel a tárgyalás megismétlését. A bíróság
4. március
5. napján tartott tárgyaláson ismét ismertette XX.r. vádlottal és a késve érkező XIII.r. vádlottal a távollétükben történteket, így eljárása nem kifogásolható.
6. Több védő indítványában hivatkozott arra, hogy a bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget, ami a Be.
7. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés. A Debreceni Ítélőtábla megállapította, hogy a hivatkozott eljárási jogsértés, ami a határozat hatályon kívül helyezését célozta nem valósult meg. A Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés ugyanis akkor állapítható meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésekben (bűnösség, jogi minősítés, büntetés kiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.603/2008/10.) Az első fokon eljárt bíróság, bár igen szűkszavúan, azonban a büntetőjogi főkérdések tekintetében indokolási kötelezettségét teljesítette. Az egyes vádlottaknál a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség B.6146/2003/67-I. vádiratában az egyes tényállási pontokhoz kapcsolódó táblázatokba foglalt részcselekményeknél megállapítható, hogy az I. r. vádlottnál összesen 61 részcselekmény lett vád tárgyává téve, amelyből 22 esetben nem került sor a bűnösség megállapítására, a II. r. vádlottnál 12 részcselekményből 11 esetében került mellőzésre a bűnösség megállapítása, a III. r. vádlottnál 13 részcselekményből 6 esetben hozott felmentő rendelkezéssel egyenértékű rendelkezést, az V. r. vádlottnál 16 részcselekményből 15 esetben nem állapította meg a vádlott bűnösségét, a VI. r. vádlottnál 56 esetből 49 esetben nem állapította meg VI. r. vádlott bűnösségét, hiszen a

1. június
2. és
3. június 6-ai időpontban sem lett a bűnössége megállapítva.VII. r. vádlottnak a tevékenysége is leszűkült a VI. r. vádlott tevékenységéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásra. VIII. r. vádlottnak 16 esetből összesen 2 alkalommal történő cigarettaszállításnál lett konkrétan megállapítva a bűnössége. A X. r. vádlottnál 8 esetből 7 alkalommal lett a bűnössége megállapítva, XIV. r. vádlottnál 10 esetből 3 alkalomnál lett a bűnössége megállapítva, XII. r. vádlottnál 6-ból 1 esetben lett a bűnössége megállapítva, XIII. r. vádlottnál a terhére rótt egyetlenegy alkalommal sem lett a bűnössége megállapítva, XIV. r. vádlottnál 9 esetből összesen 2 alkalomnál lett a bűnössége megállapítva. XV. r. vádlottnál a terhére rótt 12 részcselekményből összesen 4 esetben lett a felelőssége megállapítva. XVIII. r. vádlottnál 6-ból 2 esetben nem állapította meg a bűnösséget, XX. r. vádlottnál a terhére rótt 5 alkalomból 4 alkalomban nem állapította meg a bűnösségét az első fokon eljárt bíróság. XXI. r. vádlottnál sem lehetett konkrétan megállapítani a terhére rótt 6 esetet, az ő cselekvősége VI. r. vádlott magatartásához kapcsolódik. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy a tényállásnak egy jelentős részében az első fokon eljárt bíróság a vádlottak felelősségét nem állapította meg. E körben azonban a bizonyítékokat megfelelően értékelte és számba vette, ezzel kapcsolatos jogi álláspontját is helytállóan kifejtette az ítéletének
4. oldalától kezdődően a
5. oldallal bezárólag. Ehelyütt vitathatatlanul számot adott arról a megyei bíróság, hogy mely esetekben miért nem találta bizonyíthatónak a vádlottak vád szerinti cselekvőségét. Ezzel szemben kétségtelenül szűkebb körben, de - a fellebbezéssel érintett - terheltek felelősségét alátámasztó bizonyítékok körében is számot adott a bűnösség megállapításául szolgáló bizonyítékokról és azok értékelésével, illetőleg mérlegelésével kapcsolatos tevékenységéről. Ekként az elsőfokú bíróság titkos információgyűjtés anyagának felhasználhatóságával, bizonyítékként történő értékelhetőségével kapcsolatban - legalábbis részben helyesen - állást foglalt (ítélet 76-
6. oldal). Mint ahogy az sem hagy semmi kétséget, hogy ítélet - a bizonyítékok felsorolásán és értékelésén túl - e körben is tartalmaz bírói mérlegelést kifejtő részeket. Így példálózó felsorolásban az alábbiakat említi meg az ítélőtábla.védekezésének elvetését a körben, hogy nem ő beszél bizonyos hangfelvételeken, valamint az ezzel kapcsolatban a hangtechnikai szakértő kirendelésének szükségtelenségével kapcsolatos első fokú bírói álláspontot (ítélet
7. oldal) úgy rögzítve, hogy VIII.r. vádlott neve, címe többször, több helyen érthetően elhangzik a beszélgetésben. Példaként említendő az is, hogy a lehallgatási anyagban jellemző becenevek használatával, bűnözői körre jellemző fogalomalkotással, óvatos fogalmazásokkal megvalósuló beszélgetések rejtjeles jellegét (virágnyelv) értékelve az egyes elkövetőket takaró becenevek tisztázásra kerültek, de egyértelműen állást foglalt a bíróság több esetben a „" kifejezések adott szövegkörnyezetben azok cigarettát takaró kifejezésként történő használatával kapcsolatban is. Az sem kétséges, hogy a titkos információgyűjtéssel érintett terheltek esetében a virágnyelv használatának konspiratív jelleget tulajdonított és mindet az érintett vádlottak terhére értékelte. Az első fokú bíróság ítéletének indokolásában a vádlottak bűnösségét megalapozó, de büntetőjogi felelősség alóli menetsülésüket is alátámasztó bizonyítékok értékelésére és mérlegelésére vonatkozó tevékenységével kapcsolatos okfejtés összességében elegendő volt a logika szabályainak betartásának fellebbvitel során történő ellenőrzéséhez, így az indokolás kisebb hiányosságai hatályon kívül helyezést nem eredményezhettek. A bírói gyakorlat ugyanis következetes és töretlen abban, hogy ha az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelési, mérlegelési tevékenységéről szűkszavúan ugyan, de a felülbírálat során ellenőrizhető módon számot adott, akkor az indokolási kötelezettségét teljesítette. [BH.2009.139.] A jogi indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető megsértéséről pedig abban az esetben lehet szó, ha a hiányos indokolásból még jogi következtetés útján sem állapítható meg, hogy milyen jogszabályhelyen alapul a büntetőjogi főkérdésben hozott döntés, vagy az indokolás teljes egészében ellentétben áll a rendelkező résszel. Az adott ügyben viszont ez sem volt megállapítható. XII. r. vádlott védője helytállóan hivatkozott a BH
8. 402 számú döntésre annak kapcsán, hogy gyanúsítotti kihallgatásakor meg nem került sor védő kirendelésére. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos indokolása azonban helytálló. A vádlott gyanúsítottként úgy nyilatkozott, hogy védőt kíván meghatalmazni, így nyilvánvalóan ez volt az oka a kirendelés elmaradásának. Szükséges rámutatni arra, hogy a vádlottat a gyanúsítotti kihallgatását megelőzően két esetben tanúként is kihallgatta a nyomozóhatóság (
9. december
10. napján, és
11. március
12. napján, nyomozási iratok IV/1929-1938, és IV/1946-1949) Ezen alkalmakkor készült jegyzőkönyvekből a Be. 85.§

(3)bekezdésében rögzített figyelmeztetés, és az arra adott válasz kitűnik, így a Be. 291.§

(2)bekezdése alapján a tanúként tett vallomás felhasználásának nem volt akadálya figyelemmel arra is, hogy később azt gyanúsítottként is fenntartotta. XII. r. vádlott a bírósági eljárásban élt a hallgatás jogával, azonban a védője útján

1. november
2. napján a bíróságra eljuttatott beadványában a korábbi általa is beismert egy cselekményre hivatkozik (bírósági iratok VII. kötet
3. oldal). A védő útján eljuttatott beadvány kapcsán a védő hiányára nyilvánvalóan értelmetlen lenne hivatkozni, így ezen beadványból is az derül ki, hogy a korábbi beismerését a tényállásban is megállapított cselekmény kapcsán fenntartotta.
4. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos problémakör A védelem szinte teljes körűen támadta a titkos információgyűjtés törvényességét amiatt is, hogy az ügyben a Nemzetbiztonsági Hivatal az nbtv. 5.§. d) pontja alapján rendelt el titkos információgyűjtést. A hivatkozás alapja az volt, hogy a titkos információgyűjtésre nem bűnüldözési célból, bűnüldözési érdekből került sor. A nemzetbiztonsági érdek mellett ugyanis ez a törvényhely mindössze két köztörvényi bűncselekményt, a kábítószerrel kapcsolatos cselekményeket és a fegyverkereskedelmet nevesíti, de a cigarettacsempészést nem. Ezzel szemben, e körben osztva egyébként az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli főügyészség álláspontját utalni kell arra, hogy ugyanez a törvényhely rendelkezik arról is, hogyha a Magyar Köztársaság gazdasági, pénzügyi biztonsága van veszélyeztetve abban az esetben is lehetőség van titkos információgyűjtésre. A jogi szabályozás tehát a Magyar Köztársaság gazdasági és pénzügyi biztonságának veszélyeztetésére irányuló leplezett törekvések esetében is tulajdonképpen bűnüldözési célból nyújt lehetőséget titkos információgyűjtésre. Ezért egyrészt a Btk. XVII. fejezetében foglalt a gazdasági bűncselekmények sorába tartozó és leplezett formában elkövetett kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények indokolttá tehetik a Nemzetbiztonsági Hivatal ilyen irányú fellépését. Másrészt jelen esetben a nyomozást egy több mint egy milliárd forint értékű jövedéki orgazdaság tekintetében folytatták le. Ennek során már kezdettől fogva magyarországi, angliai és németországi telefonbeszélgetések ezrei kerültek lehallgatásra. Az ügy tárgyi súlya tehát indokolhatja a Nemzetbiztonsági Hivatal eljárását. A bíróság álláspontja tehát az, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal ebben az ügyben nem a nemzetbiztonságot közvetlenül sértő állam ellenes bűncselekmény tekintetében folytatott eljárást, hanem alapvetően köztörvényi bűncselekmények elkövetése miatt járt el. Mindennek elvi jelentősége is van, mert nemzetbiztonsági érdekből történő titkos információgyűjtés felhasználási körét a törvény szűkebb körben teszi lehetővé. Mindezek előrebocsátása mellett meg kell állapítani azt is, hogy az elsőfokú bíróság két jelentős szabályt nem vett figyelembe a titkos információgyűjtés anyagának felhasználása során. Az egyik az, hogy a nyomozás elrendelését követően a titkos információgyűjtést titkos adatszerzéssé kell átalakítani és a titkos adatszerzésre előírt alaki kötöttségeket is alkalmazni kell abban az esetben, ha annak eredményét az ügyész a büntetőeljárásban bizonyítékként kívánja felhasználni. A 940/B/
5. számú Alkotmánybírósági határozat is ezt az értelmezést támasztja alá hiszen úgy fogalmaz, hogy „amennyiben azonos ügyben korábban titkos információgyűjtés folyt, a nyomozás elrendelése után azt titkos adatszerzéssé kell átalakítani (Be.
6. §

(4)bekezdés). A Be. 200.§

(4)bekezdése szerint a titkos adatszerzést engedélyező nyomozási bíró a titkos információgyűjtés titkos adatszerzéssé alakításáról határoz." Nem fogadható el tehát az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldalától kezdődően kifejtett azon érvelés, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően elrendelt titkos információgyűjtés a nyomozás elrendelése után is felhasználható abban az esetben, ha az engedélyben megjelölt időtartam még nem járt le. A büntetőeljárásról szóló törvény elkövetéskor is, elbíráláskor is hatályos rendelkezése szerint ugyanis a titkos információgyűjtésnek a titkos adatszerzéssé való átalakítása nem csak az új indítványra, hanem a folyamatban lévő eljárásokra is vonatkozik. Mindezek elvi háttereként a 9/1992.(I.30.) AB határozat is hangsúlyozta, hogy az anyagi igazságosság érvényesülésének jogállami követelménye csak a jogbiztonságot szolgáló, elsősorban eljárási garanciák és jogintézmények keretein belül maradva valósulhat meg. További határozatok pedig részletesen kimondották azt is, hogy a jogállam értékrendjének meghatározó pillére a jogállami garanciák tényleges érvényre jutása a jogintézmények működése során. A jogállami garanciák mellőzésére ezért sem célszerűségi, sem igazságossági szempontok nem adnak alapot. Ennek megfelelően az egyes vádlottaknál a nyomozás elrendelését követően végzett titkos információgyűjtés eredményét, jelen ügyben bizonyítékként nem lehetett felhasználni. A bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati módszerrel szerzett bizonyítékok felhasználhatósága körében tehát a nyomozás elrendelése időpontjának döntő jelentősége van. A bűnüldözési célból végzett titkos információgyűjtésre vonatkozó bírói engedély a nyomozás elrendelése pillanatában, mintegy hatályát veszti. Ezen időponttól fogva titkosszolgálati módszerek alkalmazása jogszerűen csak, mint titkos adatszerzés folytatható, azaz nyomozási bíró döntésének beszerzése a nyomozás elrendelése pillanatában szükséges. Az ügy megítélését nem könnyítette meg, hogy egy időben párhuzamosan több nyomozás folyt, és a terheltek az egyes nyomozásokban éppen a felderítő jelleg miatt fokozatosan kerültek a nyomozóhatóság látókörébe. Ezen nyomozások eredményeként több vádemelésre is sor került, melynek végeredménye az ügyek bírósági egyesítése és azok egységes elbírálása volt. A titkos információgyűjtéssel érintett vádlottak közül a Vám-és Pénzügyőrség ÉszakMagyarországi Regionális Nyomozó Hivatal BAZ Megyei Kirendeltsége a nyomozást jövedéki orgazdaság bűntette miatt Bü.107/
2. számon I.r., II.r., IV.r., VI.r.,VII.r., valamint VIII.r. terheltek vonatkozásában
3. szeptember
4. napján rendelte el; míg Bü.3094/
5. számon XXX.r., XXXI.r., XXXII.r. és XXXIII.r. terheltekre nézve
6. augusztus
7. napján. mindkét nyomozásban gyanúsítottként szerepelt. Abban helyesen foglalt állást a megyei bíróság, hogy a V.r. vádlottal szemben - az utóbb bírósági által egyesítésre került ügyekben - az ugyanúgy minősülő bűncselekmény miatt eltérő időpontokban elrendelt nyomozások közül a korábbi elrendelésének dátumát -
8. augusztus
9. - tűntette fel ítéletének indokolásában [elsőfokú ítélet
10. oldal]. A nyomozás elrendelése időpontjainak a megyei bíróság azonban nem tulajdonított jelentőséget. Így a megyei bíróság által a nyomozás elrendelését követően beszerzett titkos információgyűjtés anyaga helytelenül került értékelésre bizonyítékként, mivel a titkos információgyűjtést kötelezően titkos adatszerzésnek kellett volna felváltania. - I.r. vádlott esetében a Fővárosi Bíróság Nb.XI.0012/2003/
11. számú határozata alapján végzett tigy. anyaga
12. szeptember
13. napjától kezdődően nem használható fel. Az engedély alapján
14. július
15. napjától
16. szeptember
17. napjáig beszerzett tigy. anyaga felhasználható. - II.r. vádlott tekintetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság. számon engedélyezett lehallgatás anyaga
18. szeptember
19. napjától nem használható fel. II.r. vádlott esetében
20. augusztus
21. napjától
22. szeptember
23. napjáig használható fel ezen lehallgatási anyag. - V.r. vádlott tekintetében a Székesfehérvári Városi Bíróság számú engedélyező határozata alapján beszerzett lehallgatási anyag
24. augusztus
25. napjától nem használható fel, csak az augusztus
26. napi anyag. - Egyáltalán nem használható fel V.r. vádlott esetében a, engedélyezett anyaga. majd határozatokkal - VI.r. vádlott esetében kirekesztendő a bizonyítékok köréből a Fővárosi Bíróság számú határozatával engedélyezett anyaga. - VII.r. vádlott tekintetében a Fővárosi Bíróság. számú határozatával engedélyezett tigy. anyaga. - VIII.r. vádlott esetében a Fővárosi Bíróság, és számú határozataival engedélyezett tigy. anyagát teljes egészében ki kell rekeszteni. A Fővárosi Bíróság . anyaga a VIII.r. terhelttel szembeni nyomozás elrendeléséig (
27. szeptember 4.) felhasználható, azonban az ezt követő időponttól anyaga nem használható fel. -XXX.r. vádlott tekintetében a Székesfehérvári Városi Bíróság számú engedélyező határozata alapján beszerzett nem használható fel. Esetében csak az augusztus
28. napi anyag használható fel. - XXXI.r. vádlott esetében a Székesfehérvári Városi Bíróságngedélyező határozata alapján beszerzett nem használható fel. Esetében
29. július
30. napjától
31. augusztus
32. napjáig beszerzett anyag használható fel. - XXXII.r. vádlott esetében a Székesfehérvári Városi Bíróság engedélyező határozata alapján beszerzett rekesztendő ki a bizonyítékok köréből. Esetében
33. június
34. napjától
35. augusztus
36. napjáig beszerzett anyag használható fel. A titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés szabályai megegyeznek abban, hogy legfeljebb kilencven napra engedélyezhetőek, mely egy esetben legfeljebb kilencven nappal hosszabbítható meg. [Rtv. 71.§

(3)bekezdés, Nbtv. 58.§

(4)bekezdés; illetőleg Be. 203.§

(4)bekezdés] Az elsőfokú bíróság másik téves jogértelmezése a titkos információgyűjtés időtartamára vonatkozik, amellyel kapcsolatban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 74/2009 BK Véleményében mutatott rá arra, hogy a titkos információgyűjtés illetőleg - a büntetőeljárás nyomozási szakaszában - a titkos adatszerzés a külön törvényekben, illetőleg a Büntetőeljárási törvényben megkívánt külső (bírói vagy igazságügyért felelős miniszteri) engedély alapján és az abban meghatározott szoros időbeli korlátok között végezhető. A Bkv. Vélemény egyértelműen rögzíti, hogy a meghatározott kereteken túl végzett információgyűjtés adatai a Be. 78.§

(4)bekezdése szerint „más titkolt módon" megszerzettnek tekinthető, és így bizonyítékként nem értékelhetőek. Ez azt jelenti, hogy az írásbeli megkeresés alapján csak az engedély megadásával kezdheti meg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a megkeresés végrehajtását, a végrehajtáshoz szükséges eszközök telepítését. A külső engedély megadása előtt titkos információgyűjtő tevékenység csak kivételesen, sürgősségi elrendelés [1994. évi XXXIV. törvény 71. §], illetőleg kivételes engedélyezés [1995. évi CXXV. törvény 59. §

(1)-

(3)bekezdés], titkos adatszerzés pedig ennek a halaszthatatlan elrendelése [1998. évi XIX. törvény 203. §

(6)bekezdés] esetében történhet. A szigorú szabályozásból azonban nem csupán az következik, hogy az engedély megadása előtt ilyen tevékenység végzése nem megengedett, hanem az is, hogy az engedélyben megjelölt időponton túl sem végezhető, az kizárólag az engedélyben megjelölt időbeli keretek között végezhető. Az engedélyben megjelölt időbeli keretet praktikus megfontolásból kibővíteni nem lehet. Az időbeli korlátokon kívül titkosszolgálati estközökkel szerzett információ, adat, mint más tiltott módon szerzett bizonyíték, szükségképpen kirekesztendő a bizonyítékok sorából [Be. 78.§

(4)bekezdés]. Ez a megállapítás igaz arra az esetre is, amikor jogszabályellenesen maga az engedély tartalmaz 2x90 napnál hosszabb időtartamot. Az előzőekben írtakon túl szükséges utalni arra is, hogy a bíróság adhat 90 napnál kevesebb határidőre vonatkozó engedélyt is, másrészt az időbeli keret tekintetében az első ízben kelt bírói engedélyt kell alapul venni, mely időintervallum meghosszabbítása körében a bírói engedélyt követő első végzésben írt dátum az irányadó. Az előzőekben írtak szerint kijelölt időintervallumon túl engedélyezni, meghosszabbítani már sem titkos információgyűjtést, sem titkos adatszerzést nem lehet ugyanazon nyomozással érintett ugyanazon személyre tekintettel a második engedélyben szereplő határidő lejárta után. Tekintettel azonban arra, hogy a titkosszolgálati módszerek alkalmazása adott ügyhöz, és adott személyhez tapad, annak nincs akadálya, hogy az időintervallumot kijelölő bírói engedélyekben foglalt módszerektől eltérő, addig nem alkalmazott módszerek is engedélyezésre kerüljenek. Ez esetben a kétszer 90 napos kereten belül lehetőség van az újabb engedély alapján beszerzett titkos információgyűjtés eredményének felhasználására, hiszen a nyomozási eljárás jellege olyan, hogy a felderítés eredményeképp bővül az elkövetői, elkövetési kör, fokozatosan kerülnek a nyomozóhatóság látókörébe a terheltek és társaik. Így a határidő meghosszabbításáról rendelkező 2. engedélyben feltüntetett időpontot megelőzően kiadott további engedélyek alapján beszerzett információk is felhasználhatóak bizonyítékként a büntetőeljárásban. Ilyen eset történt jelen ügyben I.r. és VIII.r. vádlottak kapcsán, ahol az időintervallumot meghatározó bírói engedélyekben szereplőtől eltérő technikai eszközök, illetőleg más módszerek alkalmazása vált szükségessé, melynek eredményeként szerzett bizonyítékok a büntetőeljárásban felhasználhatóak voltak. A 180 napos időtartam, illetőleg az engedélyező és annak meghosszabbításáról rendelkező bírói végzésekben írt időkeretek sérelme miatt voltak kirekesztendőek a bizonyítás köréből a Be. 78.§

(4)bekezdés alapján a következő bizonyítékok: - VI.r. vádlott esetében kirekesztendő a bizonyítékok köréből anyaga. - VII.r. vádlott esetében a Fővárosi Bíróság zámú . anyaga. Megjegyzést érdemel azonban e körben az, hogy I.r. vádlottal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság számon engedélyezett lehallgatás anyaga a nyomozás elrendeléséig (

1. szeptember
2. napjáig) felhasználható, mert ugyanazon bűncselekmény nyomozásával összefüggésben került beszerzésre. E szempont alapján tehát az elsőfokú bíróság ítéletének 82-
3. oldalán kifejtett álláspontjától eltérően a titkos információgyűjtés eredménye a következők szerint kerülhetett felhasználásra: I.r. vádlott esetében a nyomozás
4. szeptember
5. napjánanyag, II.r. vádlott esetében a nyomozás
6. szeptember
7. napján anyag, V.r. vádlott esetében a
8. augusztus
9. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróság engedélye figyelemmel, I.r. vádlott esetében a nyomozás
10. szeptember
11. napján történt elrendeléséig eredménye, VII.r. vádlott tekintetében a nyomozás
12. szeptember
13. napján történt elrendeléséig edménye, VIII.r. vádlott kapcsán a nyomozás
14. szeptember
15. napján történt elrendeléséig eredménye, XXX.r. vádlottra nézve a
16. augusztus
17. napján végzett figyelemmel, XXXI.r. vádlott esetében a nyomozás eredménye, mígXXXII.r. vádlott kapcsán a nyomozás használható fel. A bizonyíték kirekesztések azonban nem szűkítették le a megállapított bűnösségi kört a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok miatt. Megállapítható az is, hogy a kirekesztéssel érintett bizonyítékok túlnyomó része a vád tárgyává tett cselekményeknek azt a részét érinti, amelyekben a bíróság bűnösséget nem állapított meg. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatban szükséges megjegyezni még az alábbiakat. A Strasbourgi bíróság is számos ügyben bírál felül olyan kérelmeket, amelyek a titkos információgyűjtés problémáját érintik. A bíróság elvárásait többek között a Valenzuela Contseres v. Spanyolország elleni ügyben úgy foglalta össze, hogy „az ilyen jellegű kérdések szabályozásának rigorózusan precíznek kell lennie, hogy ne biztosíthasson a döntéshozóknak túlzottan széles diszkrecionális jogkört". A fentiekből kitűnik, hogy a magyar jogi szabályozás és bírói gyakorlat nem eredménytelenül igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Az ítélőtábla ezeket az elveket jelen ügyben maradéktalanul érvényesítette. Bár arról is említést kell tenni, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján relatív eljárási szabálysértésnek tekintendő a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, hogy az elsőfokú bíróság olyan titkos információgyűjtésből származó anyagot is értékelt bizonyítékként, melyet a Be.
18. §

(4)bekezdés szerint ki kellett volna rekesztenie a bizonyítékok köréből. Jóllehet ebben az esetben a bíróság indokolási kötelezettségét részben törvényben kizárt bizonyíték érzékelésével teljesítette. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.I. 636/2007/

1. számú végzés)
2. Az ítélőtábla nem fogadta el azon védői érvelést, mely szerint jelen ügyben az eljárási jogsegély keretében beszerzett bizonyítékok nem használhatóak fel figyelemmel arra, hogy a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
3. évi XXXVI. tv.
4. §

(1)bekezdése a) pontja szerint a jogsegély iránti megkeresés csak akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő. Semmilyen adat nem merült fel az eljárás során arra, hogy az Európai Unió vámhatárain kívülről Ukrajnából származó adózatlan cigarettának az unió területére történő behozatala illetőleg Magyarországon és részben más államokon keresztül a Nyugat-európai országokba továbbítása illegális csatornákon csupán a magyar jog szerint lenne bűncselekmény. Sőt, éppen ellenkezőleg a vádlottak cselekményei miatt mind a német, mind az angol hatóságok eljárást kezdeményeztek. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény sem fogalmaz meg olyan feltételt, hogy a jogsegéllyel érintett cselekménynek azonos bűncselekményi elnevezése, büntetési tétele kell, hogy legyen a különböző érintett országokban. A jogsegély teljesítésének és előterjesztésének illetőleg a jogsegély keretében beszerzett bizonyítékok felhasználásának nem akadálya az, hogy egy-egy gazdasági bűncselekménynél a büntetőjogi tényállást kitöltő keretjogszabály egy konkrét hazai magyarországi igazgatási jogszabályt sért. A jogsegély során megkeresett országok igazságügyi hatóságai egyetlenegy esetben sem jelezték azt, hogy az adott cselekmény az ő jogalkotásuk szerint ne lenne bűncselekmény. Ez az értelmezés nem mond ellent annak, amit a bíróság a joghatósággal kapcsolatban kifejtett. A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló, a vád tárgyává tett cselekmények idején hatályban volt 1997. évi CIII. tv. továbbá az ugyanerre vonatkozó és jelenleg is hatályos 2003. évi CXXVII. tv. rendelkezéseit csak a Magyar Köztársaság területén kell alkalmazni, amibe bele tartozik a vámszabad és tranzit terület is. Ebből következően a jövedéki törvény szűkebben értelmezi a területi hatályát, mint a büntető törvénykönyv. A jövedékről szóló törvények a magyar érdekeket védik, a területi hatályt a Magyar Köztársaság területére korlátozzák, s a jövedéki törvény alapján a jövedéki termék belföldi előállítása és belföldre történő behozatala jövedéki adóköteles. Ettől függetlenül azonban a jövedéki termékek utáni adó meg nem fizetés a jogsegéllyel érintett megkeresett országokban is bűncselekmény, s a jogsegély során beszerzett bizonyítási eszközökből származó bizonyíték is felhasználható. Ez támasztja alá például a 2002. évi LIV. tv. amely a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szól, és a 29. §

(1)bekezdés b) pontjához kapcsolódóan konkrétan nevesíti is a jövedéki orgazdaságot (Btk. 311/A. §

(2)-

(4)bekezdés) a határon átnyúló megfigyelés kapcsán. A határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről

1. június
2. napján kelt Schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, azaz a Schengeni Végrehajtási Egyezmény
3. cikke, valamint az Európai Unió
4. december 18-án elfogadott egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről, azaz a Nápolyi II. Egyezmény erre is lehetőséget biztosít. Ugyancsak megemlíthető a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésétől hatályos
5. évi CXXX. tv. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről, amely a bűnügyi együttműködés során az együttműködést a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények (
6. §

(8)pont) esetében minden további feltétel nélkül lehetővé teszi, ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy az így beszerzett bizonyítási eszközökből származó bizonyíték az eljárás során felhasználható.

1. Az ügyek ideiglenes elkülönítésére, visszaegyesítésére semmilyen okból, így a tárgyalás előrehaladásának biztosítása érdekében sem kerülhet sor, ilyen pervitel relatív eljárási szabálysértést valósít meg. Az elsőfokú bíróság már az első tárgyalási határnapján,
2. május
3. napján relatív eljárási szabálysértést követett el, amikor a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent XXII.r. vádlott és védője távollétére figyelemmel XXII.r. vádlott tekintetében elkülönítette az eljárást /125-II. számú végzésében. A /III. számú végzésében a XXII.r. vádlott és védőjének pár perccel későbbi megérkezésére figyelemmel a XXII.r. vádlott tekintetében elkülönített ügyet visszaegyesítette. [5.B.1725/2005/
4. szám]. Ugyancsak eljárási szabálysértés valósult meg a perbeszédek megkezdését is magában foglaló
5. október 28-i határnapon, mikor XXXII.r. vádlott távolléte ellenére egyrészt őt érintő bizonyítást is felvett a bíróság - igazságügyi árszakértő meghallgatása -, másrészt a terhelt tekintetében az eljárást elkülönítette 5.B.1725/2005/492-XIV. számú végzésével, majd azt a XXXII.r. vádlott időközbeni megérkezésére figyelemmel ugyanezen a határnapon 5.B.1725/2005/492-XVII. számú végzésével visszaegyesítette. A vádlott távollétében felvett bizonyítás azonban később a jelenlétében ismertetésre került. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy az ügyek ideiglenes elkülönítésének és visszaegyesítésének nincs helye a tárgyalás előrehaladásának biztosítása érdekében. Első körben a bíróságnak a vádlott távolmaradásának okát kell tisztáznia, majd abban kell állást foglalnia, hogy kimentettnek tekinti-e a távolmaradást. De semmiképpen nem lehet tárgyalást megtartani a Be. 281.§

(2)bekezdésben írt intézkedés megtétele nélkül a távolmaradt terheltre nézve az ügy ideiglenes elkülönítése mellett. Ahhoz, hogy az így felvett bizonyítás eredménye felhasználható legyen, azt a későbbiekben meg kell ismételni [BH.2006.313]. Az ügyek elkülönítése a terheltek nagy száma miatt, vagy „egyéb okból" csak abban az esetben megengedett, ha az eljárás folytatása rendkívül elnehezülne [Be. 72.§

(3)bekezdés]. Ilyen eset lehet az, ha egy terhelt külföldön előzetes letartóztatásban van és az ideiglenes kiadatását a külföldi hatóságok megtagadják, vagy csak egyszerűen a távollétében folyik az eljárás. Jelen esetben az eljárás folytatását nehezítő körülmény nem állt fenn, így a vádlottak cselekvőségének szoros ténybeli összefüggései miatt az ügyek elkülönítésére egyáltalán nem kerülhetett volna sor az eltérő ítéleti tényállás veszélyére figyelemmel. Megjegyzi az ítélőtábla azt is, hogy az ideiglenes elkülönítés intézményét a hatályos eljárásjogi szabályozás nem ismeri. E körben szükséges szintén utalni a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának BK 75 számon közzétett véleményének utolsó bekezdésére is. II. A tényállás megalapozottsága és a bizonyíték értékelése. 1, Az értékelhető relatív eljárási szabálysértések nem befolyásolták sem önmagukban, sem összességükben az ügy érdemi felülbírálatát. Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatta a bizonyítást és a bizonyítékok nagyrészt helyes értékelésével, mérlegelésével döntően megalapozott ítéleti tényállást állapított meg, mely részben megalapozatlan volt a Be. 351.§

(2)bekezdés

1. b)pontja miatti hiányosság,
2. c)pontban írt iratellenesség és
3. d)pont szerinti logikai hiba miatt. A tényállás azonban a nyilvános ülés kereti között a Be. 352.§

(1)bekezdés alapján kiegészíthető és korrigálható volt az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján. Az ítélőtábla az alábbiak szerint kiegészített és helyesbített tényállást fogadta el a felülbírálat alapjául. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a fellebbezésében még kifogásolta és sérelmezte azon részcselekményekben a vádlottak felelősségének meg nem állapítását, amelyekben az első fokon eljárt bíróság részben a joghatóság hiányára, részben bizonyítottság hiányára hivatkozással bűnösséget nem állapított meg. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség - a Debreceni Ítélőtábla által ebben a körben helyesnek tartott átiratában ezt az ügyészi fellebbezést már módosítással tartotta fenn, s lényegében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak jelölte meg. A Debreceni Ítélőtábla a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontját ebben alapvetően elfogadta, és nem látott lehetőséget a mérlegeléssel megállapított tényállásnak a vádlottak terhére történő módosítására. Nem állapított meg így a Debreceni Ítélőtábla olyan részcselekményeket a vádlottak terhére, amelyekkel kapcsolatban az első fokon eljárt bíróság az ítéletében a

1. oldalától kezdődően a
2. oldaláig részletesen kifejtette és megindokolta, hogy miért nem látja a vádlottak felelősségének a megállapíthatóságát. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség módosított fellebbezésére figyelemmel az ítélőtábla már nem vizsgálta, hogy a dohánytermékeknek mi a reális elkövetéskori értéke, hiszen az elsőfokú bíróságnak az ezzel kapcsolatos mérlegelése elfogadható. Egyetértett a Debreceni Ítélőtábla a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával abban, hogy az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított cigaretta, mint jövedéki termék árát a másodfokú eljárásban felülmérlegelni nem lehet, bár megjegyzendő, hogy e körben az elsőfokú bíróság maximálisan a vádlottak javára értékelte a lehetséges bizonyítékokat és a vádlottak számára igen kedvezően állapította meg a jövedéki adózás alól elvont cigaretta árát. Szükséges azt is megjegyezni, hogy igazságügyi szakértő hangsúlyozta, hogy ő csak azokat a jövedéki termékeket „árazta be", amelyek a Magyar Köztársaság területén megjelentek, ugyanis abban az esetben, ha a termék a Magyar Köztársaság területére nem lépett be, annak az árát az ő módszerével nem lehet megállapítani. Ha a valaki a Magyar Köztársaság területén jövedéki termékkel rendelkezett, abban az esetben őrá a jövedéki törvény vonatkozik. Ha nem rendelkezett valaki ilyen termékkel Magyarországon, akkor ő, mint szakértő, aki a jövedéki törvény alapján dolgozhat, nem is tud vele foglalkozni, így ezekre az esetekre lényegében a szakértői véleményében foglalt árat sem tudta fenntartani. 2, Az ítéleti tényállás személyi részét a következők szerint szükséges kiegészíteni: XI. r. vádlott betegségei miatt rendszeres orvosi felülvizsgálatra szorul, neurológiai betegsége miatt már gépjárművezetésre is alkalmatlan. Az ítélőtábla XI. r. vádlott neurológiai jellegű betegségeit a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Neurológiai és Pszichiátriai Intézetének járó beteg vizsgálati összefoglalója, valamint az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet elsőfokú bizottságának szakvéleménye valamint az Országos Rehabilitációs és Szakértői Intézet gépjárművezető alkalmassági véleménye alapján állapította meg. XXI. r. vádlottra nézve az ítélet tényállásának személyi részét szükséges kiegészíteni azzal, hogy 2 kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik, egyik gyermek tartósan beteg, aki mellett a felesége munkát nem tud vállalni, így ő gyesen van a kisebbik gyermekkel. XXI. r. vádlott vonatkozásában a védő által becsatolt iratok alapján pontosította az ítélet személyi részét XXIX. r. vádlott felesége jelenleg a második közös gyermekükkel várandós. A vádlott által vezetett Kft-ben 1 fő állandó alkalmazásában áll, további 4 fő pedig alkalmi munkavállaló. XXIX. r. vádlottnál a személyi részt a védő által becsatolt orvosi okiratok, Kórház Nőgyógyászati Osztály ultrahanglelete valamint a Kft. által kiállított igazolás és főkönyvi kivonatok alapján rögzítette. Az első fokú ítélet 41-
3. oldalán az alábbiakkal helyesbítendő: A
4. oldal
5. bekezdés kiegészítendő azzal, hogy VIII.r. vádlotton kívül valamennyi vádlott ismeretségi és rokonsági, illetve hozzátartozói viszonyban volt I.r., illetve V.r., vagy VI.r. vádlottakkal. Mellőzni szükséges a
6. oldal utolsó előtti bekezdését. Ez ugyanis a vádirati elkövetésen és elkövetőkön kívül eső, az ügy megítélése szempontjából részben irreleváns, részben kellő bizonyossággal nem tisztázható tényadatokat tartalmaz. A
7. oldal utolsó bekezdése akként helyesbítendő, hogy VI.r. vádlott angol nyelven folyó tolmácsolásra kérte meg rokonát, VII.r. vádlottat. Mellőzni kell szintén a
8. oldal első bekezdését logikai hibája miatt teljes egészében, ehelyett a tényállás kiegészítendő azzal, hogy a bűnözői csoportban irányítói tevékenységet VIII.r. vádlott fejtett ki, aki a szervezet kiépülésének időszakában teljes egészében biztosította a működés anyagi hátterét is. I.r., V.r., VI.r. vádlottak a szervezetben akként vettek részt, hogy fuvarokat szervezve juttatták el a célállomásra, így az adózatlan cigarettát a Magyar Köztársaság területén keresztül hol együttműködve, hol külön-külön akként, hogy I.r. és VI.r. vádlottak ismeretségi körébe tartozó személyek közreműködését vették igénybe, ezen személyek konkrét működését irányítva. Az így igénybe vett közreműködő személyzet tagjai közül egyesek sofőrként, mások legális, vagy fantom cégek vezetőiként, üzemeltetőiként, alkalmazottaiként kerültek kapcsolatba a szervezettel. Ekként I.r. vádlott és VI.r. vádlott a bűnszervezet működéséhez szükséges személyi hátteret biztosították, míg V.r. vádlott szervező, koordináló munkájával segítette az illegális szállítmányozást, részben pénzváltást intézve, részben német nyelvtudását használva országi hlyiségeket felkutatva, illetve tolmácsolást végezve. Ezt meghaladóan I.r., V.r., VI.r. vádlottak a részvételükkel működő szervezet előnyeit kihasználva VIII.r. vádlott anyagi támogatása nélkül is egy idő után,
9. első negyedévétől kezdődően saját anyagi forrásból, saját illegális cigaretta szállítmányokat is bonyolítottak kisebb, majd fokozódóan bővülő tételekben. Az I.r., V.r., és VI.r. vádlottak a lebukással történő anyagi veszteség lehetőségét azzal csökkentették, hogy a magyar határon több fuvarral vitték át a később továbbszállításra kerülő adózatlan cigarettamennyiséget. A szervezett működéséhez tartozott, hogy a tagjai a telefonos kommunikációnak olyan sajátos módját alakították ki és gyakorolták, ami a közöttük lévő nagyfokú összhangra utalt. Az információátadás során így igyekeztek elfedni közlendőiket, hogy a nem beavatottak azt ne értsék. A
10. oldal harmadik bekezdés akként helyesbítendő, hogy személyes jelenlétével a raktár folyamatos működését tevékenységet irányította. II.r. vádlott a raktárban biztosította, a pakolási A
11. oldal ötödik bekezdés kiegészítésre szorul annyiban, hogy a felületes kapcsolatot VIII.r. vádlott a többi vádlottal az eljárás során ismeretlenül maradt személyeken keresztül tartotta. Egyik ilyen ügyintéző embere volt a büntetőeljárásban terheltként nem szereplő Zoltánként is emlegetett „" becenévre hallgató személy. I.r. vádlottat érintő
12. tényállási pont, az első fokú ítélet
13. oldalának második bekezdésének helyesbítése a következők szerint szükséges. Az I.r. vádlott helyesen
14. május
15. napján fejtett ki forgalomba hozatallal kapcsolatos tevékenységet 512 karton ismeretlen márkájú Magyarországról származó adózatlan cigaretta tekintetében. Az elsőfokú ítélet
16. oldalának 4.,
17. bekezdésében a forgalmi rendszámú tehergépkocsijába történt az áru pakolása, amely
18. május
19. napján hagyta el Magyarországot. V.r. vádlottat érintő 5.