Győri Ítélőtábla Gf.II.20.443/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Czeglédy Attila ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Bak Béla ügyvéd által képviselt alperes ellen haszonbérleti díj megfizetése iránti perében a Veszprém Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 1.G.40.160/2008/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán a 2010.február
- napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Győri Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontját
- február
- napjával állapítja meg. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen (Egyszázhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget. a felperesnek 125.000,- Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a helység 1-i
- db hrsz-ú ingatlanok tulajdonosa "A", a 9 db .hrsz-ú ingatlanok tulajdonosa pedig "A"né, míg haszonélvezője az alperes volt. A ingatlanok többségét a perben nem álló "A" 19981999.évben vásárolta, a...,....,.... illetve .... hrsz-ú ingatlan 26/130-ad részarányát
- áprilisában, míg "A"né az ingatlanokat
- július 26-án vásárolta. Az ingatlanok adásvételi szerződéseiben az felperes haszonélvezeti vevőként volt feltüntetve és a vételárat is ő bocsátotta a vevők rendelkezésére. A fenti ingatlanokra bérbeadóként az felperes mint haszonélvező, valamint "A" és "A"-né mint tulajdonos, míg bérlőként alperes
- február 7-én bérleti szerződést kötött
- szeptember 30-áig tartó időszakra 5.000.000,forint bérleti díj ellenében, amelynek fizetési határideje
- november 30-a volt azzal, hogy a bérleti díj az "B" Kft-t illeti meg. alperes a bérleti díjat nem fizette meg. A felperes keresetében 10.000.000,- forint haszonbérleti díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Azzal érvelt, hogy az "A" és "A"-né tulajdonában, de az ő haszonélvezetében álló ingatlanokat az alperes
- évben szóbeli megállapodás alapján használta, amelynek ellenértékeként 5.000.000,- forintot lett volna köteles megfizetni. A 2001.év vonatkozásában pedig írásbeli haszonbérleti szerződést kötöttek, de az 5.000.000,forint haszonbérleti díjat az alperes nem fizette meg. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az ingatlanokat 2000.évben nem használta, 2001.évben ugyan használta, de a haszonbérleti díjat a felperes képviseletében eljárt "C" készpénzben kifizette. Arra is hivatkozott, hogy a felperes díjkövetelése 2000.évre - amennyiben jogviszony a felek között lett volna - elévült. Azok az adásvételi szerződések pedig, amelyekkel "A" és "A"-né az ingatlanok tulajdonjogát megszerezte semmisek, mivel a vételárat a felperes bocsátotta a rendelkezésükre. "A"nak és feleségének nem volt tulajdonszerzési szándéka, így a szerződések színleltek is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során tanúkat hallgatott meg. "C" tanú meghallgatása során előadta, hogy az alperesnek korábban 1.200.000,- shillinget adott kölcsön. Az alperes
- évben valóban adott át részére 4.000.000,- forintot, de nem haszonbérleti díjra, hanem a korábbi kölcsön törlesztésére. Az elsőfokú bíróság a
- szeptember
- napján kelt
- sorszámú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.000.000,- forintot, továbbá ezen összeg után
- október 17-étől
- december 31-éig évi 11 %,
- január 1-től a kifizetésig a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat + 7 % mértékű kamatát, továbbá 300.000,- forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában kifejtette, hogy 2000.évre a felek írásban haszonbérleti szerződést nem kötöttek. A felek esetleges szóbeli megállapodása kötelező írásbeliség hiányában (Ptk.452.§.
(3)bekezdése) érvényes haszonbérleti szerződést nem hozott létre, a felperes így a földek használatáért jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhetne ellenértéket. A felperes azonban nem bizonyította, hogy az alperessel a földek használatában megállapodott és az alperes ezért 5.000.000,- forint használati díj fizetését vállalta. Bizonyítottság hiányában a
- évi díjra irányuló felperesi keresetet elutasította. Ezzel szemben a felek
- évre írásban haszonbérleti szerződést kötöttek, így a perben az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy az 5.000.000,- forint haszonbérleti díjat a felperes képviseletében eljárt "C" részére átadta. Az elsőfokú bíróság határozatában kifejtette, hogy "C" az alperes fenti állítását tagadta, ugyanakkor az alperes a haszonbérleti díj megfizetésére vonatkozó állítását egyéb okirattal vagy más bizonyítékkal alátámasztani nem tudta. Az OTP Bank által kiállított bankszámla kivonat, miszerint
- szeptember 18án 7.000.000,- forintos készpénzfizetés történt az alperes részére, önmagában nem bizonyítja azt, hogy ebből az összegből az alperes 5.000.000,- forint haszonbérleti díjat "C" átadott volna. Ezen túlmenően az alperes maga is következetlen volt annak megjelölésekor, hogy a haszonbérleti díjat pontosan mikor fizette meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek a
- évre vonatkozó bérleti díj fizetési kötelezettségét érdemben nem befolyásolja az, ha a földek "A" és "A"-né általi megszerzését tartalmazó adásvételi szerződések esetleg érvénytelenek lennének, hiszen a felperes a földek haszonélvezeti jogát megszerezhette, az alperes pedig saját maga által sem vitatottan a földeket használta, így az ellenérték megfizetésére mindenképpen köteles. Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Fellebbezésében az elsőfokú eljárásban már kifejtett érveit megismételve kiemelte, hogy "A"nak nem állt szándékában a jelen perben érintett földek tulajdonjogának a megszerzése. A szerződés tehát színlelt volt és ezzel a felek nem a haszonélvezeti jog megszerzését akarták leplezni, hanem a tulajdonos személyét kívánták rejtve tartani, mivel ebben az időben a külföldiek és a belföldi jogi személy részére tiltott volt mezőgazdasági földterület tulajdonjogának a megszerzése. A semmisségre az eljárásban azért hivatkozott, mert a felperes követelését ugyan nem ismeri el, rá kívánt mutatni arra is, hogy a felperesnek nem volt joga a bérleti szerződés megkötésére, így jogalapja sincs a kereset indítására. A
- évre járó földhasználat ellenértékét pedig már megfizette, az akkori gyakorlatnak megfelelően készpénzben és átvételi elismervény aláírása ellenében. Az átvételi elismervényt valóban nem tudta bemutatni, de a felperes olyan későn indított keresetet követelése érvényesítésére, hogy ezzel az igényérvényesítéssel már nem kellett számolnia, ezért a bizonylatot nem őrizte meg. Az egyetlen okirati bizonyíték a haszonbérleti díj kifizetésének az OTP számlakivonata. Álláspontja szerint "C" tanú vallomását nem lehet valósnak elfogadni, aki a kölcsönadás tényét semmivel nem bizonyította. A teljesítésekor "C" a felperes képviselője volt és az ő érdekében járt el, így jogosan fizette ki kezeihez a haszonbérleti díjat. Arra is hivatkozott, hogy a felperes számlát részére nem küldött, csak a számviteli szabályoknak megfelelő számlát lenne köteles befogadni. Ha jogos is lenne a felperesi követelés, számla hiányában késedelmét
- október 17-ével nem lehetne megállapítani, így ezen időponttól őt késedelmi kamat megfizetésére sem lehet kötelezni. Amennyiben a másodfokú bíróság a haszonbérleti díj kifizetését nem látná bizonyítottnak, másodlagosan azt kérte, hogy a jogosult késedelmét állapítsa meg és mentesítse őt a késedelmi kamat megfizetése alól. A fellebbezési tárgyaláson az alperes új tényként hivatkozott arra, hogy ez év februárjában az idéző végzés kézhezvétele után járt a Veszprém Megyei Bíróságon mint Cégbíróságon és arról szerzett tudomást, hogy a felperes a
- május 31-én kelt mérlegében követelésként 9.801.000,- forintot szerepeltetett. Ez azt bizonyítja, hogy az alperesnek a felperessel szemben nem állhatott fenn 10.000.000,- forint összegű tartozása. Tudomására jutott az is, hogy a felperes
- december 30-án és
- november 24-én felszámolás alatt állt. Az ügyvezető által a felszámoló részére átadott tevékenységet lezáró mérlegben 9.801.000,forint követelés szerepel. Csatolta a felperes
- évi üzleti évéről a cégbíróságtól beszerzett egyszerűsített éves beszámolót. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett része helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes által a fellebbezési tárgyaláson csatolt mérleg az alperesi védekezés megalapozottságát nem igazolja. Alaptalanul hivatkozik az alperes arra is, hogy a "A" által kötött adásvételi szerződés, illetőleg a felperes haszonbérleti szerződése színlelt lenne. A fellebbezés a per főtárgya tekintetében alaptalan, a késedelmi kamatfizetés körében részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése és döntésének indokolása is - a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kivételével - helytálló. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§.
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ezért a felülvizsgálat nem érintette az elsőfokú ítéletnek fellebbezés hiányában az elsőfokú eljárásban jogerőre emelkedett keresetet részben elutasító rendelkezését. A Győri Ítélőtáblának mindenek előtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes fellebbezési tárgyaláson előadott új tényállítását és bizonyítékát az elsőfokú ítélet felülbírálata során figyelembe kell-e venni. A Pp.235.§.
(1)bekezdése értelmében a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálás esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141.§.
(6)bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell. A Pp.141.§.
(2)bekezdése szerint a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges -, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. A
(6)bekezdés értelmében a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a
(2)bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti. Az elsőfokú bíróság előzetes tájékoztatási kötelezettségének (Pp.3.§.
(3)bekezdése) a perben eleget tett és tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről és felhívta őket bizonyítékaik előterjesztésére is. Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a Veszprém Megyei Bíróságon mint Cégbíróságon eljárjon és a felperes
- évre vonatkozó egyszerűsített éves beszámolóját kikérje és azt bizonyítékként már az elsőfokú eljárásban az iratokhoz csatolja. Az alperes tényállítása és bizonyítékai előterjesztésével tehát az elsőfokú eljárásban alapos ok nélkül késlekedett. Így a másodfokú eljárásban már nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékaikat, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni. (BH.
- évi
- számú eseti döntés) Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az új tényállítás és bizonyíték egyébként sem alkalmas arra, hogy annak elbírálása esetén az alperesre kedvezőbb döntést eredményezzen, ezzel kapcsolatos álláspontját a bizonyítékok mérlegelése körében fejti ki. A Ptk.452.§.
(1)bekezdése értelmében haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A Pp.164.§.
(1)bekezdése szerint a perben a felperest terhelte a jogviszony létrejöttének és a haszonbérleti díj összegének a bizonyítása, ezzel szemben az alperesnek kellett bizonyítani azt, hogy a haszonbérleti díjat a felperesnek kifizette. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A Győri Ítélőtábla rámutat, hogy a Polgári perrendtartás a szabad bizonyítási rendszer talaján áll és a bíróság a polgári perben sem a bizonyítás meghatározott módjához, sem meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve (Pp.3.§.
(5)bekezdése). A bíróság tehát bármilyen bizonyítási eszközt igénybe vehet a tényállás felderítése céljából. A tényállást pedig a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el (Pp.206.§.
(1)bekezdése), döntését azonban indokolni köteles (Pp.221.§.
(1)bekezdése). Az alperes azt maga is elismerte, hogy csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésére annak bizonyításához, hogy a haszonbérleti díjat kifizette. Az OTP Bank által kiállított bankszámla kivonat, miszerint az alperes
- szeptember 18-án 7.000.000,- forint készpénzt vett fel, valóban nem bizonyítja a díj kifizetését. "C" tanú ugyan elismerte, hogy az alperestől 4.000.000,- forintot felvett, de határozottan tagadta, hogy azt haszonbérleti díj címén kapta az alperestől. A másodfokú eljárásban becsatolt és a felperes egyszerűsített éves beszámolóját tartalmazó irat sem tekinthető az ügyben perdöntő bizonyítéknak. Nem jelen eljárásnak tárgya ugyanis annak vizsgálata, hogy az éves beszámolóban az alperessel szembeni követelés miért nem szerepelt. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pedig kétséget kizáróan nem állapítható meg a
- évi haszonbérleti díj kifizetése, így helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest annak megfizetésére. Jelen ügyben pedig az ingatlanok adásvételi szerződésének érvényességét kötelező perben állás hiányában a bíróság nem vizsgálhatta. Ebben a körben egyetért a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a megállapításával, miszerint ha az adásvételi szerződések érvénytelenek is lennének, a felperes a földek haszonélvezeti jogát megszerezhette, az alperes pedig saját maga által sem vitatottan a földeket használta, így az ellenérték megfizetésére mindenképpen köteles. Részben alaposnak ítélte az ítélőtábla az alperes fellebbezését a késedelmi kamat körében. A 2002.évi XXXVI. törvény a Ptk. több rendelkezéseit is módosította és új szakaszként iktatta be a Ptk.301/A.§-át. A Ptk.301/A.§.
(3)bekezdése szerint a kamatfizetési kötelezettség (gazdálkodó szervezetek között) a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvételétől számított 30 nap elteltétől esedékes, illetve a jogosult teljesítésétől számított 30 nap elteltétől ha jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvétele a jogosult teljesítését megelőzte, vagy a kézhezvétel időpontja nem állapítható meg. A Ptk. e rendelkezését a
- május
- napja után kötött szerződésekre kell alkalmazni. Az új szabályozás tehát a gazdálkodó szervezetek között nem kívánja meg a késedelembe eséshez és így a késedelmi kamat fizetéséhez - a számla kiállítását, hanem elegendő a fizetési felszólítás is. Jelen ügyben a felek haszonbérleti szerződésüket a fenti szabályozás hatálybalépése előtt,
- február 7-én kötötték meg. A
- május 1-je előtti jogviszonyokat illetően pedig a bírói gyakorlat következetes abban, hogy gazdálkodó szervezetek esetén a számlakiállítás hiányát olyan jogosulti késedelemnek tekintette (Ptk.302.§. b./ pontja), amely a kötelezett késedelembe esését és így késedelmi kamat fizetési kötelezettségét kizárta. A Ptk.685.§. c./ pontja értelmében pedig az egyéni vállalkozó alperes gazdálkodó szervezetnek minősül. A felperes a perben az alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt, hogy
- szeptember
- napján kiállított számláját az alperesnek megküldte volna. Így az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte az alperest a számlában közölt fizetési határidőtől kezdődően késedelmi kamatok megfizetésében. Mivel az igényérvényesítés (keresetlevél) benyújtása a számla kiállítását pótolja, ezért a Győri Ítélőtábla az alperest az igényérvényesítés időpontjától kötelezte a késedelmi kamat megfizetésére. A kifejtettekre figyelemmel a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, míg a késedelmi kamat körében részben megváltoztatta és a kamatfizetés kezdő időpontját
- február
- napjával állapította meg. Az alperes fellebbezése a per főtárgya tekintetében alaptalan volt, így a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljáró felperes képviseleti költségének a megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét a Győri Ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./,
(5)és
(6)bekezdései alapján a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével áfá-val együtt 125.000,- forintban állapította meg. Győr,
- évi február hó
- napján Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Hammer Sándor sk. előadó bíró Dr. Ferenczy Tamás sk. bíró