A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.1.099/2009/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év március hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budaörsi Városi Bíróság 5.B.317/2007/
- számú ítéletét, illetőleg a Pest Megyei Bíróság 2.Bf.679/2008/
- számú végzését hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás során felmerült 4.150 egyszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. (négyezer- E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Budaörsi Városi Bíróság a
- szeptember
- napján kihirdetett 5.B.317/2007/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértésének bűntettében /Btk. 175.§
(1)bekezdés/ és rongálás vétségében /Btk. 324.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont/, ezért őt 2 évre próbára bocsátotta. Elrendelte a próbaidő tartamára a terhelt pártfogó felügyeletét. A bíróság a terheltet kifosztás bűntettének /Btk. 322.§
(1)bekezdés b) pont/ vádja alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt súlyos fokú, kóros mértékű paranoid személyiségzavarban szenved, amely súlyos mértékben korlátozta abban, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson. A terhelt és M. S. sértett korábban házastársak voltak, házasságukat a bíróság
- október
- napján felbontotta. A terhelt és a sértett válásukat követően is egy házban lakott, úgy, hogy a terhelt a ház külön lakrészében élt. A K. K. és Sz. Betéti Társaság beltagja
- október
- napjától a sértett, kültagja pedig a terhelt volt. Ez a jogviszony a vádbeli időben is fennállt, ekkor azonban a cégben csak a sértett végzett munkát.
- május
- napján 6 óra 15 perc körüli időpontban a sértett megkísérelt kihajtani a kertből a K. Bt. sértett tulajdonában lévő személygépkocsival, amikor a terhelt odament a kapuhoz és becsukta azt, ezzel megakadályozta a sértettet abban, hogy az udvarról kiállhasson. A sértett ezt követően ismét kinyitotta a kaput, majd visszaült az autóba, és újra megpróbált kihajtani. Ekkor azonban a terhelt kinyitotta az éppen induló gépkocsi ajtaját, ezáltal az ajtót megfeszítette és a sértettet ismét akadályozta abban, hogy kiálljon az udvarból és azt követelte a sértettől, hogy "mondja meg az igazságot". A sértett ekkor leállította a járművet, és kiszállt megnézni, hogy milyen kár történt az autóba, majd mivel megijedt a terhelt fellépésétől, visszaült, és azért, hogy segítséget hívjon dudálni kezdett, valamint elővette a telefonját, hogy értesítse a rendőrséget. A terhelt eközben több alkalommal kis erővel arcon ütötte a sértettet, majd lábánál fogva megpróbálta kihúzni őt az autóból, ennek során a sértett cipője a kezében maradt, a terhelt pedig hátra, a földre esett. A terhelt ezután felállt a földről és annak érdekében, hogy megakadályozza a sértettet abban, hogy segítséget hívjon, kiütötte a kezéből a telefont, ami az autó mögé esett. Ezt követően a terhelt megnyugodott, majd felvette a földről a sértett kb. 6.000 forint értékű telefonját, és azzal együtt elment a helyszínről. A telefont a terhelt a későbbiekben sem adta vissza a sértettnek, azt azonban az eljárás során megállapítani, hogy a terheltnek a célja a telefon elvételével a telefon jogtalan eltulajdonítására vagy arra irányult, hogy megakadályozza azt, hogy a sértett a rendőrséget értesíteni tudja, nem lehetett. A sértett a bűncselekmény elkövetésében sérülést nem szenvedett, a terhelt a gépkocsi ajtajának hátrafeszítésével a K. Bt. sértettnek 25.000 forint kárt okozott, amely nem térült meg. A Pest Megyei Bíróság a
- szeptember
- napján hozott 2.Bf.679/2008/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a terhelt és a védő ismételt elmeorvosszakértői vélemény beszerzésére irányuló indítványát nem teljesítette, mulasztását pótolva a másodfokú bíróság a terhelt elmeállapotára vonatkozóan újabb igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt szerzett be, amely a terhelt elmeállapotával kapcsolatban az elsőfokú ítéletben rögzített elmeorvos-szakértői véleménnyel egyező megállapítást tartalmazott. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ebben vitatta az elmeorvos-szakértői vizsgálat eredményét, kifogásolta, hogy az eljárt bíróság a sértett szavahihetőségét és elmeállapotát nem vizsgálta, hogy a cselekmény előzményével és az utána következő tényekkel sem foglalkozott. A terhelt a személyi szabadság megsértésének megállapítását is sérelmezte arra hivatkozással, hogy a cselekmény elkövetésekor csak saját tulajdonát szerette volna visszakapni. A sértett szabadon távozhatott volna. Kétségessé tette azt is, hogy a saját bt.-jének sérelmére rongálást követhetne el. A sértett szándékosan el akarta ütni és védekezésképpen fogta meg a gépkocsi ajtaját. Állítása szerint látlelet, fénykép hiányában, érdemi tanúk kihallgatása nélkül került sor a tényállás és bűnösségének megállapítására. Vitatta a rongálási kár összegszerűségét is arra utalva, hogy az a szakszerűtlen helyreállításból, vagy más balesetből eredt. A Legfőbb Ügyészség BF.3166/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A nyilvános ülésen a terhelt a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, a védő a terhelt felmentését kérte. Az ügyész az írásbeli nyilatkozatával egyezően szólalt fel. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 416.§
(1)és
(3)bekezdésében tételesen felsorolt anyagi-, és eljárási okok esetén vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat során a Be. 423.§
(1)bekezdése értelmében a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, annak megalapozottsága nem vitatható. Az elmeorvos-szakértői vélemény tartalma, a bizonyítékok értékelése sem támadható. Nincs lehetőség újabb adatok beszerzésére, további tanúk kihallgatására, eltérő tényállás megállapítására. A tényállásban nem szereplő körülmények vizsgálata is kívül esik a felülvizsgálat keretein. Így a terhelt indítványa a tényállás felderítetlenségét, a szakértői vélemény tartalmát kifogásoló, a rongálás tényét, az okozott kár összegét vitató, a sértett elütési szándékára hivatkozó részében a törvényben kizárt. A jogkérdések is kizárólag alapulvételével bírálhatók el. a tényállásban rögzített tények Az irányadó tényálláshoz képest nem sértettek anyagi jogszabályt az eljáró bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. A Btk. 175.§
(1)bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértését az követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt. A Btk. 175.§-a a cselekvési szabadság meghatározott körét: a mozgás, helyváltoztatás, tartózkodási hely megváltoztatásának szabadságát védelmezi. Az elkövetési magatartás a személyi szabadságtól bármilyen módon történő megfosztásával megvalósítható, ami a sértettet a mozgásában, a helyváltoztatásban, vagy a tartózkodási hely megválasztásában korlátozza vagy akadályozza. A személyi szabadság megsértése a cselekvési, mozgási, helyváltoztatási jog megakadályozásával befejezetté válik. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a gépkocsiban ülő sértettet a kapu becsukásával, majd a gépkocsi ajtajának kinyitásával, megfeszítésével, a sértett gépkocsiból kihúzásának megkísérlésével akarta megakadályozni a gépkocsival való eltávozásban. A terhelt magatartásával a sértettet cselekvési, mozgási, helyváltoztatási szabadságától szándékosan fosztotta meg, és ezzel a Btk. 175.§
(1)bekezdésében meghatározott bűntett valamennyi tényállási elemét maradéktalanul kimerítette. E bűncselekmény megvalósulása szempontjából a személyi szabadság megsértésének időtartama és motívuma közömbös. Nem alapos a terheltnek a rongálás vétségével kapcsolatos érvelése sem. A Btk. 324.§
(1)bekezdésében írt rongálást az követi el, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz. Az irányadó tényállás szerint a bűncselekmény elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövetőre nézve idegen vagyontárgy. Az irányadó tényállás szerint az elkövetés tárgya, a megrongált gépkocsi a K. Bt. tulajdonában volt. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény elkövetéskor hatályos - 2.§-ának
(3)bekezdése értelmében a gazdasági társaság önálló jogalany, saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A saját vagyontárgy megrongálása valóban nem bűncselekmény. Nem minősül idegen dolognak az osztható, közös tulajdonban lévő dolog sem, az elkövetőt megillető érték erejéig. Jelen esetben azonban nem erről van szó. A gazdasági társaság tulajdona elkülönül a tagok személyes vagyonától, a társaság tulajdonában lévő gépkocsi tehát a társaság tagja számára idegen dolog, amelynek szándékos megrongálásával a terhelt a bt. kültagjaként megvalósította a rongálás vétségét. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 426.§ alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget a Be. 429.§
(1)bekezdése alapján az állam viseli. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3.§-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416.§
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki, míg az újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418.§-ának
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- március
- Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Demeter Ferencné s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH