A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IX.21.861/2009/6-II.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Tordainé dr. Sztráska Erzsébet ügyvéd által képviselt felperesnek, alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt a Monori Városi Bíróságnál 2.G.20.132/
- szám alatt indult és a Pest Megyei Bíróság 9.Gf.25.826/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán
- március 9-én tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pest Megyei Bíróság 9.Gf.25.826/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság felhívására 290.100 (Kétszázkilencvenezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I-S Kft. "f.a." (a továbbiakban: volt I.r.felperes) és a perben nem álló D Kft. között közelebbről meg nem határozható időpontban vállalkozási szerződés jött létre. Ennek keretében a D Kft.
- december 23-át megelőzően daruzási munkát végzett a volt I.r. felperes részére, akinek mintegy 4,5 millió forint vállalkozói díj tartozása keletkezett. A volt I.r. felperes az alperes számára egy autódaru alvázat gyártott, amelynek a
- február 3-ai esedékességgel kiállított számla szerinti vállalkozói díja 6,048.000 Ft-ot tett ki. A volt I.r.felperes
- december 22-étől felszámolás alatt áll, a D Kft.
- december 13-án 4,374.176 Ft tőke és 413.500 Ft késedelmi kamat erejéig hitelezői igényt jelentett be az adós felszámolójánál. A felszámoló a hitelezői igényt a regisztrációs díjjal együtt 4,835.563 Ft összegben elismerte és nyilvántartásba vette. A D Kft. a volt I.r. felperessel szembeni követelését a kiállított okiratok szerint
- december 19-én, illetőleg ezt követően
- december 19-én - valójában azonban már 2004-ben - az alperesre engedményezte. A volt I.r. felperes felszámolója az alperes
- december 30-ai bejelentése alapján a nyilvántartásba vett hitelezői igényt átvezette az alperes nevére. Az alperes
- február 10-én a felperes 6,048.000 Ft-os követelése és a saját 4,835.563 Ft összegű hitelezői igénye közötti 1,212.437 Ft-ot a volt I.r.felperesnek megfizetett. A volt I.r. felperes a keresetében az alperest 4,835.563 Ft tőke, ennek
- február 4-étől járó évi 13 % késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az adóssal felperessel szemben fennálló, a D Kft. általi engedményezés folytán őt megillető, a felszámoló által nyilvántartásba vett 4,835.563 Ft követelését jogosult beszámítani a felperessel szemben fennálló 6,048.000 Ft-ot kitevő tartozásába. A különbözetet már korábban kiegyenlítette, így a felperessel szemben tartozása nem áll fenn. A volt I.r. felperes vitatta a beszámítás jogszerűségét. Arra hivatkozott, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az alperes nem volt tulajdonosa a beszámítani kért követelésnek, - és mert a felszámolás kezdő időpontjában nem volt hitelező, a követelésének beszámítására nem kerülhet sor. Az elsőfokon eljárt Monori Városi Bíróság a 2.G.20.132/2007/
- számú ítéletében a keresetet elutasította, mert az
- évi XLIX. törvény (Cstv.)
- §
(3)bekezdése alapján az alperes beszámítási kifogását jogszerűnek ítélte. A Pest Megyei Bíróság az I. r. felperes fellebbezése folytán hozott 9.Gf.25.826/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi következtetéseit is. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, és abból helytálló jogi következtetést vont le. Az engedményezéshez a jogszabály kötelező alakszerűséget nem rendel, ugyanakkor az engedményezés körében rendelkezésre állt a
- december 19-ei keltezésű teljes bizonyító erejű magánokirat, amelynek bizonyító erejét a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése határozza meg. Ezzel szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a
- december 19-ei keltezésű okirat nem az abban megjelölt időpontban, hanem később keletkezett. Ennek az okiratnak a bizonyító erejét ugyan leronthatta a
- december 19-ei okirat, de az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény tartalma alapján megállapítható, hogy a
- december 19-ei okirat valós gazdasági eseményt tükrözött. A volt I. r. felperes másodfokú eljárásban a követelését a felperesre engedményezte, aki az eljárásban II. r. felperesként vett részt. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását; másodsorban az első vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.
- §-ában, valamint a Cstv.
- §-ának
(3)bekezdésében foglaltak megsértésében jelölték meg. Sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a felperesek és a felszámolóbiztos által a tárgyalásokon előadottakat, és nem tulajdonítottak jelentőséget az alperes által csatolt okiratok tartalmának sem, ezzel megsértették a Pp. 206. §ában foglalt, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Az anyagi jogi jogszabálysértés körében előadták, hogy a Cstv. 38. §-ának
(3)bekezdése szerint a hitelező a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már fennálló követelését beszámítási kifogással akkor érvényesítheti, ha a felszámolás kezdő időpontjában a beszámítani kért követelés tekintetében már hitelező volt. A perbeli esetben az alperes a volt I.r. felperes felszámolásának kezdő időpontjában -
- december 22-én - nem volt tulajdonosa a beszámítani kért követelésnek. A követelést
- december 13-án a D Kft. jelentette be hitelezői igényként, és a volt I.r. felperes felszámolója is a nevezett kft. részére igazolta vissza a nyilvántartásba vételt. Ha az alperes
- december 22-én valóban a követelés jogosultja lett volna, a hitelezői igénybejelentést neki kellett volna megtennie. Mindez arra utal, hogy az engedményezésre valójában a második engedményezési okirat keletezési időpontjában -
- december 19-én - került sor, ezért az alperesnek a volt I.r. felperessel szembeni követelése beszámításra nem alkalmas. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az I. r. felperes a felülvizsgálati eljárás alatt jogutód nélkül megszűnt, ezért a Legfelsőbb Bíróság vele szemben a pert a Pp.
- § g/ pontja alapján megszüntette. -.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp.
- §-ában írt eljárási szabály megsértése következtében a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését, téves tényállás megállapítását és abból téves jogkövetkeztetések levonását sérelmezte. A Pp.
- §-ának megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet sikeres, ha a megállapított tényállás iratellenes, avagy a bíróság a bizonyítékok logikátlan, okszerűtlen mérlegelése következtében téves tényállást állapított meg, amely helytelen jogi következtetésre vezetett. A másodfokú bíróság ítélete mentes volt a felsorolt hibáktól. A felek között vitatott volt, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a beszámítás alapjául szolgáló követelésnek az alperes avagy a D Kft. volt-e a jogosultja. Ennek ténybeli megállapításától függött a Cstv.
- §-ának
(3)bekezdésére alapított beszámítási kifogás jogszerűsége. Az nem volt vitás a felek között, hogy a követelés a felszámoló által elismert és nyilvántartásba vett követelés volt. Az alperes az elsőfokú eljárásban két okiratot csatolt a jogosultsága igazolására, nevezetesen, a
- december 19-én, valamint a
- december 19-én kelt engedményezési szerződéseket, amelyekkel azt kívánta bizonyítani, hogy megvásárolta a vitás követelést. Ezt a követelést hitelezői igényként a D Kft. jelentette be, e tényből arra lehet okszerűen következtetni, hogy a D Kft. ebben az időpontban magát tekintette jogosultnak. Ennek megfelelően nyilatkozott egyébként az alperes is a fizetési meghagyás ellen benyújtott,
- január 19-én kelt ellentmondásában. Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértõi vélemény viszont megerősítette, hogy 2004-ben történtek a D Kft. és az alperes között a könyvelésben is megjelenő pénzmozgások, - a perbeli követeléssel kapcsolatos gazdasági események - amelyek mindkét fél könyvelésében megjelentek. Ha nem lett volna a két gazdálkodó szervezet között a követelés átruházására vonatkozóan 2004-ben megállapodás, úgy nem lett volna alapja a könyvnyilvántartásokban való megjelenésének. A felperes kifogásolta a szakértõi véleményt, olyan bizonyítékot azonban nem szolgáltatott, amely az abban foglalt szakértői megállapításokat meggyengítette volna. Az eljárt bíróságok tehát eljárási szabálysértés nélkül jutottak a bizonyítás anyagából arra a ténybeli következtetésre, hogy az engedményezés már 2004-ben megtörtént, tehát a felszámolás kezdő időpontjában az alperes volt a követelés jogosultja. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az engedményezéssel a követelésben az alanyváltozás nyomban bekövetkezik. A perben arra nem volt adat, hogy a felek a
- december 19-én kötött engedményezési szerződést felbontották, és utóbb újból megkötötték volna. A beszámítási kifogás ezért a
- december 19én kelt okirat alapján jogszerű volt. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 9.Gf.25.826/2008/
- számú, a felperes keresetét elutasító elsőfokú döntést helybenhagyó ítéletét a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért az 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)bekezdése szerint a felperes köteles az általa le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak az adóhatóság felhívására megfizetni. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. Budapest, 2010. március 9. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)