A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.228/2009/4.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Berényi Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, alperes ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt
- G.301.468/
- számon indult és a Fővárosi Bíróság
- január 29-én kelt 3.Gf.75.564/2008/
- számú jogerős ítéletével befejezett perben az említett számú ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3.Gf.75.564/2008/
- számú hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.500 (Tizenkettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes az alperessel
- december 20-án szerződést kötött, mely szerint a felperes, mint szolgáltató a szerződés mellékletében részletezett kiszolgálási helyeken kiadható, egyedi méret szerint gyártott gyógyászati segédeszközök kiszolgálására, gyártására és javítására, illetve ezen segédeszközök társadalombiztosítási támogatásának elszámolására jogosult. A szerződés
- pontja szerint, ha a szolgáltató a forgalmazásra, kiszolgáltatásra, valamint a támogatás elszámolására vonatkozó előírásokat megszegi, köteles az okozott kárt megtéríteni, egy éven belüli ismételt és súlyos fenti kötelezettségeit megszegő magatartás esetére a kártérítési kötelezettségen túlmenően, az alperes a tudomásra jutástól számított 15 napon belül írásban felmondja a szerződést. Az alperes
- június 18-án a szerződést felmondta. A felmondásban hivatkozott arra, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár Elemzési és Szakmai Főosztálya a Kft. termékeit forgalmazó felperes tevékenységét ellenőrizte. Az Egészségbiztosítási Pénztár Főigazgatójának Nytsz. 38.105-67-60/5/
- számú értesítése szerint (értesítő levél) megállapítható, miszerint a vény átvételére, kiváltására és a kötszer tárolására vonatkozóan a felperes nem tartotta be a 19/2003.(IV.29.) ESzCsM rendelet
- §
(3)bekezdésében, a 12. §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltakat, megsértette a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 21. §
(4)bekezdésében írtakat, mely tiltja a térítési díjak közvetlen vagy közvetett átvállalását, megsértette a szerződés
- pontját a forgalmazási tevékenysége körében az engedélyezett telephelyeken kívül történt kötszer kiszolgálásával. A Egészségbiztosítási Pénztár Gyógyászati Segédeszköz és Gyógyfürdő Ellenőrzési Osztálya által készített
- március 30-i,
- május 18-i, illetve
- május 27-i keltezésű jegyzőkönyvek megállapításai szerint (korrekciós jegyzőkönyvek) felperes elhunyt személyek részére igényelt jogosulatlanul társadalombiztosítási támogatást (4,563.166 Ft, 572.777 Ft, illetve 436.957 Ft értékben). A felperes keresetében az alperes azonnali érvénytelenségének megállapítását kérte. hatályú felmondása Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan azonnali hatályú felmondását rendes felmondásnak kérte tekinteni. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- március 21-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kifejtette a felmondás egyik oka az értesítő levélben foglaltak. Az ezt tartalmazó okiratot az alperes
- május 25-én vette kézhez. Az alperes felmondását késve,
- június 10-én adta postára. Ezért az értesítő levélben megjelölt okok alapján a felmondás jogszerűségét az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. A felmondás másik oka a korrekciós jegyzőkönyvekben meghatározottak voltak vagyis, hogy a felperes meghalt személyek után igényelt társadalombiztosítási támogatást. Ezek tekintetében az alperes felmondási nyilatkozatát határidőben gyakorolta. Bizonyítékokra hivatkozva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy nem a felperes, hanem a perben nem álló Kft. juttatta el a felírt gyógyászati segédeszközöket a betegek részére. Ez házhozszállításnak minősül. A felperesnek a 19/2003.(IV.29.) ESzCsM rendelet
- §-a alapján a Kft-t nyilvántartásba kellett volna venni. Nyilván kellett volna tartani a kiszállítás időpontját, az adott eszköz fajtáját, mennyiségét. A felperes már a
- március 30-i korrekciós jegyzőkönyvből tudomást szerzett arról, hogy elhunyt személyek számára történt a gyógyászati segédeszközök kiszolgálása, ennek ellenére nem tett olyan intézkedéseket, mellyel ez elkerülhető lett volna. Amennyiben a felperes rögzítette volna a kiszállítás időpontját, az adott eszköz fajtáját, mennyiségét, elkerülhető lett volna az elhunyt személyek számára történt segédeszköz kiszállítás. Az ítélet rögzítette a felperes és a Kft. székhelye azonos, azonos volt a perbeli időszakban a Kft. és a felperes ügyvezetőjének személye, illetve megállapította, hogy a Kft. a felperesben közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett, a társaság tőkéjének 97,66 %-át megtestesítő üzletrésznek volt a tulajdonosa. A felperes nem tett eleget a 19/2003.(IV.29.) ESzCsM rendelet
- §ában írt kötelezettségének, nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle elvárható lett volna. A felperes fellebbezése, az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesi keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezését és az ítélet indokolását részben megváltoztatta. Kifejtette a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a gyógyászati segédeszközöket nem a telephelyén szolgáltatta ki a betegek, illetve a vény kiváltására jogosult meghatalmazottak számára. A kiszolgálásra a forgalmazásra nem jogosult Kft-én keresztül került sor. A térítési díjakat a kiszolgáláskor nem számlázta ki, behajtásuk iránt is csak már az ellenőrzést követően intézkedett. A betegek olyan tájékoztatást kaptak, hogy a gyógyászati segédeszközökre térítésmentesen jogosultak. A felperes nem tudta "életszerűen" megindokolni, hogy ha a Kft-t a beteg nevében a vény beváltására jogosult személynek tekintette, miért tekintett el a gyógyászati segédeszközök kiadásakor a térítési díj kiegyenlíttetésétől. A halálesetek a gyógyászati segédeszközök kiszolgálása előtt következtek be, s a felperes jogellenes forgalmazási gyakorlata az EP által feltárt szerződésszegések eredményezték a társadalombiztosítási támogatások jogosulatlan igénybevételét. A felmondásban megjelölt szerződésszegő magatatások nem eltérő jellegűek, egymástól nem függetlenek, hanem oksági kapcsolat van köztük. A jogellenes forgalmazási, házhozszállítási gyakorlat folyamatosan a felmondás időpontjában is fennállt, így a jogvesztő határidő elmulasztására nem kerülhetett sor. A felperes eredményesen nem hivatkozhat a felmondás elkésettségére azért sem, mert ha a kifogásolt magatartás tanúsítása és az okozott sérelem bekövetkezése között idő telik el, a jogvesztő határidő számításával a sérelem bekövetkeztéről történt tudomást szerzés időpontjának van jelentősége. Ezért az alperes a korrekciós jegyzőkönyvben megállapított szerződésszegések mellett alappal hivatkozott az értesítő levélben részletezett szerződésszegő magatartások tanúsítására is. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesi keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a 19/2003.(IV.29.) ESzCsM rendelet
- §-ában,
- §
(3)bekezdésében, 12. §
(1)és
(4)bekezdésében, az Ebtv.21. §
(4)bekezdésében, a 31. §
(1)bekezdés f/ pontjában, a 37. §
(4)-
(6)bekezdésében, a 7/2004.(XI.23.) EüM rendelet
- § f/ pontjában, illetve a Ptk.
- §-ában foglalt rendelkezéseket. A felperesnek az volt a jogszabályi kötelezettsége, hogy az általa üzemeltetett vénybeváltó helyen bárki, nem csak beteg által oda bevitt, alakilag megfelelő vények ellenében a gyógyászati segédeszközöket kiszolgáltassa. Nem volt kötelezettsége, hogy vizsgálja a beváltó személyét, azt, hogy e személy miként juttatja el a segédeszközt a beteghez. A Kft. önálló jogi személy. A felperes nem végzett házhozszállítást. A felperes nem sértette meg a felmondásban szereplő ESzCsM rendelet
- §-ának
(3)bekezdését, mert aláíratlan vény nem volt, a 12. §
(1)és
(4)bekezdését, mivel a felperes a megkívánt szerződéssel, engedéllyel rendelkezett. Nem sértette meg az Ebtv.21. §
(4)bekezdését sem, mivel térítési díjat sem közvetlenül, sem közvetve nem vállalt át. A szerződés
- pontjában írtakat is betartotta, csak az engedélyezett telephelyein adott ki kötszert a vényeket beváltóknak. A szerződés
- pontja értelmében akkor van mód azonnali hatályú felmondásra, ha a szolgáltató a forgalmazásra, a kiszolgálásra, valamint a támogatás elszámolására vonatkozó előírásokat egy éven belül ismételten és súlyosan megszegi, vagyis mindhárom feltétel megvalósulása esetén. Az Ebtv.
- §
(6)bekezdése szerint, amennyiben az
(5)bekezdésben foglaltak egy éven belül ismételten előfordulnak vagy az okozott kár összege a tárgyévben meghaladja az
(5)bekezdésben meghatározott összeg háromszorosát akkor van helye felmondásnak. A felperes hangsúlyozta a rendkívüli felmondásra okot adó értesítő levélben szereplő indokok nem vehetők figyelembe, mert nem határidőn belül élt az alperes a felmondással. A felmondás másik indoka a korrekciós jegyzőkönyvek semmilyen indokot nem tartalmaztak, csak azt, hogy a betegek egy része elhunyt a segédeszközök kiszolgálása előtt. Ezt azonban a felperes alkalmazottja ellenőrizni nem tudta, ahogy azt sem, hogy a beteg nevében vénykiállító személy milyen társaság alkalmazásában áll, végez-e a társaság tiltott tevékenységet. A felperesnek nem kellett magyarázatot adni arra, hogy a segédeszköz kiadásakor miért tekintett el az azonnali ellenérték kiegyenlítésétől. Az alperes a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes az azonnali hatályú felmondásban két dokumentumra, egyrészt az értesítő levélben írtakra, másrészt a korrekciós jegyzőkönyvben foglaltakra hivatkozott. Az értesítő levelet az alperes
- május 25-én kapta meg, ugyanakkor a felmondó levelét késve,
- június 10-én adta postára, így a szerződésben szereplő 15 napos határidő tekintetében elkésett. Az utolsó korrekciós jegyzőkönyv alapulvételével azonban időben élt az azonnali hatályú felmondás jogával. A másodfokú bíróság álláspontja szerint többek között azért hivatkozik a felperes helytelenül a felmondás elkésettségére, mert a két dokumentumban szereplő megállapítások között összefüggés áll fenn. Azért kerülhetett sor nagy számban elhunyt személyek számára gyógyászati segédeszköz kiszolgálásra, a segédeszközök után társadalombiztosítási támogatás elszámolására, mert a felperes megsértette a forgalmazásra, a kiszolgálásra és a támogatás elszámolására vonatkozó szabályokat. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, valóban van-e érdemi összefüggés az értesítő levélben írtak, illetve a korrekciós jegyzőkönyvben foglaltak között, amennyiben fennáll az összefüggés a korrekciós jegyzőkönyvekben foglaltak alapján vizsgálható az értesítő levélben írt jogszabálysértések fennállása. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság másik érvelését, mely szerint azért sem hivatkozhat a felperes a felmondás elkésettségére, mert a sérelemről történt tudomásszerzésnek van jelentősége, a Legfelsőbb Bíróság nem tudta elfogadni, hiszen az értesítő levélben már a halottak utáni elszámolás ténye szerepelt. A Legfelsőbb Bíróság a felmondás jogszerűségét a felmondásban a felmondás okaként megjelölt 19/2003.(IV.29.) ESzCsM rendelet
- §
(3)bekezdésében, illetve 12. §-ának
(1)és
(4)bekezdésében, valamint az Ebtv. 21. §
(4)bekezdésében írtak figyelembe vételével vizsgálta. E körben figyelembe vette a 7/2004.(XI.23.) EüM rendelet
- § e/ pontjában írtakat, mely szerint forgalmazás "a gyógyászati segédeszközök közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő értékesítése, kiszolgálása". A
- § f/ pontja szerint "házhozszállítás: a gyógyászati segédeszköznek a megrendelő/fogyasztó által megjelölt címre történő szállítása". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét, illetve a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket megsértette. Az értesítő levél mellékletét képező beteg elégedettségi vizsgálat megállapításaiból a Legfelsőbb Bíróság bizonyítottnak tekintette - a másodfokú bíróság álláspontjával egyezően - egyéb okiratok figyelembe vétele mellett is, hogy a vények kiváltása nem a felperes telephelyén történt, a vényeket nem a beteg, nem megbízott családtagja, rokona, ismerőse, hanem a Kft. váltotta ki és a Kft. juttatta el a betegekhez, majd a felperes számolt el a vényekkel a társadalombiztosítás felé, igényelte vissza a társadalombiztosítási támogatást. Lényeges körülmény jelen ügyben, hogy a Kft. és az alperes között szoros összefonódás van, hiszen a perbeli időszakban a Kft. a felperesben közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett, ugyanaz a személy volt a két kft. ügyvezetője, ugyanott volt a két kft. székhelye. Ez az összefonódás természetesen nem áll ellentétben azzal, hogy a Kft. a felperestől elkülönült, önálló jogi személy. A felperes ugyan helyesen hivatkozik arra, hogy a kötszert a biztosítottak nevében más is kiválthatja pl. hozzátartozója, ismerőse, de ez nem jelenti azt, hogy ezen személyekkel azonosnak kellene tekinteni egy felperessel szorosan összefonódott gazdasági társaságot, amely egyben a kötszer előállítója is, amely nagy mennyiségben valójában a kötszer házhozszállítását valósította meg országosan, vagyis kötszert forgalmazott, méghozzá házhozszállítás útján, melyre a Kft. nem rendelkezett engedéllyel. A felperes azzal szegte meg az ESzCsM rendelet
- §-ának
(1)bekezdését, hogy nem az engedélye szerinti telephelyen szolgáltatta ki a kötszert, illetve módot adott arra, hogy a vele szoros összefonódásban levő gazdasági társaság, mely nem rendelkezett a hivatkozott jogszabály 12. §-a
(1)bekezdése szerinti engedéllyel, az tegye, méghozzá házhozszállítás útján. Az Ebtv. 21.§
(4)bekezdésének megszegése is a per során bizonyítást nyert. Több esetben igazoltan a betegek ingyenesen alapítványi támogatással jutottak a kötszerhez, más esetben halasztott fizetésre került sor. Ezt igazolja az is, hogy a felperes később lépett fel a beteg által a kötszer igénybe vételekor meg nem fizetett ellenérték behajtása végett. Ezek a finanszírozási megoldások pedig mindenképpen a térítési díjak közvetlen vagy közvetett átvállalásának, illetve a törvény szóhasználata szerinti bármilyen előny felkínálásának minősülnek, amit a perbeli időszakban irányadó, hivatkozott jogszabályi rendelkezés tiltott. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes fent vázolt gyakorlata tette lehetővé, hogy jelentős összegek tekintetében a felperes jogosulatlanul igényelte a társadalombiztosítási támogatást olyan személyek után, akik a kötszerek felírásakor még éltek, de a kiváltáskor már nem. Ha ugyanis a beteg váltja ki a kötszert a fenti eset nem fordulhatott volna elő, ismerős, rokon esetében pedig biztosan nem olyan számban, mint ami a korrekciós jegyzőkönyvekben szerepel és amit tényszerűen a felperes nem vitatott. Így tehát a felmondásban megjelölt két dokumentumban szerepelő felmondási okok összefonódtak. Az elhunyt személyek utáni támogatás visszaigénylés azért következett, következhetett be nagy számban, mert a forgalmazásra a fent vázolt, tények által bizonyított módon került sor. Az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége a szerződés 36. pontja alapján volt vizsgálandó. Eszerint akkor mondja fel az alperes a szerződést, amennyiben a felperes a 36. pontban foglalt kötelezettségét egy éven belül ismételten és súlyosan megszegi. A fent kifejtettek alapján megállapítható, hogy a felperes megsértette a 7/2004.(XI.23.) EüM rendelet 2. § f/ pontja szerint meghatározott forgalmazásra, kiszolgálásra vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a támogatás elszámolására vonatkozó szabályokat. Az ezzel összefüggésben okozott kár egy éven belüli nagysága jóval meghaladta az Ebtv. 38. §
(2)bekezdésében foglaltakat [mely visszautal a 37. §
(6)bekezdésében foglaltakra, melynek rendelkezése alapján alkalmazandó a 217/1997.(XII.1.) Korm. rendelet 22. §-a
(3)bekezdésének b/ pontja és amely a perbeli időszakban 100.000 Ft-ban határozta meg azt a kármértéket (melynek háromszorosa veendő figyelembe), amely esetén az alperes a felperessel szemben felléphetett]. Önmagában az, hogy a felperes a kárt megtérítette jogi jelentőséggel a jelen tényállás mellett nem bír. Így az alperes mind a szerződés 36. pontja, mind az Ebtv.38. §
(2)bekezdés b/ pontja alapján jogosult volt a szerződés azonnali hatályú felmondására. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperest az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére, melyet a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdésében foglaltak figyelembe vételével állapított meg. Budapest, 2009.október 20. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya Dr. Vezekényi Ursula s.k. előadó bíró, Dr.Lőrincz Györgyné s.k. bíró s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)