Bfv.932/2009/7 – Kúria

(1)bekezdés) minősíti. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt, 1 (egy) év börtönbüntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra ítéli. Az alapeljárás során felmerült 527.389 (ötszázhuszonhétezerháromszáznyolcvankilenc) forint bűnügyi költségből 7.000 (hétezer) forint bűnügyi költség a terheltet terheli. Elrendeli a terhelt által bűnügyi költség címén befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terhelt részére történő visszatérítését. Az első- és másodfokú határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 4.150 (négyezer-egyszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a

1. november
2. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 5.B.380/2009/
3. számú ítéletében a terhelt bűnösségét halált okozó ittas járművezetés bűntettében állapította meg. A terheltet ezért, mint többszörös és különös visszaesőt, 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a
4. április
5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott Bf.16/2006/
6. számú végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. A városi bíróság ítéletében rögzített tényállás szerint a terhelt éjjel 23 óra 50 perckor szeszesitaltól befolyásolt állapotban, tompított fényszóróval közlekedett az általa vezetett személygépkocsival kb. 72-84 km/óra sebességgel. Amikor a terhelt gépjárművével a helységjelző táblát elhagyta, attól 37,7 méterre áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol fékezése ellenére gépjárműve bal első részével elütötte az úttest menetirány szerinti bal oldalán, a felezővonaltól kb. 80 cm-re az úttesten imbolyogva járó, görnyedő testhelyzetben levő a gyalogost, aki a baleset következtében a helyszínen életét vesztette. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a sértett halálának közvetlen oka a közlekedési baleset során elszenvedett többszörös, durva, az élettel össze nem egyeztethető sérülések okozta polytraumatizációban jelölhető meg. A sértett sérülései és a bekövetkezett halála, valamint az elszenvedett közlekedési baleset között a közvetlen ok-okozati összefüggés megállapítható. A sértett sérülései megfelelnek a közlekedési balesetben gyalogosként, személygépkocsival történt üközés során elszenvedett sérüléseknek. A helyszínen történő rendőri intézkedés során a terheltnél alkoholfogyasztás gyanúja merült fel, ezért őt vérvétel céljából az intézkedő rendőr az Orvosi Ügyeletre előállította. A terhelt vérében a cselekmény elkövetésekor az ügybe bevont igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint 1,35 ezrelék alkoholkoncentráció volt, mely nála enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. Néhai sértett vérében a cselekmény időpontjában az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint 2,77 ezrelék alkoholkoncentráció volt. A terhelt a cselekmény elkövetésekor gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkezett, mivel a járművezetéstől eltiltás végleges hatálya alatt állt. Az alapügyben hozott határozat szerint a baleset oka az volt, hogy A terhelt cselekményével megszegte a KRESZ
7. §

(2)bekezdésében foglaltakat, ezen túlmenően nem tartotta be a KRESZ 4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjában, valamint a KRESZ 26. §

(4)bekezdésében foglalt szabályokat sem. A megyei bíróság másodfokú végzésében megalapozatlansági hibáktól mentesnek találta során irányadónak tekintette. e és tényállást felülbírálata II. A bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában nem a bűnössége megállapítását, hanem cselekménye minősítését vitatta. Kifogásolta a szakértői vélemények mikénti értékelését, továbbá azt, hogy a jogerős határozat megállapítása szerint a baleset az út menetirány szerinti bal oldalán következett be. Nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy az esetleges menetirány szerinti bal oldalra áttérés ittasságából kifolyólag történt, és kifogásolta annak figyelmen kívül hagyását, hogy a baleset bekövetkeztének közvetlen oka a gyalogos magatartása volt. A Legfőbb Ügyészség BF.2759/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben viszont alaposnak találta. A Legfőbb Ügyészi álláspont szerint a baleset bekövetkezésének ténybeli körülményei törvényi tilalom folytán nem vizsgálhatók, azonban a jogerős határozatban rögzített tényállásból is téves a következtetés a terhelt büntetőjogi felelősségére. A terheltnek ugyanis lakott területen kívül, éjszaka, korlátozott látási viszonyok között a közvilágítással el nem látott útszakaszon az úttest középvonalában nem kellett számítania a súlyos fokban ittas, görnyedt testhelyzetű, imbolyogva haladó, sötét ruházatú gyalogos felbukkanására. A KRESZ
2. §

(2)bekezdése megsértésének és a baleset bekövetkezésének okozati összefüggése pusztán formális, és a KRESZ 3. §

(1)bekezdés c) pontjában szabályozott általános balesetelhárítási kötelezettség esetleges megsértése sem róható fel. Ezért a baleset bekövetkezéséért a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására törvénysértően került sor. A terhelt cselekményének helyes minősítése a Btk. 188. §

(1)bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége és ennek törvényi büntetési tételkereteire figyelemmel a kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos. Indítványozta ezért a minősítés megváltoztatását, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtönben történő meghatározását és a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés megváltoztatását. A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a terhelt védője a terhelt indítványában és a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel egyetértve a terhelti cselekmény minősítése megváltoztatását és a kiszabott büntetés enyhítését kérte. III. A terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltak vonatkozásában vizsgálhatta. A Be. 423. §

(1)bekezdése értelemében ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. E rendelkezésből kifolyólag nem képezhették felülvizsgálat tárgyát a terhelt felülvizsgálati indítványának azzal kapcsolatos részei, amelyek a közlekedési baleset, a sértett elütésének helye megállapítását kifogásolták. A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős határozatban rögzített tények alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a terhelt cselekményének alapítéleti minősítése törvényes-e, illetve, hogy az esetleges törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés került-e kiszabásra. A Legfelsőbb Bíróság e körben - a felülvizsgálati indítvány és a legfőbb ügyészi álláspont elfogadásával - megállapította, hogy a jogerős határozatot hozó bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítették a terhelt cselekményét a Btk. 188. §

(1)bekezdése helyett a Btk. 188. §

(2)bekezdés c) pontja szerint és ebből fakadóan a kiszabott szabadságvesztés büntetés mértéke is törvénysértő, mivel az a törvényesen alkalmazható tételkeretet meghaladja. A jogerős határozatot hozó bíróságok az ittas járművezetés bűncselekményének a halált okozó minősített esetét a KRESZ 25. §

(2)bekezdésében foglaltak megsértésére alapozták, vagyis hogy a terhelt a sértett elütésekor járművével az úttesten nem annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva közlekedett. Nem a minősített eset megállapítását megalapozóan, hanem elsősorban a büntetés kiszabását befolyásoló körülményként az ítélet a terhelt és a sértett további KRESZ-szabálysértéseire is hivatkozik. Utalt e körben a terhelt által a KRESZ 26. §

(4)bekezdésében, míg a sértett által a KRESZ 21. §

(3)bekezdés a) pontjában foglaltak megsértésére. A minősített eset megállapíthatósága szempontjából a jogerős ítélet által figyelembe vett és a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált KRESZ-rendelkezések a következők: A terheltre vonatkozóan - a KRESZ 25. §

(2)bekezdésének első mondata "járművel az úttesten - az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni." - a 26. §

(4)bekezdése: "A jármű sebességét az

(1)-

(3)bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell." A sértettet érintően - a KRESZ 21. §

(3)bekezdés a) pontja: "Ha a gyalogosok az úttesten közlekednek, az úttest szélén egy sorban, lakott területen kívül mindig a bal oldalon, a járműforgalommal szemben haladhatnak." - a 21. §

(6)bekezdése szerint: "A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről, az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttestre késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti." - a 21. §

(8)bekezdése szerint: "A gyalogos olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs, mielőtt az úttestre lép, köteles meggyőződni arról, hogy áthaladásával a járműforgalmat nem zavarja. Nem léphet az úttestre, ha a jármű olyan közel van, hogy annak zavarása nélkül az úttesten átmenni nem tud." A jogerős ítélet adós a terhelt és a sértett KRESZszabálysértéseinek egybevetett értékelésével, a terhelt szabályszegése és a bekövetkezett eredmény közötti oki kapcsolat, valamint a terhelt bűnösségének - ezen belül is elsősorban gondatlanságának - elemzésével. Ez pedig a baleseti veszélyhelyzet kialakulása szempontjából is jelentőséggel bír. A terhelt menetirány szerinti bal oldalra történő szabályellenes áttérése a büntetőjogi összefüggéseket tekintve a bűnösség megállapításához alapot nem nyújt. Ebben a körben ugyanis nem maradhat el annak a vizsgálata, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése során gondatlanságot - Btk. 14. §

(1)bekezdése tanúsított-e: kellő körültekintés, figyelem tanúsítása mellett számolhatott-e azzal a következménnyel, amivel magatartása járt, számolnia kellett-e azzal, hogy a felezővonal átlépése miatt egy, a sötét országút közepén - a KRESZ előírásait többszörösen megszegve - imbolygó gyalogost (egyáltalán egy gyalogost) elgázolhat. A gondatlanság körébe eső elvárhatósághoz kapcsolódóan reális követelmény-e egy ilyen váratlan, rendkívüli és szabályellenes helyzet előrelátása. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a baleset körülményeit egybevetve a terheltnek a felezővonal átlépésekor, az út közepén haladó gyalogosra nem kellett számítania. A legnagyobb gondosság és óvatosság mellett is csak járműforgalomra számíthatott, mert az országút egyik sávjában, különösen a sáv belső részén mintegy 80 cm-re a felezővonaltól, szabályosan csak kivilágított járművek haladhatnak. Olyan tényezővel, amely szabályos közlekedési viszonyok között nem fordulhat elő, előrelátó módon számolni nem kell és nem is lehet. Ha a járművezetőnek számolnia kellene minden nem várható, sőt jogszerű körülmények között kizárt akadály felbukkanásával, és e tekintetben őt az előrelátás elmulasztása kapcsán büntetőjogi felelősség terhelné, a járművek haladási sebességét olymértékben kellene csökkenteni, hogy a nem várható akadályok előtt mindig és minden helyzetben meg tudjanak állni. Ez természetesen a járműforgalom ellehetetlenülésével járna. Büntetőjogilag csak olyan következményekért felel a közlekedési szabálysértéssel haladó járművezető, amely következménnyel - a szabálysértés következményeként - kellő körültekintés és figyelem tanúsítása mellett reálisan számolnia kell. Csak az előreláthatóság ilyen lehetősége alapoz meg gondatlan bűnösséget. A terhelt ezért az országút felezővonalán történő áthaladása során előidézett halálos balesetért büntetőjogilag felelőssé nem tehető. A terhelt közlekedési szabályszegése és a sértett halála közötti felróható - a büntetőjogi felelősséget megalapozó - oki összefüggés hiányában anyagi jogsértésként jelentkezik a terhelt ittas járművezetésének ténye. A terhelt enyhe fokban volt ittas, ám észlelési és cselekvési késedelem nélkül fékezett a sértett megpillantásakor. Nincs alap tehát olyan következtetésre, hogy ittassága miatt lépte át a felezővonalat. Számos eseti döntésből kitűnően töretlennek tekinthető az a bírói gyakorlat, amely szerint a súlyosabb minősítés megállapításának csak akkor van törvényi alapja, ha az ittassága miatt befolyásolt járművezető a meghatározott eredmények valamelyikét a büntetőjog által felróható módon okozza. Ezért okozati összefüggésnek kell lennie a járművezetői magatartás és az eredmény között (BH.2003.351.). A Btk. 188. §

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban szereplő minősített esetek valamelyike akkor állapítható meg, ha a súlyos következmények, így a halál bekövetkezése okozati összefüggésben áll a jármű szeszesitaltól befolyásolt állapotban való vezetésével. Ezen okozati kapcsolatot valamely közlekedési szabály megszegése közvetíti, amely a súlyosabb következmény közvetlen okának tekintendő. Az ittasság ilyen esetben ezzel a speciális KRESZszabályszegéssel van kapcsolatban (BH.2004.349., BH.2008.7.). Hasonló okfejtéseket tartalmaznak a BH.1995.689., BH.2001.54., illetve BH.2006.385. számon közzétett döntések is.). A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy a jogerős határozat a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a sértett halálának bekövetkezésében, és ezért tévesen minősítette a cselekményt a Btk. 188. §

(2)bekezdés c) pontja szerint. A terhelt cselekményének törvényes minősítése a Btk. 188. §

(1)bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége, amelynek büntetési tétele 1 évig terjedő szabadságvesztés, mely büntetési tartam a terhelt többszörös visszaesői minőségére tekintettel is csak 1 év 6 hónapi szabadságvesztésig emelkedik a Btk. 97. §

(1)bekezdése értelmében. Ehhez képest a jogerős ítéletben meghatározott 3 év 6 hónapi fegyházbüntetés kiszabása is törvénysértő. Az anyagi jogszabálysértéseket a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében korrigálta; a jogerős ítéletet megváltoztatta, a terhelt cselekményét a kifejtettek szerint a törvénynek megfelelően megváltoztatta, büntetését az ennek megfelelő törvényes keretek közé enyhítette. A büntetés mértéke meghatározásakor a Legfelsőbb Bíróság tekintettel volt a terhelt kiemelkedően kedvezőtlen közlekedési előéletére és ismételt KRESZszabályszegéseire, amire is tekintettel a terhelt főbüntetését a különös részbeni keretek között, de az ottani maximumban határozta meg. Az enyhített szabadságvesztési tartam mellett immár a Btk. 42. §

(3)bekezdése nem alkalmazható, ezért a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk.

1. § b) pontja szerint börtön. A Legfelsőbb Bíróság a főbüntetés tartamához igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is megfelelően enyhítette. A Legfelsőbb Bíróság álláspontjához képest a Be.
2. §

(2)bekezdése értelmében a terhelt kizárólag a vérvétellel kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezhető, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt meghaladóan a bűnügyi költséget a Be. 339. §

(1)bekezdése értelmében az államra terhelte és a terhelt által esetlegesen ezt meghaladóan teljesített bűnügyi költség, és annak kamatai visszatérítéséről rendelkezett. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §

(3)bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné