(1)bekezdés a) pont I. fordulata alapján mivel a cselekmény nem bűncselekmény - a nyomozást megszüntette. A határozat indokolása szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény részletesen leírta, hogy ... gyógykezelése érdekében az alperesek minden lehetséges lépést megtettek, felróható szakmai hiba, mulasztás nem történt, nevezett élete az adott időpontban nem volt megmenthető. A határozat elleni panaszt a ... Ügyészség a
- február 17-én kelt B.VIII.475/
- számú határozatával elutasította. Indokolásában utalt arra, hogy az orvosszakértői vélemény szerint ... halála nem vezethető vissza szakmai szabálysértésre, így a bűncselekmény egyik törvényi tényállási eleme hiányzik. A felperesek megbízásából
- december
- napján szakvéleményt adó dr. ... igazságügyi orvosszakértő szerint ... halála az adott időszakban visszafordíthatatlan szeptikus sokk (általános vérmérgeződés) miatt állt be a keringési és légzési rendszer összeomlása következtében. Az I. rendű alperesnél késlekedtek a célzott antibiotikumos terápia megindításával, a másodikként adott antibiotikum (Brulamycin) jelentett célzott kezelést. A II. rendű alperesi jogelődnél a halál beálltát megelőzően 3-4 nappal már észlelni kellett volna azokat a tüneteket, amelyek a szervezet védekező rendszerének kimerülését, a szeptikus folyamatok visszafordíthatatlanná váltát jelezték. Az intenzív kezelés megindítása, beleértve az esetleges átmeneti dializálást, a beteg túlélési esélyeit javíthatta volna. Bár ez esetben tételesen nem lehet bizonyítani, hogy konkrétan passzív eutanázia történt volna, de a kezelés intenzív formájáról lemondás indoka bioetikai szempontból is elítélendő. Büntetőjogi felelősség megállapítását eredményező orvosi mulasztás szakértői szempontból nem bizonyítható, azonban a halált megelőző állapothoz vezető időszak minősítése és az intenzív kezelés elutasításának indokolása polgári peres eljárás alapját képezheti. Az I-II. rendű felperesek keresetükben 300.000 forint temetési, 200.000 forint sírkőállítási költség, továbbá 3.000.000-3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek után
- május 18-tól járó évi 11%-os kamat, valamint a perköltség megfizetésére kérték kötelezni egyetemlegesen az alpereseket. Álláspontjuk szerint az alperesek jogellenesen jártak el, több szakmai szabályszegést elkövettek. Az I. rendű alperes a húgyúti fertőzés ellenére az antibiotikumos kezelést csak
- május 6-án kezdte meg, a késedelem következtében a felfekvések folytán a beteg állapota rosszabbodott. Az átszállítást követően a II. rendű alperesi jogelődnél a keresztcsont tájéki felfekvés kimetszését nem műtőben, hanem a kórteremben végezték el, a súlyos veseelégtelenség ellenére nem részesítették a beteget művesekezelésben (dialízis), előrehaladott általános mérgezési állapota ellenére intenzív osztályos ellátását nem biztosították. Hivatkoztak arra, hogy dr. ... igazságügyi orvosszakértő véleménye a passzív eutanázia gyanúját jelzi. Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a beteg felvétele napjától antibiotikumos kezelésben részesült.
- április 28-tól május 5-ig Augmentint kapott, majd a tenyésztések eredményének megfelelő másik gyógyszert, Brulamycint. A felvételi állapot a felfekvéseket rögzítette, azok kezelése Betadines lemosással és Neogranormon kenőccsel minden nap megtörtént. Az ellátás a szakma szabályainak és a hatályos egészségügyi jogszabályoknak mindenben megfelelt, így a kórház felelőssége nem állapítható meg. A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségekben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a beteget igen leromlott általános állapotban vette át
- május 14-én a család kérésére. A felvétel napján a decubitusok kimetszése, az elhalt lágyrészek eltávolítása helyi érzéstelenítésben megtörtént. A beteg igen rossz általános állapota az altatást nem tette lehetővé. A laborleletek értékelését követően haladéktalanul megkezdték a gyomorszondán keresztüli táplálását fehérjedús ételekkel. Folyadékháztartását infúziókkal rendezték. Célzott antibiotikumos kezelést alkalmaztak, Netromycinnel. A beteg anémiája rendezésére 2E választott vért és vérkészítményt, valamint gyógyszeresen keringés és kardiális támogatást kapott. Neurológiai konzílium történt, mely korábbi vascularis encephalopathiát állapított meg. Naponta belgyógyász vizsgálta, a laboreredmények alapján szükség szerint módosította a kezelést. A sebkötözés naponta megtörtént, ismételt szövetelhalás, gennygyülem nem volt, a beteg leláztalanodott. Tartós hólyagkatéter cseréje is megtörtént. A II. rendű alperes álláspontja szerint a 4 nap alatt szakszerű sebészi, gyógyszeres kezelést, gondos ápolást nyújtott, ennek ellenére a beteg súlyos alapbetegségei és ezek következményei miatt elhalálozott. Intenzív osztályon sem lehetett volna rajta többet segíteni, a művesekezeléstől akkori állapotában javulás nem volt várható. A beteg halálát a bal szívfél elégtelenség okozta. A boncjegyzőkönyvben felsorolt 14 elváltozás, betegség (decubitus nélkül) terhelte le a szervezetét és a szakszerű, gondos kezelés ellenére bekövetkezett a keringés összeomlás. Az I-II. rendű alperesi beavatkozó az alperesekkel egyezően kérte a felperesek keresetének elutasítását. Az elsőfokú bíróság ítéletével az I-II. rendű felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy le nem rótt 390.000 forint keresi illetéket és a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által előlegezett 273.960 forint szakértői díjat az állam viseli. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 200.000 forint, a II. rendű alperesnek 200.000 forint plusz 40.000 forint áfa, az I. rendű alperesi beavatkozónak 200.000 forint plusz 40.000 forint áfa perköltséget. Az ítéletet a Ptk.
- §-ára,
- §
(3)bekezdése alapján, ugyanis a szakértői vélemény kétszeri kiegészítése sem vezetett eredményre, a szakvélemény iratellenes, aggályos, ellentmondásos. Indítványuk ellenére nem került bevonásra infektológus szakértő, intenzív terápiás szakorvosi képesítéssel rendelkező szakértő és orvosetikai kérdésekben jártas szakértő. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat - különösen az aggálytalan és ellentmondásmentes szakértői véleményben és a kiegészítő véleményben foglaltakat - megfelelően mérlegelte, a tényállást kellőképpen felderítette, és azokból helyes jogi következtetéseket levonva hozta meg az ítéletét, mely a jogszabályoknak mindenben megfelel. A felperesek tévesen hivatkoznak arra, hogy az alkalmazott antibiotikum nem volt megfelelő, és hogy nem tettek meg mindent a felfekvések kialakulásának megelőzéséért. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint az antibiotikum hatékony volt, egyaránt alkalmas húgyúti fertőzés esetén és vérmérgezésben is. A magánszakértői vélemény ezzel egyezően állapította meg azt, hogy a másodikként alkalmazott antibiotikum (Brulamycin) már célzott kezelést jelentett. A beteg felvételekor már leírták, hogy kiterjedt, mély nyomási fekély volt a keresztcsontján, a sarkain szintén decubitus kezdemény volt. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a gyógykezelések dokumentációja igazolja azt a gyógyító szándékot, ami a „necrectomia" előtti felerősítést célozta. Az ápolási dokumentációból egyértelmű az is, hogy a beteget amíg lehetett mobilizálták, forgatták. Az I. rendű alperes rámutatott arra, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő és a ... Egyetem által adott szakvélemény egyező következtetést tartalmaz a halál oka, illetve az okozati összefüggés tekintetében. A kirendelt igazságügyi orvosszakértő megerősítette, hogy a vérmérgezés egyértelműen nem igazolható az I. rendű alperes kezelésének idején. A büntetőeljárás során készült igazságügyi szakértői vélemény és a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye egyező megállapítást tartalmaz a tekintetben, hogy a beteg halálához természetes, sorsszerű megbetegedései vezettek, az ellátása a szakma szabályainak és a hatályos egészségügyi jogszabályoknak mindenben megfelelt. Az I. rendű alperes utalt arra, hogy a fellebbezéshez mellékelt módszertani levélre a felperesek az elsőfokú eljárás során nem hivatkoztak, ezért azt bizonyítékként már nem lehet figyelembe venni, a perben egyébként relevanciája nincs is. A felperesek az általuk hivatkozott nemzetközi orvosi folyóiratokban megjelent szakmai publikációt nem csatolták, egyébként az nem tekinthető egyúttal elfogadott és ténylegesen alkalmazandó ellátási protokollnak, vagy szakmai ajánlásnak. Az I. rendű alperesi beavatkozó csatlakozott az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében előadottakhoz. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletét a bizonyítékokra alapítva helyesen, a jogszabályoknak megfelelő tartalommal hozta meg. A kirendelt szakértő a felperesek által feltett minden kérdésre válaszolt, szakvéleménye objektív, aggálytalan, konzekvens, nincs benne semmilyen ellentmondás vagy homályos megállapítás, minden kétség nélkül állapítja meg egyezően a büntetőeljárás során készült igazságügyi szakértői véleménnyel -, hogy a néhai elhalálozása a több súlyos meglévő betegségei következtében, sorsszerűen következett be. A II. rendű alperesi jogelődnél minden tekintetben a legnagyobb gondossággal kezelték, nem merült fel sem szakmai hiba, sem mulasztás a kezelés időszakában. Az intenzív osztályra való helyezésétől és kezelésétől állapotjavulása, gyógyulása nem lett volna várható. A II. rendű felperes rámutatott arra, hogy az Eütv. előírásai értelmében a beteg állapota, annak összes jellemzője együttes figyelembevételével kell meghatározni, hogy a gyógyintézmény milyen szintű ellátást alkalmaz a kezelés során. A felperesek által hivatkozott módszertani levelek csak általánosságban tartalmaznak ajánlásokat, az orvosnak minden esetben a konkrét állapotnak megfelelően kell a kezelésről döntenie. Az I-II. rendű felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként a tényállást kellő mélységben feltárta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelte. Döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. Helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból arra, hogy a beteg gyógykezelése mind az I. rendű alperesi intézményben, mind a II. rendű alperesi jogelőd intézményében az Eütv.-nek megfelelő gondossággal, az orvosszakmai szabályok betartásával történt, a halálához súlyos, természetes okú megbetegedései és ezeknek a nem kifogásolható gyógykezelésekkel nem befolyásolható súlyosbodása vezettek, melyért alpereseket felelősség nem terheli. A beteget az I. rendű alperes valóban tüdőgyulladás gyanújával vette fel, de a kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a szervezetének tartós gyulladás általi megterhelése mögött egyrészt a húgyúti gyulladás, másrészt a felfekvések álltak. Tüdőgyulladásra utaló tünet a dokumentációban nem szerepel, és az RTG vizsgálat sem igazolt ilyen betegséget. A kórboncolási jegyzőkönyvben nem szerepel tüdőgyulladás kórisme, ilyet egyértelműen a hatósági boncolás sem igazolt. A kiegészítő orvosszakértő vélemény kitér arra, hogy a II. rendű alperesi jogelődnél
- május 14-én készült felvételi állapotlelet (fizikális) nem rögzít tüdőgyulladásra utaló eltérést. A kórbonctani leletben semmi nem utal tüdőgyulladás fennálltára, és a szövettani lelet sem igazolt ilyen megbetegedést. A hatósági boncolás jegyzőkönyve és az itt készített szövettani vizsgálat sem utal egyértelműen tüdőgyulladásra, vagy gennyes hörgő-hörgöcske gyulladásra. A szakértő szerint a betegnél alkalmazott antibiotikum egyaránt alkalmas volt húgyúti fertőzés esetén (ami fennállott) és vérmérgezésre (amire hivatkoztak a felperesek) is. A vérmérgezés azonban egyértelműen nem igazolható az I. rendű alperes kezelésének idején. A magánszakértő a kirendelt igazságügyi orvosszakértővel egyezően azon a véleményen volt, hogy a Brunamycin célzott kezelést jelentett. A kirendelt igazságügyi orvosszakértő figyelemmel volt a kórbonctani jegyzőkönyvre és a hatósági boncolás jegyzőkönyvére is, azok megállapításait összevetette. A kiegészítő orvosszakértő vélemény egyértelművé tette, hogy az alapszakvéleményben kifejtett ellentmondás nem a két boncolási jegyzőkönyv közötti ellentmondás, hanem a hatósági boncolási jegyzőkönyvön belüli. A hatósági boncolás során történt szövettani vizsgálat a lép „pangásos lépnek megfelelő" szöveti képét írta le, szeptikus állapotra nem utalt, a szívizomban nem heveny, hanem régi izomelhalásnak megfelelő elváltozást rögzített, a tüdőben plazmasejtes, linfocitás beszűrődést írt le a léghólyag falaknál, azt „gyulladásos elváltozásként" kórismézve. Rámutatott az orvosszakértő arra is, hogy a makroszkópos bonclelet különbözőségét a boncolások közötti jelentős időbeli különbség is magyarázhatja, hiszen megfelelő hűtés mellett is előrehaladnak az autolitikus folyamatok. A felperesek által hivatkozott makroszkópos lelet nem bizonyítja a vérmérgezést, erre elsősorban a szövettani lelet lehetne alkalmas. Az igazságügyi szakértő a haláloki láncolat tekintetében a kórboncolási jegyzőkönyvben megállapítottakat tartotta mérvadónak, azzal azonban, hogy a halál beálltában a tartós gyulladásos állapotnak is szerepe volt. Megállapítása szerint a felfekvéseknek közvetett szerepük volt a halál létrejöttében az alkalmazott megfelelő gyógykezelés ellenére is. Az orvosszakértő vélemény és - figyelemmel dr. ... perbeli tanúvallomására, valamint a ... Orvosi Kamaránál indult eljárás során tett nyilatkozatára - az orvosi dokumentáció alapján is az volt megállapítható, hogy a felfekvések már a felvétele előtt is megvoltak a betegnél, mind a keresztcsontjánál, mind a sarkokon, így azok „megelőzése" nem jöhetett szóba az alperesi intézményekben. Dr. ... a
- október 14-i etikai bizottsági meghallgatásakor előadta: valóban igaz, hogy a beteg felvételekor a szakrális régiókat nem tekintette meg, de ez még éjszaka megtörtént a beteg mosdatásakor. A betegen seb nem, hanem lividen elszíneződött területek voltak. A beteg felfekvését tenyérnyi nagyságban lividnek látta, kékes-pirosas színűnek. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a betegnél a dülmirigytúltengés okozta vizeletpangás miatt húgyhólyag- és vesemedence gyulladás, a régi szívizomelhalás és agylágyulás utáni állapot, valamint a rossz vérkeringés, tartós fekvés miatt kialakult nyomási fekélyek együttesen megfelelő antibiotikumos kezeléssel sem elhárítható gyulladásos folyamathoz és súlyos bal szívfél elégtelenséghez vezettek, és az utóbbi két ok együttesen eredményezte a halálát. A halál tehát nem a veseműködés megszűnésére vezethető vissza. A beteg korábban sem kifogástalan veseműködésének hirtelen romlása, a vizeletelválasztás abbamaradása ugyanis a hamarosan halálhoz vezető bal szívfél elégtelenség következménye volt, és nem a vese önálló megbetegedése okozta. Ezen az állapoton a művesekezelés nem segíthetett volna. A kirendelt orvosszakértő kifejtette, hogy a perbeli esetben a vizeletelválasztás hevenyen kialakuló megszűnése alapvetően a rossz vérkeringési állapotra, a szív betegségére és elégtelen működésére volt visszavezethető, és ebben az állapotban hiábavaló lett volna a művesekezelés. Az intenzív osztályon való kezelés nem indikált, ha a veseelégtelenség valamely egyébként is halálos betegség szövődménye, vagy érdemben nem változtathat a betegség kimenetelén, illetve amennyiben egyidejűleg olyan betegség áll fenn, amely mellett az életkilátások egyébként is igen rosszak. Az intenzív osztályra való átvétel sem a beteg „halálközeli" állapotában, sem azt napokkal megelőzően nem eredményezett volna javulást a súlyos természetes okú megbetegedésekben. Az intenzív terápiás szakorvosi vélemény adására
- május 18-án felkért dr. ... tanúvallomásában előadta, hogy az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága előtt több meghallgatás volt, amikor is lehetősége volt az iratok áttanulmányozására, így az ügyet illetően sok részletre emlékszik. A konzíliummal kapcsolatban
- február 14-én feljegyzést készített, melyet a per irataihoz csatolt (21/T/1.). Az I-II. rendű felperesek mindezekre tekintettel alaptalanul kérdőjelezték meg fellebbezésükben a tanú vallomásának hitelességét. A tanú a vallomásában előadta, hogy az Országos Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet 1996-ban kiadott módszertani levelében foglaltak figyelembevételével nem indikált a beteg állapota intenzív osztályos kezelést. A fellebbezésében a II. rendű alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a módszertani levélben foglaltakra figyelemmel, de minden esetben a beteg konkrét állapotának megfelelően kell a kezelésről döntenie az orvosnak. A Dopamin adagolással kapcsolatos felperesi észrevételekre a kiegészítő orvosszakértői vélemény egyértelmű választ adott, rámutatva arra, hogy a rendelkezésre álló adatokból a néhainál olyan sokkállapot nem igazolható, amely e gyógyszer adását indokolta volna, hiszen sem a makroszkópos, sem a mikroszkópos bonclelet nem említ sokkra utaló elváltozásokat. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §