Bf.229/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés d/ pontjában foglaltaknak. A nyilvános ülésen a vádlott védője védence felmentése érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott által tanúsított magatartás nem alkalmas a vesztegetés bűntettének megállapítására, mivel az célzott hatást nem válthatott ki, maguk az érintettek sem vették a vádlott kijelentését komolyan, és az egyébként is csak kérdés formájában hangzott el. Mindezek miatt nem lehet arra következtetni, hogy a vádlott szándékában állt volna az egészségügyi szakápolót megvesztegetni, ezért terhére nem lehet megállapítani a vesztegetés bűntettét, amely egy szándékos, célzatos bűncselekmény. Utalt arra is, hogy a vádlott imbecilitása miatt 75 %-os rokkant. Véleménye szerint ez sem hagyható figyelmen kívül az ügy elbírálásakor. A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntetőeljárás szabályait betartotta, az ügy eldöntése szempontjából szükséges bizonyítékokat beszerezte, értékelési körébe vonta. Ennek során iü. elmeorvos-szakértőt is kirendelt, akinek véleményét elfogadva megállapította, hogy a vádlott bár diszharmonikus személyiségadottságokkal rendelkezik, cselekménye elkövetésekor nem volt korlátozva annak következményei felismerésében és a helyes magatartás megválasztásában. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a vádlott védekezését, azt összevetette a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásával és ez utóbbi bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást. A rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése után elvetette azt a vádlotti védekezést, mely szerint nem tett olyan kijelentést, hogy pénz ellenében Rivotril nevű gyógyszerhez szeretne jutni. A másodfokú bíróság az elsőfokú tanács által megállapított tényállást teljes egészében aggálytalannak találta. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, ezért ítélete mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, így azt a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette azt a Btk. 253.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettének. A másodfokú bíróság egyetértett az első fokú ítélet 7. oldalán kifejtett jogi állásponttal, mely szerint a vádlott magatartása alkalmas volt a terhére rótt bűncselekmény megvalósítására. Mindezt a Fővárosi Ítélőtábla a következőkkel kívánja kiegészíteni. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott megvalósította a Btk. 253.§

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettének törvényi tényállását. A tényállásban rögzítettek szerint ugyanis pénzt ajánlott fel azért tanú1-nek - aki hivatalos személynek minősül -, hogy kötelességét megszegve részére az általa kért gyógyszert juttasson. Az ajánlat megtételével a tényállás megvalósítása befejezetté vált. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hivatali vesztegetés bűntette törvényi tényállása tehát megvalósult. Az elkövetés körülményeire figyelemmel azonban vizsgálni kell azt is, hogy a vádlott szándéka valóban bűncselekmény elkövetésére irányult-e, hogy a tényállásszerűségen túl megvalósultak-e a bűncselekmény további fogalmi ismérvei, így a bűnösség, illetve a cselekmény táradalomra való veszélyessége. A védő érvelése szerint ugyanis a valódi szándék hiányára figyelemmel nem lehet a vád tárgyává tett bűncselekményt a vádlott terhére róni. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy a vádlott szándéka nem terjedt ki a bűncselekmény elkövetésére, figyelemmel arra, hogy kijelentése a célzott hatás elérésére nem volt alkalmas és maguk az érintettek, a jelenlévő bv. alkalmazottak sem vették azt komolyan. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a vádlott, mint többszörös visszaeső több alkalommal töltött szabadságvesztés büntetést, tisztában volt a bv. intézet alapvető szabályaival, így tisztában kellett lennie azzal is, hogy milyen indokokkal kaphat gyógyszert. Köztudottan a Rivotril kedélyjavító, szorongást oldó készítmény. A vádlottnak azzal is tisztában kellett lenni, hogy az általa tanúsított magatartás - pénz felajánlása hivatalos személy részére tiltott, hiszen beszámítási képessége az elkövetéskor nem volt korlátozva. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a vádlott magatartása következményeit kívánta, ugyanakkor akaratát a lehető legkisebb kockázat mellett kívánta érvényesíteni. Szándéka a hivatalos személy jogellenes befolyásolására irányult az általa említett pénzösszeg felajánlásával, még ha ezt kérdés formájában fogalmazta is meg. Ennek a szándéknak a megállapítást nem zárja ki az, hogy a vádlott tényleges körülményeire figyelemmel - szabadságvesztés büntetését töltötte, így legálisan nem birtokolhatott pénzt - ennek az ígéretének a beváltása, a pénz tényleges átadásának a valószínűsége igen kicsi volt, és ezzel a jelen lévő bv. alkalmazottak is tisztában voltak. Az előzőekből az is következik, hogy a vádlott által tanúsított magatartás társadalomra veszélyes és mivel a vádlott magatartása tiltott jellegével tisztában volt, ennek tudatában követte el a cselekményét. A bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a vádlott tehát maradéktalanul megvalósította, cselekményét egyenes szándékkal, célzatosan követte el és olyan magatartást tanúsított, amely társadalomra veszélyes. Ezért az elsőfokú bíróság által elbírált cselekmény megfelel a Btk. 10.§

(1),

(2)bekezdésében írt, valamint a Btk. 253.§

(1),

(2)bekezdésében meghatározott törvényi előfeltételeknek. A másodfokú bíróság ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú tanács az általa elbírált bűncselekmény miatt eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki a vádlottal szemben. A Fővárosi Bíróság alapvetően helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, nem értékelte ugyanakkor megfelelő súllyal azt a védő által is hivatkozott körülményt, hogy a vádlott magatartása az elkövetés körülményei miatt azonnal felderítésre került, hiszen az érintettek jelentést készítettek erről és az eljárás azonnal megindult a vádlottal szemben. Mindez a cselekmény konkrét társadalomra való veszélyességét csökkenti. Ugyancsak enyhítő körülményként kell értékelni a bekövetkezett időmúlást is. Az előzőekben írtakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla elegendőnek tartotta a vádlottal szemben a törvényi minimumban meghatározott börtönbüntetés alkalmazását, az 1 évi börtönbüntetés a vádlottal szemben kiszabott 3 évi közügyektől eltiltás mellett alkalmas a Btk. 37. §-ában írt büntetési célok elérésére. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a rendelkező rész szerint megváltoztatva, enyhítette a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetést. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, azokat a másodfokú bíróság a rendelkező részben írt változtatással - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság által tett bűncselekmény megnevezését megváltoztatni, mivel az tartalmilag helyesen utal a Btk. 253.§

(1),

(2)bekezdésében írt bűncselekményre. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László sk. bíró A Fővárosi Bíróság ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. . Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő