Pfv.IV.21.830/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Elek Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csermák Henriette jogtanácsos által képviselt I.r., a Gerginé dr. Horgos Lívia ügyvéd által képviselt II.r. alperes és a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete III.r. alperes ellen személyes adatok védelme és járulékai iránt a Győri Városi Bíróság előtt P.20.283/
- számon megindult és a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság 1.Pf.20.010/2009/
- számú ítéletével kiegészített 1.Pf.20.010/2009/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alpereseknek személyenként 12.000 felülvizsgálati eljárási költséget. alatt fizessen (Tizenkettőezer) meg az forint Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az .. jogelődjének (a továbbiakban: Biztosító) tudomására jutott, hogy az egyik üzletkötője - akinek megbízási jogviszonya
- január 16-án megszűnt -
- januártól kezdődően a Biztosító életbiztosítással rendelkező ügyfeleitől rövid futamidőre, magas hozamot ígérve nagy összegű készpénzt vett át, ami után a kamatot szintén készpénzben fizette ki. A Biztosító - az egyes ügyfelek, közöttük a felperes adatainak közlésével tájékoztatta a III.r. alperest a jogosulatlan betétgyűjtési tevékenységről. Bejelentése szerint az átvételi nyugta nélkül átadott, készpénzben történt befizetések gyakorisága és azok szokatlanul magas összege felveti a pénzmosás gyanúját. Feltüntetésre került, hogy a felperes az üzletkötő részére összesen 104.236.180 forintot adott át. A III.r. alperes a Biztosítótól kapott adatokat közölte a II. és az I.r. alperessel. A II.r. alperes a Biztosító feljelentése alapján sikkasztás bűncselekményének alapos gyanúja miatt az üzletkötő ellen indult büntetőeljárásban a felperest tanúként hallgatta meg. Ezt megelőzően a felperes személyes adatai és a biztosítási ügynök részére átadott pénzösszegek közlésével, szignalizációs céllal tájékoztatta az I.r. alperest. Az I.r. alperes a felperest adóellenőrzésre kiválasztotta. A felperes az egyesített perekben előterjesztett keresetében az alperesek jogosulatlan adatkezelésének és adattovábbításának megállapítását, valamint az I.r. alperest az adattovábbítás alapján létrejött adatállomány törlésére, a II. és III.r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az alperesek adatkezelésük jogszerűségére hivatkozva a kereset elutasítását kérték. A jogerős ítélet a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 40.000 forint, a II.r. alperesnek 47.400 forint, a III.r. alperesnek 30.000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság a
- sorszámú kiegészítő ítéletével az elsőfokú bíróság előtt P.21.359/
- szám alatt megindult - és a P.20.283/
- számú ügyhöz egyesített - pert megszüntette. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesek a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
- évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.)
- §
- pont szerint a felperes személyes adatait kezelték. Az adatkezelés Avtv.
- §
(1)és
(2)bekezdésben előírt célhoz kötöttsége követelményének figyelembevételével megállapította, hogy a III.r. alperes a Biztosító bejelentéséből, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló
- évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Psztv.)
- §-ban rögzített tevékenységi körében eljárva a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló
- évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.)
- §
(1)bekezdés 61. pont, valamint 169/A. §
(1)bekezdés alapján jogszerűen jutott a felperes személyes adataihoz és jogszerűen kezelte azokat. A Biztosító feljelentése alapján folytatott nyomozás során az eljárás sértettjeként szereplő felperes adatait a II.r. alperes ugyancsak jogszerűen kezelte. Miután a III.r. alperes előtt folyamatban lévő eljárásban a felperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. §
(1)bekezdés alapján ügyfélnek minősül, a III.r. alperes I.r. alperes részére történő adattovábbítása a Ket. 94. §
(1)bekezdés c) pont alapján - mely szerint a hatóság az ügyfél által elkövetett jogszabálysértést észleve megkeresheti az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot - ugyancsak jogszerű volt. A II.r alperes pedig a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 63/A. §
(4)bekezdésben foglaltak alapján volt jogosult az I.r. alperes részére történő adattovábbításra. A felperes álláspontjával szemben ugyanis e jogszabályi rendelkezés az érintett személy adatainak továbbítását tanúként történő kihallgatását megelőzően is lehetővé teszi, azzal a korlátozással, hogy a tanúvallomás megtételének elmaradására nem a Be. 81. §
(1)bekezdés
- a)vagy
- b)pontjában, illetve
(2)bekezdésében meghatározott mentességi akadály miatt került sor. Mindezek alapján a II. és III.r. alperes részéről a felperes személyes adatainak továbbítása törvényi felhatalmazáson alapult. Nem kétséges, hogy az I.r. alperes megsértette az Avtv. 12. §
(1)bekezdésben foglaltakat, amikor a felperes kérésére nem közölte teljeskörűen a hozzá továbbított személyes adatok forrását és az adatkezelés jogcímét. E jogsértés azonban az adatkezelés jogellenességének megállapítását nem teszi lehetővé. Ezért az Avtv. 14. §
(2)bekezdés alapján a jogellenes adatkezelés megállapíthatóságának hiányában az Avtv. 17. §
(4)bekezdés szerint előterjesztett adattörlés iránti kereset alaptalan. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetének való helytadás érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint jogszabályt sértve állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesek adatkezelése, illetve azok továbbítása törvényi felhatalmazáson alapult. A III.r. alperes a Ket. 94. §
(1)bekezdés c) pont alapján nem volt jogosult az adatok továbbítására. A Ket. 13. §
(2)bekezdésben foglalt rendelkezés folytán alkalmazandó Psztv. 11/D. § értelmében ugyanis a felperes a III.r. alperes előtti eljárásban nem minősül ügyfélnek, mivel a III.r. alperes a felperesre nézve jogot vagy kötelezettséget nem állapíthat meg. A II.r. alperes adattovábbításának jogszerűségét pedig a 23/2003. (VI.24.) BM-IM. együttes rendelet - Be. 63/A. §-hoz tartozó - 10/A. §
(2)bekezdésben foglalt rendelkezés nem támasztja alá, mert a szignalizáció szükségességének feltétele, a további bűncselekmény megelőzésének lehetősége, a II.r. alperes által a felperes személyes adatainak I.r. alpereshez történő továbbításával nem teljesült. Miután a felperes tanúkénti meghallgatása nem maradt el, a Be. 63/A. §
(4)bekezdése értelmében a II.r. alperes a felperes adatait a vallomástételt megelőzően sem továbbíthatta jogszerűen. A jogerős ítélet elmulasztotta az I.r. alperes Avtv. rendelkezéseinek nem megfelelő tájékoztatása miatt is a következményeket levonni. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Adatkezelésük jogszerűségére vonatkozó álláspontjuk előadása mellett azt hangsúlyozták, hogy a személyes adatok védelme nem szolgáltathat alapot az adóellenőrzés és a büntetőeljárás lefolytatása alól való mentesülésre. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem sért jogszabályt. Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok a perben (egyidejűleg két II.r. alperest szerepeltetve) tévesen tüntették fel a III.r. alperest a korábban indult ügyhöz egyesített ügyben szereplő II.r. alperesként. Amennyiben a bíróság a Pp. 149. §
(2)bekezdés alapján az előtte folyamatban levő perek egyesítését elrendeli, az a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 36. §
(2)bekezdés szerint a korábban lajstromozott ügyirathoz történik. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a határozatát - a korábban lajstromozott ügyiratszámon egy perben hozza meg. A felek perbeli pozíciójának változatlan fenntartása mellett az adott oldalon keletkező pertársaságban a felek sorszámozása a korábban indult ügyben szereplő feleket követően az egyesített ügyben szereplő felekkel folytatólag folyamatosan történik. Ezt a bíróság célszerűen pervezető végzésben állapítja meg (Pp. 212. §
(1)bek.). Miután ezeknek az eljárási szabályoknak a mellőzése az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése ez okból a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján nem volt indokolt. Az alperesek sorszámozását azonban a Legfelsőbb Bíróság az ügyviteli szabályok szerint pontosította. Az ügy érdemét illetően a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a II. és III.r. alperes - a felperes nevének, lakcímének és az üzletkötő részére átadott pénzösszeg közlésével - a felperes Avtv. 2. § 1. pont szerint minősülő személyes adatait továbbította az I.r. alpereshez. Az Avtv. 3. §
(1)bekezdés b) pont, valamint 8. §
(1)bekezdés értelmében a személyes adat - egyéb feltételek fennállása mellett akkor kezelhető, illetve akkor továbbítható, ha azt törvény elrendeli, illetve megengedi. A felülvizsgálati kérelem alapján ezért jogértelmezést igénylő kérdést jelentett az, hogy a II. és III.r. alperes jogszabályi felhatalmazás alapján továbbította-e a felperes személyes adatait az I.r. alpereshez. A jogerős ítélet érdemben helytállóan állapította meg, hogy a III.r. alperes által folytatott hatósági eljárásban a felperes ügyfélnek minősült, ezért az adat I.r. alpereshez való továbbítása a Ket. 94. §
(1)bekezdés c) pont alapján jogszerű volt. E rendelkezés szerint, ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt előírásokat megsértette, megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez. E rendelkezés alapján a hatóság az általa folytatott eljárásban ügyfélnek minősülő személy esetében jogosult a személyes adatok intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatósághoz való továbbítására. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállás mellett korábban meghozott Pfv.IV.21.206/2009/6. számú ítéletében is kifejtette, a Ket. 15. §
(1)bekezdés és a Psztv. 11/D. § rendelkezései egyaránt az ügyfél fogalmi körébe vonják a hatósági ellenőrzés alá vont természetes személyt. A Psztv. 3. § e) pont alapján a Felügyelet hatásköre kiterjed a Bit. hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére. A Felügyelet az ellenőrzés során a Psztv. 11/N. §
(4)bekezdés szerint az ellenőrzéshez szükséges mértékben vizsgálhatja a pénzügyi szervezet ügyfelére vonatkozó adatokat. A Bit. 169/A. §
(1)bekezdés a) pont értelmében a Felügyelet jogosult az eljárás alá vont ügyfélre vonatkozó ügyfélforgalommal kapcsolatos személyes adat megismerésére és kezelésére. A Bit. 3. §
(1)bekezdés
- pont alapján pedig ügyfél - egyebek mellett - a szerződő, a biztosított, illetve aki a biztosító számára szerződéses ajánlatot tesz. E rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy a III.r. alperes hatásköre a hatósági ellenőrzés alá eső személyként kiterjedt a Biztosító ügyfelére, azaz a Biztosítónál életbiztosítással rendelkező felperesre is. Ezért a felperes jogszabálysértő magatartását észlelve a III.r. alperes a Ket.
- §
(1)bekezdés c) pontban foglalt jogszabályi felhatalmazás alapján továbbította a felperes személyes adatait az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy a II.r. alperes a felperes személyes adatait törvényi felhatalmazás alapján továbbította az I.r. alpereshez. Tévesen hivatkozott a felperes a 23/2003. (VI.24.) BM-IM. együttes rendelet 10/A. §
(2)bekezdésben foglalt rendelkezés alapján a perbeli adattovábbítás jogszerűségének kizártságára. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.21.206/2009/6. számú ítéletében rámutatott arra is, hogy e rendelkezés a Be. 63/A. §
(1)bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan a további bűncselekmény megelőzése érdekében történő szignalizációt tekinti szükségesnek. Az adott esetben a II.r. alperes adattovábbításának célja azonban nem csupán a további bűncselekmények megelőzése, hanem a felperessel szemben az adóigazgatási eljárás lefolytatása is volt. Ennek jogszabályi alapját a Be. 63/A. §
(2)bekezdésben foglalt rendelkezés termeti meg, mely szerint, ha a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt állapít meg, vagy körülményt észlel, amely miatt hivatalból további közigazgatási eljárás kezdeményezésének vagy lefolytatásának van helye, e célból az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervet tájékoztatja. E rendelkezés alkalmazhatóságát pedig nem zárja ki az a körülmény, hogy az adattovábbításra a felperes tanúkénti kihallgatását megelőzően került sor. A Be. 63/A. §
(4)bekezdés értelmében a sértett személyes adatai akkor továbbíthatók, ha az eljárás során őt tanúként kihallgatták, vagy a tanúvallomás megtételének elmaradására nem a 81. §
(1)bekezdésének
- a)vagy
- b)pontjában, illetve
(2)bekezdésében meghatározott akadály miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítéletnek azzal a jogértelmezésével, hogy ha a sértett tanúkénti kihallgatása nem a jogszabályban meghatározott mentességi ok miatt marad el, az adattovábbítására a tanúvallomás megtételét megelőzően is van lehetőség. Ezért a II.r. alperes jogosult volt a felperes személyes adatait az adóigazgatási eljárás lefolytatása érdekében az arra hatáskörrel rendelkező I.r. alpereshez továbbítani. A felperesnek elvileg helyes az az álláspontja, hogy a Be. 81. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjaiban, illetve a
(2)bekezdésben meghatározott, a tanú kihallgatását kizáró mentességi ok csak a tanú kihallgatásának kezdetén állapítható meg. Ettől függetlenül a perbeli esetben nem merült fel a személyes adatokkal érintett fél tekintetében a fentiekben meghatározott mentességi ok, így nincs relevanciája annak, hogy a II.r. alperes a személyes adatokat az I.r. alpereshez azt megelőzően továbbította, hogy a tanú személyével kapcsolatos mentességi ok hiányáról meggyőződhetett volna. Az I.r. alperes pedig a jogszerűen továbbított adatokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 52. §
(1)bekezdés alapján jogszerűen kezelte. Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy az I.r. alperes adatkezelésének jogosulatlanságát nem teszi megállapíthatóvá az a körülmény, hogy a felperes kérésére az I.r. alperes a hozzá továbbított személyes adatok forrása tekintetében nem adott az Avtv. 12. §
(1)bekezdésben foglalt előírásnak megfelelő, teljeskörű tájékoztatást. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálattal élő felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte az alperesek 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3)és
(5)bekezdés alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Az Itv. 57. §
(1)bekezdés o) pont alapján tárgyi illetékmentes perben az illeték viseléséről rendelkezni nem kellett. Budapest,
- március
- Dr. Mészáros Mátyás sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna sk. előadó bíró, Dr. Makai Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő