A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.009/2010/5.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr.Eszlári György ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Hegyeshalmi Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Miskolci Városi Bíróságnál 22.G.23.615/
- szám alatt indult és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnál 2.Gf.40.273/2009/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 2.Gf.40.273/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 62.500 (Hatvankettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek a Plaza építésével összefüggő kivitelezési munkák során mint a G S vezette gazdálkodó szervezet alvállalkozói kerültek egymással kapcsolatba. Az építkezésen a kisebb volumenű anyagok biztosítása az alvállalkozók feladata volt. G S jelezte, hogy fedezet hiányában a vállalt építési munka elkészülte késedelmet szenved, az alperes maga is pénzhiánnyal küszködött, ezért az alperes egyik ügyvezetője a felperes ügyvezetőjéhez B I fordult a szükséges fedezet biztosítása érdekében. (G S
- számú jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomása.) A felperes ügyvezetője, az alperes egyik ügyvezetője, - S S - és G S az alperes irodájában tárgyalásokat folytattak, de jelen volt az alperes másik ügyvezetője K-né K M is, aki a tárgyalásokba nem folyt bele. Ugyanekkor a felperes ügyvezetője 1,000.000 Ft készpénzt adott át S S-nak az alperes egyik ügyvezetőjének, aki azt továbbadta a másik ügyvezetőnek K-né K M-nak és egyben megkérte nevezettet, hogy az összegről állítson ki bizonylatot. K-né K M aláírásával és az alperes cégbélyegzőjével igazolta, hogy a felperes 1,000.000 Ft-ot adott át az alperesnek anyagvásárlási előleg címén, amely összeget a Plaza építésénél anyagvásárlásra kell felhasználni. Ugyanezen az elismervényen dátum nélkül S S az alperes másik ügyvezetője ugyanilyen célra további 1,000.000 Ft átvételét igazolta. A felvett 2,000.000 Ft-ot nem vitásan az alperes használta fel a megjelölt célra. A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes kölcsön címén 2,000.000 Ft tőke és annak kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét további, a felülvizsgálati eljárásban már nem releváns jogcímeken is előterjesztette. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a perbeli összeget nem a felperes, hanem Bukovenszki István magánszemély nyújtotta S S magánszemélynek, a magánszemélyek közötti kölcsönszerződés teljesítésére az alperes nem kötelezhető. Hivatkozott arra, hogy a 3/F/
- sorszám alatt csatolt, az egyik ügyvezetője által aláírt átvételi elismervény nincs cégszerűen aláírva, ezért az "érvénytelen", így a felek közötti kölcsönszerződés létrejöttének bizonyítására nem alkalmas. Az elsőfokon eljárt Miskolci Városi Bíróság a 22.G.23.615/2008/
- számú ítéletében a keresetet elutasította. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott 2.Gf.40.273/2009/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest kölcsön címén a kereset szerint marasztalta. Megállapította, hogy a
- március 20-án kelt elismervény az alperes részéről valóban nem volt cégszerűen aláírva, annak tartalma azonban a Pp.
- §-ának
(5)bekezdése szerint a szerződés létrejöttének és alanyainak a bizonyítékául szolgálhat A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok mérlegelése alapján bizonyítva látta, hogy a kölcsönszerződés a peres felek mint gazdálkodó szervezetek között jött létre. Megállapította, hogy a 3/F/
- sorszám alatt csatolt bizonylat tartalma szerint az összeg átadására a felek mint gazdálkodó szervezetek között került sor, ezért ha az ügyvezetők a tárgyalások során korábban magánkölcsönben állapodtak volna meg, a megállapodás tartalmát végül közösen akként módosították, hogy a kölcsönszerződést gazdálkodó szervezetek közötti jogügyletnek minősítették. A kölcsön célja a cégek által vállalt vállalkozási tevékenységhez szükséges összeg biztosítása volt, és azt ténylegesen is az alperes használta fel. A további 1,000.000 Ft-ot ugyanilyen céllal vette át az alperes Surin Sándor nevű ügyvezetője, ezért a szerződést a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az alperes mint adós köteles teljesíteni. Annak, hogy a felek könyvelése a fenti pénzmozgást nem tartalmazta a másodfokú bíróság nem tulajdonított jogi jelentőséget. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.
- §-ában írt, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabály megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a téves következtetésre, miszerint a peres felek között jött létre a kölcsönszerződés. A 3/F/
- sorszám alatt csatolt elismervényből nem vonható le az a következtetés, hogy az a peres felek közötti megállapodást tartalmazza. Az irat egyébként "érvénytelen", ezért az ügylet megítélésénél csak az egyéb bizonyítékok, a jelenlévők és közreműködők nyilatkozatai vehetők figyelembe. G S tanúvallomása szerint a szerződés két magánszemély közötti ügylet volt, ezzel ellentétes bizonyíték a perben nem merült fel. Abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a könyvelési mulasztásoknak az alperesi oldalon nem volt jogi jelentősége, álláspontja szerint azonban az ugyanilyen mulasztásoknak jelentőséget kell tulajdonítani a felperesi oldalon. Ha a felperes kölcsönt folyósított volna, úgy a kölcsönadott összegnek hiányként kellett volna jelentkeznie a könyvelésében. A kölcsönadó oldaláról a könyvelésnek a valós gazdasági eseményeket kell tartalmaznia. A kölcsönadott összeg a felperes könyvelésében nem szerepelt, ezért részéről kölcsön nyújtására nem is kerülhetett sor. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. -.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 206. §-a
(1)bekezdésének megsértését sérelmező felülvizsgálati kérelem ezért csak akkor lehet alapos, ha a másodfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos, önmagával vagy a bizonyított tényekkel ellentmondásban áll, továbbá, ha a bizonyítékok kirívóan okszerű mérlegelésével jut helytelen következtetésre. A másodfokú bíróság ítélete azonban mentes a fenti hibáktól és hiányosságoktól. Tény, hogy az alperes nevében szerződést csak két ügyvezető együttesen írhatott alá. A perbeli esetben azonban a felek írásbeli szerződést nem kötöttek. A Ptk. 216. §-ának
(1)bekezdése szerint a szerződést jogszabály eltérő rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban meg lehet kötni, sőt a szerződési akaratot ráutaló magatartással is ki lehet fejezni. A kölcsönszerződésre a jogszabály írásbeli alakot nem rendel, ezért a kölcsönszerződés szóban, sőt ráutaló magatartással is megköthető gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában is. A perbeli kölcsönszerződés megkötésénél G S tanúvallomása szerint a peres felek szervezeti képviselői - az alperes részéről tárgyaló félként S S - és a tanú volt jelen, viszont a helyszínen tartózkodott az alperes másik ügyvezetője K-né K M is, aki maga a tárgyalásokba nem folyt bele. A tanú vallomása szerint az 1,000.000 Ft-ot S S ügyvezető vette át a felperestől, azt nyomban tovább adta a másik ügyvezetőnek, aki a cég nevében és bélyegzőjének felhasználásával arról átvételi bizonylatot állított ki. A 3/F/1.sz. bizonylat tartalmazta a szerződő felek pontos megjelölését, az átvett összeget és a felhasználás célját, így a másik ügyvezető is tudomásul vette a kölcsönszerződés megkötését, illetőleg azzal egyetértett. A fentiek szerint tehát a kölcsönszerződés az alperes részéről két ügyvezető eljárásának eredményeként keletkezett, ezért az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a szerződés csupán egy ügyvezető eljárása miatt érvényesen nem jött létre. Alaptalanul állította az alperes, bizonyítékként nem vehető figyelembe. hogy a fenti elismervény Az átvételi elismervény mint okirat valóban nem minősül a Pp. 196. §
(1)bekezdés d/ pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak. A Pp. 3. §-ának
(5)bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához nincs kötve, szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas. Így a Pp.
- §-ára figyelemmel ez az okirat is a mérlegelés alá eső bizonyítékok körébe tartozik. A magánokirat valódiságát, hamisítatlanságát az alperes sem vonta kétségbe, tehát annak tartalmát értékelni kellett a bizonyítás anyagában. A vitás elismervény tartalma - amelyet az alperes mindkét ügyvezetője ismert és ez alapján a felperes teljesítését elfogadták - alkalmas volt annak bizonyítására, hogy a felperes teljesítését megalapozó szerződés a peres felek mint gazdálkodó szervezetek, nem pedig az ügyvezetőik, mint magánszemélyek között jött létre. A további 1,000.000 Ft átvétele a másik ügyvezető részéről történt, de az elismervényen korábban már feltüntetett feltételekkel, azaz, hogy a két gazdálkodó szervezet egymás között jogviszonya keretén belül történt a pénz átadása. K-né K M tanú a
- számú jegyzőkönyvbe foglalt vallomásában úgy nyilatkozott, hogy az általa átvett 1,000.000 Ft-ot az átvételi igazolás elkészítése után az alperes páncélszekrényében helyezte el. Arra, hogy ha az összeg átadása két magánszemély között történt, úgy miért állítottak ki arról a cég nevében bizonylatot, és miért helyezték el az összeget a cég páncélszekrényében, a kihallgatott ügyvezetők érdemi magyarázatot nem adtak. S S-nak az alperesi ügyvezetőnek a vallomására tényállást alapítani csak akkor lehetett, ha az általa elmondottakat egyéb bizonyítékok alátámasztották. Nevezettnek a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt előadásában a pénz átvételének többféle jogcímét jelölte meg, nevezetesen, hogy az G S teljesítésének biztosítékaként került a birtokába, ekkor még azt is tagadta, hogy jelen volt a bizonylat kiállításánál. Utóbb elismerte, hogy a bizonylat kiállításánál is jelen volt továbbá, hogy a pénzt is ő vette át, állítása szerint azonban az összeg befektetés címén került a felperesi ügyvezetőtől a birtokába, végül pedig úgy nyilatkozott, hogy az összeget magánszemélyként kölcsön címén vette át, majd tagi kölcsönként tovább adta az általa vezetett alperesnek. Arra azonban, hogy a tagi kölcsönt mikor kapta vissza az alperestől nyilatkozni nem tudott, az alperes erre bizonyítást nem ajánlott fel, holott a saját nyilvántartásaiban a tagi kölcsön nyújtásának, valamint visszafizetésének mindenképpen nyomának kellett lennie. G S tanú akinek vallomására az alperes következetesen hivatkozott - a
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldalának ötödik bekezdésében már nem zárta ki, hogy nem két magánfél, hanem a cégek között jött létre a kölcsönszerződés, így vallomása e vonatkozásban nem mondott ellent a már ismert korábbi bizonyítékoknak, és nem támasztotta alá az alperes, illetőleg S S által elmondottakat. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek nyilvántartásai hiányosságainak a számviteli törvény esetleges megsértésének az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi jelentősége, bármelyik fél sérti meg a számvitel rendjét, annak e per keretein kívül eső egyéb jogkövetkezményei lehetnek. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 2.Gf.40.273/2009/
- számú ítéletét a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, azért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ pontja és
(5)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- február
- Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)