Bf.655/2009/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő - különös kegyetlenséggel elkövetett - emberölés bűntettének kísérlete miatt 10 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott a büntetés enyhítéséért, a védő elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentett be fellebbezést. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.357/2007. számú átiratában a fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta. A másodfokú tárgyaláson a vádlott és a védő a fellebbezést fenntartotta, a fellebbviteli főügyészség képviselője pedig az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védelmi perorvoslatok nem alaposak. A bejelentett fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§

(1)bekezdés értelmében teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárás során a perrendi szabályokat alapvetően megtartotta, azonban a tanúkihallgatások során egy lényeges eljárási szabálysértésre sor került az alábbiak szerint. Az ügyben korábban gyanúsítottként kihallgatott tanút a megyei bíróság helytállóan kioktatta a Be.82.§

(1)bekezdés b) pontjában írt relatív mentességi jogra, miszerint az azzal kapcsolatos kérdésben, mellyel önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná, a tanúvallomást megtagadhatja (5.B.1260/2007/18.sz.jkv.7.o.). E mentességi ok a tanú szerepe, korábbi terhelti státusza miatt nem vitásan fennáll. A kioktatásból viszont az tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság a mentességi okot tévesen értékelve úgy ítélte meg, hogy a tanú mentességi joga teljes. Erre utal a figyelmeztetésre adott tanúi válasz, miszerint a mentességi jogával élve nem kíván vallomást tenni, korábbi vallomásait azonban fenntartja. Az elsőfokú bíróság ezt követően az eljárási szabályoktól eltérve nem állapította meg, hogy a tanú mentességi joga csak részleges, és a Be.296.§

(3)bekezdésének alkalmazásával felolvasta a tanú gyanúsítottként tett vallomását, ahelyett, hogy a tanút a Be.85.§

(3)bekezdésében írt figyelmeztetést követően kihallgatta volna, biztosítva a relatív mentességi jogot. A tanút ugyanis abban a kérdésben nem illeti meg mentességi jog, hogy miként észlelte a vádlott sértett elleni cselekményét. A bíróság később kérdéseket intézett a tanúhoz, azonban a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának törvényi következményeire csak késedelmesen, a kihallgatás legvégén figyelmeztette (18.sz.jkv.10.o.1.bek.). Ilyen formában az eljárási szabályok többszörös megsértése miatt a tanú vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe, ami az ítéletet megalapozatlanná is tette. A tényállás ugyanis jelentős részben tanú vallomásán alapszik a vádlotti tagadással szemben. Ennek orvoslása érdekében a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel és a tanút az eljárási szabályok szerint kihallgatta, így a vallomás már bizonyítékként értékelhető. Az elsőfokú bíróság ugyan a bizonyítási eljárás menetében később több ízben kioktatta a tanút a Be.85.§

(3)bekezdésében írtakra, azonban a szabályos, perrendszerű kihallgatásra egységesen nem került sor. Eltérés volt még az eljárási szabályoktól, hogy a megyei bíróság tanút (45.sz.jkv.3.o.) és sértett-tanút (62.sz.jkv.4.o.) a vallomástételi akadályokra azt követően figyelmeztette, hogy kioktatta nevezetteket a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának következményeire. A Be.85.§

(3)bekezdésének előírása szerint a vallomástételi akadályokra történő figyelmeztetés, a vallomástételi akadályok tisztázása megelőzi a hamis tanúzás törvényi következményeire való kioktatást. Megjegyzendő, hogy tanú esetében valóban indokolt volt a Be.82.§

(1)bekezdés b) pontjába foglalt mentességi okkal kapcsolatos kioktatás, ugyanakkor a durva cselekményt ártatlanul, kiszolgáltatott módon elszenvedett sértettnél nem merült fel, hogy önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná. A megyei bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A tényállás azonban tanúkihallgatásával kapcsolatos eljárási szabálysértés miatt részben felderítetlen, valamint szűk körben elírás folytán iratellenes és hiányos [Be.351.§

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pont]. A tényállás a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével, valamint az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával. Tanú fellebbezési tárgyalási kihallgatása az első fokon megállapított tények helyességét igazolta, ezen túl a másodfokú bíróság a tényállást a következőkben helyesbíti, illetve egészíti ki. · Az ítélet

1. oldal
2. pontjában jelölt határozatban a bíróság a vádlottat különös visszaesőként ítélte el. · A
3. oldal
4. bekezdését annyiban helyesbíti, hogy az égési sérülésre utaló kifejezés helyesen „nagyobb kiterjedésű" [orvos szakértői vélemény, nyomozati irat 116.lap]. · A
5. oldalon megállapítja, hogy a nitrohígító égést tápláló és gyorsító tűzveszélyes folyadék. A különféle nitrohígítókat festékek hígítására használják, kereskedelmi forgalomban szabadon beszerezhetők. Az ügyben lefoglalt flakonból biztosított folyadék lobbanáspontja kb.21-55 C fok [vegyész szakértői vélemény, nyomozati irat 112.lap]. · Az ítélet
6. oldalának első, bizonyíték-értékeléssel kapcsolatos bekezdésében írtakat a tényállás részének tekinti. A helyesbítéssel és a kiegészítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be.352.§

(2)bekezdés értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezte. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. A tényállást helytállóan alapozta tanúk vallomására a vádlott tárgyaláson előterjesztett, a bűncselekmény elkövetését tagadó védekezésével szemben. E terhelő bizonyítékokat a sértetti vallomás, a szakértői és okirati bizonyítás anyaga, sőt a vádlott első rendőrségi vallomása is alátámasztotta, melyben lehetségesnek tartotta, hogy ő öntötte le a sértettet a gyúlékony anyaggal. Az első bírói bizonyíték-értékelés törvényes, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az eltérő tényállás megállapítását és a vádlott felmentését célzó védelmi jogorvoslat a bizonyítékok értékelésén keresztül támadja a megalapozott tényállást, mely eljárásjogból sem vezethetett eredményre, így az ítélőtábla a fellebbezést nem találta megalapozottnak. A védő a

1. szeptember 9-i tárgyaláson, megismételve a
2. május 31-i rendőrségi kihallgatáson már előadott kérelmét, bizonyítási indítványt terjesztett elő további vegyész szakértői vizsgálatok lefolytatása, annak tisztázása érdekében, hogy a mintegy 1,5 dl hígító mennyiség alkalmas volt-e a vádban szereplő sérülések előidézésére. A megyei bíróság a bizonyítási indítványt a 28/I. számú végzésben elutasította, melynek indokát azonban ítéletében nem adta, ezért azt a másodfokú bíróság pótolja. A nyomozás során beszerzett szakértői vélemény (nyomozati irat 111-112.o.) és a megyei bíróság által hitelt érdemlőnek ítélt bizonyítékok alapján a tényállás kétséget kizáró módon megállapítható volt. Az orvos szakértői bizonyítás alapján nyilvánvaló, hogy a vádlott által használt gyúlékony anyag objektíve alkalmas volt a súlyos sérülések előidézésére. Megjegyzendő, hogy a sértett sérüléseit nem önmagában a hígító okozta, hanem a segítségével létrehozott, nagyobb hatásfokú tűz. A tűz előidézésére pedig a kisebb mennyiségű hígító is vitathatatlanul alkalmas. További vegyész szakértői bizonyítás ezen okok folytán már nem volt szükséges. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan utasította el a védői bizonyítási indítványt. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az irányadó tényállás alapján a vádlott egyenes ölési szándéka vitathatatlan, mint ahogy a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megvalósulása is. Az emberölési kísérlet befejezett és közeli. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és azoknak kellő nyomatékot tulajdonítva a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményeihez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő fő- és mellékbüntetést szabott ki. A büntetés tett arányos, igazodik az elkövető és az elbírált bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez, eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítésre nem kerülhet sor. Ezen okok folytán az enyhítést célzó védelmi fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. A büntetéskiszabást érintő indokolás csak az alábbiakban helyesbítendő. Minősített emberölés elbírálása esetén a hároméves időmúlás súlytalan, a büntetést a követett bírói gyakorlat szerint nem enyhítheti, függetlenül attól, hogy az eljárás elhúzódása nem róható a vádlott terhére. A súlyosító körülmények közül pedig mellőzendő a vádlott cselekmény utáni megatartása, a sértettel szembeni közömbössége, az elvetemültsége. Az elkövetés utáni magatartás, a sértettel szembeni közömbösség az ölési szándék megállapításához szolgál alapul. Az elvetemültség pedig a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapításakor került értékelésre. További súlyosító tényező viszont, hogy vádlott a bűncselekményt az ítélet
3. oldalán 4.) pontban jelzett büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Az ítélet egyéb, a járulékos kérdésekben hozott rendelkezései a jogszabálynak szintén megfelelnek. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdés alkalmazásával - helytálló indokai alapján is - helybenhagyta. A 7000 Ft előállítási költségre (Mihály László sértett rendőri elővezetésének költségére) vonatkozó első fokú rendelkezést azonban mellőzni kellett. A Be.74.§

(5)bekezdése szerint az elővezetéssel kapcsolatos költség nem számolható el bűnügyi költségként, az ilyen eljárási cselekménnyel okozott költség megtérítésére, viselésére külön jogszabály az irányadó. Értelemszerűen az ítéletben erről a bíróságnak nem kell döntenie. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú elbírálásig előzetes fogva tartásban töltött időnek a főbüntetésbe történő beszámítása a Btk.99.§

(1)bekezdésén alapszik. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,

1. január
2. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke . Háger Tamás sk. előadó bíró . Gömöri Olivér sk. bíró ZÁRADÉK: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 5.B.1260/2007/
3. számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. január
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke I