Kfv.VI.35.280/2009/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a (dr. Fekete Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Dél-alföldi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- március 3-án kelt 12.K.21.758/2008/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.21.758/2008/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az alperes
- március 6-án kelt
- számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A le nem rótt 7.000 (hétezer) forint kereseti és 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes és K. N.
- március
- napján kölcsönszerződést kötöttek, a szerződés alapján a felperes 600.000 forint kölcsönt nyújtott K. N. részére a forgalmi rendszámú, Mercedes 209D típusú gépjármű megvásárlásához. A felek a gépkocsira opciós szerződést is kötöttek a kölcsönszerződés biztosítékaként. K. N. a kölcsönszerződésben foglaltaknak többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget, ezért a felperes
- június
- napján, azonnali hatállyal felmondta a szerződést. Az opciós szerződés alapján a felperes
- július 19-én a K Kft.-t jelölte ki a vételi jog gyakorlására jogosult személynek a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 375.§
(4)bekezdése és a 373.§
(4)bekezdése alapján. A K Kft. élve a vételi jogával a gépjárművet birtokba vette. Az okmányiroda a gépjárművet a fenti okiratok ellenére, tévesen a felperes tulajdonaként tartotta nyilván. A felperes és a vételi jog gyakorlására kijelölt személy
- március
- napján - a felperes perben tett állítása szerint - a téves okmányirodai bejegyzés korrigálására, a gépjármű sorsának rendezése érdekében, adásvételi szerződést kötöttek egymással, a felperes a K Kft.-re ruházta át a gépkocsi tulajdonjogát. Az okmányiroda által kiállított lelet alapján a tulajdonszerzésről
- május 17-én szerzett tudomást APEH Dél-alföldi Regionális Igazgatósága. A hatóság megismételt eljárásban az okmányiroda megkeresése útján beszerzett gépjármű-nyilvántartás adatai alapján a
- december 17-én kelt
- ügyszámú (
- iktatószámú) határozatában a felperest 71.952 forint illeték és 21.000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, mert a felperes volt
- július 19.-
- március
- között a gépjármű tulajdonosa, a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséről kötött jogügylet alapján a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta és a vagyonszerzés után az illetékfizetési kötelezettségének sem tett eleget. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- március
- napján kelt
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és a kiszabott illeték és mulasztási bírság törlése iránt. Álláspontja szerint az általa, a vételi jog gyakorlására kijelölt K Kft. szerezte meg a gépjármű tulajdonjogát, mert a gépjármű tulajdonjoga a vételi jog gyakorlójának kijelölése folytán közvetlenül a K Kft-re szállt át, a felperes nem volt tulajdonosa a gépjárműnek, ezért vele szemben vagyonátruházási illeték és mulasztási bírság nem szabható ki. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az illetékügyben eljáró hatóság nem vizsgálhatta, hogy a felperes a vételi jog gyakorlását milyen módon, kinek engedte át, illetve milyen megfontolásból kötött a gépjárműre utóbb adásvételi szerződést. Az okmányiroda által vezetett gépjármű-nyilvántartás közhiteles, az abban foglalt adatok alapján az alperes jogszerűen járt el. A felperes nem volt elzárva attól, hogy a téves nyilvántartási bejegyzés miatt hatósági eljárást kezdeményezzen, mindaddig azonban, amíg a nyilvántartásban ő szerepelt tulajdonosként, ezt a tényt az illetékügyben eljáró hatóságnak kötelezően figyelembe kellett vennie. Az alperes a gépjármű-nyilvántartás adatai alapján jogszerűen járt el, amikor a felperest visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte és vele szemben a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki az illetékről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 76.§
(1)bekezdése és 82.§-a alapján. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 3.§
(3)bekezdés a/ pontját, 18.§
(2)bekezdés d/ pontját, a Ptk. 117.§
(2)bekezdését, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3.§
(2)bekezdés b/ pontját, az 50.§
(1)bekezdését. Arra hivatkozott, hogy a gépjármű tulajdonjogát nem szerezte meg, a gépjármű a tulajdonostól közvetlenül a vételi jog gyakorlására kijelölt személy birtokába és tulajdonába került. A
- március
- napján kötött adásvételi szerződést csak a téves okmányirodai bejegyzés korrigálására kötötték. A felperes hangsúlyozta, hogy amennyiben a közhiteles nyilvántartás és a becsatolt okiratok között ellentmondás áll fenn, úgy a hatóság nem hivatkozhat arra, hogy nincs joga a felperes tulajdonszerzésének vizsgálatára, mert ezzel a hatóság - a téves álláspontja miatt - a tényállás-tisztázási kötelezettségét elmulasztja. Az elsőfokú bíróság sem tisztázta a releváns tényeket, elmulasztotta a becsatolt okiratok értékelését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a közhiteles gépjármű-nyilvántartás által rögzített tulajdonszerzés tényét nem vizsgálhatta felül, eljárása csak a fizetési meghagyás meghozatalára szorítkozhatott. Amennyiben a felperes szerint a nyilvántartásban szereplő adatok tévesek voltak, úgy ennek a korrigálására a felperesnek kellett volna külön hatósági eljárást kezdeményeznie. Álláspontja szerint a felperes tulajdonszerzését támasztja alá a
- március
- napján kelt adásvételi szerződés is, amellyel a felperes a gépjárművet továbbértékesítette. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra a megállapításra jutott, hogy az illetékügyben eljáró hatóság nem vizsgálhatja - az egyébként rendelkezésére álló okiratok alapján -, hogy a perbeli gépjármű tulajdonjogát a felperes megszerezte-e, mert a hatóságnak elegendő a gépjármű-nyilvántartás közhiteles adata alapján a bejegyzett tulajdonossal szemben az eljárást lefolytatnia. Az elsőfokú bíróság a téves jogi álláspontja miatt elmulasztotta a releváns tények tisztázását, emiatt az ítélete törvénysértő és megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság ítéletében ugyan idézte az Itv. 3.§
(3)bekezdés a) pontját, amely rendelkezés szerint az illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, azonban nem tulajdonított jelentőséget a vagyonszerzést tanúsító okiratnak és az okirat tartalmának. A felperes a kölcsönszerződéssel egyidejűleg opciós szerződést is kötött. A felperes az opciós szerződés szerint a vételi jog gyakorlására jogosult személy kijelölésére jogosult volt. A felperes a 2003. július 19-én kelt okiratban a vételi jogával élve a vételi jog gyakorlására jogosult személyt is kijelölte. A kijelölt jogi személy az így gyakorolt vételi jog alapján szerezte meg a gépjármű tulajdonjogát a Ptk. 375.§
(4)bekezdése alapján alkalmazandó 373.§
(4)bekezdése, 374.§
(1)bekezdése értelmében. A Ptk. 375.§
(4)bekezdése alapján a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait, a 374.§
(5)bekezdése szerint a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 373.§
(4)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elővásárlási jog átruházása semmis, gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. A Ptk. 374.§
(1)bekezdése értelmében a visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. A felperes a
- július
- napján kelt okiratban ennek megfelelően járt el, a vételi jog gyakorlására kijelölt személy a vételi jog alapján rendelkezett a gépkocsi felett tulajdonjoggal, a felperes ezt a tényt, az okirat csatolásával bejelentette az okmányirodának is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesi hatóságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a felperes valóban megszerezte-e a gépjármű tulajdonjogát, figyelemmel arra, hogy az Itv. 18.§
(1)és
(2)bekezdés d/ pontja a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez fűzi a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget, az illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik. A vagyonszerzést pedig a
- július 19-én kelt okirat tanúsítja. Ez az okirat azonban nem a felperes tulajdonszerzését igazolja. Az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a közhiteles gépjármű-nyilvántartás adatait nem vizsgálhatta felül, hiszen a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható volt az okmányirodai bejegyzés téves volta. Az illetékfizetési kötelezettséget nem a nyilvántartásba vétel keletkezteti, hanem a bejegyzés alapjául szolgáló vagyonszerzési okirat. A felperes helytállóan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, de már a keresetében is, hogy vele szemben a visszterhes vagyonátruházási illeték nem szabható ki, mert nem szerzett tulajdonjogot az érintett gépjármű felett, a gépjármű tulajdonjogát az opciós jog gyakorlására kijelölt szervezet szerezte meg. Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a gépjármű-nyilvántartás téves adata korrigálására, a gépjármű sorsának rendezésére utóbb kötött adásvételi szerződés a felperes tulajdonszerzését tanúsítja. Egy gépjármű eladására kötött szerződés önmagában még nem tanúsítja, hogy a gépjárművet eladó személy előzetesen a gépjárművet megvásárolta, tulajdonjogát megszerezte. Az eset összes körülménye alapján, a releváns tények feltárását követően foglalható állás arról, hogy a gépjármű tulajdonjogát
- július 19-én kiállított okirattal ki szerezte meg. A hatóságnak a tényleges vagyonszerzővel szemben kell eljárnia, a felperes a perbeli gépjármű tulajdonjogát nem szerezte meg, ezért vele szemben illeték és mulasztási bírság nem szabható ki. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275.§
(4)bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az alperes törvénysértő határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 339.§
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A pervesztes alperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a felperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú és a felülvizsgálati perköltsége megfizetésére, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az alperes illetékmentessége miatt a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az álam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Kárpáti Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok