Mfv.10703/2009/4 – Kúria

Mfv.I.10.703/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Miklós Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Liszkai Katalin ügyvéd által képviselt I.r, és II.r. alperesek ellen vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása és egyéb igények iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 5.M.583/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.825/2008/
2. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.825/2008/
3. számú részítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében magasabb vezetői megbízás visszavonása intézkedés jogellenességének, továbbá a felperes által közölt rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A II.r. alperes viszontkeresetében a felperes rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítását kérte.A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 5.M.583/2006/
4. számú részítéletével megállapította, hogy a felperes
5. július 10-én kelt rendkívüli lemondása jogszerű, a felperesnek a magasabb vezetői megbízás visszavonásának jogellenességére irányuló kereseti kérelmét elutasította, a II.r. alperesnek a felperes rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítása iránti viszontkeresetét elutasította, és a felperesnek az I.r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmét elutasította.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
6. december 2-étől a S.M.N.O.K. igazgatója, a II.r. alperes jogelődjének, a Z. Gy.-nek intézményvezetője volt.A gyermekotthonban
7. év elején az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálatot tartott, melynek eredményeként - egyebek mellett megállapította, hogy a gyermekotthon vezetőjének a zsebpénz folyósítással, a ruházati ellátással kapcsolatosan kialakított gyakorlata, valamint a szervezeti és működési szabályzatban feltárt hiányosságok, továbbá az ünnepnapokon végzett munka után járó juttatások és az útiköltség-térítés kifizetésének elmaradása alkotmányos jogokat sértenek. Megállapította, hogy az intézményben meghatározott képesítésű szakemberek alkalmazásának hiánya visszásságot okoz, a gyermekek lehető legmagasabb szintű testilelki egészséghez való jogával összefüggésben, továbbá a gondozott gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogát sérti, hogy a gondozásuk, a nevelésük folyamata tervezetlen, ad-hoc jellegű, a szabadidejük szervezetlen, az intézmény speciális csoportja pedig nem az önkormányzat által jóváhagyott szakmai program szerint működik. A jelentés megállapította, hogy az intézmény igazgatója fiktív munkáltatói igazolás kiadásával „visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével". Az országgyűlési biztos jelentése alapján a fenntartó az intézményben vizsgálatot kezdeményezett. A vizsgálat megállapításai szerint az ombudsmani jelentésben megjelölt, illetve a vizsgálat során feltárt további hiányosságok jelentős része ténylegesen fennállt.Az S. M.K. elnöke
8. június 23-án a felperes magasabb vezetői megbízását visszavonta. Az intézkedésének indokolása szerint az ombudsmani és fenntartói vizsgálat megállapította, hogy a felperes több intézkedése jogszabálysértő volt, és az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat eredményezett. A munkáltató a felperessel szemben a fiktív munkáltatói igazolás kiadása miatt fegyelmi eljárást indított, melyet az időközben megindult büntetőeljárásra figyelemmel felfüggesztett. A büntetőeljárás
9. december 4-én befejeződött, a bíróság okirat hamisítás vétségében a felperes bűnösségét állapította meg, és emiatt őt jogerősen próbára bocsátotta.A felperes
10. augusztus 30-ától
11. augusztus 15-éig táppénzen volt, ezt követően az elmaradt, időarányos szabadságát adták ki a részére.
12. október 17-étől november 18-áig keresőképtelen betegállományba került,
13. november 19-étől
14. május 6-áig a fegyelmi eljárásra figyelemmel állásából a munkáltató felfüggesztette. A felperes
15. május 7-étől ismét keresőképtelen betegállományba került. A munkaalkalmassági szolgálat vezetője a felperest munkavégzésre alkalmatlannak találta, ezért a felperes
16. október 2-án kérte a munkaviszonya megszüntetését azzal az indokolással, hogy az egészségi állapota nem teszi lehetővé a munkavégzést. A felperes
17. április 1-jén ismételten egészségügyi alkalmatlanság címén történő felmentését kérte, egyben közölte a munkáltatóval, hogy a büntetőeljárás jogerősen befejeződött. A felperes
18. június 25én ismételten kérelemmel fordult a II.r. alperesi intézmény igazgatójához, majd - figyelemmel arra, hogy a munkáltató a megkeresésére érdemben nem válaszolt -
19. július 10-én írásban rendkívüli lemondást közölt a munkáltatóval. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a jogviszonya fenntartása lehetetlenné vált egyrészt az egészségügyi alkalmatlansága miatt, másrészt azért, mert a felfüggesztett fegyelmi eljárást a büntetőeljárás befejezését követően a felperes kérelme ellenére nem folytatták, azonban azt le sem zárták, ezzel a munkáltató kiterjesztette az állásból való felfüggesztését, és a távolléti díj 50 %-a visszatartását.A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint az ombudsmani vizsgálat által feltárt hiányosságok, mulasztások a vezetői megbízás visszavonását indokolttá tették. A felperes által kialakított zsebpénz kezelésére vonatkozó gyakorlat jelentős érdeksérelmet okozott, a ruházati nyilvántartás hiányos volt, a gyermekek tényleges ruházati szükséglete megállapításának akadálya volt. A felperes nem vitatta, hogy egy alkalommal a jogszabály rendelkezése ellenére 8 éves gyermeket helyezett el a speciális nevelési igényű gyermekek között, továbbá hogy bérpótlékot a dolgozóknak nem fizetett, a költségelszámolás feltételeiről pedig a felperesnek mint vezetőnek kellett volna tájékoztatnia a dolgozókat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes feladata volt a szakember szükségletről gondoskodni, és figyelemmel arra, hogy két üres munkakörrel is rendelkezett, nem fogadható el az a védekezése, mely szerint a munka nehézsége miatt szakemberek nem mentek a nevelőotthonba dolgozni.A munkaügyi bíróság megállapította a rendkívüli lemondás jogszerűségét, hivatkozva arra, hogy az alperes a kötelezettségét megszegte, amikor törvény előírása ellenére a büntetőeljárás befejezését követően a fegyelmi eljárást nem folytatta, illetve a felperes felfüggesztését indok nélkül fenntartotta. A II.r. alperes
20. május 15-én a jogerős döntésről a határozatot megkapta, a fegyelmi eljárás folytatásáról rendelkeznie kellett volna, ezért a munkáltató mulasztásából kialakult helyzet súlyosan jogsértő. Az Mt.
21. §-ában foglalt foglalkoztatási kötelezettségét szándékosan, súlyosan megsértette, mert a felperes ismételt, a státusz rendezésére felhívó levelére semmilyen módon nem reagált. Az elsőfokú bíróság irrelevánsnak találta, hogy ebben az időpontban a felperes táppénzen volt, továbbá, hogy az alkalmatlanságát megállapították, mert a felperes keresőképtelensége nem volt a fegyelmi eljárás akadálya, nyilatkozattételre képes volt. A munkaügyi bíróság utalt arra, hogy az alkalmatlanság miatt az alperesnek nem kötelezettsége a felmentés kiadása, ezért a felperes rendkívüli lemondása ebben a körben nem állta meg a helyét.Az elsőfokú bíróság a rendkívüli lemondás jogszerűsége megállapítása mellett a II.r. alperes viszontkeresetét elutasította, és a felperest megillető anyagi követelés körében az eljárást folytatni rendelte. A felperes és a II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.825/2008/
22. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét rész-közbenső ítéletnek tekintette, melynek nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a felperes rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítása iránti keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletét helybenhagyta.A másodfokú bíróság a magasabb vezetői megbízás visszavonása körében osztotta az elsőfokú bíróság érvelését, azt a tapasztalt hiányosságok miatt megalapozottnak találta.A rendkívüli lemondás tekintetében nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével, álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem okszerűen értékelte. Tévesnek találta azt a megállapítást, hogy a II.r. alperes az Mt.
23. §-ában foglaltakat megsértette, mert a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége a munkavállaló keresőképtelensége, illetve a felfüggesztése alatt nem állt fenn. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresőképtelensége idején táppénzben részesült, a megélhetése nem került veszélybe, a felfüggesztés miatt visszatartott illetményösszeget pedig csak a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után lehetett volna a részére kifizetni. A fegyelmi eljárás eredményét, és azt, hogy a fegyelmi határozat mikor emelkedik jogerőre, előre nem lehetett látni, ezért a rendkívüli lemondás időpontjában sem érte a felperest jelentős érdeksérelem, tehát a rendkívüli lemondás indoka részben valós volt, de nem okszerű.A megyei bíróság megállapította, hogy a II.r. alperes viszontkeresete a rendkívüli lemondás jogellenessége megállapítására irányult annak jogkövetkezményei alkalmazása nélkül miután a II.r. alperes teljesítést követelhetett volna - a Pp.
24. §-ában foglalt, a megállapítási keresetre irányadó feltételek nem álltak fenn, ezért azt elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében a magasabb vezetői megbízással kapcsolatos rendelkezés tárgyában mindkét határozat, a rendkívüli lemondás tárgyában a jogerős döntés „megváltoztatását", és e körben az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.Hivatkozott arra, hogy a magasabb vezetői megbízás visszavonásáról szóló határozat általános, nem világos indokokat tartalmazott, konkrét hiányosságokat nem jelölt meg. Álláspontja szerint az ellátás színvonala a fenntartó által biztosított személyi és tárgyi feltételek miatt nem volt megfelelő. A határozat egyes indokait valósnak találta, azok alapján azonban az intézkedés jogszerűsége nem állapítható meg. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint az ombudsman megállapításai a speciális ellátás feltételeinek hiányára, a fenntartói mulasztásra vezethetők vissza, nem a felperes magatartására, mert a speciális gondozást igénylő személyek vonatkozásában a fenntartó felé a kérelmek időben, és megfelelő módon beérkeztek, a szakemberekkel való ellátás megtörtént volna, ha a fenntartó annak feltételeit biztosította volna. A felperes sérelmezte az eljárás során beszerzett szakértői vizsgálat kirekesztését a bizonyítékok köréből. Érvelése szerint a II.r. alperes munkatársait nem érte kár a munkaszüneti napon végzett munkával, és az útiköltség térítéssel kapcsolatban.A rendkívüli lemondás jogszerűsége körében kifejtette, hogy a munkáltató
25. április 1-jén értesült a büntetőeljárás jogerős befejezéséről, ezt követően intézkednie kellett volna a fegyelmi eljárás folytatásáról. Súlyosan jogsértő és indokolatlan, ha a felperes állásából való felfüggesztése fennáll akkor is, amikor már vele szemben az annak alapjául szolgáló eljárás korábban jogerősen befejeződött. Jelentős joghátrány, mely alapvetően befolyásolja a további tényleges munkavégzést, vagy a „táppénzes állományban való létet és annak fenntartását". Érvelése szerint a II.r. alperes
26. június 25-én, több hónappal a tudomásszerzést követően sem tett semmit a fegyelmi eljárás lefolytatásáról és befejezéséről, vagy a státuszának rendezéséről, mellyel olyan helyzetet teremtett, amely a jogviszony fenntartását jogszerűen nem tette lehetővé. A felperes nem vitatta azt a tényt, hogy az alkalmatlansága miatt a munkáltató nem volt köteles felmondani, de álláspontja szerint a függő jogi helyzetét, státuszát sem lehetett volna több hónapon keresztül indokolatlanul, súlyos gondatlanság mellett fenntartani. A felperes sérelmezte a másodfokú bíróság megállapítását, mely szerint táppénzben volt, ezért hátrányt nem szenvedett, ezzel ellentétben álláspontja az, hogy a jogviszony fennállása vagy fenn nem állása, és az egészségügyi állapot ilyen módon nem függhet össze. Hivatkozott arra, hogy a táppénzes állomány legalább jövedelmet jelentett a felperesnek, enélkül még a távolléti díjának esedékes részét sem fizette volna meg a munkáltató. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
27. §